Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-30 / 177. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 30., SZOMBAT Huszárőrmester karddal és bizsókkal a szentgáloskéri vitéz A tölgyfalevél az erdőt, az állatokat és a hosszú életet jelképezi számára Varga Károly kétéves volt, amikora család felkerekedett, s a szlavóniai Budakovácról Somogyba, egé­szen pontosan Felsőgyöngyös- pusztára költözött. Az iskolát viszont már Csokonyavisontán kezdte, aztán, miután a pusz­tán is kinyitotta kapuit, otthon fejezhette be. Mivel ekkor még megvolt a földjük, a családi birtokon maradt, így meglehe­tősen nehéz helyzetbe került, amikor bekényszerítették a fa­míliát a tszcs-be. Segédmun­kásként kereste meg a kenyérre valót, végül a munka után Pestre indult, ahol kubikosként dolgozott a Postának. Húszéve­sen, 1961-ben került vissza So­mogyba, igaz nem a szíve, ha­nem a behívója hozta, viszont megtetszett neki az angyalbőr, s hallgatott tisztjei tanácsára: továbbszolgálónak állt. Ha kap lakást, vélhetően a Seregből megy nyugdíjba, így viszont 1965-ben, a nősülés után át­nyergelt a polgári védelemhez. SZENTGÁLOSKÉRRE KERÜLT, ma már 46 éve lakik a faluban, ahol - kétszeres kiváló - ta­nácstagként dolgozott a telepü­lésért, mely 2006-ban díszpolgá­ri címmel honorálta fáradozása­it A munka és a család - mel­lett a faragás jelentette számára az életet, a szakmai táborok a somogyi bizsókosok elitjébe emelték Több mint félszáz kop­jafája áll országszerte, a legna­gyobb, 420 centis Várdán az 56- os kaposvári mártírnak, Köbl Józsefnek állít emléket tizenöt éve vonult nyugdíjba, ám nem sokáig bírta a tétlensé­get, belépett a huszárok közé, s ma őrmesterként gyakran ve­zénylője a Somogyi Hagyo­mányőrző Huszáregyesület ak­tuális rendezvényein megjelenő csoportjának. Akik 70 bordó szegfűből készült óriási csokor­ral és egy díszkarddal köszön­tötték a minap, hetvenedik szü­letésnapján, de a Vitézi Rend, melynek négy éve tagja - s két éve megkapta tőlük a Horthy- aranyérmet - sem feledkezett meg tagjáról az ünnepen. szép életem volt - idézi mos­tanság Bessenyeit, bár mindig hozzáteszi: egy darabig még ilyet is tervez... Varga Károly portáját könnyű megismerni: faragott kapu fogadja a vendégeket Nem nehéz megtalálni a szent­gáloskéri portát: faragott híd ve­zet át a díszesen mintázott kapu előtti árkon, jelezve, tulajdonosa nemcsak a kardot, a bizsókot is értő kézzel forgatja. Vas András- Mióta is?- Hatvan, illetve negyven éve - feleli Varga Károly.- Kicsit bizonytalannak tűnik...- Már gyerekként farigcsáltam boto­kat, kanalakat, aztán az élet úgy hozta, hogy kimaradt vagy két évtized.- A kés vagy a faanyag hiányzott?- Az idő. Onnantól, hogy bírtam ma­gam, dolgoznom kellett a földeken. Nyolc és fél holdunk volt, amíg nem kel­lett bevinni a téeszcsébe, reggeltől estig segítettem a szüleimnek.- És az iskola?- Az általános után leálltam, kellett a munkás kéz. Aminek persze meg is lett a böjtje, hiszen miután elvették a föl­dünk, ott álltam mindenféle végzettség nélkül. Jobb híján elmentem egy kőmű­ves mellé culágernek. De dolgoztam az erdészetben is. Végül jobb híján elmen­tem a Posta Központi Kábelművekhez, előbb Pécsre, majd felkerültem Pestre. Az akkori Majakovszkij, ma Király utcá­ban, valamint a Tüköryben volt a köz­pont.- A pusztáról indulva nem rossz he­lyek.- Kár, hogy ott csak a munkát osztot­ták. A szállásunk igazából nyomortelep volt, hatvanan-hetvenen laktunk egy teremben. S ötforintos órabért kaptunk.- Mégis maradt.- Mert ez is jobb volt, mint a téeszcsé. Ott négy forintot ért egy egység. Itt vi­szont összejött ezerkétszáz forint is egy hónapban. Egyszer még egy tehenet is tudtam venni a szüleimnek. Igaz, ehhez akkor elvállaltam minden szombatot és vasárnapot.- Nem hiányzott a szülői ház?- Ha lehetett, jöttem haza. A többiek ál­talában szombat este kirúgtak a hámból, engem viszont nem kapott el a gépszíj. A Vidám Park volt a legtöbb, amire áldoz­tam. Inkább a cég könyvtárában üldögél­tem. A statisztika szerint három év alatt én olvastam a legtöbbet a vállalattól.- Hirtelen tért vissza Somogyba.- Nem önszántamból... Behívtak kato­nának. A kiképzést Pápán kaptam meg, utána Taszárra helyeztek légvédelmi táblakezelőnek. És ez volt a szeren­csém.- Kopasznak lenni a hatvanas évek elején?!- Maga a néphadsereg. Megtetszett a katonai pálya, s ott maradtam tovább­szolgálónak. A fizetésem kétszer annyi lett, mint előtte civilként.- Mégis átment a polgári védelemhez.- Megnősültem, de nem kaptunk la­kást. A PV-nél viszont lett lehetőség. Raktárvezető lettem Szentgáloskéren: a kastélyban kaptunk szolgálati lakást, majd végül egy házat. Negyvenöt esz­tendeje kerültünk a faluba.- Meddig számított gyüttmentnek?- Tudtam alkalmazkodni, hamar befo­gadtak. Elég gyorsan tanácstag is let­tem. S közben elvégeztem a mezőgazda- sági szakközépiskolát.- Harmincegy évesen beülni az isko­lapadba...- Az újságban láttam egy hirdetést a felvételiről, hát belevágtam. Negyven- ketten indultunk, heten érettségiztünk. Ami nekem a cigarettámba került. An­no megfogadtam, s a matúra óta nem is gyújtottam rá.- Mindenben ilyen állhatatos?- Amit eltervezek, általában véghez is viszem.- Nem feltétlenül erény.- Értek is emiatt kudarcok. Még ta­nácstagként is. Néha túl pesszimista és hiszékeny voltam. Szerencsére ott volt mindig a család, s a faragás.- Hoppá! Hirtelen ismét felbukkant.- Hetvenegyben szilveszterkor egy hang megszólalt a fejemben.- Jó kis buli lehetett...- Éppen hazafelé autóztam, s meglát­tam egy kis kócsagot. A belső hang arra inspirált, faragjam meg. Másnap neki is láttam.- És csak úgy ráállt a keze?- Korábban sohasem csináltam ilyes­mit. Egyre inkább rákaptam, aztán egy­szer egy szekszárdi munkalátogatáson egy rendőrtiszt meghívott bennünket a lakásába, mely tele volt faragvánnyal. beszélgetni kezdtünk, megtudta, hogy nekem is ez a hobbim, s meghívott egy faragótáborba Szakályra. Attól kezdve minden nyáron hat-nyolc napra elmen­tem valahová. A legtöbbször Tiszacsegére, ahol évek alatt szépen le­cseréltük az óvodai vasjátékokat fára. S közben szép lassan kialakult a saját stí­lusom.- A kedvenc motívuma?- A tölgyfalevél. Rengeteg mindent eszembe juttat. Az erdőt, az állatokat, a hosszú életet, egészséget.- Utóbbiból láthatóan jutott.- Nem panaszkodom, még bírom a huszártempót.- Meddig bírta egyenruha nélkül?- Kilencvenhatban mentem nyugdíj­ba, három évig bejárogattam a nyugdí­jas katonák közé, de kevésnek tűnt, mozgalmasabb életre vágytam. Végül hívtak a huszárok közé, s közhuszár­ként kezdtem.- Most őrmester.- De úgy viselem a mundért, mintha tábornoki egyenruha lenne!- Mennyire lehet ezt az egészet komo­lyan venni?- A fegyelem tökéletes, a vezényszó szent! Vannak kard- és lovas gyakorla­tok, tisztelgés.- Mennyi idő után ült ismét nyereg­be?- Gyerekkoromban néha lovagoltam, de most sem sokszor kell.- Innen is van obsit?- Amíg bírja az ember, csinálhatja. Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Meg aztán, ahogy a mondás is tartja: öreg huszár, nem vén huszár..! Evangélikus volt Kossuth és Petőfi is, 1929 óta van templomuk emelt fejjel Az alapkőletételhez azt a kalapácsot vették elő, amelyet József nádor felesége használt a budai várban A megyeszékhely legkisebb hit- felekezeteinek egyike az evan­gélikusoké: Luther Mártonnak a 19. század első felében csak né­hány tucat követője volt Kapos­váron. Számarányuknál azon­ban mindig jelentősebb szerepet játszottak a város életében, ahol több utca is evangélikus vallású személyiség nevét viseli - Ber­zsenyi, Kossuth, Petőfi, Görgei, Noszlopy, Irányi Dániel, Bajcsy- -Zsilinszky tartozik a legismer­tebb lutheránus utcanévadók közé. A kaposvári református és evangélikus egyház 1902-ben megállapodott, hogy közös, de nem egyesült gyülekezetei al­kotnak. A lutheránus hívek ak­A kaposvári hívek szép evangélikus temploma a Kossuth Lajos utcában kor még a református templom­ban tartották istentisztéleteiket. Az evangélikusok 1916-ban mondták fel a két kaposvári protestáns egyház közös életét szabályozó egyezményt, s 1925 májusában döntöttek a temp­lomépítés mellett. A hívek most is nagy áldozatokkal, óriási akarással, apránként, „téglaje­gyekben” adták össze a tem- plomravalót. Az 510 négyszö­gölnyi telket a város és a megye adta az építkezéshez. A terveket Sándy Gyula mű­egyetemi tanár készítette. Ez volt a tizenkettedik templom, amit ő tervezett. Az ünnepélyes alapkőletételt szeptember 9-én tartották, a szertartáshoz azt a kalapácsot vették elő, amelyet József nádor felesége használt először a budai vártemplom alapkőletételénél. A város egyik legszebb épüle­tét 1929. június 23-án avatta fel Kapi Béla püspök. A vörös tég­lából épült, görögkereszt alap­rajzú, hagymakupolás templom - a húszas évek egyházi építé­szetére jellemző módon - ek­lektikus és szecessziós eleme­ket ötvöz. A kapubéllet, a szá­mos nyüásforma és azok kere­tezése neoromán stílusú, a dí­szítőelemekben azonban meg­jelennek a szecesszió magyaros motívumai, a növényi indák, a tulipánok. ► Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom