Somogyi Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-27 / 200. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Kellett egy siófoki lány is a szép mellé a páros egyik fele Amerika ugyan hívogatja őket, de egyelőre még nem költöznek Máté Krisztina két éve szenzációszámba ment a „bulvárban”, amikor férjével, Bárdos Andrással együtt távozott a TV2-től. Ma azt mondja, „abból a típusú tévézésből elegem lett, s a kisebbikgyerekünk, Anna is akkor ment bölcsődébe és így többet tudok vele lenni” A siófoki sió tévében edződött, később a Színművészeti Eg}'etem első, Vitray Tamás és Horváth Ádám által irányított tévés osztályába járt Vitray ott fogta maga mellett tanársegédnek, ma pedig már megkapta Vitray óráit is. „Nehéz embernek mondják, de köztünk nagyon jó barátság lett, mester-tanítvány, sőt, már-már apa-lánya viszony, a mai napig kikérem a véleményét a tévéhez nem köthető dolgokról is; ő mondta például a beszédet az esküvőnkön. ” ma A Színművészeti Egyetem televíziós tanszakán leendő tévéseket képez arra, mit csináljanak a kamera előtt. „Huszonvalahány év tapasztalatait igyekszem átadni. ” FÉRJE KÖNYVKIADÓ ÍS, ír ÍS, legújabb, Show című regényének egy része Floridában játszódik, így hát a télen „kiugrottak” két hónapra környezettanulmányra, ami,, családi csapatépítő tréning nek se volt utolsó. ” A MÁTÉ-NAGYSZÜLŐK házába járnak a Balatonm, de Krisztina a korcsolyázás, nyugodt, csendes Balatont szereti, „legalább tíz éve nem füröd- tem benne, ha leviszem a gyerekeket a homokos plázs- ra, akkor is maximum térdig megyek bele. De a fürdőruha fölötti lebernyeget akkor sem veszem le, nem akarom viszontlátni magam másnap az egyik bulvárlapban. ” No jó, Floridában azért bement a kicsikkel az óceánba... sportosak lesznek a gyerekek (a hétéves Ádám a Vasas U6 igazolt balszélsője és karatéban kéköves), sportos volt mindig Kriszta is a rövid hajával, kivéve, amikor olyan akart lenni gimnazistaként, mint Júlia Roberts a Pelikán-üg}'iratban. Már a nyolcvanas évek végén kereskedelmi tévézett, igaz, csak a Balaton- # parti nézők láthatták az akkor még gimnazista Máté Krisztina szárny- próbálgatásait. Mára már „vissza is vonult”, a bulvársajtó szerint éppen Amerikába készül költözni a családjával. Fónai Imre- Irány Florida?- Á, dehogy - felelte Máté Krisztina. - Egy újságíró azt kérdezte, hogy éreztük magunkat a télen Amerikában. A kérdésre hogy Visszamegyünk-e, azt feleltük: biztosan hasznos volna, de majd egyszer. Ebből lett a címlapsztori, hogy a Bárdos-Máté házaspár Amerikába költözik. kül. Tizenhat éves koromtól állandóan, hosszabb pihenő nélkül képernyőn voltam, egyik feladat után jött a másik, bevallom, tartottam attól, hogy „elvonási tüneteim” lesznek.- És nem?- Érdekes, de nem. Egyébként nem szálltam ki, most tanítom. Biztosan ez is az oka, hogy nincs hiányérzetem. Furcsa egyébként, hogy a mai napig megállítanak az utcán és megkérdik, mikor telik le a szabadságom, a jövő héten már újra láthatnak-e? Azt szoktam felelni, hogy talán a jövő héten még nem.- Hanem?- Híradózni biztos nem fogok. Soha. Leköt most a munkám, a sok tehetséges tanítvány.- Tehetséges tanítványok? És hol van manapság szükség rájuk a hazai médiában?- Érzem a kérdésben az előítéletet. Több százból válogattunk ki most is tizennégy tehetséges fiatalt az egyetemen. Egyik volt tanítványom a világ egyik legjobb egyetemén lett ösztöndíjas pályázat révén, ez azért nekem is siker. Kitapossa azért magának a lehetőséget az, akiben valóban akad ambíció. Aki valóban sikeréhes. Az ilyenek Príma Primissimák, dokumentumfilm- nagydíjasok lettek.- Na ja, dokumentumfilmek, meg a Cseke-S. Takács kettős, de ők is a Spektrumon...- Én is, ön is megtaláljuk ott is őket. Furcsa talán éppen tőlem hallani ezt, de a tévé jobban a helyén van most, mint a kereskedelmi médiumok megjelenése előtt. Nem kell hogy az életünk része, véresen komoly valami legyen a tévé. Szórakoztasson.- Ha valaki, ön csak tudja, hiszen már siófoki gimnazista korában kereskedelmi tévézett...- Szép időszak volt, a nyolcvanas évek vége felé. Á siófoki Sió tévé volt az első hazai kereskedelmi televízió, még megfelelő állvány, stúdió híján bevásárlókocsiban ültem a siófoki kultúr- ház előtti téren, s abból mondtam fel a felkonfokat. Vicces volt:- Valójában tehát nincs ilyen szándékuk?- Teljesen normális szerintem, hogy eszünkbe jut: jó volna a gyerekeinknek, ha ott járnának iskolába egy-két évig, megtanulva rendesen angolul. De ez a jövő. Most megy Ádám iskolába, kezdődik a tanév az egyetemen is, a tanítványaink egyfolytában hívtak az álhírt olvasva, hogy most akkor mi lesz. András rektorhelyettes a Filmművészeti Egyetemen, átalakult a képzés, éppen most nem lenne szerencsés lelépni.- Ezek szerint álhírt olvastam az interneten, a cáfolatot azonban nem...- Megjelent az is, de hát az, hogy Bárdosék Amerikába mennek, nyilván érdekesebb, mint hogy nem mennek. Úgyhogy ez nem sokakat érdekelt. Máté Krisztina: vérszállító autóval szöktünk ki a kórházból- Sőt, önök duplán is érdekesek a sajtónak...- Két ismert ember együtt mindig érdekesebb. Nekem nehéz volt megszokni például, hogy nem reklamálhatok a rossz parames lesz rá; ha olimpikon lesz, vagy űrkutató. A fotósok „odaköltöztek” a kórház elé. András pogácsát vitt nekik, miközben bennünket a kórház vérszállító autójával csempésztek ki. Az esküHíradózni biztos nem fogok. Soha. Leköt most a munkám, a sok tehetséges tanítvány.- Két éve nem látni a Bárdos-Máté házaspárt a képernyőn, de ezek szerint ma is érdekesek még a bulvársajtónak.- Most már, hogy nincs tétje az életemben annak, hogy mit írnak, inkább szórakoztat. Volt, amikor felhúztam magam rajta, de olyankor András mindig azt mondta: benne van a fizetésedben. dicsőmért a piacon, mert azt mondják, biztos azért szól, mert azt hiszi, neki szebb jár, csak mert tévés. Nehéz megőrizni a legintimebb pillanatainkat. Amikor hét éve Ádám megszületett, sok újság meg akarta mutatni. Nem engedtük, azt mondtuk, hogy majd egyszer a saját jogán szerepeljen a lapokban, ha érdevőnkről sikerült kizárni a fotósokat. Néhány intim pillanatra szükség van, különben kirakatházasság lesz belőle.- Nem hiányzik a napi képernyős jelenlét?- Ha azt mondom, nem, ráfoghatják, hogy savanyú a szőlő. Pedig jól érzem magam tévé néljöttek a stylistok és a sminkesek, hogy belőlem, a nyolcéves .kisfiúnak kinéző tizenhat éves csitriből nőszerű képernyőst faragjanak.- Jól emlékszem, Geszler Dorottyával alkottak műsorvezetői párost?- Igen, lejött dolgozni a tévéhez többek közt Vitray Tamás, Juszt László, Fodor János, Bochkor Gábor volt a németes, mi meg Dorottyával a magyar nyelvű páros.- De hogyan került oda a tévéhez egy tizenhat éves per- czeles?- Mindössze ötéves lehettem, amikor valami balatoni „évadnyitószerűséget” vezettem. Kis szőke, nagy szájú, cserfes lány voltam. Már az óvodából is szerepelni küldtek, hogy kiélhessem magam. Szavaltam temetésen, iskolai ünnepélyen, konferáltam számos rendezvényen. Amikor a „nagy pesti tévések” lejöttek a Balatonra kereskedelmi tévézni, azt mondták, köny- nyebb lesz ezt úgy „lenyomni a helyiek torkán”, ha lesz egy helyi, siófoki lány is. Kellett egy szép hölgy, ez volt Geszler Dorottya, én meg lettem a helyi, a- kit folyton „tupírozni” kellett. Nagy bulik voltak. Beálltunk térdig a Balaton vizébe, onnan vezettük a műsort. Máskor franciaágyon fekve köszöntünk el este, lekapcsolva a villanyt. Vagy a németes kolléganővel fölvettünk egy pulóvert ketten és forogtunk, hol ő beszélt, hol én.- Mára meg már túl van a „nagy visszavonuláson” is, Amerika pedig türelmes...- Nem érzem, hogy visszavonultam volna. Ami pedig Amerikát illeti: fontos, hogy a gyerekek lássák, létezik válasz olyan kérdésekre, amiket itthon föl sem teszünk. Csak néhány apróság: Amerikában a férfi és a női illemhely mellett ott a családi is, kislányos apáknak vagy fiús anyáknak. Az üzletben a pénztáros mellett nyugdíjas, aki bepakol a zacskóba. Vagy amikor elveszítettük az autópályadíj fizetését igazoló cédulát, fel sem merült, hogy csalni akartunk. Jó lenne, ha ezeket nem csak Amerikában érzékelnénk. De én is türelmes vagyok. Fekete Istvánnal ballag az idő a régi Rózsa utcában emelt fejjel Iskolai kudarcait feledtették pajtásai, egyik osztálytársát Bütyökként élteti a Tüskevár-olvasók körében 1910-ben családjával együtt Göl- léből Kaposvárra költözött egy frissen nyugdíjazott római katolikus kántortanító. Négy élő gyermeke volt akkor a barna hajú, pödrött bajuszú pedagógusnak: az elsőszülött István és három kislány. A családfőt Fekete Árpádnak hívták; nem ivott, nem dohányzott, s minden tekintetben kemény, fegyelmezett ember hírében állt. Az átmeneti szállások után a valódi otthont a Rózsa utca felújított 2. számú házban alaki- | tóttá ki magának a Fekete csa- | Iád. (A költözködésben készsé- | ges göllei fuvarosok nyújtottak * nekik úgyszólván elháríthatat- I lan segítséget.) Nyolc évig volt a megyeszékhely polgára Fekete István A kamaszodó István, azaz „Mestörpista” már Kaposváron, a Petőfi utcai iskolában fejezte be a még Göllében elkezdett ötödik elemit. 1910-11-ben a helyi főgimnáziumban tanult, ahol azonban nem érezte jól magát a kötöttségeket nehezen tűrő, áldott jónak1 és szelídnek saját bevallása szerint sem nevezhető fiú. Mivel több tárgyból is megbukott, szülei átíratták a polgári fiúiskolába, ahol sokkal jobban ment neki a tanulás. 1918 tavaszán úgynevezett hadiérettségit tett, majd bevonult katonának. Nagyon vázlatosan így foglalható össze az a nyolc év, amíg Fekete István a megye- székhely polgára volt. Számára mindvégig meghatározóak voltak, s a későbbi író természet- és emberszerete- tének is forrásává váltak a göllei és kaposvári tapasztalatok. A sokszor kritikával szemlélt, sőt elutasított városi környezet is mélyen és pozitívan megérintette. Iskolai kudarcainak hideglelős emlékét jórészt feledtették a pajtásaival kialakított és nemritkán az író haláláig tartó barátságok. Közülük néhányat az irodalomba is átemelt: egyik polgári iskolai osztálytársa, az 1948-ban elhunyt Kondoray Béla mindmáig „Bü- työk”-ként él a Tüskevár-olvasó ifjúság képzeletében. ► Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu
