Somogyi Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám
2011. JUNIUS 19., VASARNAP INTERJÚ 7 badar Sándor A magyar stand up megteremtője újabb kísérletbe kezdett. Elkészült az első stand up mozi műsora, amelynek témája az őrült afrikai rali, a Bamako. Saját élményekből táplálkozik. MAGYAROK MENNI BAMAKO „Ha a légkondit járattuk, akkor a benzin fogyott, ha pedig leállítottuk a motort, akkor meg az étel rohadt ránk, úgyhogy volt min gondolkodnunk” Kölcsönautót vitt a Badár-Kőváry kettős a Mecsek-ralira, hogy kipróbálják, milyen a terepverseny, mielőtt nekivágtak Afrikának. Badár Sándor pedig filmet rendezett a flúgos bamakói menetről, amellyel rövidesen országjáró turnéra indul. Árvay N. Tivadar- Stand up és mozi. Miért kellett új műfajt teremtenie, a hagyományos dumaszínház kifulladt?- Nem, a stand up egyre népszerűbb, mondhatni a fénykorát éli. Én viszont kísérletező típus vagyok, korábban kitaláltam a stand up könyvet, az utazós kalandjaimmal, amelyek elég jól sikerültek. Most a hagyományos értelemben vett közösségi mozizást szeretném megmenteni, mert a filmnézés magányos műfajjá vált. Mindenki DVD-t néz, otthon, az irgalmatlan plazmatévéjén. De mert az emberek szívesen mennek dumaszínházba, a stand up segítségével talán becsalogathatom őket a vászon elé is. Szeretném visszaadni a mozizás régi fényét, amely mára megkopott.- Baj, ha otthon moziznak az emberek?- A filmkészítő számára borzasztó dolog, hogy a DVD-be egyszerűen beletekerhet a néző. Nem kell „végigszenvednie" a filmet, így aztán azt sem kell megértenie, hogy vajon mire gondolhatott, mit akart elmondani a rendező. A moziban viszont többen vagyunk, utána a nézők szépen összestoppolhatják a saját verziójukat a történetből.- A bamakós stand up mozi után is lehet beszélgetni?- Nem szoktunk elszaladni a végén, leülünk egy italra, úgyhogy beszélgetni is lehet. De az alapkoncepció az, hogy előbb jön a stand up, az „ami a filmből kimaradt” alcímmel, s utána a vetítés.- Hogyan jött az ötlet, hogy nekivágjon Afrikának?- Három éve érlelődik a gondolat, de csak tavaly kerestem meg Kőváry Barnát az ötlettel. Kért egy hét gondolkodási időt, mert a Monte-Carlo-ralira készült, ahol egy Trabanttal akarta megmutatni, hogy mi a magyarok istene. Végül a versenybírák csak az old- timerek között engedték volna az aszfaltra, ott meg bandukolhatott volna negyvennel, nem dönthetett volna ki néhány szobrot, és fel sem boríthatta volna az autót, úgyhogy felhívott egy éjszaka, és annyit mondott: „Sanyi, Bamako”.- Afrikának a Trabanttal vágtak neki?- Nem. Sőt amikor az elhatározás megszületett, az első, ami kiderült, hogy autónk sincs. És nem is lesz, mert remény sincs rá, merthogy pénz sincs. Ott álltunk két hónappal a rajt előtt paripa, fegyver és pénz nélkül. Viszont éppen akkor volt a BNV-n egy versenyautó-kiállítás, Barna javaslatára kimentünk, hátha akad valami lehetőség. Én meg azt gondoltam, csináljunk forradalmat: egy váratlan pillanatban feltódultunk a színpadra, elraboltuk a mikrofont, és bejelentettük a világnak, hogy indulunk a Bamakón, csak nincs kocsink. Mire lejöttünk a pódiumról, már volt szponzorunk, az Isuzu képviselője közölte, ők adnak nekünk terepjárót. Aztán a barátok segítségével ugyanígy összejött minden kellék: a májkrém és babkonzerv (remek fizetőeszköznek bizonyult odakint mindkettő), a matrica az autóra, az üzemanyagpénz, a GPS, a kempingágyak és a sátor, meg ajándék a kintieknek.- Hogyan lett csapat a Badár Sándor-Kőváry Barna-Pataki Ádám hármasból?- Kezet ugyan már fogtunk egymással előtte is, de tény, hogy azt még nem tudtuk, mennyit érünk emberként, vagy ha bajba kerülünk. Egy ilyen utazásra csak úgy lehet elindulni, ha halálosan bízunk a társunkban. Hogy tudjuk, a harcban nem azt kérdezi, merre fussunk, hanem, hogy kit kell legyőzni. Ezt csak kiélezett helyzetben lehet tesztelni. Barnának is el kellett fogadnia, hogy tízezer kilométert nem vezethet le egyedül, bíznia kellett bennem. Hogy kipróbáljuk egymást, gondoltam, elindulhatnánk egy itthoni versenyen. Csakhogy kiderült, hogy Barnának sincs versenyautója. Mégis beneveztünk a Mecsek-ralira, Barna befáradt egy autószalonba, kért egy kocsit egy próbakörre, azzal mentünk a ralira. Lenyomtuk a versenyt, aztán visszavittük. Igaz, kicsit összetörtük, de még ott helyben, egy kis faluba - úgy, hogy utána mindenkit lenyilaztunk, aki részt vett a renoválásban, hogy tanúk ne maradjanak - kijavítottuk, úgyhogy az égvilágon semmi nem látszott rajta. Viszont mi komoly raliélményt kaptunk, s tulajdonképpen ezzel véget is ért a felkészülésünk.- Nem tartott attól Kőváry, hogy egy „amatőrrel” az oldalán semmire nem megy?- A tízezer kilométert megfeleztük, jutott mindenkinek mindenből bőségesen. Abban azért az elején megállapodtunk, hogy aki vezet, az ás. De persze végül ásott mindenki, amikor elsüllyedtünk a homokban vagy elakadtunk a sárban.- Miről szólt a futam, a versenyről vagy a filmezésről?- Mindkettőről, bár azt már az elején elhatároztuk, hogy mindenképpen célba érünk. Szó sem lehetett arról, hogy feladjuk vagy visszaforduljunk. Nagy árat fizettünk ezért, hiszen a vezetés mellett forgatnunk kellett. Összesen 40 óra anyaggal tértünk haza, ebből készült el a csaknem másfél órás film. Alaposan megdolgoztattuk az operatőrt, Pataki Adá- mot, aki egy-egy vágókép kedvéért futott jó néhány kilométert a sivatagban.- Nem hiányzott a sivatagban az itthon megszokott komfort?- Olyan kempingágyakat kaptunk, hogy az maga volt a Hilton. Sátrunk is volt, de azt egyszer sem állítottuk fel. Az egész autót ki kellett volna pakolni, hogy hozzáférjünk a felszereléshez, másrészt összeállítani meg szétszedni többórás legózás lett volna, s végül nem akartuk, hogy szemet szúrjon valakinek, aztán vigye a kocsival együtt.- Milyen világba csöppentek Afrikában? Veszélyes utazásra készültek?- Afrikát nem ismertem, s az emberek többsége is így van ezzel. Sötét folt, amely egyben veszélyesnek is tűnik, kezdve az iszlám-arab világ rejtélyeivel, egészen az al-Kaidáig, a terroristákig és a haramiákig. Az utolsó pillanatig kérdéses volt az indulásunk is. De nem ott kint kell gondolkodni azon, hogy életveszélyes-e a hely, hanem még itthon, a start előtt kellett feldolgoznunk, hogy olyan területre tévedhetünk, ahol bajba kerülhetünk. Kint már nincs idő a félelemre, ott a megoldásokon kellett törni a fejünket Az innivalónk például idővel elfogyott, muszáj volt palackos vizet szereznünk. Csakhogy ehhez be kellett mennünk valamelyik helyi boltba. Egy kocsmánál álltunk meg, ahol egy csomó férfi éppen meccset nézett, s vesztésre állt a csapatuk, úgyhogy elég morcosnak látszottak. Ilyen közegben ki meri nyugodt szívvel feltenni a kérdést, hogy van-e palackos vizük, és eladnának-e belőle? De amint megszólítottuk őket, azonnal kiderült, hogy kár volt aggódni. Lehet, hogy szegények az ottaniak, de mindig barátságosak és segítőkészek voltak. És a segítség kellett is, ezért úgy kellett végigmennünk Afrikán, hogy folyamatosan barátokat kerestünk, mert különben nem értünk volna célba. Az, hogy egy határátlépés 9 óráig tart, nem volt idegen, hiszen az ukrán határon még ma is előfordulnak hosszú várakozások, fiatalon pedig volt ilyenben részem. A különbség az, hogy itt kézzel másolják az útlevél adatait, de mert jobbról balra írják a szöveget, el lehet képzelni, hogy mi lesz abból, ha így lekörmölik a Badár Sándor nevet. Volt, hogy a határőr egyszer csak eldobott mindent, hogy idő van, de nem annak az ideje jött el, hogy indulhassunk, hanem az imáé, úgyhogy kirohantak a sivatag szélére, és hajlongtak Mekka felé, míg mi álltunk a napon a 43 fokban. Ha a légkondit járattuk, akkor a benzin fogyott, márpedig az Afrikában nagy kincs. Ha pedig leállítottuk a motort, akkor meg az étel rohadt ránk, úgyhogy volt min gondolkodnunk.- Ebből a kalandból lesz könyv is vagy a filmből DVD?- DVD nem készül, aki látni akarja a mozit, annak az előadást is meg kell néznie. Könyv lehet belőle, bár egyelőre egy korábbi feladatomon dolgozom. Az eddig elfogyasztott 37 autómról készült egy könyvem, amelyet már megírtam, de a számítógépem kapott egy vírust, úgyhogy csak a cím maradt meg belőle. De másodszor is nekifutok. Egyébként meg idő is kell ahhoz, hogy megérjenek a fejemben a gondolatok, a Bamakóval is ez a helyzet- A stand up mozival viszont turnézik?- Volt már néhány előadás, és július 1-jén Siófokon még lesz egy, de aztán pár hétre szeretnék elbújni a családommal. Pihenünk, horgászgatok és utazunk, egy kisebb európai körutat tervezek. A Dumavölgyön viszont ott leszek, s szeptembertől 50 városba szeretném elvinni a műsort országszerte, a kisebb településeket sem kihagyva. Névjegy született: 1964. Jászberényben, színész, humorista. szentesen drámatagozatos osztályban tanult. a gimnázium után a vasútnál dolgozik, majd filmezni kezdett Szőke Andrással. 40 játékfilmben szerepelt (pl. Vattatyúk, Roncsfilm, Európa Kemping, Kontroll, Hídember, Hasutasok, Magyarok menni Bamako). három könyv társszerzője (Jappán - Retró útikaland- könyv, Amerika Avagy A Véredény Nyomában, KEK - Közép Európai Kalandok). DÜAi: Filmkritikusok díja (2004), Bonbon-díj (2006, 2011).
