Somogyi Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-31 / 203. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 31., SZERDA UTAZAS 11 kirándulás Vadregényes tájak, csodálatos gyógyulást ígérő monostorok, finom sír (sajt) és barátságos rendőr az utak mentén, napfényes Adria - ez Montenegró A FEKETE HEGYEK ORSZÁGA Montenegró: vadregényes táj, romantika, barátságos emberek, megfizethető árak. Soha nem felejthető élményeket kínáló délszláv ország, amely nem emlékeztet a Balkánra. Csak ne essen az autó tetejére egy birka. Czene Attila Az teszi jól, aki nem a horvátországi autópályán, hanem északról közelíti meg ezt a csodálatos országot. Bár a határátlépés előtt Boszniában olyan az út, mint egy somogyi kisfalu legszélső házai előtt, de átérve az Európai Unió címere köszön ránk, és megkönnyebbülésünkre ehhez dukálóan vadonatúj kétsávos főút, amit soktucatnyi alagút árnyékol. Durmitornak hívják a területet, ami először elénk magasodik, hogy elkápráztasson. A főúttól - amit hosszan egy felduzzasztott folyó kísér - letérve több száz méter mély szakadékok fölött kanyarog fölfelé az út, de a legveszélyesebb pillanat az, amikor egy ötméter magas szikláról egy birka esik-ugrik karnyújtásnyira az autónk elé. || Nem tudom mit szólt volna a biztosító társaság, ha azzal az indokkal kérek kártérítést, hogy egy birka esett az autó tetejére... Amúgy errefelé mindenki nagyon barátságos. A montenegróiak a legtöbb vélekedés szerint szerbek, akik a fekete hegyek között élnek. || Monte~hegy. negro=fekete, bár egyes ' szláv nyelvekben a negro erdőt jelent. Ma a lakosság 43 százaléka vallja magát monte- negróinak, 32 százalék szerbnek, 7,7 százalék bosnyák, 18 százalék albán és cigány, 606 személy pedig magyar. A függetlenségről szóló szavazáson 55 százalék J| volt a döntéshatár, a Szerbiától elszakadni kívánók aránya 55,6százalék lett... Hazájuk egy részét sem a velenceiek, sem a törökök, sem az osztrákok nem tudták hosz- | szabb ideig megszállni, a második világháború idején is közülük kerültek ki a legharcosabb partizánok. A nemzeti mottó: í Montenegró kicsi, de bátor és becsületes. Valóban kicsi: területe mindössze 14.000 négyzetkilométer, s 672 ezren lakják, csak kétszer annyian mint Somogyot. Ami a montenegróiaknak a megélhetés szempontjából nehéz környezet, az a turistáknak csoda - hegyek, sziklák, kövek mindenütt, festői rendetlenségben. A turizmus mellett az ország legfőbb megélhetési forrása a halászat, valamint a cigaretta- és embercsempészet, utóbbiakat az albán és az olasz maffia tartja a kezében. A természetvédelmi körzet központja. Zabljak. Lehetne akár Ausztriában is. Bár a városka dugig telt turistákkal, a központtól ötven méterre sikerül két főre éjszakánként 25 euróért apartmant találni. Az inter- net kávézóban 50 eurócentbe kerül fél óra használat. A magyarországinál valamivel olcsóbb az éttermi vacsora. Gyakorlatilag lehetetlen megvásárolni a Jelen pivo elnevezésű üveges sört, úgy adnak csak, ha viszek helyette egy ugyanilyen üres üveget - vajon hogyan lehet megvenni az elsőt? | Egyébként mindenütt egy Niksits városról elnevezett és ott gyártott sört isznak. Amúgy Montenegróban alig vannak szupermarketek, apróbb boltokban kínálják az árukat, minden fajtából jóval drágábban a külföldit. Zab jakból tán a legegyszerűbb túrával elérni a Bobotov Kukot, az ország legmagasabb csúcsát, ami 2522 méter magasra emelkedik. Csak baráti segítséggel sikerült útikönyvre szert tenni; a megyei könyvtárból állítólag mind a négy példányt ellopták, pontosabban a határidő jelentős lejártát követően sem vitték vissza. Kezünkben a becses zsákmánnyal indultunk a Tara-folyó kanyonjába, amely Európában a „csúcs”, 1300 méter mély. Azt írta a szerző, hogy csupán egyetlen helyen lehet lejutni a vízhez gyalog. Bandukoltunk is oda-vissza vagy 30 kilométert, de alul csak egy rétet találtunk, aztán a nap végén, meglátogatva egy kolostort, amit a folyó időnként magasabb vízállása miatt új, magasabb helyen építettek újra, döbbenten vettük észre, hogy a Tara szinte a lábunk alatt, egy száz méter hosszú kényelmes gyalogút végén csobog... Bár a vízállás most alacsony volt - az egész balkán tele van kiszáradt folyómedrekkel - a kristálytiszta vízben raftingosok csordogáltak lefelé gumicsónakjaikkal. Már dél felé tartva, belépve egy másik hegycsoportba, az egyik sziklába építve húzódik meg Osztrog, az ortodox hívők kultikus helye. Az országban a legtöbben, 70 százalékban lj ortodoxok, de 25 százalék a muszlim, 4,2 százalék keresztény, s 1 százalék ateista. (Békésen megvannak egymás mellett.) Belépőjegyet itt sem kell venni, de a meggyújtásra szánt áldozati gyertyák megvásá- rolása nagy üzlet. Szent Vaszilij nyugszik itt, akinek csontjai a hívek meggyőződése szerint csodát tesznek, gyógyítanak. Két kis szobában a sziklákat festették be egykor templomi környezetnek - ez lenyűgöző. A || pap zsolozsmázik, a látogatók - főleg oro- .: szók, akikből rengeteg van - 50 eurósokat szórnak számolatlanul a gyűjtőedénybe. Háttal tarolnak ki az ajtón, s nemcsak a J§ szentek képeit, hanem az ajtófélfát is csókolgatják. Míg izgalmas utacska kanyarog a hegyre, a főváros felé tartva széles út visz. Egyes szakaszait még építik, de közben lehet, sőt muszáj rajta közlekedni. Pod- goricát korábban a nagy különutas kommunista vezér után Titográdnak hívták. Az országban sok a sebességet korlátozó tábla, s főleg a tengerparton sok helyütt II van traffipax, ami olyan mint egy pisztoly, és kézben tartják. Egyetlen alkalommal buktunk le, nem égett az autó világítása egy főúton. De segített a történelmi ismeret; az útlevelemben a születésem dátumára mutattam: június 3. Montenegró életéti ben is korszakos dátum, öt évvel ezelőtt épp ezen a napon vált függetlenné, ötödikként a volt Jugoszláv tagállamok sorában. |J Egyébként ha az utak mentén valaki azt ■ mondja: sír, akkor nem a pénzbüntetést ki- 11 szabó rendőr miatti szomorúságra kell gondolni - sír-nak mondják a sajtot, aminek házi változatát - mint ahogyan a mézet és a gyümölcsszörpöket is - sokfelé kínálják. Mindössze 35 kilométeres körzetben öt egykori főváros is terpeszkedik, így Pod- gorica - amely az éves hőmérsékletet tekintve a legmelegebb település a volt Jugoszláviában - sem tűnik annak. Történelmi központja nincs, bár nagyon bájos, mint egy észak-olasz város. Ceünje hasonlít erre leginkább múltja okán, de hét múzeuma közül a legnagyobb, a nemzeti tárlata látnivalójánál jóval bőségesebb a kaposvári megyei múzeumé is. A város tele van teraszos kávézókkal és szerencsejátékos fogadóhelyekkel - de így van ez az egész országban. S az itteni ko- I! lostor a legnagyobb Montenegróban. Fényképezni tilos, s a nőknek hegynyi tüllkendő áll rendelkezésre, mert a válluk és a térdük 1 nem látszhat ki. A koporsóban Szent Péter, az ország egykori neves uralkodója fekszik, előtte nagy sor áll mindig, hogy a hívek le róhassák kegyeletüket, s üdvösségben részesülhessenek. Ide csupán egy ugrás Lovcen. Ez a hegy olyan a montenegróiaknak, mint a görögöknek az Olimposz. Tetején van az országot egyesítő legnagyobb fejedelem és költő, II. Petar Petrovic Njegos mauzóleuma. Az uralkodó úgy rendelkezett: a második legnagyobb hegycsúcsra temessék, s a legmagasabbra majd azt, aki nála is többet tesz az országért. A legmagasabb hegy tetején most telefonátjátszó állomás áll... És a víz. Ulcinben van az Adriai-tenger leghosszabb homokos fövenye, tizenhárom kilométer hosszúságban terjeszkedik. Ráadásul itt viszonylag lassan lejt, s ezt az örömöt fokozza, hogy az Adriaitenger Montenegró partjainál a legmélyebb, van ahol 1280 méter vastag a vízréteg. Ide már közel az albán határ, a város lakóinak nagy része is albán. A belvárosban balkáni kavalkád európai színvonalon, de ezen nem az árakat értem. 2 euró egygyros, 11 euróért vettünk egy pár kézzel varrott cipőt. Északabbra, a montenegrói Adria-sza- kasz nagyjából közepén hasal Budva, a legfelkapottabb fürdőhely. Bár a város tele vendégekkel, késő délutánonként pár lépésnyi vánszorgás után helyben pöfögnek az autók, gyorsan sikerül szállásra szert tenni. Itt is 25 euró az apartman két személyre - ehhez persze a nyári főszezonban nagy szerencse is kell. A tulajdonos Németországban dolgozott hosszú éveken át, abból építette három- szintes házát. Gyermekei németül és angolul is perfekt beszélnek. Bár Montenegróban egyre több a turista, a külföldi rendszámú autók jelentős része helyi vendégmunkásoké, akik ebbe fektették keresetük elejét. A kikötőben forint százmiilókat érő jachtok sorakoznak. Aki nem járt az északi hegyekben, az mind a Kotori-öbölről és az ide vezető szerpentinről áradozik. Ez Európa legdélebbi fjordja, amely északra esik Budvától, már közel a horvátországi határhoz. Valóban gyönyörű. Montenegrónak ugyan nincs közös történelme Magyarországgal, de az évszázadok során közel hasonló utat járt be. Hozzánk kicsit később, 1077-ben érkezett meg a pápa független államot elismerő koronája, őket pedig kicsit előbb, az 1400-as évek közepén szállták meg a törökök. Mindkét ország mindig a nagyobb hatalmak törekvései gátjának számított. De a montenegróiak nem ezért szeretnek bennünket, hanem mert - mint ahogyan a határőr tört angolsággal mondta -, mindkét ország lakóinak jelentős része haragban állt Szerbiával. Mi nem ezért próbáltuk fölfedezni és kedveltük meg ezt az országot. De a barátságos gesztusra a Good bye! - Viszlát! - kijárt. És így is lesz.
