Somogyi Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-06 / 183. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Megálmodta a tüzet, utálta a nádtetőt a piroskás Megbüntette valamiért a jóisten, de egyben hozzá is segítette a megújuláshoz Majoros János ki akart törni a Viharsarokból (a békési Búcsún született), azért lett vendéglátós. Mélységi felderítőnek Szolnokra sorozták, aztán ejtőernyős katonaként 1973-ban a siófok-kiliti reptérre „dobták”. A Park bisztróban ismerkedett meg későbbi feleségével, az ádándi Tiborcz Gyöngyivel, aki akkor épp ott szakácskodott. Már nem is tért vissza a „végekre”, 1975- ben a kiliti Sirály presszóban kezdett, majd 26 évesen már a Sió-parti Sárköz éttermet vezette, ahol édesanyja házi nyújtott rétesével futott be. pikoló SÖRÖZŐ, Carmen bár, Tropieal diszkó, Fogas étterem, Siófok étterem - sorolja különböző korszakait, akadt olyan időszak, amikor egyszerre volt üzletigazgató a Pannóniánál és emellett még három-négy éttermet üzemeltetett a kft-je révén. Amikor 1991-ben kibérelte a Piroskát, azt mondták, ez a sok vállalkozás összeférhetetlen. A Piroska és más semmi - így döntött. Pedig a szállodasori Siófok éttermet is legendás hellyé tette, s nem amiatt, mert naponta nyolcszáz személyt reggeliztetett, hanem mert hamisítatlan „osztrák” sörkertet varázsolt élő zenével, grazi sörgyáras kapcsolatait kihasználva. Persze, ehhez előbb külön engedélyre volt szüksége a Pann& niától, de akkori főnöke, Vida Kocsárd semmi jónak nem volt az elrontója... MA ÚGY EMLÉKSZIK: „Úgy alakult, hogy virágoztak ezek a helyek amíg ott voltam, azután meg lepukkantak. ” Büszke rá, hogy amikor városi delegáció ment Siófokról finn, amerikai, vagy mexikói partnervárosba, rendre őt kérték fel, hogy főzzön odakint valami magyarosat. Nyilván jól hangzott a világ bármely pontján: a piroskás. Hiszen 1996-tól már nem bérlője, hanem tulajdonosa a csárdának. A 2009-es tűzön kívül azt fájlalja csak, hogy kevés ideje jut hobbijára, a vadászatra. Kétezerkilenc karácsonya előtt porig égett csárdája, a siófokszéplaki Piroska. Előbb biztosítási csalónak, később, amikor fejébe vette hogy újjáépíti, őrültnek tartották Majoros Jánost. Veszített aki arra fogadott, hogy nem fog neki sikerülni... Fónai Imre- Előjön még álmában a tűz?- Még le se égett a csárda, már előjött- felelte Majoros János. - Megálmodtam. Visszatérő álmom volt, hogy nyár van, meleg, ég a csárda, én meg ott ülök az árok szélén és sírok. Mindig is utáltam a nádtetőt, attól féltem, hogy elég egy szikra, egy eldobott csikk, aztán annyi.- Bejött az álom, csak az évszak nem stimmelt...- Igen. Karácsony előtt voltunk, hatalmas hóesésben.- Hamar elterjedt a városban a szóbeszéd: kellett a biztosító pénze...- Voltak ilyen rosszindulatú emberek. Ma már ismerjük a „tettest”. Tudtuk, hogy nyest van a padláson. De hogy a nyest elrágja a dupla vezetéket, azt nem gondoltuk. S hogy miért pont akkor történt a tűzeset? Esett a hó, s a szakértő szerint egy csepp víz bekerülhetett a szőrén, aztán szikra, lángcsóva és már égett is a tető. Ezerhatszáz fokon izzott a tűzoltók szerint. Feltöltöttem karácsonyszilveszterre a borhűtőt, kerestük aztán a hamuban, de még csak a motorját se találtuk meg.- Csak a kemence maradt meg.- S a kémény. Jánosik János Makovecz-növendék ötlete volt (ő tervezte az új csárda-fogadót), hogy a kemence legyen a jelképünk, az legyen az új ház középpontjában.- A tűz után rögtön az volt az első gondolata, hogy újjáépíti?- Nem. Hat hónapig magam alatt voltam, kóvályogtam. Két cimborám egyenesen fogadott rám. Az egyik azt mondta, soha nem építem újjá, a másik meg hogy amaz nem ismer eléggé, biztosan megteszem. Nemrég jött az egyik és mondta, hogy veszített rajtam százezer forintot...- Szó mi szó, nem kis bátorság kellett hozzá, 2010-11-ben...- Bátorság? Tudtam, hogy akik szerették a csárdát, visszajönnek. Kell hogy legyen létjogosultsága egy ilyen helynek, hasonlóból kettő zárt be az elmúlt években Siófokon. S a magyar konyha sem Majoros János: Két cimborám fogadott rám. Százezret nyert, amelyik bízott bennem halhat ki, lehetnek itt pizzériák, spagettiházak, lesz jövője a magyar ízeknek. No meg a válságból is csak kimászunk, ha nem előbb, utóbb.- Nyilván nem volt elég az a pénz, amit a biztosító fizetett...- Már csak azért sem, mert ha egyszer már újjáépítettük, ki is bővítettük és fogadót is kialakítottunk. Hitelt vettem fel és egy-két ingatlant is eladtam. A jóisten valamiért megbüntetett a tűzzel, de talán egyben hozzá is segített a megújuláshoz.- Ön nem kér adóbefizetés-halasztást, vagy más segítséget, mint egyes, „időjárás sújtotta” balatoni vendéglátós kollégái az idei gyenge szezon miatt?- Minek, hiszen egyszer úgyis be kell fizetni?! Soha nem panaszkodtam. Egyik nap jobb, a másik rosszabb. Hosszú távon kell gondolkodni, nem ennek a szezonnak a végéig. Már megvannak a terveim az őszi, téli programokra.- Az éjszakai életben is kipróbálta magát anno...- Az első igazi éjszakai lokálok egyike volt a siófoki Carmen, ahol a nyolcvanas évek végén félig már le mertek vetkőzni a táncoslányok. De nem igazán tetszett. Volt még egy hasonló kísérletem, a Tropieal bár, ahol Korda Gyuri is többször énekelt. De e két „kirándulás” éppen elegendő volt ahhoz, hogy lássam: ezt nem nekem találták ki.- Mi volt a kifogása?- Akkor kezdtek „beszivárogni” az alvilági elemek a balatoni éjszakába; behajtók, egyéb ilyen figurák, aztán jött a drog, ennyi indoklás talán elegendő...- Meg aztán akkoriban egy „gebines” étterem is virágzott...- így igaz. Bár egy szezonra hatmillió forintos bérleti díjat kért a Pannónia 1990 körül, de egyrészt négy-öt hónapos szezonokról beszéltünk, másrészt tudta, hogy milyen bevételhez viszonyítson, hiszen maga szervezte a buszos csoportokat, a cigányzenés-néptáncos programokat. Dübörgött a szezon, ide jöttek a németek olcsón, jót enni, inni. Persze azt a hatmilliót azért akkor se volt egyszerű kicsengetni. Aztán „szerényebb” világ jött, ma nagyon oda kell figyelni, hogy a szerzői jogdíjat (nálam ma is van élő cigányzene, de hát hogy is nézne ki e nélkül egy csárda?), a béreket és egyéb fizetni valókat bekalkulálva is „kijöjjünk”. Én már a gebines időben sem költöttem el minden pénzemet, voltak viszont, akik így tettek és a következő nyárra már egy fillérjük se volt. A Piroskát egyébként úgy vettem át, lepusztulva, hogy deszka és farostlemez fala volt.- Igaz, hogy mostanában a Piroskában is alszik?- Gyakran. Azt mondta egy barátom, hogy voltaképpen munkát vettem magamnak. Igaz, mert nekem ez az életem. Úgy érzem, itt kell lennem mindig, minden látnom kell, s fontos, hogy a vendég is lássa, hogy van gazdája a helynek. Sokszor én megyek a tojásért, zöldségért, képes vagyok egy órát is elbóklászni a piacon. De a családomért, a fiamért is fontos volt, hogy újraépítsem. A kisebbiknek, Attilának én tanácsoltam, hogy hozzám hasonlóan vendéglátós legyen. Fokozatosan át is engedem neki a terepet.- Arra nem gondolt, hogy a rossz emlékek miatt megváltoztassa a csárdája nevét?- Nem, mert bejáratott, így ismerték, amióta csak áll. Meg aztán a Piroska név jól cseng az egész világban.- Csak a nádtetőt, azt nem akarta újra...- Álmaimban se jöjjön elő! Gyújtogatott a tűzoltó, mégis fölépülhetett az emeletes szertár emelt fejjel A kaposvári erődítmény kapitulációját követően a támadók és a védők vállvetve oltották el a tüzet Története során Kaposvárnak is kijutott az elemi csapásokból. Nem csak árvizektől és szélviharoktól szenvedett: a tűzvészek olykor a város fejlődését is befolyásolták. A kaposvári vár már 1495-ben lángba borult, amikor Drágffy Bertalan vajda vezetésével királyi sereg ostromolta. (Bár az erődítmény kapitulációja után a támadók és a védők vállvetve oltották a tüzet.) A Rákóczi-szabad- ságharc idején kétszer is leégett a vár körül kialakult kis település, másodjára 1708-ban, Vak Bottyán csapatainak visszavonulásakor. Végül a megmaradt lakosok is elhagyták az üszkös romokat, és a várost Esterházy A régi tűzoltószertár Kaposváron, amelyben most cipőbolt működik Pál hercegnek úgy kellett újratelepíteni. Ajánlatos volt tehát, hogy a lassan lábra álló Kaposvár is megalkossa saját tűzvédelmi rendeletét, amire 1775-ben került sor. Az éjjeliőrök - a tűzvi- gyázók - mellé úgynevezett botos embereket osztottak be a megyeszékhelyen: ők hordták a vizet, kezelték a horgokat, lajtorjákat. A lakosoknak pedig minden második portánál egy hordó vizet kellett készenlétben tartaniuk. Önkéntes tűzoltéegyesület az 1870-es években jött létre Kaposváron, bár tevékenysége nem mindig aratott osztatlan elismerést. Megesett, hogy a városkapitány - az egylet lassúságára hivatkozva - a rendőrség hatáskörébe vonta a tűzoltást. A kaposvári tűzoltóegylet jövőjét ráadásul majdnem derékba törte, hogy 1889 augusztusában gyújtogatás közben tetten értek egy volt tűzoltót. Az egyesület azonban átvészelt minden megpróbáltatást, és elszánt bizakodással nézett a jövőbe. Hamarosan be is köszöntött a fejlődés korszaka. A városháza mellett tizennégy méter magas mászótornyot állítottak fel az önkéntes tűzoltók kiképzésére, a Teleki utca és a mai Múzeum utca sarkán pedig felépült az emeletes tűzoltószertár. ► Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu
