Somogyi Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-09 / 134. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚNIUS 9., CSÜTÖRTÖK 5 PERCES INTERJÚ Gondot okoz a tőkeszegénység Horváth Lajosnak, a SKIK titkárának munkásságát kamarai díjjal ismerték el. Par- ragh László, a szervezet elnöke adta át a díjat Budapesten.- Több mint másfél évtizede dolgozik a kamaránál. Mire a legbüszkébb?- A szakmailag rendkívül erős, összetartó csapatra - felelte kérdésünkre Horváth Lajos, a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara (SKIK) titkára. - Kollégáim tisztességesen ellátják a munkájukat, kölcsönös tiszteleten alapuló, igazi közösség alakult ki. Mindannyian teljes erőbedobással a helyi vállalkozókért és vállalkozásokért dolgoznak.- Ez miben nyilvánul meg?- Nagy eredménynek tartom, hogy hosszabb ideje működik a vissza nem térítendő támogatások rendszere. Somogyi kezdeményezésre jött létre, s az országban egyedülálló. Különféle jogcímeken évente nagyjából 30 millió forinthoz juthatnak a jelentkezők.- A támogatás persze jó esetben is csak mérsékelheti a gondokat.- A tőkeszegénységen kívül a piaci értékesítési gondokra vezethető vissza a problémák zöme. Egy kiút van: az alapvető gazdasági nehézségekre meg kell találni a megoldást. Ha sikerül, remélhetően a vállalkozások is gyorsan fejlődési pályára állnak. ■ Harsányi. M. Horváth Lajos: igazi meglepetés volt a díj, a kollégáim előzőleg titkolták kitüntetést Emlékezz meg róluk Uram, s add, hogy mennyei seregedben szolgáljanak! (Folytatás az 1. oldalról) A tucatnyi bajor tartalékos az 1921-ben alakult Német Hadi- sírgondozó Szövetség szervezésében utazik évről évre a faluba, hogy szabadságuk terhére utat építsenek, sírokat tisztítsanak, parkosítsanak. Az idén 40 méter hosszú díszsétányt építettek a központi emlékműtől az I. hegyivadász hadosztály parcellájáig, füvet nyírtak, bokrokat és fákat metszettek a hat magyar közmunkás segítségével.- Szakma szerint válogatják össze őket egy-egy misszióra - magyarázta Nagy József őrnagy, a katonákat elszállásoló kaposvári Boconádi Szabó József logisztikai ezred helyőrség kom- mendánsa. - Akad köztük sofőr, kőműves, burkoló, amilyen munkájuk éppen akad, úgy állítják össze a csapatot. Magyarország és Németország között 1993-ban született meg az államközi szerződés, miszerint a két ország kölcsönösen gondozza a másik nemzet katonáinak végső nyughelyét, s ehhez minden segítséget megad a másiknak - hasonló megállapodás született hazánk és Oroszország, Ukrajna, Moldova és Olaszország között is. A segítséget jelen esetben a közmunkások részvétele jelent, akik nem beszélnek németül, ám láthatóan kiválóan elkommunikálnak a tartalékosokkal.- Mosni, pucód! - kiabálja egyikük, mire a német elmosolyodik: - Ja, putzen! - s indul a keféért. Ez tényleg az utolsó simítás, megérkeznek a vendégek, a misszió végét jelentő koszorú- zási ünnepségen a Honvédelmi Minisztérium is képviselteti magát.- Ezek a katonák, akik itt nyugszanak, abban a hitben haltak meg, hogy a hazájukat védik - mondta ünnepi beszédében Kovács Imre ezredes, a német sírokat gondozó szervezet vezetője. Hozzátette, mindenkinek joga van a végső nyughelyhez, ráadásul ezek a katonasírok megmutatják, hová vezet a békés egymás mellett élés hiánya. Böhönyén 2080, döntő többségében német katona nyugAz alsó-bajorországi tartalékosok évek óta visszajárnak a böhönyei katonai temetőbe A koszorúzási ünnepség előtt néhány sírt még egyszer gyorsan átsikáltak a német katonák szik. A nyolcvanas évek végén a helyi köztemetőben eltemetett 1. hegyivadász hadosztály 300 német katonája került ide, majd a rendszerváltás után a Somogy más területein exhumált halottakat is itt helyezték végső nyugalomra. Többségük 1945-ben a Tavaszi Ébredés hadműveletben veszítette életét, amikor a német csapatok megpróbálták visszaszorítani a Margit-vonalat támadó Vörös Hadsereget. A döntő offenzíva március kilencedikén indult meg, s rengeteg áldozattal járt, akik többségét először nem katonai temetőkbe földelték el - ők kerültek a rendszerváltás után ide, Böhönyére. Akiket sikerült beazonosítani közülük, felvésték a nevüket a sírokra, de akadnak olyanok is, akiknek csak a neve maradt fenn, ők a temető főkeresztjénél elhelyezett táblákra kerültek. A nyári szezonban sok német turista látogat Böhönyére, hogy megkeressék rokonaik sírját. Az itt nyugvók névsorát tartalmazó könyvben többen hozzátartozójuk fotóját, rövid életrajzát is beletették.- Több mint 50 ezer német katona esett el a magyarországi harcokban - mondta Szíjártó Henrik, Böhönye polgármestere ők tizenhat temetőben nyertek végső nyugalmat. Az első közülük a böhönyei, s a településen élők fontos kötelességüknek érzik, hogy rendben legyen a sírkert. Ahol a munkálatok végeztével a minisztérium, a Boconádi Tisztelgés az elesettek előtt Végül felhangzott a Takarodó logisztikai ezred, Böhönye, a somogyi veterán repülők és a német tartalékosok megkoszorúzták a katonák emlékművét, míg Lackner Pál, a protestáns tábori püspökség dandártábornoka és Markovics Milán, a Boconádi ezred tábori lelkésze megáldotta a sírokat.- Emlékezz meg róluk, Uram - mondta Markovics Milán -, s add, hogy mennyei seregedben szolgáljanak! Aztán felcsendült a Takarodó... ■ Vas András Zenepavilon a Corsóban: költöznek a koncertek Kilenc év a százéves nő kirablójának ítélet Az ötletgazda-felbujtó fiatalkorú lány három és fél évet kapott A Somogyi Hírlapban olvasta Kováts Csaba, a Corso Bevásárlóközpont programjait szervező TS Produkció Kft. vezetője, hogy megszűnik a kaposvári zenepavilon. Kitalálta, hogyan lehet megmenteni.- Az eddig megszokott helyszín, a Munkácsy Mihály középiskola mellet- ‘ ti Berzsenyi park helyett idén a Corso Bevásárló- központ ad otthont a zenepavilonnak, ezzel szeretnénk tovább színesíteni a város és a Corso programjait - mondta a Somogyi Hírlapnak Kováts Csaba. - Komolyzenei előadás a bevásárlóközpontban még nem volt, reméljük sikeres lesz. Elárulta azt is, hogy a zeneiskolához családi szálak fűzik. - Édesanyám zenetanár és tanított a zeneiskolában - tette hozzá Kováts Csaba. - Ezért is fontos nekem, hogy ezek a koncertek megvalósuljanak. A Liszt Ferenc Zeneiskolával kötött megállapodás szerint nyolc alkalommal - nyáron és majd télen is - a bevásárlóközpont szabadtéri színpadán, illetve a Corso Pódium teremben tartják meg az előadásokat. Először júniusban 10-én, majd 24-én. ■ F. Szarka Á. (Folytatás az 1. oldalról) A börtönőr kapta el a megtánto- rodó vádlottat: a lány láthatóan nehezen vette tudomásul az ítéletet, hogy három és fél év börtönt kapott mohóságáért. A társaság áldozata, egy százéves kaposvári asszony ugyanis a lány anyjával kötött eltartási szerződést, így az elsőrendű vádlott záros határidőn belül mindenképpen örökölt volna valamit a vagyonból. Ezt azonban nem tudta kivárni. Tavaly áprilisban pattant ki a fejéből az ötlet, ki kellene rámolni az öreg hölgy lakását. A tervet 33 éves barátjával, a harmadrendű vádlottal tökéletesítette, utóbbi révén került a trióba a tényleges elkövető, a másodrendű vádlott. Utóbbi ment be az idős asz- szony lakásába, ahonnan több mint kétmillió forintnyi készpénzt és ékszereket lopott el. Csakhogy az akció közben felébredt a nő, erre a 26 éves férfi ököllel többször is arcon ütötte... Az utolsó tárgyaláson hallgatta meg a bíró az orvosszakértőt, majd előkerült egy különösen védett tanú vallomása is, melyből kiderült, az elsőrendű vádlott állandó anyagi gondokkal küszködött, emellett anyjával is folyamatos konfliktusai voltak, s többször célzott rá, ki kellene rabolni a nénit, mert így amellett, hogy pénzhez jutna, anyjával is ki tudna babrálni.- Meg kellett csapni az öreglányt! - állt az írásbeli vallomásban, melyből kiderült, a lány az akció után eldicsekedett a végeredménnyel. Ügyvédje szerint viszont nem sikerült bizonyítani, hogy védence volt az ötletgazda, s azt sem, kiszállt-e az autóból a helyszínen. Vitatta a tényleges kárértéket is, hiszen szerinte enyhébb minősítést érdemelt volna a vád. A másodrendű vádlott, az idős asszony kirablója a rendőrségi nyomozás vélelmezett hiányosságait citálta, szerinte két elkövető járt aznap éjjel a Bajcsy utcai lakásban, egyikük valóban bántalmazta a sértettet, de az nem védence volt, aki így szerinte csak lopás miatt vonható felelősségre. A harmadrendű vádlott ügyvédje azzal érvelt, a 33 éves férfinak nem volt tudomása a bűncselekményről, ő csak a helyszínre vitte társait... A bíró bizonyítottnak látta a vádban foglaltakat, s az elsőrendű vádlottat három és fél év fiatalkorúak börtönére, a másodrendűt kilenc év fegyházra, a harmadrendűt két év hat hónap börtönre ítélte. Az elsőrendű vádlott esetében kiemelte: hideg fejjel tervelte ki a bűncselekményt, s visszaélt a helyzetével, hogy kapcsolata volt az idős asszonnyal, a másodrendűnél kiemelte: kiszolgáltatott embert vert össze. Az ítéletek nem jogerősek. ■ Vas A. ■ Komolyzenei előadások a bevásárlóközpontban.
