Somogyi Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)

2011-04-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 16. szám

2011. ÁPRILIS 17., VASARNAP SZTORI 5 mm Tovább bukdácsol az oktatási program iskola Nem sok barátot szerez pedagóguskörökben az új közoktatási törvény tervezete Az új közoktatási törvény főbb tervei ■ a tankötelezettség 16 éves korig tartana, hétévesen kötelező iskolába menni ■ az érettségi vizsgatárgyak száma öt lenne ■ hároméves kortól kötelező lenne az óvoda ■ bizottságok döntenének arról, kinek kell „fejlesztőbe” mennie i oktatnának pénzügyi alap­ismereteket, egészséges életmódot és KRESZ-t is i kötelező lesz ötven óra karitatív munka az érettségihez A felsőoktatási koncepció megbukott, a közoktatás esetében több ponton ko­moly vita folyik a Matol- csy-minisztérium és az oktatási tárca között. Döntenie Orbán Viktor­nak kell majd. Kun J. Viktória Miközben a felsősoktatási terve­ket újra kell írnia Hoffmann Ró­zsának, úgy tűnik, pénzügyi problémák miatt a közoktatásról (általános és középiskola) is ádáz csata dúl a kormányon belül. A korábbi, nyugvópontra egyéb­ként sok kérdésben nem jutó Hoffmann Rózsa-Pokorni Zoltán vitát Matolcsy György miniszté­riumával kell az oktatásért felelős államtitkárnak megvívnia: a Nemzetgazdasági Minisztérium­ban számos ponton felülírták a számos szakmai szervezet, szak- szervezet mellett a kormánypár­ti oktatáspolitikusok által is bí­rált törvény-előkészítési folyama­tot. Az oktatáspolitikusok rendre csepegtettek információkat, a tankötelezettség 16 évesre „korri­gálásáról”, a háromévesen kötele­ző óvodáztatásról, a KRESZ és a pénzügyi ismeretek megjelené­séről a tantervekben, de az átfo­gó koncepcióról csak annyit tud­tunk, hogy az még a nyáron a Ház elé kerül. Ahogy Galló Istvánné, a Peda­gógusok Szakszervezetének el­nöke fogalmaz: még a Kennedy elleni merénylet nyomozási jegy­zőkönyveit sem őrizték ennyire titkosan, mint ahogy a közoktatá­si koncepciót őrzik. „Mi is küldtünk javaslatokat, személyesen is sokadmagunkkal elmondhattuk a véleményünket, de tényleges közös munka nem folyt. A tervezet nem került a ke­zünkbe, így csak a kiszivárgott hírekre tudunk reagálni” - sum­mázott az elnök, aki egyelőre csak egy-két hírt tud kommentál­ni és leszögezni azt: lehet bármi­lyen jó is egy közoktatási koncep­ció, ha nem kerül több pénz a rendszerbe, az oktatás jottányit sem tud javulni. A szakszervezet például ki­mondottan örül, hogy három­éves kortól teszik kötelezővé az óvodát, az iskolai kudarcok egyik alapja ugyanis az, ha a gyerekek kimaradnak a korai fejlesztésből. Gond azonban, hogy arról már nem szólnak a tervek, hogy lesz-e, s ha igen, honnan ehhez plusz negyven­ezer óvodai férőhely vagy há­romezer ma még hiányzó óvo- pedagógus. A szakember szerint az viszont már alapjaiban hibás elképzelés, hogy legkésőbb hét­éves korban kötelező legyen a beiskoláztatás, ezzel ugyanis gyerekek jelentős csoportja, akik mondjuk megfelelő óvo- pedagógiai fejlesztéssel felké­szíthető lenne az iskolára, a kényszer miatt nem maradhat az óvodában, ahol a személyi, tárgyi feltételek biztosítottak a szükséges fejlesztéshez, ehelyett beerőszakolják az iskolaéretlen gyerekeket az iskolapadba. ÚJ felsőoktatási koncepció készül, és így várhatóan csak szeptemberben kerül az Ország gyűlés elé az új felsőoktatási törvény. A miniszterelnök új koncepció kidolgozását kérte az oktatási államtitkártól. A kormányfő többek között a ha­tástanulmányokat és háttérszá­„Az elképzelés az első perctől szegregál, a kis létszámú fejlesz­tő osztályokkal, ahová kerülnek, a gyerekeket megbélyegzi, ahe­lyett, hogy valós segítséget kap­nának”- mondja a szakember, aki szerint az pedig már valóban a komédia kategóriája, ahogy az elmúlt hónapokban az iskolai tankötelezettség különböző szá­maival dobálódznak a kormá­nyon belül. „Hol 17,15 vagy most 16 év a tervezett tankötelezettsé­gi korhatár, közben arról nem is beszél senki, hogy a módosítással komoly felelősség és kötelezett­ség alól bújik ki maga az állam is, nem véletlenül került épp a meg­szorításokat tartalmazó Széli Kál­mán Tervbe”-- mondja a szak­szervezeti vezető. Szerinte ugyan most talán jól hangzik, hogy a ta­mításokat hiányolta. Sajtóérte­sülések szerint Orbán Viktor két órán át tanulmányozta a koncepciót, majd az volt a véle­ménye, hogy az ötlethalmaz nem egységes rendszer. ORBÁN ÁLLÍTÓLAG SZÓVÓ tette azt is, hogy az oktatási állam­titkár merev plafont szabott a nulni nem akaró, kezelhetetlen, motiválatlan diákoktól megsza­badul az oktatás, ezzel azonban nincs elintézve semmi: később ugyanis ezeknek a diákoknak esélyük sincs, hogy megkapasz­kodjanak a munkaerőpiacon. A pedagógusszakma alapelve azon­ban az, hogy egyetlen olyan gye­rek se hagyja el az iskolát, aki­nek nincs szakvizsgája vagy érettségije. A szakszervezeti vezető szerint azt sem tudni, mit is jelent való­jában az, hogy a pedagógusok bé­rét az állam fizeti majd, hogy megszüntetik a fizetéseken belü­li különbségeket, hogy hogyan működik majd, hogy a Rózsa­dombon dolgozó pedagógus ugyanannyit visz majd haza, mint aki egy eldugott zsákfalu­költségtérítéses képzésben, így akik emiatt kiszorulnának a hazai felsőoktatásból, külföld­re mennének és onnan már nem térnének vissza. Hoff­mann Rózsának az új koncep­ció elkészítésére két hét áll rendelkezésére. Az oktatási tárcánál válságülést tartottak. bán tanít. Az azonban biztos: ha a pedagógusi bérek fedezete, az ehhez adott normatíva elkerülne a településekről, azzal az önkor­mányzatokat nagyon komoly veszteség érné. De hasonló kifogásokat fogal­mazott a napokban Fábry Béla, a Magyar Pedagógiai Társaság alel- nöke is, aki úgy vélte: a magyar közoktatás nagy gondja már most is az erős szelekció, amely során a gyerekeket már az óvodás kor­tól szociokulturális helyzetük alapján elkülöníti a rendszer. Ám probléma az is, hogy a hazai köz­oktatás egy múlt századi, tudás­alapú oktatási mechanizmus alapján működik, amelyet a most tervezett közoktatási törvény nemhogy megváltoztatna, ha­nem még erősít is. Ezt erősítette meg Loránd Fe­renc, az Országos Köznevelési Ta­nács elnöke, aki szerint ma az, hogy egy gyermek hová született és így milyen iskolába jár, gya­korlatilag eldönti a jövőjét. Sem a vidéki iskolák, sem a pedagógu­sok többsége nincs arra felké­szülve, hogy városi intézmények­kel versenybe szálljon - fogalma­zott. Ezeket a kérdéseket azonban nem is lehet egy törvénnyel meg­oldani - tette hozzá. Drasztikus óraszámemelés jöhet AZ EGYIK MATOLCSY-FÉLE el­képzelés szerint az eddig ígértekkel ellentétben nem­hogy csökkenne a pedagógu­sok óraszáma (ha már a fize­tésük nem nő), hanem még emelnék is. Ebben Hoffman- nék súlyos politikai kockáza­tot látnak, nem is alaptala­nul, hiszen a mostani 22 óráról ők 21-re ígérték le csökkenteni a heti óraszá­mot. Ehhez képest most a drasztikus növelésnek eny­hén szólva nem fognak örül­ni a tanárok. A 170 ezres pe dagógustársadalom a kor­mánytól óraszámcsökkentést vár. Az NGM-terv 28 óra megtartására kötelezné a pe dagógusokat. Másutt is meg hazudtolná az eddigi hoff- manni ígéreteket a Nemzet- gazdasági Minisztérium. Az államtitkár mindennapos testnevelést szorgalmaz, de az NGM szerint az ehhez szükséges óraszám-növeke dés „szembefut a megtakarí­tási elvárással”. Felsőoktatás: vissza a startvonalra Hétköznapi apró-cseprő: kell-e lifttel járni a harmadikra? RAOOS ^ VIRÁG KELL-E NEKÜNK LIFT? Mert ha igen, akkor ő megszavazza, mondta szomszédasszonyom. Mi meg mondtuk, persze, hogy kell, és szavazzon csak a lakó­gyűlésen a nevünkben is. az eddigiekből tehát kiderült, hogy a ház, ahol lakunk, lift nélküli; csak az nem derült ki, hogy háromemeletes. Az ilyen­ben nem szokott lift lenni. Sze­rintem nem véletlenül. a lakógyűlés rendben lezajlott - a döntés megszületett: tataro­zás lesz, de lift nem. Utóbbival ugyanis a társasház végképp kiköltekezne, sőt kölcsönt kel­lene felvennünk, márpedig itt vannak az elöregedett gázveze­tékek meg miegymás, amikkel bármikor történhet valami, és akkor honnan vesszük a pénzt az újakra? Jogos. őszintén szólva kicsit meg­könnyebbültem. A liftügyre ugyanis csak férjem miatt bó­lintottam rá, aki kertes családi házban nőtt fel, és tart tőle, baj lesz belőle öregkorunkban, ha gyalog kell majd naponta felka­paszkodnunk a harmadik eme­letre. De a valóság kicsit más, mint azt az ember gondolná. Én ugyanis lépten-nyomon azt látom, hogy a liftes házakban lakó öregek sokkal rozogábbak, mint a lift nélküliekben élők. Előbbieknek nem kell erőtelje­sebb testmozgást végezniük azért, hogy lemenjenek a piac­ra, az orvoshoz vagy a gyógy­szertárba, esetleg elslattyogjar nak a nyugdíjasklubba vagy va­lamelyik barátjukhoz, barátnő­jükhöz. Csiszegnek-csoszog- nak, éppen hogy csak emelge­tik a lábukat. Bezzeg, akiknek lift nélkül kell élniük! Bal oldali szomszédom, T. bácsi jóval túl a nyolcvanon is úgy húz el mel­lettem, ha összetalálkozunk, mint a csík. Mindig mondja, neki az intézkedés, jövés-me­nés a szenvedélye, nem telik el nap, hogy ne menne el ide-oda. Kétszer-háromszor is. a jobbra lakó M. is nyugdíjas már - mozgáskorlátozott létére frissen kopog fól-le a lépcsőn. Odébb pedig jó sokáig egy T. bácsihoz hasonlatosan nyolcva­nas öreg házaspár lakott - azoknak sem volt bajuk a há­rom emelettel. Mint ahogy Zs. néninek sincsen. férjem a liftvita alkalmával ar­ról akart meggyőzni engem, azért kell eladnunk a lakásun­kat és tanyára költöznünk, mert öregkorunkban nem fog­juk már bírni a lépcsőzést. Na, erre én azt mondom, ha már olyan rozzant leszek, hogy nem tudok feljönni ide, akkor egy földszintes házból sem fogom kidugni az orromat. Abban az állapotban nekem bizony már élni sem lesz kedvem. hetvenhét éves nevelőapám a negyediken él, szintén lift nél­küli házban. Hogy nehéz-e ne­ki? Meg se kottyan - válaszolja -, edzésben tartja a lépcsőzés. A kardiológusa egyébként azt mondta, ha rajta és a kollégáin múlna, egyetlen lift sem állna meg a negyedik emelet előtt. Mert akik lejjebb laknak, ka­paszkodjanak csak fel szépen három emeletet. A saját egész­ségük érdekében. Szédületes tempó Medvegyev az új világrendet fotózza. A helyszín Kína, Hainan szigete, annak legmodernebb gyorsvasútja, amelyet az orosz államfő baráti látogatáson próbált ki. Mindjárt azt is nyilatkozta, hogy a „multipoláris" világrendé a jövő, ahol jóban kell lenniük a régi és a feljövő világhatalmaknak. Csak nehogy az újak elhúzzanak mellette: a hainani vonat 231 km/órával száguldott vele. i A i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom