Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-29 / 228. szám

11 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ÉS TANULÁS VIP-vendég voltam a Vágtán lóra, magyar! Dübörgő ménes, süvítő nyilak, siófoki harmadik hely Minden lovas álma egyszer eljut­ni a Nemzeti Vágtára. Akár lovas­ként, akár nézőként. Nekem is az volt, mivel hétéves korom óta lo­vagolok. Idén már a siófok-kiliti Kersák lovastanyán rendezett gazdanapi díjugrató versenyen is kipróbáltam magam. Igaz, egy­előre csak hatvan centis akadályt ugrattam Katicával. Sokat kell te­hát még gyakorolnom: a Nemze­ti Vágta Szent István Pezsgő ma­gasugratását 192 centivel lehetett megnyerni. így aztán idén még csak néző­ként lehettem jelen. Nem akár­hol, hanem a Hősök terén kiala­kított lovasstadion VlP-szek- torában. Osztálykiránduláson már voltam a Hősök terén, ezért nehezen tudtam elképzelni, ho­gyan lesz belőle lovaspálya. A Nemzeti Vágta társelnöke, Mon­dok József fogadott bennünket a VIP-falu bejáratánál. Jó helyet ta­láltunk magunknak: bár a lelátó tele volt, közvetlenül a pálya mellől, a cél közeléből nézhettük végig az eseményeket. Azonnal kiderült tehát számomra az is, hogy a Hősök terének közepét szabadon hagyták a nézőknek, és egy homokos körpályát alakí­tottak ki a lovasok számára. A VIP-szektort a Műcsarnok köré építették fel. Gyorsan feltűnt, hogy a versenyek alatt is sokan járkálnak ki-be az épületbe. Ki­derítettük, hogy nem valamilyen kiállításra voltak kíváncsiak, ha­nem csak a Műcsarnok mosdó­ját keresték fel azok, akik nem akarták elhagyni emiatt a VIP- falut. Azt is megfigyeltük, hogy ez a hely az ismert emberek ta­lálkozóhelye is. Amerre csak néztünk, ismerőst láttunk, akik persze minket nem ismertek, csak mi őket. Találkoztunk pél­dául a Barátok közt Zsoltjával, Rékasi Károllyal, láttuk Janicsák Vecát és Wolf Katit, akik a leg­utóbbi X-faktorban a kedvence­im voltak. Kovács Lázár kukta­sapkában és szakácsruhában ér­kezett szurkolni a jótékonysági celebfutamon induló Kaszás Gé­zának. Andy Vajnát a lovaspálya helyett inkább az asztalok mel­lett lehetett látni, a Csillag születíkből ismert Varga Viktor viszont a hátunk mögött állva nézte végig a versenyeket. Nagy izgalommal vártam a nap végi döntőt, mert a Siófok színeiben induló Fodor Melinda is bejutott a középdöntőből a Fodor Melinda Jolly Good nyergében. Siófoknak szerzett dicsőséget a lengyeltóti származású versenyző legjobb öt közé. De előtte még rengeteg lovas különlegesség várt ránk. Például mint a már említett magasugratás, a leg­jobb magyar díjugratók verse­nye. Fokozatosan emelték az akadály magasságát, és aki nem tudta átugratni, az kiesett. A győztes a 192 centit is teljesí­teni tudta. A magyar lovas hagyomá­nyok felidézése között egy be­mutató erejéig a kozákok is megmutatták, hogy mit tud­nak a lovon. Lélegzetelállító volt, amikor például kézen áll­tak a vágtázó ló hátán. Szerin­tem a nap legszebb bemutató­ját a szilvásváradi ménes és csikósai produkálták. Har­mincöt fiatal lipicai kanca éle­tében először mutatkozott be emberek előtt. A csikósok mindössze fej- és kézmozdula­tokkal terelték a vágtató, dü­börgő ménest. Ez a világon egyedülálló produkció volt. Na­gyon tetszett az is, amikor egy tizenegy éves fiú hajtotta a pó- nikból álló puszta ötöst. Ismerőseim tűntek fel a Nem­zeti Lovas Díszegységben, a nyaranta Siófokon szolgálatot teljesítő lovas rendőrök, akik már évek óta minden szezon­ban a Kersák lovastanyáról in­dulnak járőrözni. Ugyanők al­kotják nemzeti ünnepeinken a lovas díszegységet. Rátarti, Va­rázs és Volga most tehát nem rendőrlovakként vonultak fel a Hősök terén. Náluk kicsit ve­szélyesebbek voltak Kassai La­jos lovas íjászai: egy-két célt té­vesztett nyílvessző az első sor­ban álló nézők feje fölött süví­tett el. De persze tompított végű nyílvesszők voltak. Lovasaink magyarosították a Ben Húr című filmből is ismert fogatvágtát, ami azért is isme­rős lehetett, mert történelem órán megnéztük a filmet. A döntőig már csak a sztárfutam volt hátra, melyet ugyan Hajas László nyert meg, de engem már az foglalkoztatott, hogy va­jon hogyan készülődik Fodor Melinda. Csak pár percet kellett rá várni. Úgy láttuk, hogy Me­linda nagyon rosszul rajtolt, de végül be tudott futni harmadik­nak. Ez is nagyon szép ered­mény. A műsorközlő sokszor említette Siófokot, tehát a város­nak is dicsőséget szerzett. FÓNA! LORETTA, SIÓFOK SZÉCHENYI ISKOLA KIÜTI TAGISKOLÁJA Fogátvágta: a Ben Húrból című filmből megismert műfajt magyarosították lovasaink