Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-07 / 235. szám

18 2011. OKTÓBER 7.. PÉNTEK GYERMEKVILÁG // Közel 100 000 forintos nyeremény1 MEKKORA VOLT 40 MILLIÓ ÉV­VEL EZELŐTT EGY ŐSKUTYA? A) Mint egy mai menyét, rövid lábakon szaladgált B) Mint egy mai ló, de aztán a jégkorszakban össze­ment C) Mint egy mai fóka, és mell­ső lábán úszóhártya is volt Válaszolj a kérdésünkre és nyerd meg a 100 állomás, 100 kaland teljes könyvsorozatot és az 50 000 Ft értékű Sodexo vá­sárlási utalványt MIT KELL TENNED? 1. Töltsd ki a lenti nyeremény- szelvényt 2. Vágd ki a jelzett vonal mellett 3. Gyújts össze 6 különböző sor­számú nyereményszelvényt 4. Tedd be egy borítékba, és add fel a következő címre: AS-M Kft Ügyfélszolgálat 1122 Budapest, Városmajor utca 11. „A nyereményszelvények beküldésével hozzájá­rulok, hogy az itt megadott adataimat az Axel Springer magyarországi érdekeltségi körébe tar­tozó társaságok korlátlan időtartamra nyilván­tartásba vegyék, tárolják, feldolgozzák és kezel­jék, részemre előfizetési akcióról, promóciókról és direktmarketing céllal tájékoztatót küldje­nek.” A játék szervezője az Axel Springer Ma­gyarország Kft A játék időtartama: 2011. szep­tember 19.-2011. október 8. A nyereményszel­vények beküldési határideje: 2011. október 14. Sorsolás 2011. október 18-án 10 órakor, közjegy­ző jelenlétében, a Szervező székhelyén (1122 Budapest, Városmajor u. 11.). A sorsoláson min­den határidőig beérkezett szabályos pályázat részt vesz. Szabályos pályázatnak minősül 6 db különböző napon megjelent, a napilapban feltett kérdésre vonatkozó helyes válasz beküldése összegyűjtve. A iiivatalos játékszabály megta­lálható a megyei lap online elérhetőségén, a Gyermekvilág aloldalon, kérdés esetén kér­jük, hívja ügyfélszolgálatunkat a 06/40-510- 510-es telefonszámon. A sorsoláson 10 tartalék nyertest húzunk. A nyerteseket telefonon érte­sítjük. A nyereményadót a Kiadó fizeti. A sze­mélyes adatok nyilvántartásba vétele és kezelé­se a személyes adatok védelméről és a közérde­kű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény és a kutatás és a közvetlen üzlet- szerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok ke­zeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény alapján történik. A résztvevők adataik kezeléséről bár­mikor ingyenesen tájékoztatást kérhetnek, vala­mint kérhetik adataik helyesbítését vagy törlé­sét az adatkezelo@axelspringer.hu vagy az Axel Springer Budapest Kiadói Kft., 1122 Budapest, Városmajor u. 11., marketingosztály címen. Az adatok megadása önkéntes. 14 éven aluli sze­mély esetén az adattároláshoz a gondviselő hoz­zájárulása szükséges. q Őslények legendás világa ősállatok Az utolsó jégkorszak előtt számos elefántféle élt a földön Nem fogod elhinni! A gyapjas mamutokat vastag, kócos bunda takarta. A felső takarószőr alatt még egy bundaréteg védte testü­ket, mely így száraz maradhatott még a legkegyetle­nebb időjárási viszonyok között is. Sok a hasonlóság a mai állatvilág és a „nagyszü­lők”, azaz az évmilliókkal ezelőtt élt ősök között. De sok a furcsaság is: az oroszlánfóka például a kutyától származik. Az ormányosok az eocén kor­szakban tűntek fel, és világszer­te gyorsan elterjedtek. A korai őselefántok még apró termetű- ek voltak. A Moeritherium - mely inkább vízilóhoz hasonlí­tott - Afrika északi területein bandukolt 45-40 millió évvel ez­előtt. Csupán 60 centiméter ma­gasra nőtt, és 200 kilogrammot nyomhatott. Az idők során az­tán az ormányosok egyre hatal­masabbak lettek, és ormányuk is hosszúra nyúlt. Legnagyobb képviselőik, a mamutok ha­zánk területén is nagy számban éltek, több csaknem teljes csontvázuk került elő. A gyapjas mamutok különö­sen jól alkalmazkodtak a jégkor­szak klímájához. Testüket hosz- szú, sűrű bunda fedte. Ezek az óriások a mai elefántoknál na­gyobbra nőttek. Sokan közülük az egyre növekvő számú ősem­berek áldozatai lettek. Az utolsó gyapjas mamutok alig 10 ezer évvel ezelőtt haltak ki. Az alacsony növésű Platybelo- don körülbelül 9 millió évvel ez­előtt barangolta be Európa, Ázsia és Afrika kiterjedt szárazföldjeit Alsó agyarai széles lapátot for­máztak, melyeknek feltételezhe­tően jó hasznát vette, amikor a se- kélyesben álldogálva felnyalábol- ta az ehető vízinövényeket. A legnagyobb őselefánt címet a kolumbiai mamut érdemelte ki. 4 méteres magasságával és 10 tonnás tömegével kétszer ak­kora lehetett, mint a mai elefán­tok. Észak-Amerika déli részé­nek füves síkságain kóborolt. Az állandó evésre kárhoztatott be- hemót naponta 200 kilogramm- nyi növényt is elfogyasztott. A Tetralophodon négy agyar­ral is büszkélkedhetett. A késő miocén korszakban, úgy 8 millió évvel ezelőtt élt, és 3 méter ma­gasra is megnőtt. Mivel fosszí- liáit Európában, Ázsiában, Afri­kában és Amerikában egyaránt megtalálták, egyértelműen elter­jedt, sikeres állatnak tekinthető. Az Anancus Európa és Ázsia pusztáit rótta 2 millió évvel ez­előtt, a pliocén korszakban. Mint mai rokonai, ormányát a maga­sabban lévő ágak lehúzására használta, agyaraival pedig a gyökereket kaparta ki a földből. Az ősidőkben az elefántfélék számos faja népesítette be a föl­det, de az utolsó jégkorszak ide­ÍOO állomás, 100 kaland A Gulliver kiadó szenzációs ismeretterjesztő könyv- sorozata az iskolások számára. Kapható a könyvesboltokban. jén kihaltak. A történelem előtti idők óriásaira ma már csak az af­rikai, az ázsiai és az erdei ele­fánt emlékeztet. Az oligocénban veszélyes raga­dozók léptek színre, a kardfogú macskafélék és a kutyák elődei. A kardfogú tigris szemfogai úgy meredeztek a szájából, mint egy- egy éles kard - nevével ellentét­ben azonban nem a tigrisek roko­na. A Smilodon fogai Is hosszúak és élesek voltak, de nem túl erő­sek. Máig rejtély, pontosan mire használta őket és hogyan vadá­szott. Az egyik feltevés szerint a mai macskafélékkel ellentétben nem a nyak átharapásával terí­tette le áldozatait, hanem belemé- lyesztette hatalmas szemfogait a zsákmány testébe, majd megvár­ta, míg az elvérzett. De az is lehet­séges, hogy ráugrott áldozatára, a földhöz szorította és kinyomta belőle a szuszt. A középső eocénban, mintegy 40 millió évvel ezelőtt tűntek fel az első kutyafélék. A Hespero- cyon 90 cm hosszú, rövid lábú állat lehetett, így inkább menyét­re emlékeztetett. A kutyák hosz- szú lába csak később alakult ki - így gyorsabban tudtak futni ki­szemelt zsákmányuk után. A kardfogú macskának is ne­vezett Tylacosmilus valójában erszényes emlős volt, a kengu­ruk és koalák távoli rokona. 4 millió éve, a pliocén korszak­ban élt Dél-Amerika területén. Bár nem tartozott a macskák kö­zé, igencsak hasonlított rájuk. Ragadozóként, lesből támadott. Az oroszlánfókák nem az oroszlánoktól, hanem a kutyák­tól származnak. Egyik korai nemzetségük, az Allodesmus 13 millió évvel ezelőtt jelent meg. Erős uszonyaival sebesen szelte a hullámokat. MESE Az okos leány EGYSZER VOLT, HOL NEM volt, volt egy molnárnak egy takaros, okos lánya, aki olyan okos volt, hogy heted­hét országra elment a híre. Meghallja ezt a király. Odaizent, hogy van neki a padlásán százesztendős kendere, fonja meg azt se­lyemcérnának. A LEÁNY ERRE VISSZAIZEN, hogy van nekik egy százesz­tendős sövénykerítésük, csi­náltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat, mert azt csak nem kívánhat­ja a király, hogy a drága aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg. tetszett a királynak a fele­let. Megint ízen a leánynak, hogy van neki a padláson egy lyukas korsója, foldozza meg, ha tudja. MEGINT VISSZAIZEN A LEÁNY, hogy fordíttassa ki a király a korsót, mert az öregapja se hallott olyat, hogy a szí­néről foldoztak volna meg valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a király­nak. Most meg már azt izente, hogy menjen el a le­ány őhozzá, de menjen is meg ne is; köszönjön is meg ne is, s vigyen is ajándékot meg ne is. ERRE A LEÁNY ELKÉRTE OZ apjától a szamarát, felült a hátára, s úgy ment a király elébe. Otthon egy galambot megfogott, két szita közé tet­te, és elvitte magával. MIKOR AZTÁN A KIRÁLY elébe ért, egy szót sem szólt, ha­nem meghajtotta magát, az­tán a galambot a szita közül elrepítette. így aztán ment is, nem is; köszönt is, nem is; vitt is ajándékot, nem is. A KIRÁLY ÚGY MEGSZERETTE az okos leányt, hogy mind­járt elvette feleségül. (Magyar népmese) Az egér farkincája EGYSZER VOLT, HOL NEM volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú ma­lac túr, volt egyszer egy sze­gény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú:- Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam!- Az ám, egy kulcs - mond­ja a szegény ember -, jó vol­na, ha egy ládát is találnál hozzá! NA, EZ ANNYIBA MARADT. Tovább szántanak, kettőt- hármat térülnek-fordulnak, megint elkiáltja magát a fiú:- Nézze, édesapám, megta­láltam a ládát is! PRÓBÁLJÁK A KULCSOT, hát jól beletalál a zárba. Kinyit­ják a ládát, felemelik a fede­lét, nézik, mi van benne; hát abban bizony nem volt egyéb, csak egy kurta farkú egerecske. HA AZ EGÉRNEK A FARKA hosszú lett volna, az én me­sém is tovább tartott volna. (Magyar népmese)

Next

/
Oldalképek
Tartalom