Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-10 / 212. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Négyemeletesről a Szűzanya kötényébe bajnok a székből Megannyi csapás ellenére sem adta fel álmát, hogy 2014-ben sporttörténelmet írjon Meglepően nyíltan beszél mindenről, ifjúkori hibákról, tragédiákról, a talpra állás nehézségeiről - mert hiába került tizenhat esztendősen kerekes székbe, fel tudott állni. Vas András- Melyik az a ház?- A Béke-Füredi lakótelepen, tulajdonképpen szemben a Margit templommal - válaszolta Dani Gyöngyi.- Mikor látta utoljára?- Amikor Kaposvárra megyek, mindig elautózom előtte.- És eszébe jut az a bizonyos nap?- Néha. A környék inkább a gyermekkoromat jelenti.- Nem hiszem, hogy akadhat maradandóbb emlék, mint leugrani egy négy- emeletes ház tetejéről... A miértre már sikerült válaszolnia?- Pontosan nem lehet meghatározni, hogyan jut el az ember egy ilyen döntésig. Vagy a környezetével, vagy magával nincs kibékülve. Dani Gyöngyi többször állt fel a padlóról, mint egy felhozómeccsre szerződtetett bokszoló... Tizenhat esztendősen úgy döntött, eldobja magától az életét. Ban- dázott, bulizott, lógott a suliból', előfordult, hogy otthon elküldték kenyérért, s csak két nap múlva ment haza A fonalgyártó gépsorban sem látottperspektívát, s érezte, ösz- szecsapnak a feje fölött a hullámok. Végül csúnyán összeveszett a barátjával, így 1991. február 18-án kiállt egy négy- emeletes tetejére... azt álmodtam járok, elevenítette fel az első műtét előtti éjszakát - noha teljesen elszakadt gerincvelővel a felépülés reménytelennek tűnt. Persze doktorai biztatták, három év alatt bármi megtörténhet, de lassan beládta, élete a kerekes székhez kötődik majd. az igazi áttörést a sport jelentette, a kerekes székes kosarasok között tanulta meg elfogadni magát, de kipróbálta a teniszt, a pingpongot, az erőemelést, s a maratoni kerekes székes futást, ám végül megállapodott a vívásnál Két évvel később már részt vehetett a sydney-i paralimpián, ám akkor saját bevallása szerint még nem értett meg egy komolyabb eredményre. Újabb négy év múltán Athénban viszont tőr egyéniben, valamint tőr- és párbajtőr-csapatban is ezüstérmet szerzett. lediplomázott, társat talált, félje egyik úttörője volt a hazai mozgáskorlátozott sportéletnek. Az azóta márEuró- pa-bajnokká is avanzsált vívőnő az idén tavasszal éppen hazatért egy Világkupáról, amikor férje nem sokkal később elhunyt... ekkor sem omlott össze, munkája - munkavállalási tanácsadó a mozgáskorlátozottak szövetségében -, a sport, no és hatalmas lelkiereje - mely a vancouveri téli olimpiai baleset után is segített - lévén ha nehezen is, de talpon maradt. Amit esetében szinte már nem is metafor: hiszen tényleg teljes életeiéi Még táncolni is megtanult...- Kiváltó ok mindig akad.- Egy fiú. Az akkori barátom.- Azóta sikerült megbeszélni?- Nem is találkoztunk.- Hibáztatja?- Még véletlenül sem!- Gondolom, az első emlék a kórházból örökre bevésődött.- A nővéremmel beszéltem először, aki csak annyit mondott, ismer kerekes székeseket, akik boldogok. Persze tudtam, kamuzik. Azt viszont nem, miért mondja.- Fel sem merült, hogy...- Meg voltam róla győződve, húsvétra otthon leszek. Ami végül is bejött, hiszen akkor hagyhattam el először a kórházat.- Még ekkor is reménykedett?- Eszembe sem jutott, hogy többet nem állok lábra. Az első fél évben a szék gondolata is idegennek számított Anyuká- mék is hordoztak gyógytornára, akupunktúrára. Aztán bekerültem a rehabilitációs intézetbe, elkezdtem sportolni, s ott, a kerekes székes kosarasok között jöttem rá, együtt kell élnem az új helyzetemmel.- Pátyolgatták, vigasztalták?- Ők voltak az elsők, akik nem hitegettek, nem próbáltak lyukat beszélni a hasamba. Láttam, így is lehet teljes életet élDani Gyöngyi élete a paralimpiai arany nélkül is teljes, persze vágyik a dobogó tetejére ni. Természetesen viselkedtek, s nem a szék körül forgott az életük. Csak mellékes témaként került elő, ki, hogyan szerezte a járgányt. A kórházban előtte mindenki csak ezzel foglalkozott.- Hogyan sikerült átkódolnia magát?- Évekbe telt. Először bele kellett törődnöm, hogy a szék az életem része lesz. Addig ugyanis, míg az ember azon dolgozik, hogyan tud kikerülni belőle, nem tud előrelépni. A műtét után az orvosok még azt mondták, három év a választóvíz.- Hazugság.- De kegyes! Nagyjából ennyi idő kellett, hogy végleg elfogadjam az új helyzetemet. Eleinte reggelente még nézegettem, lejjebb húzódott-e az érzéshatár...- Persze úgy tűnt..- Naná. Ezt akartam hinni. Aztán lassan átértékelődött minden. És új életet kezdtem. Iskolába jártam, tanultam, sportoltam. A keresztanyám azt mondta: szerencsém volt, amikor leugrottam, a Szűzanya kötényébe pottyantam...- Korábban is vallásos volt?- Hittem, de nem így. Azt mondják, ha valakivel ilyesmi történik, szembe kell néznie Istennel. És vagy megtagadja, vagy úgy érzi, mint én: kaptam még egy esélyt, s a segítségével túljutok mindenen.- A férje elvesztésén is?- Tüdőm, hogy jó helyen van, de a hiányát nem tudtam még megszokni. Ráadásul a lányunk a jövő héten jön haza Amerikából, s igazából most kell szembesülnie az apja elvesztésével.- Újabb kegyetlenül nehéz időszak...- Semmi sincsen véletlenül, senki sem kap nagyobb keresztet, mint amilyet elbír... Persze a sok csapás biztos nem véletlen, s lehet, sohasem tudom meg az okát, de hiszek benne, nem büntetés.- A sportban sem túl szerencsés... A vancouveri paralimpián szinte a start előtt törte darabokra a lábát.- Mondták, ha éreznék, nagyon fájt volna...- Ha az orvos nem tiltja meg, indult volna a versenyen!- Ezt hívják istenkísértésnek, ugye?- Ennyire nem volt mókás a helyzet.- Pedig még a kórházban is nevetgéltünk. Persze hallottam valami reccsenést, amikor leestem az ágyról, de eszembe sem jutott, hogy a lábam.- Szilánkosra tört...- Ennek ellenére ott voltam a megnyitón. Utána mentünk el a röntgenbe, s amikor az orvos jött ki a lelettel, láttam az arcán, nagy a baj. De nem akartam elhinni. Azt pedig főleg, hogy nem enged indulni a versenyen.- Sporttörténelmet írhatott volna: az első női magyar paralimpikon, aki nyári és téli játékokon is rajthoz áll.- Majd három év múlva Szocsiban!- A vívószövetség mit szól hozzá? Eddig is nehezen engedték, hogy síeljen.- Ilyen bármikor előfordulhat! Amúgy, ha nem változik a hozzáállásuk, London után abbahagyom a vívást.- Háromszoros olimpiai ezüstérmesként!? Ráadásul az egyik egyéni!- Húúú, ez eleinte nagyon bosszantott. Fájt, hogy olyan nagyon kikaptam a döntőben, másfelől a dobogón én voltam az egyedüli vesztes, hiszen a bronzérmes is győzött az utolsó asszójában.- Azóta, gondolom, sikerült átértékelnie.- A paralimpiai arany hiányzik ugyan, de így is teljes az életem. De egy sportolónak mindig a dobogó teteje az álma. Ezért edz az egész ciklusban.- Munka mellett jut rá elég idő?- Szeretek pörögni. Reggel rohanok a munkahelyemre, várnak az álláskeresők, akik tőlem várják a megváltást. Én pedig ráébresztem őket, hogy csak önmaguk jelentik maguknak a megváltást. Utána edzés, majd otthon a házimunka, s hétvégenként a családra is jut valamicske időm.- Példaértékű. Sőt, mondhatni: példakép.- Csak élem az életem. Magamnak. Persze örülök, ha ez másoknak is fogódzót jelent... Köszörűsnek tanult, legendás fotóművész lett Langsfeld emelt fejjel Az 1800-as évek második felében még Pestről is csodájára jártak a Korona utcai műteremnek 1905. december 5-én életének 76., házasságának 45. évében elhunyt egy köztiszteletben álló kaposvári polgár, a város első fényképésze, a cég- és dinasztiaalapító Langsfeld Mór. Még kisfiú volt, amikor Louis Daguerre kifejlesztette a fotográfiában legelőször használt képrögzítési eljárást, melyet utóbb a francia vegyészről neveztek el dagerrotípiának. Lévai József György helytörténész szerint Langsfeldnek köszörűs volt az eredeti foglalkozása, és Pápa környékéről keveredett Kaposvárra. Akármint esett is, jól választott, amikor áttért a fényképezésre, hiszen amilyen alapos szakmai ismereteket követelt, olyan előkelő szakmának is szát— — 2 § 3 1 Előző heti feladványunk: Ady Endre utca 4. szám, a Langsfeld ház mított ez akkor, s bizony jól jövedelmezett. A magyarországi polgári otthonokban a 19. század második felében jelentek meg a családi fényképek, amelyeket nemzedékeken keresztül nagy becsben tartott a família. Akkortájt még Pesten is csak három fényképész dolgozott, ezért a Korona (a mai Ady Endre) utcában, a későbbi Lengyelház helyén berendezett fényképészetnek csodájára jártak a somogyi kisvárosban. Jellemző az üzlet nívójára, hogy még a fényképek hátlapjára ragasztott emblémát is Bécsben csináltatták. Langsfeld a kriminalisztika történetébe is beírta a nevét. 1887-ben történt, hogy utcai tűzharcban lelőttek két menekülő rablót Kaposváron, de személy- azonosságukat nem tudták megállapítani. Langsfeld vetette fel, hogy fénykép alapján azonosítsák a bűnözőket. A róluk készült fotókat valóban elküldték az ország valamennyi börtönébe, s a próbálkozás sikerrel járt. Fiának, Mukinak adta át az irányítást, ő volt az, aki a Korona utca 4. szám alá telepítette át a műtermet. Ez a ház - városnéző sétánk legújabb megállója - romantikus stílusú lakóépület az utca északi oldalán. A köznyelv a „három testőr” házának is nevezi, mert padlástéri ablakaiban Athos, Porthos és Aramis szobra állt... ► Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A. vagy emeltfejjel@sonline.hu MEGYEI KÖRKÉP