j|aj| .. . ísni mm mm mm mm mm mm Mg ■ kevésbé szeretünk amikor | megtudjuk, hogy szeretnek minket, mint ahogy jobban | szeretünk, amikor rájövünk arra, hogy kevésbé szeretnek | minket, mintsem képzeltük. I A világ könyv, és akik nem ■ utaznak, megrekednek egyet- * len oldal olvasásánál. | (Szt Ágoston) I A PATAK És A szikla összecsa­pásából mindig a szikla ke- 1 rül ki győztesen. Nem az ere- | je, hanem a kitartása miatt I nem kell mindenkinek láng ■ észnek lenni. A józan ész és | a szeretet is elég. | A csönd olyan barát, amely ^sosem'hagy el A mai nap az a holnap, amin tegnap aggódtál ha úgy nézel ki, mint az útle­vélképeden, minden btony- nyal szükséged van a nyara­lásra. inkább heverésznék a dívá­nyon, minthogy alatta söprö- gessek. próbálom úgy megszervezni az életem, hogy jelen se kell­jen lennem. szeretem az életet, legalább van mit csinálni. annyi benned az eredetiség, mint egy fénymásolóban. murphy optimista volt A tulajdonképpen tengerész 5. rész Az előző rész tartalmá­ból: Hősünk, Tengerész Antal, avagy Tóni gyermekkori „szerel­mi élet’’-ébe nyerhettünk bete­kintést A 4. fejezet végén Toncsi igencsak dühbe gurult... Önmar­cangoló szitkokat intézett magá­hoz, amiért akkoriban gyáva volt és nem vallotta be őszintén érzé­seit az emlegetett lánynak. Műit író, nem tűrhettem, hogy az álta­lam kitalált - tulajdonképpen - tengerészem bárminemű galibát okozzon, ezért kemény eszköz­höz folyamodtam: képzelőerő­met használva, egy vízcseppnyi ügyességgel megleckéztettem az esetien fiút... Történetesen úgy esett, hogy az esetlen Tóniből va­lójában elesett lett, (nem, nem a háborúban esett el szegényem) mivelhogy elegem volt már az örökös sajnálkozásából és fara­gatlan dühéből. Hát úgy intéz­tem, hogy az áldott Balaton vize a segítségemre legyen és térdre kényszerítse a neveletlen „köly- köt”Soha nem látott méretű hul­lámok vágtattak a nyűt víz felől a partra: szinte szörnyetegeknek tűntek. Az egyik testes hullámra az a feladat hárult, hogy eltalálja Tónit. Sikerrel járt. Feldöntötte áldozatát, akár árvíz idején a ho­mokzsákokat a Duna.- Ezt vedd fenyegetésnek, megértetted? Mint alkotód, meg­tiltom ezt az alávaló viselkedést!- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.- A hétszentségit, hát maga mindenüvé követ engemet? Állí­tom, hogy nem találkoztam még üyen hibbanttal, mint amilyen Őfelsége, az írónő...- Mit vársz, hisz’ én alkottalak, fafejű! Egyébként nyugodtan te­gezhetsz.- Ezer örömmel! Amúgy meg csak magadat okolhatod, amiért üyennek írsz le. Teljesen bolon­dot csinálsz belőlem. Persze ez ellen nem tehetek semmit Te al­kottál meg engem együgyűnek. Tóni sajátos beszéde elgondol­kodtatott. Egyszeriben megné- multam. Nincs mese! Az én Hő­söm túljárt az eszemen. Talán mégsem olyan bugyuta, hanem én lennék az... Máté lilly $A7TÓ ti TANULÁS Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna E-maíl: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu », • plj, Istrota * e* e* 21Szerelemmel S szeretni §2 Valamit mondtál a szerelemről, a játékról, de befejezetlen áll nem hallok többet e két og' szórót Valami olyan volt, hogy szeretsz te engem _„ de meg nem érheted a kort c­jM, amiben tied leszek. Valami hasonló volt Te sírtál az erőtlenségtől, ordítottál, zakatolt a lelked, a tar vágányról. Valami szerelem volt e* kínkeserves, éles rendre-módján elmúlott g, benne elvéreztem. e» e* Valamit játszottunk is, 3*® te nevettél, én a melleden U feküdtem aztán mennydörgés, Isten is ö* megjött hozzánk, szerelmet hintett «=* Valamiféle virágpor volt e* a mennyországtól ^ a pokolig _-m. . Ez szent ajándék volt zs* az élettől a halálomig. Valami bizonyos lett: s <■ím, ezt én sosem feledem) Tiszta szívvel érezni, lássék szerelemmel szeretni nem játék. ^2 KELE DÓRA g Szellemek Sí utcája «3* Mély sötét éjjel az utca g, szegletét járva, Úgy, mint egy kis árva, ss# ki fél *** És megrettenik minden neszre Kóborlók én is a sötét este. Csillagok fátyola árnyat =z* sző felettem, ^ Elhiszem, hogy itt vagy —^ mellettem. Hirtelen megérint 551 egy hűvös szél, Rájövök, ez nem a te kezed, e* Csak képzeltem én. Szellemek utcáját járva el- JJJ képzelem, hogy élsz ,^1 Itt vagy, mellettem lépsz. g* Valami az utamba áll, e* Vadászikrám és Te nem vagy itt, ^ Hogy megvédj már. Hideg utcán állva, ^ A hajnalra várva f*- Álmodom én, hogy gon- a dőlsz rám még. Te már nem élsz köztünk *=* rég, Mégis itt vagy most, is mint szellem. *5# Kitől senki sem fél ^ NÉMETH NIKOLETTA ^ KAPOSVÁRI EGYETEM

Next

/
Oldalképek
Tartalom