Somogyi Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)

2011-04-02 / 77. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. ÁPRILIS 2., SZOMBAT Pantaléon százados kaposvári követője sorok és sírok A katonatemetők elkötelezett gondozója és szépítője lett az egykori mintakőműves Puskás Béla jelentős részben Polgár László az oka, hogy Puskás Béla képe lekerült az építe ipari iskola dicsőségfaláról. A sakkozó Polgár-lányok ap­ja nyüstölte ugyanis jóeszű kőművesdiákját, ne eléged­jen meg a falazással, alapo­zással megkereshető pénzzel, hanem tanuljon tovább, ke­ressen új irányokat, célokat. így került némi kacskarin­gó után előbb tiszthelyettesi, majd tiszti iskolába, szerzett huszonhét évesen, 1979-ben tanári diplomát, majd végez­te el a katonai akadémiát A negyvenöt éves fejjel megszer­zett mmológia diploma ezek után már csak hab lehetett a tortán. Utóbbit már nyugállo­mányú alezredesként köny­velhette el, a kaposvári Hu­nyadi-laktanya, azaz a Füre­di II. parancsnok-helyettese­ként hagyta el a honvédséget - összekötőként a Taszáron állomásozó amerikaiakkal is dolgozott -, s került a megyei védelmi irodába. Egy évvel később belekóstolt a politiká­ba is, alapító tagja volt a Ka­posvári Somogyértnek, sőt, két évig elnökének is mond­hatta magát, s egy cikluson keresztül Kaposfüredet kép­viselte a közgyűlésben. amikor aztán válaszút elé ke­rült, inkább a temetkezési kft.-t választotta, s döntésé­ben bizonyosan közrejátszott, hogy így nem kellett elsza­kadnia a temetőktől Melyek­ről könyvet is írt, ahogyan a honvédségről a katonákról Kaposfüredről Kadarkútról Szentgáloskérről - eddig 12 kötet őrzi írásait Munkája mellett közéleti tevékenysége is elismerésre méltó: ő irányí­totta többek között a Berzse­nyi parki szovjet hősi emlék­mű elbontásáts a katonák földi maradványainak a kele ti temetőben, méltó körülmé­nyek közötti újratemetését a Mártírok és Hősök Közalapít­vány kuratóriumának tagja, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület alel- nöke. Megszállott hadisír- gondozó, helytörténész - Pol­gár László elégedett lehet... Ügy tűnt el a Füredi II., hogy Puskás Béla észre sem vette Szakkönyvek, s helytörté­neti munkák sorakoznak a polcokon, egyetlen közös vonásuk: a szerzőjük. Vas András- Hány somogyi település van hátra a 245-ből?- Eddig hét monográfiám je­lent meg - felelte Puskás Béla. - Egy könyv nagyjából két év.- Hosszú életű lesz...- A családnak megígértem a száz esztendőt..- Abba még sok belefér.- Elég aktív életet élek most is: itt van a cégvezetés, a kutató­munka, az anyaggyűjtés a köny­vekhez, a különböző egyesüle­tek, melyek közül jó néhánynak vezetője is vagyok, aztán a szak­mai testületek, mint például az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület, ahol enyém az al­elnöki poszt.- Elnök is volt.- Megbízottként De sokat kel­lett reprezentálni, utazni. Utóbbi­ból most is kijut, de így is több idő marad a szakmára. Az egyik legfontosabb: előkészítője va­gyok az új temetkezési törvény- módosításnak. Évek óta hangoz­tatjuk, meg kell változtatni.- Például?- Csak úgy ne lehessen haza­vinni az urnát.- Kit zavar a nagyi a sublóton?- A gyászfeldolgozás minden­napi életünk fontos része, s egy nagyjából egyéves gyógyulási folyamat. Nem egészséges, ha mindennap látja valaki az el­hunyt hozzátartozóját.- És aki azért nem temettet, mert nincs rá pénze?- Ez valóban súlyos probléma. A társadalombiztosítás évente nagyjából 30 milliárdot takarít meg, nyugodtan hozzájárulhat­na a temetésekhez, ahogy ezt a környező országokban teszik. A magyarok 45 százaléka ugyanis egyáltalán nem, vagy csak rész­ben veszi igénybe a nyugdíjat.- Mert meghal.- Pontosan. Akkor viszont el­várható, kicsit nagylelkűbb le­gyen az állam. Egy szociális te­metés százezer forint.- Ez is sok!- Egy háromszázezres teme­tésből ötven százalék a költség- vetésbe megy, illetve a temetők üzemeltetésére fordítjuk.- Szinte hiheteüen: gyönyörű, napfényes délután, s egyfolytá­ban a halálról beszélgetünk.- Gyermekkorom óta vonzott a misztérium, a templomok, a te­metők világa.- A szülők nem bánták?- Természetes volt a család­ban. Bezzeg a honvédségnél... Még szerencse, hogy ott voltak a katonasírok. Bevonulás után vit­tem a sorállományt a temetőbe sírokat gondozni, Mindenki jött, pedig önkéntes alapon lehetett jelentkezni.- Hajdúgyerekként a katona­ság eleve elrendelésként érte?- Éppen ellenkezőleg. Ha nem költözünk Tolnába, vélhetően gimnáziumba vezet az utam.- De felcihelődtek.- A 60-as évek elején szervez­ték a téeszeket, a nevelőapám pedig nem volt hajlandó belépni. Inkább átköltözött Lengyelre, ott állami gazdaság működött.- Ég és föld...- Egy parasztember fejében feltétlenül. Az általános iskola után gépészeti szakközépbe akartam menni, de túljelentke­zés miatt nem vettek fel. Helyet­te építőipariba kerültem Pestre.- Ács-állványozó?- Kőműves. És verseny­győztes! Kikerültem a dicsőség­falra, aztán, amikor egy év múl­va pályaelhagyó lettem, levettek.- Pedig micsoda startot vett!- Érettségizni akartam, to­vábbtanulni. Ám még az iskolá­ban nyertem egy jutalomutat Csehszlovákiába. 1968-ban...- És éppen augusztusban?- Láttunk mindent. Elég kaoti­kus volt a helyzet, éjjel gyalog jöttünk vissza Sárospataknál. És megdöbbentünk, mást mond a rádió, mint amit tapasztaltunk.- A helyében megutáltam vol­na a sereget.- Én viszont emiatt kezdtem el érdeklődni iránta. Végül egy barátom beszélt rá, jelentkez­zünk. Ő kiesett a rostán, még sorkatona sem lehetett, jóma­gam ottragadtam harminc évre. Még példaképet is találtam.- A tizedes meg a többiek? A négy páncélos?- Pantaléon százados. Kiváló­an harcolt a bolíviai gerillák el­len, majd új feladatott kapott: ol­dandó a katonák feszültségét, örömlányokat kellett szerveznie. Végül az egész hadsereg kuple­ráj lett. Leváltották, egy tyúk­farmra helyezték, de ott is kivá­lóan oldotta meg a feladatot. Ez egyfajta ars poeticám. Mindegy, hová állít az élet, csak kiválóan, szíwel-lélekkel szabad dolgozni.- Ha már szóba hozta a szívét: nem vérzik, amikor hazafelé autózik Füredre?- Ne is mondja! És úgy tűnt el a Füredi II., hogy észre sem vet­tem. Egy csoporttal Szerbiában jártunk, aztán visszajöttünk, s megmutattam nekik a várost. Éppen mondtam nekik, mind­járt jön a hely, ahol szolgáltam. És akkor láttam meg...- Megrázó lehetett.- Ha nem társasággal vagyok, elsírom magam.- Az életéből is eltűnt egy da­rab?- Végül is... Ott van Mérőben a téglagyárban...- Emiatt szerelt le?- Nem láttam értelmét, hogy tovább szolgáljak. Pillanatnyi öt­letekkel olyan döntéseket hoz­tak, melyek életeket tettek tönk­re. Felajánlották, dolgozzak a megyei védelmi irodán.- Az első lépés a politika felé...- Megvolt a lehetősége, de pártba nem akartam belépni.- Maradt a Somogyért.- Megalakítottuk a kaposvári egyesületet, bejutottam a köz­gyűlésbe, képviselő lettem.- Majdnem polgármesterjelölt is 2002 tavaszán.- Szóbeszéd... Őszre viszont megromlott a viszony a Somogy- érttel. Féltek, elvinném jobbra a mozgalmat. Nem lett volna tisz­tességes maradnom, pedig lehet­tem volna képviselő, sőt, kultu­rális alpolgármester is. Csak pártot kellett volna választanom.- A ciklus végén kerékpárutat ígért Füredig.- A szándék megvolt. Lehet, megépül, ha az igazgatói állás helyett a politikát választom.- Nehéz döntés: cég- vagy vá­rosvezetés.- Vonzott a kegyeleti terület. Nagyokat kellett harcolnom, a Somogy rádiós részvénycserén négy évbe telt, míg túljutottunk. De ma országosan jó példaként beszélnek rólunk, szakmailag is. Akad olyan sírásóm, aki 40 perc alatt ás ki egy sírgödröt.- Az ügyvezetőnek is menne?- Úgy másfél óra alatt. De nem ez a dolgom. Hanem irányí­tani a cég összes területét teme­téstől a sírhelyválasztásokig.- A saját már megvan?- A Keleti temetőben. Az anyósom kérésére vettük.- Nem túl korai?- Ez is az élet része, 50 év fe­lett nyugodtan lehet rá gondolni. Az emberek jelentős része még életében szeretne mindent el­rendezni. És ebben az esetben szerintem nagyon fontos, min­denki maga dönthessen. Hisz ezért hívják végakaratnak... Kolláth az alkotmányról: a tudáshiány terméke vélemény Hibáktól hemzsegő, átgondolatlan, rendezetlen mű, „egyharmad készültségű zanza” Primitív, pártos, politikai patch- work porszagú pompában. így összegezte alliterálva Kolláth György a Márkus-napi alkotmány- tervezetet. A humoros elemzés­hez az alkotmányjogász jellegze­tes csokornyakkendőjét sem hagyta otthon, az e századi hazai jog véglegesnek vélt csúcsának, majd egyharmad készültségű zanzának nevezte az alkotmány- tervezetet, utalva a lapok szélén található összesen 734 korrekci­óra. Hozzátette: legfeljebb főosz­tályvezetői szintű megméretés vi­tairata lehetne. A közel negyven éves szakmai múlttal rendelkező alkotmányjogász szatirikusán szemléltette elemzését a ka­posvári Pártok házában pénte­ken, a zsúfolásig megtelt terem­ben nem kis derültséget okozott sajátos előadásmódjával.- Egyenetlen, alacsony szer­kesztési nívójú, kapkodó, értő szintetizálást nem tükröző mun­ka a beterjesztés - hangoztatta. Kolláth György azt is mondta, hogy véleménye szerint a mű nem rí ki a 2010 harmadik ne­gyedévétől kezdődő jogalkotás általános - szakmai, politikai és morális - trendjéből. Ugyan­olyan önkényes és öntelt, végig­gondolatlan, rendezetlen mun­ka, a hozzá nem értés, a tudáshi­ány és a linkség terméke. Az Or­szággyűlésnek most benyújtott anyag mélyen alulmúlja az ösz- szes előfutárát. Kolláth György kritikus hangon be­szélt az új alkotmányról Aláírásgyűjtés TÖBB MINT 25 800 ALÁÍRÁST gyűjtött össze a MSZP Se mogyban. Lamperth Mónika országgyűlési képviselő a pénteki lakossági fórumon elmondta■ követelik a válasz­tópolgárok közösségének ön- kormányzáshoz való jogát. Felszólítják a kormányt, hogy „azonnal hagyjon jel az alkotmánysértő, indoklás nélküli felmondásokkal”, és kezdjen egyeztetést az önkor­mányzatokkal a rendszer át­alakításával kapcsolatos koncepcióról. Az alkotmányjogász számos szakmai szempontot, kritériu­mot fogalmazott meg érvként, azt mondta: hibás ugyan a hatá­lyos alkotmány ünnepélyes be­vezetője is, de az új azt csak ter- jengősségben, hibaszázalékban múlja felül. Amellett, hogy nyelvhelyességi hibák sorozata van a műben, többek között a közigazgatásról szóló részeket is bírálta Kolláth György. Mint mondta: nem pusztán a ma is létező régiót hagyták ki, de a jö­vőképüket szolgáló, reinkarná­lódó járást sem jelölik, és úgy­szintén hiányzik a piacgazda­ság szó is. Szinte minden para­grafusban talált kivetnivalót a szakember. ■ Meiszterics Eszter CIKKÜNK NYOMÁN A falu értelmisége szót kér Nincs már téesz és téeszértel- miség - nyilatkozta lapunknak a minap Pap Imre nágocsi pol­gármester.- Igaz, hogy téesz már való­ban nincs, ám működik a jog­utódja és értelmiség is van még a faluban - reagált jávor Tamás, a Nágocsi Mezőgazdasági Zrt. igazgatósági elnöke. - A földek, a dolgozók, a gépek ugyanazok. 42 személynek adunk munkát, a környéken az önkormányza­tokon kívül alig akad más jelen­tősebb munkáltató. S tíz éve egy­folytában nyereségesen gazdál­kodunk. Igenis létezik az értel­miség is még, hiszen hárman vagyunk a zrt.-nél felsőfokú vég­zettségűek, s Nágocson is élünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom