Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-23 / 171. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 20ll. JULIUS 23., SZOMBAT KORKÉP 11 A saját vízbázisból még strandra is futotta A légópincében akár egy hetet is eltölthettek volna a dolgozók Állatot bevinni tilos! - magatartási szabályok az óvóhelyen Hajdan, a fénykorban kétezer- hétszázan dolgoztak a kaposvári textilművekben, ma vevőre vár az ürességtől kongó komplexum. Vas András A gyári belépők felmutatása felszólítás nélkül is kötelező! A bejáratnál olvasható felirat komoly mozgást feltételezne, ám egy lélekkel sem találkozunk még az előtérben sem: már több mint három és fél esztendeje - egészen pontosan 2007. november 30. óta - bezárt a kaposvári fonoda. A Coats Magyarország Cérnagyártó- és Értéke­sítő Kft. az utolsó körben 195 munkásá­tól vált meg, s gazdaságtalan termelés­re hivatkozva leszerelte, s keletre telepí­tette át a gépeket.- Miután elment a Coats, a kisebb bérlők sem maradtak sokáig - vezet iro­dájába Musics Imre, a Kaposvár- Tüskevári Ingatlanhasznosító Kft. ügy­vezetője, azaz a hajdani kaposvári tex­tilgyár jelenlegi tulajdonosa. - Ugrás­szerűen megnőttek a költségeik, érthe­tő a döntésük. A legtovább egy dohánytermék-for­galmazó tartott ki, ám jelenleg teljesen üresen áll a több mint 168 ezer négyzet- méteres ingatlanegyüttes.- Ezek a büszkeségeink - mutatja Terdik János a földszinti folyosó vitrinje­it, ahol a gyár tűzoltóbrigádjának relik­viái kaptak helyet. A túlsó falon a gyár elmúlt harminc évének kiválóságai, fonónők, művezetők mosolyognak, vagy éppen komoly arccal néznek az egykori fotós objektívébe. Terdik János mindegyiküket ismerte, hiszen a jelen­legi gazdasági vezető, aki egyben amo­lyan mindenes 1983 óta dolgozik a tex­tilgyárban. Volt művezető, marketinges, vevőkapcsolati referens, egyszer, a vég­órákban még ügyvezető is.- Ekkoriban még több mint ezren dolgoztak a textilben - int a tablók felé. Persze a csúcsidőszakhoz, a hatvanas évekhez képest már ez is kevésnek szá­mított, a fénykorban 2700 embernek adott munkát az idén hatvan esztendős gyárépület. Melynek alapkövét 1951. április 29- én tette le Kiss Árpád könnyűipari mi­niszter, miután az első ötéves terv leg­nagyobb könnyűipari beruházásaként az Országos Tervhivatal egy évvel ko­rábban úgy döntött, textilműveket épít Kaposváron. A szándék komolyságát je­lezte, hogy tizenhét nappal a Népgazda­sági Tanács gyáralapító határozata után Kiss elvtárs már lottyanthatta is az első kanál betont az alapkőre... Komoly dohszag fogad, amikor belé­pünk a Böhönyei János Ybl-díjas építész tervezte gyárépületbe - anno a termé­szetes szellőzést kispórolták. Három emelet, szintenként vagy hatezer négy­zetméteres termek, végeláthatatlan osz­lopsorok, nem kell hozzá erős fantázia, hogy elképzeljük, micsoda hangzavar és sürgés-forgás lehetett itt, amikor gőz­erővel zajlott a termelés. Százasával áll­hatták a gépek, melyek csattogva-kat- togva ontották a fonalat, cérnát - mikor, mi volt a gyár fő terméke.- Mivel az oszlopokhoz a statikai biztonság miatt nem lehet nyúlni - mutat körbe Musics Imre -, valameny- nyire behatároltak a lehetőségeink. Ám egy összeszerelő üzemnek vagy lo­gisztikai központnak ideális otthona lehetne a hely. Persze némi állagfelújítás után. A termekben a parketta jó néhány he­lyen felpúposodott - igaz, egy modern Gyárat vegyenek! üzemben már nem is ilyen burkolat­ban gondolkodnak. Akkoriban viszont a fonónők egészségét óvandó, felfázás ellen szépen leparkettáztak vagy húsz­ezer négyzetmétert... Hogy másként is ügyeltek az egészségre, a Hallásvédő eszközök használata kötelező! tábla jelzi - a hatékonyságát persze megkér­dőjeleznénk, a szövőnők jelentős há­nyada bizony nem használta őket, fő­ként a régiek állították, zavarja őket, ha nem hallják, hogy megfelelően mű- ködik-e a gép. így viszont a textilesek közül sokak hallása sínylette meg az elképesztő zajt.- Itt jött be az alapanyag - megyünk egy helyiséggel arrébb a hatalmas elő­készítőbe, ahol válogatták, osztályozták anno a hatalmas gyapotbálákat. Üzbég, tádzsik, egyiptomi, néha kínai szállít­mány érkezett, a Raktár utcánál saját le­ágazása volt a gyárnak, onnan gördül­tek be a vagonok. A bálaszállító brigá­dok aztán átpakolták őket belső kocsik­ra, s a válogatás után az alapanyag ment a tisztítóba. Ahol a mennyezeten vastag csövek futnak körbe vízzel és sű­rített levegővel, s a technika természete­sen ma is működőképes.- Volt érdeklődő - jelenti ki Musics Imre -, csak éppen jött a válság, s visz- szalépett. Most, hogy valamelyest ja­vult a gazdasági helyzet, megint akad­nak érdeklődők, s hogy legyen esély el­Kamerák vigyázzák az üres épületegyüttest adni, rengeteget költünk állagmegóvás­ra: csak tavaly ötezer négyzetméternyi födémet szigeteltünk le, emellett az egész épületet bekameráztuk, ne tud­ják szétlopni. Ennek ellenére néhány helyen látsza­nak a beázás nyomai, persze a textil­gyár összehasonlíthatatlanul jobb álla­potban van, mint a belvárosban az egy­kori ruhagyár. Itt a természet, bár lehet, hogy erősen próbálkozik, nem tudta visszavenni ősi jussát, a terület gondo­zott, nincsenek elburjánzoú cserjések, s fák sem nőttek az épületekbe.- Ez a gyár legjobb állapotú része - jegyzi meg rezignálton Terdik János, s a kerítésen túlra, a Borostyánvirág Anya­otthon közelmúltban felújított épülete felé int. - Ez volt a bölcsőde. Mögötte az óvoda is a textilé volt, sőt, a környező ut­cák is a gyár miatt épültek ki. Hatvan­egy éve itt még kukoricafóld volt, a Haj­nóczy utcától kifelé, a Jutái út két olda­la mind a gyár miatt épült. Itt kaptak la­kásokat a dolgozók. Akiknek a városba sem kellett be­menniük, hiszen a fonoda mindenben kiszolgálta őket. Textiles generációk nőttek fel, a szülők a gyárban dolgoz­tak, gyerekeik a helyi óvodába jártak, majd később jöttek szakmát tanulni a tanműhelybe. Fonónőket, műszerésze­ket, forgácsolókat, megannyi vasipari szakmunkást képeztek itt, a gyár Egy használaton kívüli szárnyvonal ugyanis teljes és saját kiszolgáló-sze­mélyzettel rendelkezett. Sőt, saját víz­tisztító üzemmel, s két kúttal is rendel­kezett, azaz egyáltalán nem terhelte a város közműrendszerét. A vízbázisból még saját strandra is futotta, melyet az idők múltán már a városiak is használ­hattak. A medence mellett a tűzoltó­gyakorlópálya maradványai látszanak, mivel kiemelt tűzveszélyességi fokoza­tú üzem volt, állandó készenlétben áll­hatták a gyár tűzoltói. Akiknek vélhető­en nagy teher került le a vállukról ami­kor az üzem átállt szénfíítésről gázra: egy veszélyforrás szűnt meg a szén­csúszda felszámolásával, melyet hama­rosan az egyik iparvágány felszedése követett. Már vagy bő órája sétálgatunk a való­ban hatalmas területen, s eddig tényleg csak be-bepillantottunk a hajdani leg­fontosabb helyekre. A túra egyben ki­sebb időutazás is, hiszen néhány he­lyen még a hetvenes-nyolcvanas évek nívójába botlunk, másutt, például a vil­lanyt végleg leoltó Coats, vagy a do­hányforgalmazó irodái a legmodernebb huszonegyedik századot idézik.- Darabjaiban egyszerű lenne értéke­síteni a gyárat - állítja Musics Imre -, ám nehéz lenne felosztani, így egyelőre egyben próbáljuk. Az egészhez persze hozzátartozik a légópince-rendszer is. Néhány lépcső után tényleg egy másik korba érke­zünk, páncélozott ajtók, zegzugos, ki­sebb termekkel, folyosókkal, tároló- és fürdőhelyiségekkel szabdalt labirintus­ba, ami jól szimbolizálja az alapítás, az ötvenes évek elejének abszurd gondo­latvilágát. Több ezren férnének el, ha szükség lenne rá, s a szellőzőberende­zésnek, valamint a felhalmozott készle­teknek - elképesztő mennyiségű szani- téctáska, tábori ágy és gázálarc áll még mindig a polcokon - köszönhetően akár egy hetet is eltölthetnének idelent, ha úgy hozná a sors. Persze szigorú szabá­lyok között, az étel-ital szűkén porcióz­va, s még a mozgás is korlátozva, ugyanis a nyugalmi állapot kevesebb oxigént kíván. A nyugalomra jelenleg nem lehet pa­nasz. Báf ennek most senki sem örül...

Next

/
Oldalképek
Tartalom