Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-26 / 225. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Tizenhat év Kaposvár szolgálatában emlékezet Száz esztendeje hunyt el Németh István polgármester, a legendás városfejlesztő Száz éve, 1911. szeptember 24-én hunyt el Németh István: hivatali ideje alatt fejlődött a legtöbbet a megyeszékhely. Nagy Zoltán A polgári kor városvezetői közül ő volt az egyetlen, akinek emlékét még a szocializmus évtizedeiben is megbecsülték. Most azzal emlékezünk rá, hogy megpróbáljuk számba venni: miképpen fonódott össze a sorsa a városéval? Bizonyos, hogy jó csillagzat alatt indult a pályája, bár nem volt tősgyökeres kaposvári: Buzsákon született jómódú kisbirtokos család sarjaként, 1849-ben. Szülei nagy gonddal neveltették, cseregyerekként Szulokban tanult meg németül, Keszthelyen, majd Pécsen járt egyházi középiskolába, a jog- és állam tudományokat a budapesti és a bécsi egyetemen hallgatta. Diplomájának megszerzése után, 1876-ban ügyvédi irodát nyitott Lengyeltótiban. Képességei, erényei már ekkor megmutatkoztak, hiszen szolgálatait szívesen vette igénybe a közönség. Az a hír járta, hogy az igazságos ügyek mindenkor támogatóra találnak az irodájában. A jeles ügyvéd már öt évvel polgár- mesterré választása előtt is felkeltette a kaposvári sajtó figyelmét: „Németh István egyike volt azoknak, kik Lengyeltótiban és vidékén maguknak a közbizalmat és a tisztelettel párosult sze- retetet kiérdemelni, megnyerni tudták. Higgadt, csendes, de eleven modora lekötelezte azokat, kik vele érintkeztek; Lengyeltóti társadalmi életének összetartásában, a súrlódások kiegyenlítésében egyik első tényező mindig ő volt... A bogiári takarék- pénztárnak is ügyvéde lévén, ezen pénzintézet, úgy a bogiári önsegélyző szövetkezet ügyeit oly lelkiismeretesen vezette, hogy sem az intézetek, sem a felek rovására, saját előnyére ügyködését soha ki nem aknázta, sőt több esetben szegényebb sorsú ügyfelei javára összes költségét elengedte.” (Somogy, 1890. november 18.) Házassága révén, 1890 őszén került Kaposvárra, s a családi kapcsolatok tovább egyengették előtte az utat. De ez még kevés lett volna: megbízható munkájával, egyenes jellemével szerzett olyan népszerűséget, hogy öt év múlva, 1895. december 30-án a megye székvárosának polgármesterévé választották. Programbeszédében kifejtette, hogy a városi közügyekben meg kell valósítani a legnagyobb nyilvánosságot, a tiszta- kezűséget, a takarékosságot, és ki kell zárni onnan a pártpolitikát. Megválasztásával új korszak kezdődött Kaposvár történetében. Átgondolt és nagyvonalú, ugyanakkor a költségvetés egyensúlyát is szem előtt tartó városfejlesztési koncepciót dolgozott ki, melynek első eleme a városmagtól északra fekvő huszonöt holdas Megy- gyes-telek megvétele volt 1896- ban. Ezzel máris mindent kockára tett, személyes jövőjét és jó hírét is. Esterházy herceg, a tulajdonos ugyanis négyezer forintot kért a terület minden egyes holdjáért, amikor egy ekkora földdarabot csak nyolcszáz forintra taksáltak a város területén. A képviselő-testület számos tagja persze sokallotta az összesen százezer forintot, és csak az elnöklő polgármester döntő szavazatával sikerült nyélbe ütni az üzletet. Neki lett igaza, mert a vétel nemcsak a város északi irányú terjeszkedését biztosította, hanem végül jelentős jövedelemhez is juttatta az önkormányzatot. A Megy- gyes-telek nagyrészt üres szántóföld volt, ahol a század végétől házhelyeket alakítottak ki, és egyre-másra emelték a középületeket: felépült a MÁV-nevelő- intézet, a főgimnázium, a siket- néma-intézet, az Igazságügyi Palota, a Nemzeti Kaszinó, a Szent Imre-templom és az új református templom. Hamarosan a magánszemélyek is nagy építkezésekbe fogtak. Kisült, hogy mindenki jól járt, s polgármester e vakmerőnek tűnő húzással egy csapásra meghódította a város lakosságát. Németh Istvánt így méltatta a század elején a legrégebbi kaposvári hetilap: „...Pontossága, tiszta keze a hivatalban, egyenes, igazságos bánásmódja úgy a közönséggel szemközt, mint a tisztikar felett, egyformán megszerettették. Pontosság és rend volt látható mindenütt, s hű sáfárkodás a város vagyonával... Németh István szobrát 1939 őszén állították fel a mai Berzsenyi parkban Kaposvár a legendás polgármester idején vált valódi várossá Tagadhatatlan, hogy a polgár- mesternek érzéke, tapintata kitűnő; mindig tudja, minek mikor van eredménye, mi kell a közjónak, s ő azonnal ott van, s amit ő tervez, a közönség helyesli... Ma teljesen uralkodik a közönség szívén.” (Somogy, 1890. december 21.) Németh István tizenhat éves polgármestersége idején számos utcát nyitottak, sokukat kőburkolattal látták el, ekkor keletkezett a cseri városrész is. A város tulajdonába került a vü- lanytelep, kibővítették a vasútállomást, vízvezeték- és csatornahálózat létesült, szaporították (és államosították) az elemi iskolákat, hivatásos tűzoltóságot szerveztek, megépült az új városháza, az Erzsébet út (a mai Noszlopy Gáspár utca) a város egyik legszebb utcájává vált... Aki csak megfordult Kaposváron, bámulta a nagy építkezéseket, a szembetűnő fejlődést. Kaposvár ekkor erősítette meg pozícióját a megye közlekedési, ipari, kereskedelmi és pénzügyi központjaként. A kiegyezés óta megtöbbszöröződött a lakosság; a népesség növekedésének mértéke a Dunántúlon csak Szombathelyével volt összehasonlítható. A most induló népszámlálás idején talán érdekes lehet, hogy 1869- ben csupán 6649-en laktak a megyeszékhelyen, 1910-re viszont már csaknem 25 ezer főre duzzadt a kaposváriak száma. A magas kultúrát sem hagyták magára a századelőn: megalakult a Kaposvári Zenekedvelők Egyesülete, a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság, a Somogy Megyei Múzeum Egyesület, megrendezték az első képzőművészeti kiállítást, megjelentek az első kaposvári napilapok... A polgármester népszerűségéhez puritán jelleme, előzékenysége is hozzájárult. Nem szerette ünnepeltetni magát, hivatali feladatai miatt még a szokásos társadalmi érintkezést is elhanyagolta. Noha neki is volt ellenzéke, számos bírálat érte a sajtóban és másutt, mégis jó érzékkel lavírozott az érdekcsoportok között. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a kormánypárt hívének számító - bár ezt a felfogását a „kuruc” szellemiségű Kaposváron nemigen hangoztató - polgármester komoly pártfogókra is szert tett. 1896-tól már szabadelvű párti politikus képviselte az országgyűlésben a kaposvári választókerületet, ami az 1893-ban beiktatott Tallián Gyula főispán jóindulatával kiegészülve hathatós kormánypárti hátországot jelentett az új városvezetés számára. S azt sem feledhetjük, hogy Németh István polgármestersége egybeesett az ország század- fordulós fejlődésének időszakával. Még hivatalba lépése előtt megindult a gyorsvonatok forgalma a kaposvári vasútvonalon, és felépült a városfejlődés egyik motorjának bizonyuló cukorgyár. Ráadásul tehetséges munkatársak segítették terveinek megvalósításában, például az elődjétől „örökölt” városi mérnök: Bereczk Sándor. Kimagasló teljesítményét már a kortársai is elismerték. Arcképét 1913 nyarán leplezték le a városháza dísztermében, szobrát pedig - Ispánky József alkotását - 1939 őszén a mai Berzsenyi parkban. A városi tanács 1973- ban úgy döntött, hogy az akkori Beloiannisz utca keleti része a Németh István fasor nevet kapja - illetve kapja vissza, mert ezt az utcát, a régi Meggyes utcát sokáig Németh István utcának hívták. (1904-ben itt telepítettek kettős hársfasort a városfejlesztő polgármester kezdeményezésére.) 1991-ben Németh Istvánról nevezték el a Hámán Kató Általános Iskolát, 2000- ben pedig mai utódja, Szita Károly avatta fel emléktábláját Kontrássy utcai lakóházának helyén. Tehát miért épp ő lehetett sokak szemében a legnagyobb? Jó neveltetés, egyenes jellem, kapcsolatok, kiváló munkatársak, barátságos külső környezet, legendás kezdő lépések, tevékeny élet, sok szerencse - és a legendáját tovább éltető utókor. Lehet, hogy ennyi volt a recept, de a receptet be is kellett váltani... Ő volt az első kaposvári polgár- mester, akit hivatali időszakában ért a halál: szívbetegség végzett vele három héttel a színház megnyitása és a Kos- suth-szobor felavatása után, egy nappal 62. születésnapja előtt. Abban a tudatban hunyhatta le a szemét, hogy valódi várossá tette Kaposvárt. Festőudvar a szennai skanzenban képzőkor A látogatók tetszését is elnyerte az új kezdeményezés Kiliti virtus bállal és nyitott templommal Alkotók vették bútokba hétvégén a szennai skanzent. Festőudvarban töltötték a délutánt, a helyben készült műveket a közönség értékelte. Csendélet és tájkép: a festőkor tagjai korábban elkészült képeit akasztották ki a skanzen kerítésére. A látogatók már messzúől láthatták az alkotósarkot, amely üde színfoltja volt a hétvégi szennai falunapnak. A kaposvári Helyőrségi Klub képzőművészeti önképzőkörének tagjai ebben a felállásban először látogattak ki Szennába. - S remélhetően később is lesz folytatása a programnak - jegyezte meg a jutái Álló Andrea, aki három éve jegyezte el magát a festészettel. A társaság Soós Tibor úányításá- val dolgozott. A kaposvári Gősi Ágnes szemlátomást rendkívül elmélyedt a munkában. - Örömmel jöttem ide, nagyon tetszik Szenna - mondta. - Persze sokat kell még tanulni, az árnyékolás finomítása bőven ad feladatot. Az égjek megkegyelmeztek a falunap házigazdáinak. A szikrázó napsütésben több száz érdeklődő kapcsolódott a színes forgatagba, nagy sikert arattak a művészeti iskola táncosai. - Mindenkinek kellemes kikapcsolódást akartunk szerezni - így Salamon Gyula polgármester. - Öröm, hogy sokan elfogadták a meghívást rendezvényünkre. ■ Harsányi Miklós Vásznon a skanzen: egy festőkor is kitelepült a falunap idejére Szennába Kiliti virtus: igen szép számú, háromszáz bálozó járult hozzá szombaton este, hogy gyarapodjék a siófoki városrész iskolai alapítványának bevétele. Az így befolyt pénzt a gyerekekre költik tehát, annak az iskolának a diákjaira, mely éppen erre a tanévre veszítette el önállóságát (telephelyévé válva a Széchenyi iskolának), s ezzel együtt a nevét is (a kiliti temetőben nyugvó 48-as honvéd tábornok, Somogyi József emlékének és sírjának ápolása azonban nyilván nem szakad meg ezután sem). A vigasság előtt kiliti több pontján is megállt a hintók, fogatok, szekerek alkotta szüreti menet, s a nemrégiben alakult helyi Szőlővúág együttes tagjai mindenütt táncba hívták a városrész érdeklődő népét. Szombaton este fél nyolckor kinyitották Siófok kiliti városrészének Szent Kiüt katolikus templomát. A Nyitott templomok éjszakája országos rendezvénysorozat keretében a Liszt-év és a Család éve által ihletett műsort tekinthettek meg a padokat megtöltő érdeklődők. Lovász Irén siófoki, illetve balatonszabadi kötődésű népdalénekes varázsolta el „gyógyító” énekeivel a publikumot, s felléptek helyi énekesek, kórusok, valamint a Kálmán Imre Műhely színi növendékei is. ■ Fónai I.
