Somogyi Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-25 / 147. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚNIUS 25., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 húsz év Nagyvázsonyból hozták volna a tölteteket. A silóban csak újabb ajtóig jutottunk. Lemondott tervéről a vállalkozó, úgy mondja, az nem megy, hogy traktorok járjanak a betegek között RAKÉTÁK VOLTAK, ATOMFEI NÉLKÜL Az E épületben hét vöröscsillag díszítette a falakat Az ABC-ből már csak néhány betű és az épület váza maradt meg A laktanya épületeit az évtizedek során megtépázta az idő, no és az építkezők széthordták mindent, amit csak lehetett... Tengőddel vitáztak, hogy melyik település területén áll az egykori szovjet laktanya (Folytatás az 1. oldalról) Húsz éve távozott az utolsó „ideiglenes” szovjet katona hazánkból, Tabról már 1990-ben megkezdték a kivonulást - azóta porlanak, mállanak az épületek. Csak a legenda frissül időről-időre, hogy Tabon bizony atomrakétákat is tároltak. A két évtizednek pedig el kellett telni ahhoz, hogy Szentesi György katonai szakértő, nyugalmazott mérnök ezredes konkrétumokat mondhasson, ténnyé formálva a szóbeszédet.- Magyarországra kétféle atomfegyvert telepítettek: tüzérségi ballisztikus rakétákkal célba juttatható atomtölteteket, illetve atombombákat harci repülőgépek számára. A Magyar Néphadsereg állományában csak atomképességű tüzérségi hordozórakéták és indítóállványok voltak. Az atomfejeket háború esetén úgynevezett találkozási pontokon adták volna át a szovjetek. A szovjetek rakéta- és atomtöltet-raktárbázisai a Dunántúlon voltak. Hordozórakéta-bázist tartottak fenn a Tab melletti szovjet laktanyában is, ahol kilenc rakétát tudtak egyszerre tárolni. A hozzájuk tartozó atomfejeket a Nagyvázsony melletti szovjet laktanya két, föld alatti raktárából szállították volna a szovjet és a magyar tüzérségi rakétás egységeknek. Magyar- országon csak mobil indítóállványokról bevethető ballisztikus rakéták voltak, silóból induló interkontinentális rakéták nyomaira nem bukkantunk. A három rakétasilót magunk is megtekintettük. A hármas számmal jelzettnek az ajtaja tárva-nyitva, de a hatalmas, henger alakú hangár újabb, már zárt ajtóban végződik néhány tíz méter után. Vajon mi lehet mögötte? Úgy tudni, az oroszok berobbantották, mielőtt elmentek. Ifjú hegedűsök a laktanya ebédlőjében TIZENHAT ÉVES LEHETTEM, amikor először jártam a tabi szovjet laktanyában. Ha az életkor stimmel, akkor 1979-et írtak a naptárban. A siófoki zeneiskolának akkor még volt szimfonikus zenekara, Simon Mihály igazgató hozta össze, aki később a családjával együtt Finnországba költözött zenét tanítani. A hegedűsök második szólamának vezetőjeként húztam. KÜLÖN BUSZ JÖTT értünk, egy nagyon fess fiatal szovjet tiszt volt a góré, aki egészen pici akcentussal beszélt magyarul. A laktanyában aztán találkoztunk közkatonákkal is, emlékszem, sok volt közöttük a mongoloid, vastag kosz feketéllett a körmük alatt. Az ebédlőben léptünk föl, olyan nagy volt mint egy focipálya, otromba faasztalok sorakoztak, s szenes kályhával fűtöttek. Az ünnepséget követően elvittek bennünket a tiszti klubba, ahol | három hatalmas biliárdasztalon 2 •C játszottak. * 1 az 1990-es évek közepén újságíróként hozott ide ismét az utam. Ráismertem a lépcsősorra, amin hegedűsként fölmásztam társaimmal a tiszti klubba. Négy védelmi rendszert számoltam, amíg elértem a laktanya egykori szívébe, ahol egymás mellett két nagy fal emelkedett a magasba, oldaluk kormosnak látszott. Mögöttük pedig két hosszú pince nyílott; akkor a Flextronics tárolta bennük a gyártósorról lekerült, kész műszaki cikkeit Biztosan rakétákat, méghozzá óriási méretű rakétákat tároltak itt valaha. czene Attila 1997-ben nyílt rá jogszabályi lehetőség, hogy az önkormányzatok megkapják a területükön levő laktanyákat ingyen, ha három hónapon belül kérik s nincs más olyan jelentkező, aki pénzt is ajánlana. Vita alakult ki akkor a tabi és a tengődi önkormányzat között, hogy valójában melyik település területén is van az egykori katonai létesítmény. Tab végül fizetett Tengődnek 11 millió forintot, ennek fejében tulajdonába került a laktanya egyik fele, a volt tiszti lakások, az étkező és a kiszolgálóhelyiségek. EGY KAPOSVÁRI ÉS EGY BUDAPESTI CÉG vette meg az egykori katonai objektumból a csaknem 12 hektár erdős területet a hozzá tartozó 12 épülettel együtt a tabi önkormányzattól - adta hírül lapunk 2005-ben. s egy 2006-os HÍR: feltehetőleg szándékos gyújtogatás miatt keletkezett tűz a laktanya területén, a magán- gazdálkodók tulajdonában. Nagy mennyiségű szálas- és szemestakarmány lett a tűz martaléka. A kár a tulajdonos becslése szerint legalább 65 millió forint. EGY MÁSIK AKKORI ÚJSÁGCIKKBŐL: melegvizű kutat fúrnak a területen. Több milliárd forintos egészségügyi beruházás indulhat F. i. S nem tudni, igaz, vagy csak legenda, Tabon azonban tartja magát a hír, hogy 1990-ben az oroszok ötmillió forintot kértek a helyi tanácstól azért, hogy ne rombolják le a laktanya kapuján kívül álló ABC-t, melyre ma már csak az épület váza emlékeztet és néhány betű a magyar és orosz feliratból. A legénységi- és tiszti szállások ajtajának, ablakkeretének nagy részét is elhordták az elmúlt huszonegy esztendőben, az itt-ott csupasz téglafalak azonban emlékeztetnek arra, hogy valaha, az azóta persze már megszűnt tabi téglagyár szinte kizárólag a kétezer fős alakulatnak termelt. Lúcssije ljúgyi császti - betűzzük a harsogó és még le nem kopott feliratot elhalványult orosztudásunkkal, rácsodálkozunk az E-jelű épületben egy kisebb teremre, amelyet nem kevesebb, mint hét vörös csillag ékesít a falakon és a plafonon - itt tarthatták talán a politikai fejtágítókat az elvtársak számára. Ytonghalmok jelzik az ominózus, laktanyán átvezető út mentén, hogy valamire valóban készült az ingatlanrészt a tabi önkormányzattól 2005-ben megvásárló Bóna Zoltán, de ahogyan perbéli ellenfele, Lakos János tengődi polgár- mester mondja (Ágh Jánossal övék a hajdani laktanyának az a fele, ahol a hírheded rakétahangárok állnak), a rendszerváltás után hamarjában kellett volna valamit kezdeni a hasonló elhagyott ingatlanmonstrumokkal.- Áldozni kellett volna a rendbe hozásukra, ma már ez rengeteg pénzt emésztene föl és a gazdasági válság is lehetetlenné tesz egy ekkora beruházást - véli Lakos János. - Valójában ez is lehet Bóna Zoltán kiszállása mögött, mert mi hajlandók lettünk volna az egyezkedésre, akár egy elkerülő út építéséről is. ■ Fónai Imre Silov tábornok: nem lehettek atomrakéták horn gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter 1990. március 10-én írta alá Moszkvában a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról szóló egyezményt. Március 12-én kezdődött meg a Déli Hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek és harci-technikai eszközeinek hazaszállítása. VIKTOR SILOV ALTÁBORNAGY, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka volt az utolsó szovjet katona, aki elhagyta Magyarországot húsz évvel ezelőtt, június 19-én. Záhonynál távozott a most 71 éves, Kárpátalján letelepedett férfi. Szegény paraszti családba született, a tizenkét gyermek közül ő született utoljára. Tábornok társainál jóval fiatalabb volt amikor 1990-ben kinevezték a huszonkét szovjet katonai körzet közül az egyik parancsnokává, azért Kopasznak szólították. Csehszlovákiában és Mongóliában is szolgált. Viktor silov azt állítja: a mendemondák ellenére Magyarországon nem tároltak atomrakétát, így nem lehetett a Tab melletti Ugajon sem. A magyar törvények és a moszkvai alkotmány sem adott volna erre lehetőséget. A TABRÓL ELKERÜLT KATONÁKAT „szétszórták” a Szovjetunió területén lévő laktanyákba. A legtöbbjük sokáig sátorban lakott, a feleségeket és gyermekeket általában rokonoknál, barátoknál helyezték el. c. A.
