Somogyi Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-10 / 212. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Négyemeletesről a Szűzanya kötényébe bajnok a székből Megannyi csapás ellenére sem adta fel álmát, hogy 2014-ben sporttörténelmet írjon Meglepően nyíltan beszél min­denről, ifjúkori hibákról, tragédi­ákról, a talpra állás nehézségeiről - mert hiába került tizenhat esz­tendősen kerekes székbe, fel tu­dott állni. Vas András- Melyik az a ház?- A Béke-Füredi lakótelepen, tulajdon­képpen szemben a Margit templommal - válaszolta Dani Gyöngyi.- Mikor látta utoljára?- Amikor Kaposvárra megyek, mindig elautózom előtte.- És eszébe jut az a bizonyos nap?- Néha. A környék inkább a gyermek­koromat jelenti.- Nem hiszem, hogy akadhat maradan­dóbb emlék, mint leugrani egy négy- emeletes ház tetejéről... A miértre már sikerült válaszolnia?- Pontosan nem lehet meghatározni, hogyan jut el az ember egy ilyen dönté­sig. Vagy a környezetével, vagy magával nincs kibékülve. Dani Gyöngyi többször állt fel a padlóról, mint egy felhozómeccsre szer­ződtetett bokszoló... Tizenhat esztendősen úgy döntött, el­dobja magától az életét. Ban- dázott, bulizott, lógott a suli­ból', előfordult, hogy otthon el­küldték kenyérért, s csak két nap múlva ment haza A fo­nalgyártó gépsorban sem lá­tottperspektívát, s érezte, ösz- szecsapnak a feje fölött a hul­lámok. Végül csúnyán össze­veszett a barátjával, így 1991. február 18-án kiállt egy négy- emeletes tetejére... azt álmodtam járok, elevení­tette fel az első műtét előtti éj­szakát - noha teljesen elsza­kadt gerincvelővel a felépülés reménytelennek tűnt. Persze doktorai biztatták, három év alatt bármi megtörténhet, de lassan beládta, élete a kere­kes székhez kötődik majd. az igazi áttörést a sport je­lentette, a kerekes székes ko­sarasok között tanulta meg el­fogadni magát, de kipróbálta a teniszt, a pingpongot, az erőemelést, s a maratoni kere­kes székes futást, ám végül megállapodott a vívásnál Két évvel később már részt vehe­tett a sydney-i paralimpián, ám akkor saját bevallása sze­rint még nem értett meg egy komolyabb eredményre. Újabb négy év múltán Athénban vi­szont tőr egyéniben, valamint tőr- és párbajtőr-csapatban is ezüstérmet szerzett. lediplomázott, társat talált, félje egyik úttörője volt a ha­zai mozgáskorlátozott sport­életnek. Az azóta márEuró- pa-bajnokká is avanzsált vívőnő az idén tavasszal ép­pen hazatért egy Világkupá­ról, amikor férje nem sokkal később elhunyt... ekkor sem omlott össze, mun­kája - munkavállalási ta­nácsadó a mozgáskorlátozot­tak szövetségében -, a sport, no és hatalmas lelkiereje - mely a vancouveri téli olimpi­ai baleset után is segített - lé­vén ha nehezen is, de talpon maradt. Amit esetében szinte már nem is metafor: hiszen tényleg teljes életeiéi Még táncolni is megtanult...- Kiváltó ok mindig akad.- Egy fiú. Az akkori barátom.- Azóta sikerült megbeszélni?- Nem is találkoztunk.- Hibáztatja?- Még véletlenül sem!- Gondolom, az első emlék a kórházból örökre bevésődött.- A nővéremmel beszéltem először, aki csak annyit mondott, ismer kerekes szé­keseket, akik boldogok. Persze tudtam, kamuzik. Azt viszont nem, miért mondja.- Fel sem merült, hogy...- Meg voltam róla győződve, húsvétra otthon leszek. Ami végül is bejött, hiszen akkor hagyhattam el először a kórházat.- Még ekkor is reménykedett?- Eszembe sem jutott, hogy többet nem állok lábra. Az első fél évben a szék gon­dolata is idegennek számított Anyuká- mék is hordoztak gyógytornára, aku­punktúrára. Aztán bekerültem a rehabili­tációs intézetbe, elkezdtem sportolni, s ott, a kerekes székes kosarasok között jöttem rá, együtt kell élnem az új helyzetemmel.- Pátyolgatták, vigasztalták?- Ők voltak az elsők, akik nem hiteget­tek, nem próbáltak lyukat beszélni a ha­samba. Láttam, így is lehet teljes életet él­Dani Gyöngyi élete a paralimpiai arany nélkül is teljes, persze vágyik a dobogó tetejére ni. Természetesen viselkedtek, s nem a szék körül forgott az életük. Csak mellé­kes témaként került elő, ki, hogyan sze­rezte a járgányt. A kórházban előtte min­denki csak ezzel foglalkozott.- Hogyan sikerült átkódolnia magát?- Évekbe telt. Először bele kellett törőd­nöm, hogy a szék az életem része lesz. Addig ugyanis, míg az ember azon dolgo­zik, hogyan tud kikerülni belőle, nem tud előrelépni. A műtét után az orvosok még azt mondták, három év a választóvíz.- Hazugság.- De kegyes! Nagyjából ennyi idő kel­lett, hogy végleg elfogadjam az új helyze­temet. Eleinte reggelente még nézeget­tem, lejjebb húzódott-e az érzéshatár...- Persze úgy tűnt..- Naná. Ezt akartam hinni. Aztán las­san átértékelődött minden. És új életet kezdtem. Iskolába jártam, tanultam, spor­toltam. A keresztanyám azt mondta: sze­rencsém volt, amikor leugrottam, a Szűz­anya kötényébe pottyantam...- Korábban is vallásos volt?- Hittem, de nem így. Azt mondják, ha valakivel ilyesmi történik, szembe kell néznie Istennel. És vagy megtagadja, vagy úgy érzi, mint én: kaptam még egy esélyt, s a segítségével túljutok mindenen.- A férje elvesztésén is?- Tüdőm, hogy jó helyen van, de a hiá­nyát nem tudtam még megszokni. Ráadá­sul a lányunk a jövő héten jön haza Ame­rikából, s igazából most kell szembesül­nie az apja elvesztésével.- Újabb kegyetlenül nehéz időszak...- Semmi sincsen véletlenül, senki sem kap nagyobb keresztet, mint amilyet el­bír... Persze a sok csapás biztos nem vélet­len, s lehet, sohasem tudom meg az okát, de hiszek benne, nem büntetés.- A sportban sem túl szerencsés... A vancouveri paralimpián szinte a start előtt törte darabokra a lábát.- Mondták, ha éreznék, nagyon fájt vol­na...- Ha az orvos nem tiltja meg, indult volna a versenyen!- Ezt hívják istenkísértésnek, ugye?- Ennyire nem volt mókás a helyzet.- Pedig még a kórházban is nevetgél­tünk. Persze hallottam valami reccsenést, amikor leestem az ágyról, de eszembe sem jutott, hogy a lábam.- Szilánkosra tört...- Ennek ellenére ott voltam a megnyi­tón. Utána mentünk el a röntgenbe, s amikor az orvos jött ki a lelettel, láttam az arcán, nagy a baj. De nem akartam elhin­ni. Azt pedig főleg, hogy nem enged in­dulni a versenyen.- Sporttörténelmet írhatott volna: az el­ső női magyar paralimpikon, aki nyári és téli játékokon is rajthoz áll.- Majd három év múlva Szocsiban!- A vívószövetség mit szól hozzá? Eddig is nehezen engedték, hogy síeljen.- Ilyen bármikor előfordulhat! Amúgy, ha nem változik a hozzáállásuk, London után abbahagyom a vívást.- Háromszoros olimpiai ezüstérmes­ként!? Ráadásul az egyik egyéni!- Húúú, ez eleinte nagyon bosszantott. Fájt, hogy olyan nagyon kikaptam a dön­tőben, másfelől a dobogón én voltam az egyedüli vesztes, hiszen a bronzérmes is győzött az utolsó asszójában.- Azóta, gondolom, sikerült átértékel­nie.- A paralimpiai arany hiányzik ugyan, de így is teljes az életem. De egy sportoló­nak mindig a dobogó teteje az álma. Ezért edz az egész ciklusban.- Munka mellett jut rá elég idő?- Szeretek pörögni. Reggel rohanok a munkahelyemre, várnak az álláskeresők, akik tőlem várják a megváltást. Én pedig ráébresztem őket, hogy csak önmaguk je­lentik maguknak a megváltást. Utána edzés, majd otthon a házimunka, s hétvé­genként a családra is jut valamicske időm.- Példaértékű. Sőt, mondhatni: példa­kép.- Csak élem az életem. Magamnak. Persze örülök, ha ez másoknak is fogó­dzót jelent... Köszörűsnek tanult, legendás fotóművész lett Langsfeld emelt fejjel Az 1800-as évek második felében még Pestről is csodájára jártak a Korona utcai műteremnek 1905. december 5-én életének 76., házasságának 45. évében el­hunyt egy köztiszteletben álló ka­posvári polgár, a város első fény­képésze, a cég- és dinasztiaalapí­tó Langsfeld Mór. Még kisfiú volt, amikor Louis Daguerre kifejlesz­tette a fotográfiában legelőször használt képrögzítési eljárást, melyet utóbb a francia vegyészről neveztek el dagerrotípiának. Lé­vai József György helytörténész szerint Langsfeldnek köszörűs volt az eredeti foglalkozása, és Pá­pa környékéről keveredett Kapos­várra. Akármint esett is, jól vá­lasztott, amikor áttért a fényké­pezésre, hiszen amilyen alapos szakmai ismereteket követelt, olyan előkelő szakmának is szá­t— — 2 § 3 1 Előző heti feladványunk: Ady Endre utca 4. szám, a Langsfeld ház mított ez akkor, s bizony jól jöve­delmezett. A magyarországi pol­gári otthonokban a 19. század második felében jelentek meg a családi fényképek, amelyeket nemzedékeken keresztül nagy becsben tartott a família. Akkortájt még Pesten is csak három fényképész dolgozott, ezért a Korona (a mai Ady End­re) utcában, a későbbi Lengyel­ház helyén berendezett fényké­pészetnek csodájára jártak a so­mogyi kisvárosban. Jellemző az üzlet nívójára, hogy még a fény­képek hátlapjára ragasztott emblémát is Bécsben csináltat­ták. Langsfeld a kriminalisztika történetébe is beírta a nevét. 1887-ben történt, hogy utcai tűz­harcban lelőttek két menekülő rablót Kaposváron, de személy- azonosságukat nem tudták meg­állapítani. Langsfeld vetette fel, hogy fénykép alapján azonosít­sák a bűnözőket. A róluk készült fotókat valóban elküldték az or­szág valamennyi börtönébe, s a próbálkozás sikerrel járt. Fiának, Mukinak adta át az irányítást, ő volt az, aki a Korona utca 4. szám alá telepítette át a műtermet. Ez a ház - városnéző sétánk legújabb megállója - ro­mantikus stílusú lakóépület az utca északi oldalán. A köznyelv a „három testőr” házának is ne­vezi, mert padlástéri ablakaiban Athos, Porthos és Aramis szobra állt... ► Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A. vagy emeltfejjel@sonline.hu MEGYEI KÖRKÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom