Somogyi Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-11 / 136. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚNIUS 11., SZOMBAT Janikovszkyk bolgár szereposztásban az irodalomtörténész Bár nagyon szerette Debrecent, az első szóra visszatért Kaposvárra Druzsin Ferenc boross Dezsőnek lottóznia kellett volna. A kaposvári Táncsics gimnázium tanára valamikor az 50-es évek közepén az egyik magyarórán, úgy Bessenyei György környékén a tananyagban azt mondta a második bés Feri gyereknek: fiam, te leszel az utódom a katedrán. És tanítványa, miután elvégezte a magyar-orosz szakot Debrecenben a Kossuthon - ahol minden vizsga előtt kabalából elsuttogta a könyvtár előtt Vörösmarty örökbecsűjét: Országok rongya! könyvtár a neved... -, tényleg visz- szatért az alma materbe. S ma is úgy vélt ha újra kezdhetné pályáját, ismét Merő Béla iskolájába jönne. ÁM NEM ELÉGEDETT meg ü gimis, majd főiskolás állással, így belevágott a nagy kalandba, s elvállalta a szófiai magyar intézet igazgatását. Több mint fél évtized után tért haza, s némi minisztériumi kitérőt követően eljegyezte magát az ELTE-veL A tanárképzőn főigazgató-helyettessé nevezték ki az irodalomtudományok kandidátusát, majd habilitált doktorát, aki egészen a rektor-helyettességig jutott. S közben megannyi tanulmány született a kezei alatt, no és öt könyv, melyeket a közeli jövőben három is követhet Merthogy január óta több lett a szabadideje, elköszönt a Kaposvári Egyetemtől - a hosszas Pest-Ka- posvár vonatutakat sem töltötte tétlenül, verseket olvasgatott: egy oda-vissza túra alatt megtanulta például a Zách Klárát... -, s a profesz- szor jelenleg Gárdonyinak, Aranynak és a 20. század eleji „falusi” színműveknek éL No és a családi örökség taranyi kertnek, valamint néhanapján a Honvédnak. A fociba még gyerekfejjel bele- szerelmesedett, s mivel a Szabad Föld melléklete mindig Puskásékkal volt tele, így a kispestiek szurkolója lett. Persze most már csak nosztalgiázni jár meccsre - még jó, hogy az irodalom nem követte a magyar foci útját... Először egy héttel későbbi időpontot ajánl, mert viszi az autóját a szervizbe: bár évtizedek óta a fővárosban él, a kocsit mindig Nagyatádon reparáltatja. Vas András- Egyfajta ragaszkodás a szülőföldhöz?- Praktikus, hiszen mindig ott veszem az autóimat - felelte Druzsin Ferenc -, ismernek, tudjuk egymásról, kik is vagyunk, s jobban figyelnek az emberre.- A mindennapok során nem hiányzik ez a fajta közvetlen kapcsolat?- Valójában sohasem lettem igazán budapesti, amit néha sajnálok is egy kicsit. Pedig a lehetőség adott volt, hiszen szinte el sem kellett hagynom a Belvárost, talán csak, amikor kimentem Kispest-mecs- csekre. A lakóhelyem Budán viszont sokban emlékeztet a Zselicre. Ahol nagyon szerettem-szeretek barangolni.- Na, mégiscsak akad némi honvágy...- Sajnos jórészt elmentek már azok az emberek, akik miatt annyira szívesen jöttem haza. Kint vannak a temetőben...- Sokan hiányozhatnak, hiszen elég későn ment el.- Inkább korán! Tizennégy évesen költöztem Taranyból Kaposvárra, hogy a Táncsicsba járhassak.- Somogyra gondoltam.- Legalább akkora váltásnak számított elhagyni a szülőfalut De szerencsém volt, az ország egyik legjobb gimijébe kerültem, ahonnét tényleg egyenes út vezetett az egyetemre.- Reál osztályból bölcsészkarra...- A falusi diákokat, akik általánosban nem tanultak idegen nyelvet, mind oda rakták. hogy szívesen látna tanárként. Dezső bácsi csak annyit mondott: bolond lennél fiam, ha nem mennél...- Vissza a jövőbe...- Előtte úgysem sokat jártam haza, évente ha háromszor-négyszer. Volt, hogy még karácsonykor sem: akadt néhány dunántúli társam, ott maradtunk együtt. Nagyon szerettem a várost, akkoriban az ország egyik legjobb színháza működött ott Latinovits Zoltánnal, s Hofi is akkor bontogatta szárnyait. S amikor szabadidőm akadt, szívtam magamba a történetét, kultúráját: Ady, Csokonai, a népi írók emlékeit. Nem is értem a mai diákokat, már csütörtök délben rohannak haza... Az ország egyik legjobb gimijébe kerültem, ahonnét tényleg egyenes út vezetett az egyetemre.- Négy év múlva mégis oroszból felvételizett.- Remek orosztanárom volt, meg aztán sokat segített, hogy otthon a szüleim, nagyszüleim még beszéltek vendül, s én is értettem rajta valamicskét. Volt egy szláv alapom.- Ma is menne még?- Az orosz, a horvát és a bolgár már kiütötte a fejemből. De a hatvanas évek elején, amikor táncsicsos tanárként tagja voltam egy verőcei küldöttségnek, estére annyira belerázódtam, hogy tudtam beszélgetni a horvát kollégákkal.- Komoly kurfli- val került vissza az alma materbe.- Ötödéves voltam a debreceni egyetemen, amikor Merő Béla, Táncsics igazgatója írt egy levelet a korábbi taná- romnak, Boross Dezsőnek, aki akkor már szintén a cívisvá- r o s b a n oktatott,- Öt év után Ön is...- És hoztam magammal feleséget is!- Nem ágállt? Mégiscsak Debrecenből kellett Kaposvárra költöznie.- Szívesen jött. S később ő került a helyemre a Táncsicsban, amikor átmentem a főiskolára.- Amilyen nagy rössel hazajött, olyan hirtelen távozott aztán.- A gimiben rájöttem, inkább a modernebb korok irodalmát kedvelem. A tanítóképzőn már elmélyedhettem bizonyos témákban, de aztán jött egy levél Pestről, kimehetnék Szófiába az ottani magyar intézetbe. így hát összeült a családi tanács.- Nem lehetett könnyű döntés.- Szűk öt perc alatt meghoztuk... Tudtam, olyan inspirációk érhetnek, melyek itthon a helyemre vezetnek. Már, ha akartam.- Lehetett volna vajaskenyértúra is?- Szófia akkor innen nézve jó helynek számított, sokan elvoltak vacsorákkal, ebédekkel... Bennem viszont dolgozott valami belső kényszer. Úgy, mint később a kutatómunkám során: nincs mindennap kedve az embernek ilyen szinten elmélyülni egy kérdésben, de csinálja.- Mégis visszajött Pestre.- Amikor 80 júliusában hazaindultunk, gyors számvetést készítettem: az öt és fél év alatt meghívhattam és bemutathattam a kortárs magyar szépirodalom jeleseit, lefordíttattam egy sor szépirodalmi alkotást, s még bemutatásig is eljuttattam néhányat. Janikovszky Éva könyveiből például színpadi összeállítás készült. Hoztam magammal bolgár szépirodalmat, néprajzi könyveket, népköltést. És a felismerést: meg kell ismernem a magyar népköltészetet, a szokáshagyományt, a hiedelemvilágot.- Elégedett lehetett, mégis úgy tűnik, itthon egy darabig csak kereste a helyét.- A művelődési minisztérium egyetemi főosztályán nem éreztem jól magam, viszont úgy másfél-két év után azt kezdtem álmodni, hogy egyetemi megnyitón vagyok. Egyre gyakrabban.- Hamarosan ébren is átélhette. Nem is kevésszer...- lőtt az ELTE tanárképzője, majd a bölcsészkar...- ...és végül Kaposvár. Utóbbiról biztos nem álmodott.- Leitner Sándor főigazgató 2001-től minden évben hívott vizsgaelnöknek, aztán egyszer megpendítette, szükség lenne rám tanárként is. Végül úgy öt éve rábólintottam.- Gondolom, hosszabb időre tervezett.- Tavaly októberben még kaptam a megbízásokat, de észrevettem, ez már egy másik korszak. Pedig jó gárdával dolgozhattam, de láttam, el fog tűnni ez is, s valóban: kihúzták a gyökereket így hát megírtam a levelemet...- Ha úgy alakulna, visszamenne?- Az az egyetem már nem létezik, amire anno szegődtem, már sohasem lesz. S az a társaság sem jöhet össze még egyszer... így most sokkal praktikusabb dolgokat művelek: rengeteget írok, még a Nimród újságban is jelent meg cikkem, s három könyvem is elkészül lassan. Ha béke lesz, egészség meg erő, meglesznek...- Ez kissé szentimentálisnak tűnt.- Pedig nem annak szántam. Úgy érzem, jól bírom magam, a tavasszal Taranyban például rengeteget dolgoztam a kertben. Virágokat ültettem, tujákat, fenyőket, sövényt, meggyfákat.- Ezek nem máról-hónapra nőnek meg...- Akkor most optimista választ adok: van időm, megvárom.... Viszont van bennem némi Vajda János-féle rosszallás: ebben a világban ugyan sok a jó, de akad rossz is, ennek ellenére nem lehetne, hogy az ember az ideje felét itt élje le. Aztán jöhet a menny... A magyar mérnöktől, Bereczktől a német Csipkerózsikáig emelt fejjel Várostörténet a kaposvári Fő utcában, ahol egykor a polgármester földszintes, nádfedeles háza állt Szép ház a város központjában, előkelő, de nem hivalkodó. A kétszintes épület földszintjéről hat boltíves nyílás, emeletéről szintén hat, oszlopokkal alátámasztott, timpanonnal zárt ablak nézi a kaposvári sétálóutcát. A külseje mellett ennek az épületnek is a háttere adja meg az igazi értékét - hogy ezúttal a városépítészetre alkalmazzuk Szerb Antal kedves hasonlatát. Valamikor itt állt a régi nemes családból származó Bereczk Antalnak, a város polgármesterének földszintes, nádfedeles háza; az udvaron lévő pajtában tartotta előadásait a város első színköre. Bereczk Antal ügyvédet 1857 márciusában nevezték A megfejtés: Kaposvár, Fő utca 5. (Bereczk, avagy a Csipkerózsikás-ház) ki a megyeszékhely első emberévé (akkoriban így ment ez, kinevezéssel). A jelenlegi épületet a fia, Bereczk Sándor városi mérnök, műszaki tanácsos tervezte és építette magának és családjának 1887-ben, aki a következő évtizedekben a modern városfejlesztés igen fontos alakjává emelkedett. Bereczk Sándor több mint negyvenhárom évig állt Kaposvár szolgálatában. Szakértelme nélkülözhetetlen segítséget jelentett abban a céltudatos városfejlesztő munkában, amely a 19. század végén vette kezdetét. Jórészt az ő hivatali idejében alakult ki a jelenlegi belváros építészeti arculata, szerkezete. Kopits János, a jáki templom szobrainak egyik restaurálója, akit leginkább a főtéri Kossuth- szobor alkotójaként tartanak számon Kaposváron, szintén letette itt a névjegyét. Az ő alkotásáról kapta másik nevét az épület: Csipkerózsikás-ház. A lépcsőfeljárójában helyezték el azt a gipszből készült kaputervet, amellyel 1901-ben a fiatal Kopits János elnyerte a tervezők díját az Iparművészeti Társulat budapesti kiállításán. A Grimm testvérek Csipkerózsika című meséjének szereplői láthatók a gipszmodellen, amelyet egy másfél évtizeddel ezelőtti lépcsőházfestés óta fehér festék fed. ► Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez a kaposvári homlokzat? Vajon hol látható? írja meg címünkre: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A vagy e-mailon: emeltfejjel@sonline.hu
