Somogyi Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-09 / 83. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. ÁPRILIS 9., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP A kastélyúr meg a kultúrkocsmáros a gróf „A falusi értelmességre hatunk, hogy legyen kedve a nagypapának diófát ültetni Nágocson” Zichy László: várom az egyetemistákat. Oktatóközpontot alakítunk ki az ősi birtokon Zichy László Zichy ádám volt a család egyik kiemelkedő alakja, mondja egyik őséről Zichy László (éppen arról, aki a nágocsi kúriát építtette 1711-ben, aztán mellé a kastélyt már József és csak 1929-ben „olvasztották ösz- sze” a két épületet), a nemesi família hús-vér leszármazottja, az állami tulajdonú nágocsi ősi birtok vagyonkezelője - papíron hatvan esztendő időtartamra -, ha úgy tetszik, kastélyura. Órákig tudná sorolni a családfa nevezetesebb szereplőit és történeteiket: Zichy Károly hadügyminiszter és országbíró a király után az első ember volt az országban. Ödön expedíciót finanszírozott az északi sarkkörre, ahol a Ferenc József föld egy részét azóta Zichy-fóldnek hívják. Ferenc püspök és főispán volt egyszerre, Antal Zalán van eltemetve... A CSALÁDI CÍMERBEN SZar- vasagancsok között kereszt, ami valószínűsíti, hogy Erdélyből jöhettek a Zichyk, akikről 1260-ból olvasható az első írásos dokumentum. Némely ősök később a török elleni harcokban szereztek elismerést, grófi címet, Zichy László fejébe is vette, hogy három kastélyszobában kiállítást rendez be a magyarok hősi helytállásáról a törökkel vívott csatákban. Büszke az ősökre Zichy László, akinek grófok ivadékaként első „élménye”, négyévesen az volt, mikor egy alföldi tanyán a libaólat jelölték ki a család szállásául... ATOMFIZIKÁBÓL DIPLOMÁZOTT, majd pszichológusnak tanult, külföldön is szívott magába tudományt, Krakkóban meg már maga okította a pszichológusokat. Végül a vidékfejlesztésnél állapodott meg, a rendszerváltás után még minisztériumi háttérintézmény alapítását is vezette. Vidékfejlesztési programját máig fejlesztgeti ( Nágocs és térsége a „kísérlet” alanya), s rendszeresen publikál a témában. A főbejáraton megközelíthetetlen a nágocsi kastély, elvitte a hidat a tavalyi özönvíz. Sebaj, legfeljebb majd az egyetemi kurzus hallgatóit is a hátsó bejáratnál fogadja Zichy László, ahogyan a falubeliek emlegetik, a gróf. Fónai Imre- Hogyan él egy kastélyúr a 21. században?- Kopott gatyában cipeli föl a tüzelőt az első emeleti lakrészbe, irtja a bozótot a kertben és fát ültet, mert tudja, hogy termőre fordul egyszer - felelte Zichy László.- De persze nem itt, Nágocson élte le élete nagyobbik részét, a kilencvenes években még nevelőotthon működött a kastélyban.- Újságban, az apróhirdetések között olvastam 2003-ban: vagyonkezelésbe lehet venni családunk ősi kastélyát. Eljöttem, megnéztem és azt mondtam: kár érte. Próbáltam befektetőt keresni, hasztalan. Ekkor eldöntöttem, hogy mivel amúgy is nemzetközi kiképző vagyok pszichológiában, belevágok magam és egy tréningközpontot alakítok ki, ezzel is elősegítve a település megmaradását, a kistérség fejlődését. Azóta szinte minden pénzemet erre áldozom.- Soha nem kapott hozzá külső segítséget?- De, kétszer is. Először munkahelyteremtésre kaptam ötmilliós támogatást, de éppen akkor emelték meg a járulékokat, így visszaadtam. Másodszor a díszterem felújítására volt negyven- millió, azt meg a Gyurcsány-cso- mag vitte el.- Nyilván maradt azért az „ősi jussból”...- Jó áron vettem és cseréltem földeket, meg hitelt is vettem fel, ebből kerül a kastélyra. Fanatizmus ez inkább, megmentek valamit magamnak, a családnak, a jövő nemzedéknek, a nemzetnek. Az ősi juss? A kárpótláskor alig több mint egymillió forint jutott, miközben nagyapám az ország egyik legnagyobb birtokosa volt. A kitelepítés kapcsán kaptam háromszáz-,^ nagyszülők után hatszázezret és még némi pluszt azért, mert vállaltam, hogy mezőgazdasági vállalkozó leszek. Természetesen semmit sem kaptunk vissza az ősi birtokokból. Tizenhárom kötet a család története. Középnemes família volt, Zicsen lakott, illetve a környéken.- Minden Zichy zicsi, de nem minden zicsi Zichy?- Minden Zichy Zicsről származik. Zalán, Nágocson is voltak birtokok, a török kergette el innen az ősöket. A család egy része beállt a török elleni küzdelembe. Zichy István kapott először bárói, majd grófi címet a helytállásáért. Zichy Pál és Rubidó Zichy Iván a kutatók szerint Zrínyi Miklós leszármazottja volt anyai ágon, s valószínű, hogy az összes Zichy is. Nem volt könnyű e család tagja lenni. Amikor én születtem (1947-ben), nagyapámé volt a zákányi kastély, apámé a surdi. Aztán 1951-ben, négyévesen „letartóztatott” az ávó és az Alföldre vitték a családot. Először egy 175 centi magas libaólban laktunk. Sztálin halála után Zebegényben és Visegrádon éltünk. Az ország összes középiskolájából ki voltam tiltva a nevem miatt, szerencsére egy szigorú és jó egyházi iskolába kerültem. Az egyetemre csak tanulmányi versennyel tudtam bekerülni. Az elhelyezkedés se volt egyszerű, a Kandón 22 órán át lehettem csak tanársegéd és a pszichológiai kutatóintézetben sem maradhattam sokáig. így kerültem vidékre, Salgótarjánba laborvezetőnek.- Azóta is a vidék problémái foglalkoztatják...- Igen, ott kezdődött. Rájöttem, hogy a szocializmus már nem sokáig húzza. Hogyan maradhat meg a település, a vidék, hogyan lesz munkahely, ezen kezdtem el dolgozni, miközben a szemem előtt épült le a valaha virágzó nógrádi iparvidék. A rendszerváltást követően a Népjóléti Minisztériumban létrehoztunk egy vidékfejlesztési háttér- intézményt, de a Bokros-program elsöpörte. Most úgy tűnik, megint van fogadókészség erre a témára.- Vidékfejlesztés Nágocsról?- Pontosan. Borzasztóan centralizált az ország, elvontuk a vidék erejét, pedig nagy szükség volna a vidéki ember alkotóképességére. Itt Nágocson már tettünk valamit az elmúlt években, itt már nem mondják, hogy nincs jövő. Látják, hogy van szüreti felvonulás, készült egy naptár, lesz költészet napja, hangverseny május elsején. Kultúrával, ötletekkel, jövőképpel akarjuk kiszolgálni, ellátni a kistérséget, mintegy példát mutatva az országnak. Meg lehet csinálni, csak neki kell állni. A mi falunk már elkezdett gondolkodni. Nem külső szakemberekre bíztuk a jövőkép megtervezését. Mi pedagógus-tréner feleségemmel hatottunk tíz emberre, ők hatnak további harmincra és így tovább. Ez a falusi értelmes- ség, beletartozik a helyi kocs- máros is, aki a saját pénzéből szervez programokat. Azt akarjuk a helyieknek átadni, hogyan tudják átállítani a világot a maguk, településük hasznára. Tisztességes magyar élet legyen újra a magyar földön, ez a cél, visszahozni azt, ami 1944. március 19-e óta elveszett, mert azóta minden itt járó hatalom fölborította, beleértve a globalizált tőkét is. Vicc, hogy amióta itt élek, több valódi kultúrával találkozom, mint Pesten.- Most tréfál?- Nem. Rendezvényeket szervezünk; koncertet, népszínházát, az emlegetett helyi italboltos például igazi kultúrkocsmáros, remekül játszik népszínművekben. Magunk csinálta kultúra ez. S ehhez jön majd a kastély mint képzőközpont, ha minden jól megy, már májustól. Egyetemi képzés része lesz az ősi birtok, a Károli Gáspár egyetemmel állapodtam meg, a mentálhigiénés képzés posztgraduális szakának 150 óráját én taníthatom.- Nágocson, a kastélyban...- Ezért dolgozunk már évek óta rajta, de egyelőre inkább csak belül van ennek látható nyoma. Másod-, de inkább harmadosztályú hotelnek felel majd meg, tíz szobával. Az oktatás színvonala azonban nemzetközi lesz. Konferenciaturizmusra is alkalmassá tesszük, mert az nem szezonális. így lehet önjáró a település. Nyáron akár üdülőfalu, aztán jöhetnek a konferenciák, itt vannak ugye a „nevelőotthonok” (ma még három családi otthon is működik), ez mind munkahelyeket jelenthet, s ha azt is ideszámolom, hogy a helyiek ráállhatnak a krumpli, a zöldség, a sárgarépa termelésére, mert helyben lesz felvevőpiaca, s hogy a korábbi nagy nevelőotthon miatt is tudvalévő, hány szakácsnő van itt munka nélkül, akkor a jövő már egyáltalán nem sötét. Nágocson a nagypapa szívesen fog diófát ültetni, mert tudja, hogy az unokája sem akar innen elmenni. VAS ANDRAS TARCAJA- Mindjárt hányok - mondta el- csukló hangon Csimbi. Aztán tényleg hányt. Igazából nem tudtuk, az ütemesen lüktető-spricce- lő vértől, vagy az elmúlt szűk két órában éhgyomorra benyakalt pálinkától. Laci, a sírköves, azaz ahogyan máriafürdői Lerakat törzsközönsége ismerte, Bazalt ugyan figyelmébe ajánlotta a kiválóan fokhagymás tavalyi kolbászt, mint reggelit és italfogót, ám Csimbi a hagymás vérre gyúrt, csak kissé elhúzódott az első szúrás. Lajos, a filozofikus hajlamú informatikus, a stendha- li kör - vörös spiccer fekete felessel - feltalálója szerint egyértelműen Fülöpke miatt, aki viszont Jancsira, a mesztegnyői vállalkozóra mutogatott. Merthogy szerinte rossz kést hozott, Jancsi viszont állította, Fülöpke annyit ért a disznóvágáshoz, mint egy mohéi, ha vadásztőrrel akar torkon szúrni egy másfél mázsás kocát. Mi csak lapítottunk, egyikünk sem volt még disznóvágáson - jómagam még szüreten sem, amit Bazalt kért ki magának, mint állítólagos szőlőbirtokos és borosgazda, noha bárhányszor is ígért palacknyi kóstolót, valahogy mindig csak András mama, a Lerakat gazdája borából fizetett egy-egy rundót -, tőlünk Rambó-késsel, bicskával, de akár Stihl-furésszel vagy dobtáras golyószóróval is végezhettek volna Pillangóval - így hívták a világ leghülyébb nevű disznaját, azaz a miénket -,csak hurkákban, kolbászokban, disznósajtban, abált szalonnában és fejhúsban tudtunk gondolkodni. Ennek megfelelően Jancsira és Fülöpkére bíztuk volna az érdemi melót, mely azonban az idő és Berci, a kolerikus kanizsai pedagógus által szepetneki szüvá- ból főzetett pálinka mind rohamosabb fogyásával sem kezdődött meg. Tomika, a nyugalmazott főtörzs már ott tartott, hogy hazamegy a puskájáért, s csak nehezen lehetett megértetni vele, hogy egy légpuskával maximum felbőszíthetjük Pillangót, igaz, ekkor legalább lenne esély, hogy infarktus vagy stroke által kolbászalapanyaggá válik. Óriási szerencsénkre Fülöpke, mint általában, nem bírta sokáig Lajos csavartfűz-bonyolult kör- mondat-eszmefuttatását, valamint kioktató modorát, melyhez Bazalt északnyugat-somogyi népies fordulatokkal csatlakozott, s megadóan átadta a főszerepet Jancsinak. így kezdett tehát Csimbi - aki becenevét kedvenc szaváról, a csimborasszóról kapta, melyet csak a legritkább esetben használt jókor - hányni... Aki még háromszor hallgathatta meg Berci papolását, hogy kár belé a szepetneki szilva, ugyanis pörzsöléskor, illetve a belek és egyéb belsőségek előbukkanásakor is taccsot dobott - vagy ahogyan Fülöpke kajánul megjegyezte, az oldalvonal mellől kézzel hozta játékba a labdát... Endre, akit a Mazsola-sorozat tepsifülüjével azonosított hajdani pótkeresztapja, ezért meg is kapta méltó büntetését, melyet azonban selyemdumába csomagolva nyújtott át neki Lajos: mint második számú szakember, ő moshatta ki a beleket. Amire amúgy nem volt szükség, ugyanis előre megbeszéltük, ki veszi meg, ám Fülöpke fenyves-alsói révén általában kimaradt az egyeztetésekből, így büszkén vonult el kapargatni. Távollétében, valamint Jancsi leterheltsége miatt András mama vette át a fővezér szerepét, s nem meglepő módon mindenki tudomásul vette, hogy ő diktál, megszoktuk ezt már, amikor a pult mögül igazgatta elázott kompániánkat Ráadásul ő szerezte Pillangót, s ajánlotta fel a Lerakat hátsó udvarát a torhoz, cserébe egy bővebb kóstolóért, valamint, hogy a pálinka után csak az ő sörét és borát isszuk. Tomika, Berci és Lajos annyira belejöttek az ígéret második részének teljesítésébe, hogy előbb a hagymás vérről maradtak le, majd az első sültről, Csimbi viszont helyettük is falt, így a vélhetően egységnyi idő alatti rekordot jelentő újabb rókán is túlesett. Délutánra szedte csak össze magát, s beállt tölteni, a szalonnán kívül ugyanis másra nem futotta Pillangóból. Aki(?) ötkor már simán befért Jancsi csomagtartójába. Fülöpke mellé, akinek nem jutott hely az Opel komfortosabb részein.- Csak hat kilométer - nyugtatta Jancsi, így Endre bekászálódott Persze azért tettek vele egy kört Szentgyörgy felé...
