Somogyi Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-09 / 185. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 9., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 5 Őfensége titkára Balatonszárszóról ottó & ottó Teóriák voltak csak, valójában sohasem akarta elfoglalni a magyar királyi trónt Balatonszárszói volt a „félhivatalos” magyarországi titkára a kilencven- kilencedik életévében elhunyt Habsburg Ottónak. Fónai Imre Társai közül, akikkel a zamár- di Família hotelt építették a nyolcvanas évek végén, az egyik fölvetette: miért nem Habsburg Ottót kéri fel az ava- tóra? Barátai ugyanis tudtak családi indíttatásáról, a Habs- burg-érdeklődésről. - Szüleim, egyszerű, Nagykónyiból származó emberek, gyakran meséltek Ottó királyfiról, aki egyszer talán visszatér Magyarországra - emlékszik vissza a ba- latonszárszói Almacht Ottó, aki 1990-től Habsburg Ottó haláláig amolyan „félhivatalos” titkára, magyarországi ügyeinek intézője, gyakran sofőrje volt az utolsó magyar király fiának.- Több képünk is volt róla odahaza, az aranygyűrűs hajú királyfiról, aki négyévesen apja koronázási ceremóniáján áll Károly és Zita királyné között. Nálunk ezek a képek ereklyeszámba mentek. Semmilyen családi, felmenői kötődés nem volt, csak szüleim érdeklődése, de persze talán nem véletlenül lettem éppen Ottó. Később aztán még Alma gróf is, legalábbis azok hívtak így, akik úgy gondolták: a rendszerváltás a teljes restaurációt jelenti. Sokféle teória volt, feleli arra a kérdésemre, hogy valóban komolyan felmerült-e akár 1956-ban, akár 1990-ben Habsburg Ottó visszatérte a magyar királyi trónra. - Esti beszélgetéseink során gyakran előjött a kérdés, de mindig diplomatikus választ adott. Sohasem volt ez a célja. Egy pöckingi látogatással kezdődött: levélben írta meg Habsburg Ottónak, hogy meghívná a zamárdi szállodaava- tóra, meg aztán ideje volna a magyar páneurópai szervezet megalakításának is. - Keressem fel a rezidenciáján, ezt válaszolta - idézi fel Almacht Ottó az első találkozást. - Semmi pompa, fényűzés, egy olyan családi kastéllyal találtam szemben magam (Amerikából hazatérve vásárolta az ötvenes években a Sternbergi- tónál, egyébként pár kilométerre Sissi szülőfalujától), ami végül is egy hétgyerekes nagy famíliának dukál. A kertben tett-vett egy hölgy, neki mondtam izgatottan, hogy engem őfensége vár. Bekísérem az Ottóhoz, felelte, ez az Ottózás már gyanús volt, aztán kiderült: maga Regina főhercegnő volt az. Sehol egy lakáj, egy libériás inas... A hazai páneurópai szervezetbe a 127-es sorszámmal lépett be a későbbi titkár, ahol elnökségi tag lett, sőt, megbízott főtitkár is egy darabig. - A települések akkoriban versengtek érte, szervezni kellett a magyarországi programjait. Almacht Ottó most elnöki tanácsadó a hazai Vöröskereszt-szervezetnél Hivatalos titulusom sose volt. Az uniós csatlakozást segítendő az Önkormányzatok Európai Klubjába is én szerveztem a magyar helyhatóságokat, Szita Károly volt a szervezet első elnöke, én ügyvezető alel- nökként ténykedtem. Szükség, volt rá, hogy támpontokat adjunk a hazai településeknek, hiszen számos tévhit élt az unióval kapcsolatban; nem engedik majd a disznóvágást, nem lehet görbe az uborka, meg ilyenek. Habsburg Ottótól rendre megkérdezték: milyen hasznot remélhetünk a tagságtól? Egy kis ország számára biztonságot ad, ez a legfontosabb - felelte. S ha nem is mindig mondta, de mindig hozzá gondolta: megnyílnak a határok, s a magyarok újra magyarként lehetnek együtt mindenfajta revíziós politika nélkül. Mert azt nagyon nem szerette. A Nem, nem sohát és a más hasonló, két világháború közötti jelszavakat elítélte, mondván: soha semmit sem oldott meg, ha összevesztünk a szomszédainkkal. Érdekes, már a hetvenes években is amondó volt, hogy semmi sem tart örökké, a vasfüggöny se fog mindig állni. Ő volt az, aki az Európai Parlament tagjaként kitetetett egy üres széket, mondván: Közép- Kelet Európa nincs itt, hiányzik, pedig az is része az európai integrációnak. Ha csak lehetett, a magyar vidéket járta, arra volt kíváncsi, az érintette meg Habsburg Ottót. - Egyszer megálltunk az autóval, kiszállt és azt mondta: nézze, Békésszent- andrás - micsoda gyönyörű falunév! Nézze a földeket, ebben van Magyarország jövője! Az őt várók persze a legtöbbször arról kérdezték - tabutéma nála nem létezett -, hogy miképpen viszonyult Hitlerhez, milyen volt De Gaulle, tényleg annyi viszkit ivott-e Churchill... Hitler kivételével mindenkivel egy asztalhoz ültem, szokta mondani, mert máskülönben hogyan próbálhattam volna meggyőzni a más véleményen lévőket? Royalista-e, ezt is gyakran feltették neki, s azt felelte: nem kérem, én legitimista vagyok. Fontosnak tartotta, hogy a polgármestert számon kérhetik a választói, s az volt az elve, hogy a településvezetőkből lesznek a legjobb országos politikusok. A mértéktartást becsültem benne a legjobban. Úgy élt, ahogyan beszélt. Sokszor megkérdezték: hány fős a testőrsége, hogyan kell szólítani? Én voltam a „testőrsége” is és ki így, ki úgy szólította. Én fenségnek, vagy elnök úrnak. Öt helyen vettek búcsút a kilencvenkilencedik életévében elhunyt királyfitól. Három búcsúztatón Almacht Ottó is jelen volt; Münchenben és Mariazellben nem, csak Pöckingben, Bécsben és végül Pannonhalmán, ahol a szíve pihen. Torgyán József felkérte köztársasági elnöknek, de ilyen ambíciói nem voltak; a Habsburg Ottó-legenda a hiteles tanú, Almacht Ottó szavaival A MÁRCIUS 15-1 BESZÉD, a VÍSZ- kizett bor, s Torgyán felkérése - avagy „Habsburg Ottó-legen- dák” a hiteles tanú, Almacht Ottó szavaival. „1990-ben is Tihanybái érkeztünk a zámárdi szállodaavató- ra, mert Tihanyba mindig el kellett menni, ha a környéken jártunk. Bencés volt, meg aztán ott van Zita királyné és TV. Károly emlékhelye is (utolsó magyarországi napjaikat töltötték ott, mielőtt a Dunán, Bajánál fel nem szálltak arra az angol hadihajóra, ami Madeira szigetére vitte őket.) Mi Zamárdiba komppal mentünk, de előttünk szállt le egy helikopter a szállodánál és mindenki azt hitte, azzal érkezik Habsburg Ottó, pedig az a Szózatot szavaló színészt hozta kecskeméti fellépéséről. Egy kápolnát is építettünk a hotel mellé, három püspök is volt tehát, este meg, a vacsoránál egy asztalnál ülhettek a szüleim velük és persze Habsburg Ottóval... ötvenkilenc magyar település adott neki díszpolgári címet, vagy harmincat én szerveztem- egyeztettem. A gyulai átadó Habsburg Ottót ötvenkilenc magyar település választotta díszpolgárrá ünnepség például március 15- én volt, ő mondta az ünnepi beszédet. Egy Habsburg. De fütty mégse volt, csak taps. Általában sikert aratott a mondandójával. Egy alkalommal a balatonboglári borászoknak mesélte, hogy Amerikában, Kaliforniában a negyvenes években telepítettek először szőlőtőkét, de nem lett elég erős az első bor. Ottó éppen Amerikában élt akkor és eldicsekedtek neki az amerikai borászok, hogy viszkivel erősítették fel a nedűjüket. Amikor arra kérték, írjon az emlékkönyvükbe, őszinte volt, mert azt írta: „Isten, bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek. ” a reptérről a várba mentünk, jött egy telefon, hogy hadd vigye ezen az úton Torgyán József a kocsijával, így is lett, s másnap írták az újságok: Torgyán felkérte Habsburg Ottót köztársasági elnöknek. Sose voltak ilyen ambíciói. Magyarország, Kö- zép-Európa uniós csatlakozásával a Duna menti népek konföderációját látta megvalósulni, s ezzel elégedett volt. ” Angliát választotta hazájának az egykori kaposvári diák alkalmazkodás Azt vallja: a törvényeket akkor is be kell tartani, ha biztosak vagyunk benne, hogy nem jók A kaposvári Kocsis Ferenc 1951- ben maturált a Táncsics Gimnáziumban, majd Budapesten a műszaki egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát 1956 májusában. Még ez év augusztusában megnősült, majd decemberben elhagyták az országot, Ausztriába disszidáltak. Mióta lehet, minden évben hazalátogat. Legutóbb a 60 éves érettségi és az 55 éves egyetemi találkozójára érkezett haza. - Nem lövöldöztem, nem fogtam fegyvert, de úgy gondoltuk a sztrájk szervezésért bezárnának - emlékezett. - Másrészt esély sem volt rá, hogy esetleg lakást kapjunk. Jobbnak láttuk elmenni. A határáüépés nem volt veszélytelen, ha oroszokkal találkozunk, azok lelőnek. Szerencsére magyar határőrök voltak, s az egyik egy kaposvári fiú, aki itt lakott a Petőfi utcában. Előzőleg nem ismertük egymást. Ausztriából 57 márciusában sikerült Angliába kerülnünk, szerencsém volt, műszaki végzettségű embert kerestek egy televíziót rádiót gyártó céghez. Diplomával a zsebemben az volt a dolgom, hogy a főnökömnek cigarettát hoztam a sarki boltból. Angolból érettségiztem de a helyi dialektust nem beszéltem. Volt hat-hét munkahelyem, kétszer munka- nélküli lettem. Ott sem volt rózsás a helyzet. 1972-ben egy társammal saját vállalatot hoztam létre. Minden jó volt, de az arabok felemelték az olaj árát, az angol bányászok sztrájkolni kezdtek. A szakszervezet pedig megbuktatta az egész országot. Bukott vele a cégem is. Anglia nem aranybánya. Persze volt, akinek szerencséje volt. Nekem annyi jutott, hogy volt munkahelyem, lett egy házam. A feleségem több mint tíz éve halt meg rákban.. Kocsis Ferenc szerint Anglia túl liberális és befogadó. - Mi mindenkinek segítünk, csak magunkon nem. Angliába báfki jön, kap segélyt. Amíg valaki nem csinál valamit, addig nem lehet letartóztatni, még akkor sem, ha ismert terrorista az illető. A karácsonyt sem szabad karácsonynak hívni, nehogy meg1956 decemberében hagyta el az országot a kaposvári Kocsis Ferenc sértsük valakinek az érzelmeit, a világnézetét. Annak ellenére, hogy Kocsis Ferenc soha nem akart hazatelepülni, ma úgy látja: itthon, a rendszerváltás előtt jobb sora lett volna. Ehhez kellett egy politikus, gazdasági szakember testvér is. - A bátyám először kohó- miniszter-helyettes volt, majd Moszkvában a KGST helyettes vezetője lett. Ha maradok, lett volna összeköttetés a felsőbb körökhöz is. Jellemző, hogy milyen jól működött a titkosszolgálat. 1974-ben felhívtam Angliából Moszkvában a bátyámat, boldog karácsonyt akartam kívánni neki. Fél óra múlva Magyarországon a különböző szervezetek már tudták. Itthon maradt egy barátom, aki ÁVÓS-volt, de tartotta velem a kapcsolatot. Nem is léptették elő emiatt. Először 1967-ben jöttem haza, utána minden évben egyszer. Soha nem akartunk végleg hazaköltözni. Több mint tíz évig tartott, amire a kinti rendszerhez alkalmazkodtam. Addig magyarul gondolkodtam és angolra fordítottam. Most már angolul gondolkodom, és álmodok. Idehaza már senkim sincs, mégis jó hazajönni. Azt vallom, hogy ha az ember külföldön lakik, akkor alkalmazkodjon: beszélje a nyelvet és tartsa be a törvényeket, még akkor is, ha nem jók. ■ F. Szarka Ágnes
