Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-11 / 160. szám
11 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 11., HÉTFŐ KÖRKÉP Nyomda: 125 év a nagyatádi kultúráért ipartörténet A helyi gazdaság fellendülését, és emberek százainak megélhetését segítette ( 1990-2011: Milliónyi papír... N A nyomda 1990. január elsején került magántulajdonba. A mai napig Nagyatádi Nyomda Kft. néven működik, nyolc tulajdonossal. Ugrásszerű fejlődés jellemezte az eleműit években, így jelentősen bő- 1 vült a géppark is, melynek fejlesztése a rendszerváltás után indulha- | tott meg, amióta az üzem fokozato- I san áll át a modern technológiák- * ra. Fő profilja a csomagolóeszközgyártás, jelenleg 24 emberrel dolgoznak.- Rendkívül fontosnak érzem, hogy a nyomda az elmúlt évtizedek alatt részt tudott venni a város kulturális életében, a hetilapok és újságok mellett városszépítő kiadványokat és múltidézőket is meg tudtunk mutatni a nagyatádiaknak - mondta Takács Ferenc ügyvezető-igazgató. - Emellett büszke vagyok arra, hogy a nagyatádi nyomda 125 éven keresztül biztosított és biztosít ma is megélhetést számos családnak. Az üzem az ország minden területére dolgozik, Soprontól Mosonmagyaróvárig. A környékről főként a nagyatádi Coats Crafts Hungary Kft. (cérnagyár) és a Kaposvári Villamossági Gyár megrendeléseinek tesznek eleget, amely árbevételük mintegy 45 százalékát teszi ki. A jelenlegi megrendelőink kilencven százaléka régi és állandó partnerünk, kapcsolataink húsz, harminc, negyven évesek, akik biztosítani tudják a fizetési likviditásunkat is - tette hozzá az ügyvezető. - Évente csaknem kétszáz tonna kartont használunk fel, és az éves árbevételünk nettó 150 millió forint körül mozog. A nyomda szociális érzékenységét jelzi, hogy a nagyatádi Fészek szociális intézmény és a kaposvári Szociális Foglalkoztató tagjait munkaadóként, bérmunkával segíti - így összesen het- ven-nyolcvan dolgozónak tud munkát biztosítani. Tavaly megvalósult a külső-belső tatarozás, most további gépparkfejlesztés a cél, esetleg szeretnék az épületet értékesíteni, és kisebbe költözni, ezzel is gazdaságosabbá tenni a termelést. A nyomdában évente több millió hajtogatott, ragasztott és fűzött doboz, havi és hetilap készült az elmúlt 125 évben. Munkavállalói igényessége ötvöződik az egzisztenciális biztonsággal. Érdekesség, hogy Nagyatád első embere, Ormai István is itt volt gépészmérnök, aki mindig meleg szívvel gondol a nyomdára. Összeállításunkban segítségül voltak: SEFFER ERIKA, HAUPTMAN GYÖNGYI, TAKÁCS FERENC ÉS TURBÉK KÁROLY A dél-somogyi gazdasági élet egyik legjelentősebb szereplője évtizedek óta. Múltja egybefonódik Nagyatád történetével. 1886 óta találnak itt 1 az emberek munkát és megélhetést. A nagyatádi ; nyomdászat már 125 éves. | Jeki Gabriella I í Nyomdagépek sokasága püfóg és *' *" robotol a nagyatádi gyárban, miközben mosolygós és tettre kész dolgozók teszik be és veszik ki az elkészült papírlapokat, dobozokat. Ez a kép szinte mit sem változott a' nyomda történetében az elmúlt 125 évben - persze a hangos, püfógő, régi nyomdagépeket azóta már többször is korszerűbbek váltották fel. A somogyi városban 1886 óta van nyomda, ahol mind a nyomdatulajdonosok, mind a vezetők, mind az egyszerű nyomdai dolgozók a művelődés elősegí- tői voltak. Százhúsz éve alatt a nyomda ugyanaz: Günsberger Antal alapította, tőle vásárolta meg 1905-ben Benyák János, ezt az üzemet államosították 1948- ban, majd a Somogy Megye Nyomdaipari vállalat nagyatádi telepe lett. Azóta viseli a Nagyatádi Nyomda Kft nevet 1886-1905: A kezdeti számycsapások Az első nagyatádi nyomdaalapító Günsberger Antal volt, aki porcelán-, divatáru-kereskedő és temetkezési vállalkozó volt. Hogy rendelkezett-e nyomdai végzettséggel? Erre sajnos a kutatások nem tudnak választ adni, talán csak üzleti vállalkozásnak tekintette. A nyomda is a cégvezető nevét viselte, bár a név írása sehol sem egységes: néhol Günsberger- nyomdaként szerepelt, máshol Güns- pergernek hívták. Mivel a keresztnév mindenhol Antal volt, így nem kétséges, hogy a nagyatádi nyomdaalapítóról írtak a bibliográfiák. Minimális gépparkkal és kevés számú betűkészlettel rendelkezett: egy kézisajtó, egy amerikai és két segédgéppel indult a munka, egy-két segédszedővel. Később természetesen fokozatosan fejlődésnek indult, a személyzet bővítésével gyarapodott a géppark is. 1905-1927: A kulturális felemelkedés A nyomda teljes berendezéssel Benyák János könyvkötő, könyv- és papírkereskedőhöz került, aki mesterségét apjától, nagyapjától tanulta. A gazdaságilag és iparilag fejlődő Nagyatádon a könyvkötés jól jövedelmező iparággá nőtte ki magát. Az országos piaccal rendelkező nagy nyomdáktól fűzött állapotú imakönyveket vettek, majd ezeket a piaci igények Képek a nyomda életéről szerint bekötötték - egyszerű vászonkötés, elefántcsonttal vagy gyöngyházzal díszített könyv is szerepelt a repertoárjukban. A bevett szokás szerint a könyvkötő tele- pülésről-telepü- lésre járva szedte össze a kötésre váró könyveket, főként imakönyveket és bibliákat, amelyeket később a megrendelők kijavítva visszakaptak. Benyákék rendszeresen jártak a környező falvak búcsúira és vásáraira, ahol hatnyolc, külön erre a célra készült ládából kínálták portékáikat. Kezdetben két-három ember dolgozott a nyomdában, melynek megrendelői körét elsősorban a környék nagybirtokosai, kereskedői képezték. Plakátokat, röplapokat, névjegykártyákat, gazdasági nyomtatványokat gyártottak, miközben fejlesztették a kötészetet. Benyák János, a nagyatádi kultúra támogatójaként pártfogolta azt a kezdeményezést, hogy egy időszaki sajtó beindításával Nagyatád kulturális kisugárzó hatókörét növeljék. így került ki' nyomdájából a Nagyatádi Hírlap című gazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilap 1910-ben. Közben 1910-ben megjelent a Nagyatádi Járás című hetilap, majd a Nagyatádi Hírlap utódjaként 1906 és 1911 között a Nagyatád című társadalmi, közgazdasági, irodalmi lap. 1927-1949: Somogy egyik alapgyára 1930-ban leégett a cérnagyári nyomda, (a húsz évig működő cérnagyári üzemben a cérna dobozolása, címkézése történt, ahol a dobozolókkal és a csomagoló-személyzettel együtt közel 80 embert foglalkoztatott), ezt követően annak feladatait is a Benyák- nyomda vette át, amely biztos piacot jelentett, beruházással, fejlesztéssel és munkaerő bővítéssel járt. Nagyatádot 1929-ben kapcsolták be az országos elektromos hálózatba, ami kedvezően hatott a helyi ipar további erősödésére, és a nyomda fejlődésére is. Ahogy a cérnagyári igények növekedtek, úgy érkeztek az új gépek is: hat új gépet szereztek be. Alkalmazottainak száma 1939-ben volt a legmagasabb: elérte a 40-45 dolgozót A fejlődésnek köszönhetően az 1940-es évekre a Benyák- nyomda a legnagyobb létszámú és kapacitású vidéki nyomdává vált Somogy megyében. Az újtól nem félő Benyák- testvérek új tevékenységbe is kezdtek: szentképek nyomtatásába, majd a háborús években a gyorsan fejlődő, nagyatádi konzervgyár is bekerült a megrendelőik közé. 1949-1990: Száztizenöt dolgozó Az ország teljes nyomdaiparának államosítása során a Be- nyák-nyomda is állami tulajdonba került 1949 végén. Az üzem ezután, mint a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat telepe dolgozott tovább, és hamarosan gyorsiramú fejlesztésen ment keresztül. Dolgozói a hetvenes évekre meghétsze- reződtek, majd 1979-ben már 115-en találtak itt megélhetést. A nagyatádi nyomda fő profiljába a dobozkészítés és címkegyártás tartozott, amelynek nagy részét a cérnagyár megrendelései tették ki. A gépparkot is folyamatosan tudták bővíteni, de a meglévőket is felújították, a minőség megtartása érdekében. Pannonhalma ezer éve fontos a magyar szellemi életben somogy folyóirat Várszegi Asztrik főapát a bencések küldetéséről, Pomogáts Béla Mécs László alakjáról Somogy folyóirat új száma ezúttal Pannonhalma kulturális és irodalmi hatását mutatja be, azt a hallatlanul fontos szerepet, amelyet az ezeréves apátság töltött be a magyar szellemi életben. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a magyar bencések örökségét és küldetését foglalja össze, kitérve arra a feladatra, amely a mai megváltozott világban, a magyar társadalom nehéz helyzetében vár Pannonhalmára. „Az idők jeleit kutatva élünk a mában - írja -, keressük a megvalósítandó!, csalódásainkból és történeti kísértésekben való elbukásainkból tanulunk meg újra olvasni, újra kezdeni, újra fogalmazni friss és éltető hitet” Szeghalmi Elemér bencés öregdiákkánt a pannonhalmi gimnázium legendás tanáraira emlékezik vissza, arra az európai színvonalú gárdára, amely annyi jeles írót, tudóst, kiművelt emberfőt indított útnak. Ilyen többek között Szunyogh Xavéri Ferenc, Kováts Arisztid, Kelemen Krizosztom, Legányi Norbert és a századik esztendeje felé tartó Piacid atya. Pomogáts Béla „Egy premontrei Pannonhalmán” című esszéjében Mécs László alakját idézi meg. A fiatal korában szenvedélyes viták kereszttüzében élő felvidéki szerzetes - a bujdosás, a fogság esztendei után - öreg korában a pannonhalmi apátság Megjelent a Somogy folyóirat 2011. április-júniusi száma épületében nyert nyugalmat. Itt találta meg a lelki békéjét, itt teljesítette ki öregkori költészetét. Itt összegezte spirituális lírájában sorsa tanulságait, itt alkotta meg a maga „őszikéit”. Ez a költészet - mondja ki Pomogáts Béla - megkerülhetetlen része a magyar irodalomnak. A hagyományos Irodalmi Mozaikban Mécs László elfeledett versei kaptak helyet. Rónay László az 1945 utáni Új Ember szerkesztőségébe kalauzolja el az olvasót: a pannonhalmi magyar-latin szakos tanárból, Pénzes Balduinból lett a fő- szerkesztő portréját rajzolja meg. Pannonhalmi levél című elbeszélésében Ujkéry Csaba a középkori Szent Márton hegyének világába enged bepillantást. „Az ember sorsa saját jelleme” - mondja Tóth Bálint abban az interjúban, amelyet Albert Zsuzsa készített a Dunántúlon született költővel. Tóth Bálint - az egykori pannonhalmi diák - arról az élet- és művészeti útról számol be, amely a jellemét formáló Pannonhalmától a Balassi- kard elnyeréséig vezetett. A pannonhalmi összeállításban kapott helyet Czigány György és Tóth Sándor két verse: a Pannonhalmi négysorosok illetve az Ablaknégyszögben. A Szépirodalom rovatban Kosa Csaba a Sakk című tárcanovellában eleveníti meg a 75 esztendeje született Lázár Ervin alakját. Veress Miklós - Tájkép fűvel című versében - a szintén nemrég elhunyt Bella Istvánnak állít emléket. Gombos Péter a 85 esztendős Fésűs Évát köszönti, a magyar gyermekirodalom egyik legjelesebb alkotóját, aki néhány éve verseskötettel is bemutatkozott. A Kaposváron élő „Éva néni” legfőbb írói erényei a nyelvi választékosság, az igényesség és az érthetőség. Az Emlékezés rovatban Tari István Mocsári Máriától búcsúzik, a kitűnő iparművésztől, tanártól, a Berzsenyi Táraság nemrég fiatalon távozott vizuális művészeti alélnökétől. KOSA CSABA FŐSZERKESZTŐ
