Somogyi Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám

2011. MÁRCIUS 13.,' VASÁRNAP SZTORI 5 Reptér világmárkákkal és hamburgerrel égi udvar Tima Zoltán Ybl-díjas építész visszafogott, elegáns épületet álmodott Ferihegyre Elkészült a Budapest Airport új utasforgalmi épülete, a SkyCourt. A 24 000 négyzetméteres csarnok kívülről talán kissé tájidegen, de belül lenyűgöző látvány fogadja majd az utasokat március 27-től. Árvay N. Tivadar Március 27-én, a nyári menet­rend életbe lépésekor alaposan megváltozik a Budapest Airport működése. Ekkor adják át az utazóközönségnek a SkyCourt névre keresztelt új utasforgalmi csarnokot, amely várhatóan megszünteti a csúcsidőszakok­ra jellemző hosszú sorokat a biz­tonsági kapuknál. A 20 milliárd forintos beruházással felhúzott új épületrész átveszi a biztonsá­gi ellenőrzések feladatkörét a maga idején korszerű, de mára kissé elavult A és B terminál be­léptető folyosóitól. „Megmarad a 2A és 2B termi­nál, mint a SkyCourt két »szár- nya«, de ott csak a csomagfel­adás és a jegykezélés működik márciustól - mondta el a Sky­Court első, még nem hivatalos bejárásakor Hardy Mihály, a Bu­dapest Airport kommunikációs vezetője. - A két régi terminá­lon összesen 9 kapun történt a beléptetés, a SkyCourton egy­szerre 12 kapu működhet majd, az utasforgalomhoz igazodva. Noha a régi rendszer is gyors be­léptetést tett lehetővé - legalább­is szeptember 11. és Schengen előtt -, a megváltozott körülmé­nyek új feladatok elé állították a repülésbiztonsággal foglalkozó szakembereket. A SkyCourt megfelel a legszigorúbb bizton­sági elvárásoknak, ráadásul a je­lenlegi 8 millió helyett akár 15 millió utast képes kezelni éven­te a 12 utasbiztonsági sor.” A repülőterektől berzenke- dőknek jó hír, hogy az új termi­nál - gigantikus méretei ellené­re - barátságosabb lesz, mint a műmárvánnyal bélelt régi foga­dóépület. Az utasok az ^ és a B terminál irányából is megköze­líthetik majd a biztonsági kapu­kat, ezért mostantól annak sem kell bosszankodnia, aki rossz he­lyen száll ki a taxiból. A régi épü­leteket fedett folyosó köti össze a Tima Zoltán a SkyCourt csarnok közepén álló információs totem előtt. Az utasok innen indulhatnak a csápokhoz, amelyek a repülőgépekhez vezetnek. Összesen 12 biztonsági folyosó segíti majd a gyorsabb ellenőrzést Árversenyt akarnak a ScyCourt üzemeltetői: jöhetnek a gyorséttermek is SkyCourt csarnokával, ezért a becsekkolás elvben bármelyik oldalon megtörténhet majd. A csomagfeladás és becsekkolás után mindenki - schengeni és az azon kívüli utasok egyaránt - egy helyen lép be a repülőtérre: a SkyCourt biztonsági folyosóin keresztül. Az alapos átvilágítás után - a tervezők ezúttal az ülő­alkalmatosságokról sem feled­keztek el, így annak sem kell a falnak támaszkodva ügyetlen­kednie, akit zoknira vetkőztet- nek a biztonságiak - az utasára­dat a megszokottól eltérően nem a váróba, hanem az 1400 négy­zetméteres duty free üzletköz­pontba jut. „A rendszer mögött üzleti megfontolások is megbúj­nak - mondja Hardy Mihály. - Ahol ezt az úgynevezett »átsé- tálós« (walk through) rendszert bevezették, 20-25 százalékos forgalomnövekedést könyvelhet­tek el az üzletek. A SkyCourt üzletnegyedét egyébként a né­met Heinemann cég üzemelteti majd, s ez a bolt lesz a legna­gyobb a németországi duty free shopjuk után.” A bevásárlóutcából a lenyű­göző méretekkel büszkélkedő központi csarnokba vezet az út, ahol az „információs totem” áll­ja az érkezők útját. A 6 LCD mo­nitorral és érintőképernyős út­baigazító táblákkal felvértezett információs oszlop felett pedig az éttermek és kávézók kaptak helyet. A csarnok távolba vesző mennyezetét 70 méteres, ke­cses ívben hajló, hófehér acél- szerkezet tartja, amely a kifutó­pályák felőli oldalán egybefüg­gő üvegfalban végződik. A galé­riaszinten sorakozó vendéglátó- helyekről és kávézókból tökéle­tes kilátás nyílik az induló és érkező gépekre, a repülőtér mindennapi életére, ahogy Tima Zoltán fogalmaz: „a SkyCourt kintről zárt, de a rep­tér felé nyit, minden látszik, amit a gépekkel csinálnak az indulás előtt.” És hogy a kevésbé tehetős uta­soknak se kelljen az utolsó fillér­jüket 1000 forintos túrós batyu­ra, 1500 forintos pizzaszeletre és 600 forintos ásványvízre költeni­ük, a SkyCourtba beengedtek néhány gyorséttermi láncot is, ahol az odakint megszokott áron mérik a hamburgert és a csirke­szárnyat. Hetventonnás tartópillérek A SKYCOURT 24 000 négyzet- méteres (három futbaltpályá- nyi) csarnokát 14 darab, egyenként 70 méteres és 70 tonnás íves acélpillér tart­ja. Az elemeket darabokra bontva szállították a repülő­térre, s éjszakánként szerelték össze a csarnok vázát. Nyílt napok március 19-én két napra megnyitják a SkyCourt épüle­tét a nagyközönség előtt. Azok is bejárhatják az új ter­minált, akik nem utaznak, s útlevél sem lapul a zsebük­ben. A koncertekkel, divatbe­mutatókkal, az „Égi udvar” építését bemutató kiállítással színesített programok mellett nyitva lesznek a duty jree üz­letek is, ahol mindenki bevá­sárolhat a leghíresebb világ­márkák termékeiből. Az ismeretlenül ismerős olvasótábor RADOS VIRÁG „képzeld, meséltem rólad a barátnőmnek, mire az meg­kérdezte, honnan ismerem én a Rados Virágot?” - meséli tanfolyami csoporttársnőm. - Egészen megrökönyödtem, vissza is kérdeztem, miért, ő honnan ismer téged? Mondta, vasárnaponként mindig elol­vassa a rovatodat a lapban, és nagyon szereti a cikkeidet. Na, ezen túl én is megnézem őket.” Tipikus - gondoltam magamban. A csoporttárs­nőmnek pedig azt mondtam, ugyan már, nem erőszak a disznótor. Azokat pedig, akik írói ambíciókkal bírnak, itt és most figyelmeztetem: a család, a barátok, az ismerősök nem fognak az olvasótáborukba tartozni. Ha a fejük tetejére állnak, akkor sem. talán csak az anya és a nagy­mama a kivétel. Az én cikkei­met legalábbis ők szorgosan olvasták, amíg éltek. A pályán anyám indított el, gyűjtötte, amit írtam, egyszer, a halála előtti utolsó karácsonyon még a fenyőfára is felrakta a lapot, annyira büszke volt. hogy ezt korántsem termé­szetes, azt akkori barátomtól tudtam meg. Pályakezdőként, minden megjelent újságcikke­met szenzációsnak ítéltem - elvégre alattuk ott virított a nevem. Nem akármilyen ér­zés, annyi év után is jó látni az újságban. És aki ezen a pá­lyán az ellenkezőjét állítja, az vagy túl szerény, ami újságíró­ban elég furcsa, vagy nem mond igazat. Szóval lelkesen felolvastam barátomnak a zsengéimet, aki mindet öröm­mel hallgatta. Gondoltam én. Mert amikor egyszer hosszú hétvégére mentünk a Bör­zsönybe, és az egyik fogadó­ban megtaláltam az aznapi la­pot a művemmel, majd szokás szerint fel akartam olvasni partneremnek, ő sanyarúan bökte ki: „Még itt is...?” akkor jöttem rá, hogy addigi hallgatása nem örömteli volt. Csupán udvarias. Még két évig tartott a kapcsolatunk, de onnantól kezdve nem tukmál­tam. Lassan megtanultam, rám is igaz a mondás: senki nem lehet próféta a saját ha­zájában. Rokonaim, barátaim elkönyvelik, hogy újságíró va­gyok, de csak elvétve jut eszükbe elolvasni a cikkeimet. Olvasótáborom java része szá­momra idegen emberekből áll, akik időnként ismerőssé válnak, amikor egyikük-mási- kuk megereszt valamelyik kö­zösségi oldalon egy dicsérő le­velet. Ezek jólesnek, érzem, hogy nem hiába dolgozom. De hozzátartozóim lelkesedését már nem várom el. A jelenséget a „megírta az új­ság” szindrómának keresztel­tem el, régi kollégám története alapján, aki egyszer elmesélt a feleségének egy érdekes hírt - aznap foglalkozott vele a szerkesztőségben. Az asszony nem hitt neki. Egészen más­nap estig, amikor így fogadta: „Igazad volt, az újság is meg­írta.” Mire kollégám csak any- nyit felelt: „Nem az újság, ha­nem én írtam meg.” Doliárpapa Drága hobbit választott rhagának Ruslan Kutnyak. Az ukrán művész politikusok arcképét készíti el, a megidézettek országának valutájából. A képen Kutnyak kezében Barack Obama mosolyog dollárba öntve, a háttérből Viktor Janukovics ukrán államfő figyel a hrivnyák között. Arról nincs hírünk, hogy kit álmodott forintba a művész, feltéve, ha be mert vásárolni a jelenleg kissé labilis hazai fizetőeszközünkből. ► t 4 »

Next

/
Oldalképek
Tartalom