Somogyi Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám

8 2011. MÁRCIUS 20., VASARNAP GAZDASÁG Építőipar: még nincs vége a válságnak visszaesés Az állami infrastruktúrabővítés jelenthet érdemleges keresletnövekedést Semmi jel nem utal arra, hogy megindult volna az építőipar kievickélése a válságból. A szakma sze­rint még az idén sem kez­dődik meg az ágazat fel­ívelése, bár adnak némi okot a bizakodásra az Új Széchenyi Terv keretében tervezett beruházási programok. Bisztricsány Julianna Egytizedével esett vissza az épí­tőipari teljesítmény az elmúlt év során, az építési-szerelési mun­kák értéke 1798,5 milliárd forint volt, szemben az egy évvel koráb­bi 1979,8 milliárdos értékkel - ál­lapította meg az Építési Vállalko­zók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) most elkészült összesítő értékelése. Mint Koji László, a szervezet al- elnöke lapunknak elmondta, nem meglepő a végső összegzés eredménye, hiszen az építőipari termelés mélyrepülése már több éve tart, s tavaly semmi jel nem utalt arra, hogy bármi is meg­mozdult volna az ágazatban. A termelés volumene az év minden hónapjában alacsonyabb volt, mint az előző év azonos idő­szakában, s mindkét építmény­főcsoport termelése kisebb volt az egy esztendővel korábbinál. Különösen fájdalmas a lakásépí­tések zuhanórepülésének kitar­HIRDETÉS tó tendenciája. Tavaly 20 823 új lakás épült, 35 százalékkal keve­sebb, mint 2009-ben. A kiadott építési engedélyek száma 17 353 volt, ez 39 százalékos csökkenést jelent az előző évi adathoz képest. A képet tovább árnyalja, hogy az év második felének minden hónapjában folyamatosan csök­kent mind az építőipari vállalko­zások által megkötött új szerződé­sek száma, mind a szerződésállo­mány volumene. December vé­gén 13,3 százalékkal volt keve­sebb szerződés az egy évvel ko­rábbihoz képest. Az épületek épí­tésére vonatkozó szerződéseké 26,6, az egyéb építményeké - pél­dául az utak, vezetékek - 1,9 szá­zalékkal volt kisebb, mint 2009 végén. A szakmai szövetség évről év­re felméri azt is, hogy a különbö­ző nagyságú vállalkozásoknak hogyan alakul a teljesítménye. Koji László elmondása szerint a gazdálkodási feltételek romlása erősen rányomta a bélyegét a cé­gekre, tavaly szinte valamennyi­nek csökkent a termelése, egye­dül a 10-19 főt foglalkoztatók ta­pasztalták a teljesítmény szinten maradását. Egyébként - tette hozzá - továbbra is megmaradt az 50 fő alatti kisvállalkozások termelésben betöltött domináns szerepe az ágazatban: a kisszer­vezetek adják az építőipari ter­melés kétharmadát. Összefüggésben a termelés mérséklődésével, 2007-től a fog­lalkoztatás mértéke is minden év­ben jelentősen csökkent (2007- ben 8,3, 2008-ban 3,1, 2009-ben további jelentős, közel 10 százalé­kos mérséklődés következettbe), 2010-ben a foglalkoztatottság az előző évi szinten ismétlődött. Vi­tathatatlan az is, hogy az építő­ipar fizetés szempontjából sem túl vonzó: az átlagkereset 153 003 forint volt tavaly. Ugyanakkor az országban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók .átlagos bruttó keresete 202 576 forint volt. Ezen belül a vállalkozások­nál dolgozóké 206 848 forintot ért el. Míg nemzetgazdasági szin­ten a bruttó keresetek 1,4 (a ver­senyszférában 3,3) százalékkal haladták meg az előző évit, addig az építőiparban csupán 0,5 száza­lékkal nőttek az átlagkeresetek. A szakember szerint a közeljö­Az árak alakulása tavaly az építőipari termelői átlagárak 1,1 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző évben, tehát a növeke­dés messze elmaradt a 4,9 százalékos inflációtól. Koji László elmondta: az árnöve­kedés az előző négy évben egyszer sem érte el a pénz­romlás mértékét. A szakem­ber a közeljövőben sem vár változást. Mint fogalmazott, az inflációs hatásokat a vál­lalkozások nem tudják áthá­rítani az építtetőkre, az ala­csony árak viszont kedvezőt­lenül hatnak az ágazat jöve­delmezőségére. Részben ez is magyarázza, hogy továbbra is gyors ütemű a cégfluktuá­ció az építőiparban. vőben legfeljebb az állami infrast­ruktúrabővítés jelenthet érdem­leges keresletet az ágazat számá­ra. Ezért is tartja fontosnak, hogy felgyorsuljanak - az elsősorban uniós forrásokból finanszírozott - ilyen jellegű beruházások. Az Új Széchenyi Terv keretében ter­vezett programok ugyan jelentős építési munkákat igényelnek majd, ám kedvező hatásuk csak késleltetve érvényesül az építő­iparban. Az ÉVOSZ alelnöke ösz- szességében úgy látja: az ágazat­ban nincs vége a válságnak, a konszolidációra még várni kell. Még olcsóbb kínai cipők import Eltörlik az ázsiai lábbelikre kivetett vámokat Több százmillió euró értékben érkezik évente kínai cipő az EU piacára Április elsejétől megszűnnek a kínai és vietnami bőrcipőkre vo­natkozó büntetővámok az EU- ban, mivel mostanáig nem érke­zett kérelem a határidő újbóli meghosszabbítására - adta hírül az Európai Bizottság. Mivel azon­ban a változás érzékenyen érint­het sok európai cipőgyártót, Brüsszel egy éven keresztül fi­gyelni fogja a lépés következmé­nyeit, és negatív hatás esetén gyorsan meghozza a „megfelelő intézkedéseket” - emeli ki a köz- | lemény. Az európai cipőgyártók £ szövetsége (EFA) mindenesetre üdvözölte a lépést, de szintén hoz­zátette, hogy árgus szemekkel fi­gyelik majd a fejleményeket. A fogyasztók szempontjából jó hír a vámok eltörlése, mivel az ol­csóbbá teheti az Ázsiából érkező cipőket. Igaz, szakértők szerint gyors és nagy árcsökkenésre nem kell számítani, mivel a bér- és alapanyagköltségek a közelmúlt­ban igencsak megnövekedtek. A Kínából, illetve Vietnamból érkező cipőkre még 2006-ban vezetett be az Európai Unió 16,5, illetve 10 százalékos védővámot, majd 2009 decemberében 15 hó­nappal kitolta érvényességüket. Az intézkedést azzal indokolták, hogy a távol-keleti gyártók döm­pingáron szállítanak cipőket az EU-ba, miközben - Brüsszel ál­lítása szerint - mindkét ázsiai ország adókedvezményekkel és olcsó hitelekkel segíti azokat. A kínai gyártók jogszerűtlen­nek tartották a büntetővámokat, és azok mértékét is kifogásolták, mondván, azok valójában egyes dél-európai gyártók érdekeit szolgálják. Emiatt négy cipőgyár az Európai Bíróságnál megtá­madta a döntést - kérelmüket el­utasították -, a kínai kormány pedig a Világkereskedelmi Szer­vezetnél panaszolta be az uniót. A kérdés az EU-tagállamokat is megosztotta: míg a gazdasági­lag még mindig jelentős cipő­iparral rendelkező dél-európai országok (elsősorban Spanyolor­KORÁBBI KÖZLÉS SZERINT a ma­gyar cipőpiac nagysága évi 33 millió pár, ebből mintegy 26 mil­lió pár érkezik az EU-n kívülről, jellemzően Ázsiából. 5-6 millió az EU-n belüli, főleg olasz, oszt­rák és német import, míg a ma­gyargyártók mindössze egymilli­ót értékesítenek a hazai piacon. A 33 millió párból egyébként mintegy 20 millió bőr felsőrészes szág, Olaszország és Portugália) a vámok fenntartása mellett kar­doskodtak, addig Nagy-Britan- nia és a skandináv országok az eltörlésük mellett tették le vok- sukat. Utóbbi álláspontot képvi­selte az EFA is, amely már 2009 végén jelezte: nem látja szüksé­gét a védővámnak. Szerinte az nem kedvez az uniós fogyasztók­nak és az iparágnak sem, mivel felfelé nyomja az árakat. ■ WB lábbelire vonatkozik a védővám. Uniós szinten évente több száz millió euró értékű, Ázsiából származó árut érint az intézke­dés, amelynek hatályon kívül helyezése olyan nagy nemzetkö­zi vállalatoknak is kedvez, mint például az Adidas vagy a Puma. Utóbbiaknak ugyanis az említett távol-keleti országokban is van­nak gyártóegységeik. Itthon ötből négy cipő ázsiai A \ > \ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom