Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-24 / 224. szám
MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Aki kétbőröndössé tette Az ügynök halálát a fotó nagyasszonya Saját elhatározásból hatvanesztendősen, húsz évvel ezelőtt tette le a gépet Keleti Éva nem szereti, ha fotóművésznek nevezik, hiába készített megannyi mamdandó képet a színház világáról, fotóriporternek tartja magát. Aki meglehetős kacskaringók után jutott el a szakmáig, hiszen vegyésznek készült, amikor lehetőséget kapott, hogy gyakorlatra a váci Fortéhoz kerüljön. Húszévesen otthagyta az egyetemet, s az MTI elődjénél, a Magyar Fotónál kezdett dolgozni Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként - első alkalommal meszelnie kellett, azaz egy reflektorral megvilágítani egy gépet, önálló nyitómunkaként pedig egy turbinát kellett lefotóznia a Láng Gépgyárban. Elég messziről közelítette meg tehát a színpad világát, ám 56 után, amikor megcsappant a fotósok száma, javasolták neki, fotózza a színházat Vélhetően az MTI-től ment volna nyugdíjba, ha egy Indiában tartott fotótanfolyama után nem azzal fogadják a kollégái, mennyit kellett helyette dolgozniuk. (gy KERÜLT az Új Tükörhöz, ahol riporterként, majd kép- szerkesztőként, végül főszerkesztő-helyettesként dolgozott. A rendszerváltással megszűnt a lap, ismét váltania kellett, így került a HT Hírügynökség hez, majd a Ferenczy Euro- presshez, mely végül beolvadt a Springer-birodalomba. A jb- tószerkesztőséget mindvégig ő vezette, s szoros kapcsolatba került SomoggyaL két évtizede egyik szülőanyja volt a Somogyi Hírlap fotókiállításának. A hírügynökségi munka kezdetével saját, korábbi fogadalmának megfelelően letette a fényképezőt, noha munkásságát addigra már Balázs Béla-, s Érdemes művészi díjjal ismerték el, majd megkapta a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját, a köztársasági érdemrend lovagkeresztjét, s a Táncsics-díjat is. A legbüszkébb azonban Príma Primissima kitüntetésére, melyet három éve szavazott meg számára a közvélemény. Illetve, ahogy vallja, nemcsak neki, de a sajtófotónak is. A nyolcvanadik születésnapja alkalmából életműkiállítással jelentkezett. Képein a rendszerváltás előtti három évtized színházi világa elevenedik meg más által elérhetetlen szemszögből, nézőpontból. Vas András- Mit szólt Kálmán György, amikor felküldte egy fára?- Azért ennek volt előzménye- nevette el magát Keleti Éva. - Egész nap a Duna-parton autóztunk, aztán a Lánchídnál fotóztam, végül kimentünk a Margitszigetre, ahol megkérdeztem, tud-e fára mászni.- Reakció?- Nem vagyok én majom, felelte. De azért felment. _ S cg- Képzelem, miket mondott vol- j na, ha egy mezei fotós kéri... \- Barátok voltunk, vélhetően I nem tudtam volna olyat kérni, amit ne csinált volna meg.- Hová jutott a „meszelő”...- Sohasem gondoltam volna, hogy a színház és a tánc lesz az életem. Igazi fotóriporter akartam lenni, s amikor 57-ben az MTI-nél kitalálták, hogy enyém lesz a színház, tiltakoztam.- A balul sikerült balerina-karrier miatt?- Ááá, ez legenda! Nem tudom, ki találta ki, hogy balettművész akartam lenni. Anyukámék úri- lány-nevelést szerettek volna adni, s így hatévesen egy fél évig jártam Nádasi mesterhez.- A vegyészi ábrándok is más képzeletének a szüleményei?- Kémia-fizika szakra jártam, még szigorlatoztam is, ami amúgy csak időpocsékolás volt.- Viszont a Fortéba sem jutott volna el.- Színesfilm-gyártásra osztottak be, s fogalmam sem volt, mi a fotózás, így kértem, hadd menjek valahova, ahol megtanulhatom.- Ha folytatja az egyetemet, most...- Fogalmam sincs, mihez kezdtem volna vele. Mindig humán beállítottságú voltam, csak éppen Ilidtarn, ha Kádár elvtárs hasra csmjttBi exponálok, hanem elfordulok... A háttérben Avar István, a jóbarát. Keleti Éva képeiről három évtized színházi világa köszön vissza akkoriban oda ment továbbtanulni az ember, ahová irányították.- A fotózással visszatalált.- Előtte akadt még egy kanyar, a geológia, de aztán tényleg kikötöttem a Magyar Fotónál.- Ahol egy riporton elájult.- Leküldték egy téeszbe, s az istállóban éppen ellett egy tehén...- Nem vette el a kedvét?- Szégyelltem magam!- Az istálló után mégiscsak elitebb hely egy színház.- Eleinte tényleg nem tetszett az ötlet, úgy gondoltam, nem az élet maga. Aztán rájöttem, ha az ember beleteszi magát...- Három évtized legnagyobbjait fotózta naponta. Kivel volt a legnehezebb együtt dolgozni?- Szerencsére sohasem adódott olyan konfliktus, amit ne tudtam volna feloldani. Persze más világ volt, kaptam időt dolgozni, s fix fizetést. A maiak nem engedhetik meg maguknak, hogy végigüljék a próbákat, s többször megnézzenek egy előadást. Rohannak, pénzt kell keresniük.- így viszont sokkal kisebb a sanszuk, hogy örökéletűt alkossanak. Mint az Extázis, Az ügynök halála, a Gábor Miklós- portré vagy a Levegőben.- Kicsit szomorú, hogy mindig mindenki ezt a négy képemet emlegeti, esetleg még a Ruttkait. Pedig sok mindent csináltam...- Maradandóan dokumentálta harminc év színjátszását...- Ehhez szerencse is kellett. És hogy befogadjanak.- Ennél azért több! A legendás korlátos Latinovits-Ruttkai-kép, vagy Az ügynök halála tényleg a pillanat rögzítése.- Latinovitsékkal három napig együtt éltem, ebből kettőig csak figyeltem őket.- Minden képen a szerelmük látszik, csak az a korlátos...- Pletykálták, hogy elhidegül- tek, de Éva végig azt mutatta, lángol. S sokáig Latinovits is eljátszotta, ám amikor elköszöntem, még egyszer hátrafordultam...- És Az ügynök halála?- Elmentem megnézni a darabot, s mivel a mestereim arra tanítottak, mindig legyen nálam gép... Álltam a színpadon, amikor az előterébe lépő, már halálos beteg Tímár József megemelt két bőröndöt, melyiket bírja el. Hiszen eredendően csak egy koffer szerepel a darabban. Ettől kezdve játszották kettővel.- Történelmi pillanat?- Ekkor jegyeztem el magam a színházzal.- Nem volt nehéz elválasztani a barátságot a művészettől? Például úgy dolgozni Darvas Ivánnal, hogy tudták, hamarosan elviszik az 56-os szerepléséért?- Felhívott, nincs-e kedvem a börtön előtt még egyszer lefotózni. Amikor végeztünk, elmentünk sétálni, s jött egy bácsi egy szama- ras kordéval. Darvas pedig az első szóra felült a csacsi hátára.- Képzelem, mi mindent belemagyaráztak a képbe...- Naná, pedig ez is csak egy véletlennek köszönhetően született.- Ennyi véletlen egy életben?- Remélem, lesz még több is.- Nem erre gondoltam...- Most mit mondjak? Szerencse, képesség, hozzáértés, alázat.- Időtálló dolgok. Mégis hatvanévesen befejezte a fotózást.- Nem akartam öregasszonyként géppel az oldalamon szaladgálni. Akkor kell abbahagyni, amikor még hiányzik az ember.- Mikor határozta el?- A kezdetekkor. A színházaknál volt egy idős kolléganő, akitől szánalomból vették meg a képeit. Nem akartam így befejezni.- Épp jókor váltott: a rendszer- váltással új fotó- és hírügynökségek alakultak.- Hirtelen ott találtam magam a másik oldalon.- Nehéz volt átállni?- Átülni. Az asztal egyik oldaláról a másikra.- Előfordult, hogy egy anyagot látva magában csak annyit mondott: Űristen!- De hányszor... Viszont el is tudtam-tudom magyarázni, hogyan lehetne megragadni a lehetőséget.-Akad?- A tehetség megtalálja az utat, de nehéz érvényesülni, kevesebb az újság, értéktelenedik a fotó.- Ezért is nagy szó, hogy megkapta a Príma Primissima-díjat.- Ami nemcsak az én elismerésem, de a hazai sajtófotóé is.- Az ellenségeinek is megköszönte...- Nem számítottam rá, hogy én kapom. Rögtönöztem, s úgy gondoltam, az ellenfeleknek is sokat köszönhetek, rengeteget tanultam általuk.- Kicselezni a cenzúrát?- Nem volt! Élt bennünk az egészséges óvatosság, mit szabad. Tudtam, ha Kádár elvtárs hasra esik, nem exponálok, hanem elfordulok. Nem is dobták vissza egyetlen képemet sem.- Manapság erre is akad példa...- Olvastam az indexes és ori- gós fotósok parlamenti kitiltásáról... Más korban élünk, ami nem a fotónak kedvez...- A lakásában is ezért van csak egy fotó?- Ami az unokámé. A sajátjaimat eleget néztem már. Meg aztán egy jó családban nem illik hazavinni a munkát... Három lovassal kezdődött a kaposvári posta története emelt fejjel A telefonról 1877. március 13-án írtak legelőször a somogyi sajtóban, nagyszerű találmánynak nevezték A 18. század végén mindössze három lovas tartotta fenn a kapcsolatot Kaposvár és a legközelebbi postaállomás között, Amikor a vármegye közgyűlése az 1790. évi országgyűlésre küldendő somogyi követek utasításait állította össze, a postaforgalom ügye sem maradhatott ki a sérelmek közül: „...A közügyek nagy akadályára, a kereskedelem hátrányára és a magánosoknak is nagy kárára érezzük, hogy ebben az egész megyében csak egyetlen postajárat létezik, ez is a határon, Kanizsától Nagy- Szigethig (azaz Szigetvárig) tart, és csak ezen lehet az ország központjával érintkezni.” A postai közlekedés feltételei Előző heti feladványunk: a főposta a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán csak az 1850-es évek elejére javultak számottevően, mivel létrejött a Sopront Keszthelyen, Marcalin és Kaposváron át Péccsel összekötő postaút, majd megindult a heti postakocsijárat Pestről Kaposvárra. 1850- ben állították fel Kaposváron a királyi postahivatalt, ahová Hónig Józsefet nevezték ki postamesternek. A posta Honig úr Fő utcai házában, egy kis udvari szobában működött. A postai lóváltó állomást a Szarvashoz címzett fogadó mellett helyezték el. Hamarosan Kaposváron is megjelentek a hírközlés technikai vívmányai, megpróbálván helyet szorítani maguknak a hagyományos postai szolgáltatások mellett. Telefonról először 1877. március 13-án írtak a somogyi sajtóban, mégpedig ekképpen: „Nagyszerű találmány. Bell Graham amerikai tanár Telephont talált fel. Ez oly készülék, mellyel akusztikai vezetés által az emberi hangot nagy távolságra is érthetővé lehet tenni...” A királyi postahivatal 1903- tól a főtéren, az új városháza épületében működött, de ez a hely nemsokára igencsak szűkössé vált. A mai Bajcsy-Zsilinszky utcában találtak alkalmas telket az új postaépület számára... ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu 4
