Somogyi Hírlap, 2011. jamuár (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-08 / 6. szám

AZ EV EMBERE SOMOGYI HlRLAP - 2011. JANUÁR 8., SZOMBAT civil segítség A kaposvári parancsnok számára legfontosabb a bizalom. Többször hozott már népszerűtlen döntést, de valamennyit vállalja. Az életük ■■ w függ az együttműködéstől A KÖTELES BODO TESTET, TELKET MENT Ahová megy, onnan má­sok menekülnek. Papnak készült, ám reverenda he­lyett a piros kezeslábast választotta. Nem bánta meg. Csíkszeredáról szemrevaló hölgy csábí­totta Magyarországra, ka­posvári szomszédja új ér­telmet adott életének. Fia­inak útravalóul azt kíván­ja: legalább annyi szere­tedben és kalandban le­gyen részük, amennyit eddig átélt. Bodó László, a Kaposvári Önkéntes Tűz­oltó és Életmentő Egyesü­let (Kötél) parancsnoka pénteken este vette át a Somogyi Hírlap által ala­pított elismerést, az Év Somogyi Embere címet. Bodó László parancsnok csapatjátékos. Embertpróbáló éven van túl az életmentő egyesület, kiemelkedően sok, 246 vonuláson vettek részt Bodó László bodó László 1963-ban az er­délyi Remetén született Az ál­talános- és középiskola után 1982-ben érettségizett, majd a marosvásárhelyi főiskolán szerzett diplomát Csíkszere­dán egy számviteli-ügyviteli cégnél helyezkedett el MAGYARORSZÁGRA 1988-ban települt át hivatalosan, a SZUV kaposvári kirendeltsé­gén talált állást 13 éve ala­pította a határokon is túl is­mert kaposvári életmentő csapatot családos, felesége óvónő. Két fiúk született: László 21 éves, Bence 20. Hobbija a kirándulás, másik szenvedő lye az olvasás és szívesen szörfözik az interneten. Szerencsés a parancsnok, munkahelyén tolerálják a szenvedélyét munkahelyén is tolerálják élet­mentős szenvedélyét? - kérdez­tük Bodó Lászlót egy kaposvári irodatechnikai cégnél dolgozom - mondta a csapat vezetője. - A főnököm régóta tudja, mit jelent szá momra a Kötél Igyekszem ké széniéiben állni a kocsimban három napi hideg élelmei né­hány üveg ásványvizet és meleg holmikat tárolok - bármikor befuthat ugyanis a segélykérő­hívás és ilyenkor rögtön indu­lok Az idő fontos tényező, a le­hető legrövidebb időn belül el kell indulni A cégnél szeren­csére tolerálják az életmentő munkát Még ha a szabadság rovására is, de rugalmasan megoldjuk a távollétet Harsányi Miklós- Kissé rekedtnek tűnt a hangja, amikor a találkozót megbeszéltük. Egy gyönge ja­nuári megfázás leveri a lábá­ról?- Nem esek ágynak az első té­li fuvallattól - mondta Bodó László. - Erdélyben nőttem fel, sráckoromban szigorú hideg tombolt, a csúcs mínusz 42 fok volt Kendővel takartam el az ar­comat, a szempillám egy pilla­nat alatt zúzmarás lett, de a gyergyói síelést véletlenül se hagytam volna ki.- Ugorjunk vissza az időben. Gyerekkori álom beteljesülése az életmentés?- Egyértelműen. Anyai nagy­apám tűzoltó volt, s én is belép­tem az ifjúsági tűzoltóságba. Szüleim legnagyobb rémületére a harmadik emeletről gyakorol­tam az ereszkedést. Néhány kö­télen, kampón kívül alig akadt egyéb holmi, az elsöprő lelkese­dés viszont pótolta a hiányzó dolgokat. Vízierőmű-építészként dolgozó apám persze nem fogad­ta kitörő örömmel, amikor ott­hon előadtam: tűzoltónak állok.- Atyai fenyítések?- Alapvetően szófogadó gye­rek voltam, olykor azért eljárt apám, anyám keze. A balhé függvényében kaptam a bünte­tést, legenyhébb fokozat a térde- peltetés volt S akad olyan fiú­gyermek, aki ne kapott volna egy-két nevelő célzatú „ciróga­tást”? Nekem is kijutott néhány és nem azért, mert egész nap otthon ültem és olvasgattam...- Egészen fiatalon veszélyes kalandokba keveredett. Keres­te vagy magától jött?- Ne használtuk volna ki a le­hetőséget? Magasság és víz; kü­lönösen ez a két dolog csigázta fel az érdeklődésemet. Remetén éltünk, közelben folyt a Maros. Amíg mások tévében láttak tu­tajt, mi a barátaimmal saját ha­jót ácsoltunk. Anyámékat persze sokszor nem avattuk be a játék­ba. A kaland egészen addig ma­radt titok, amíg otthon a csurom­vizes ruhám miatt le nem buk­tam. Mindenesetre gyerekko­romban rengeteget szereltem, nyolcévesen odahaza már elekt­romos ajtót csináltam a tyúkól­ra. Sokat bütyköltem, imádtam a technikai újdonságokat, mütyü­röket- Ami végigkísérte az életét.- Ebben nagy szerepe volt apámnak, hiszen a vakáció alatt sokszor elutaztam hozzá. Ke- resztül-kasul beutazta az orszá­got, különféle vízierőműveknél dolgozott Mellette olyan kalan­dokban volt részem, amin a fia­im is csak pislognak. Dömpert, rakodógépet vezettem, kilenc évesen néhány kört tehettem a 17 tonnás billenccsel.- Rajongott a gépekért, mégis más hivatásra készült. Ezt mi­vel magyarázza?- Hosszú évekig papként képzeltem el az életemet. Ez teljes mértékben önkéntes elhatáro­zás volt Előfordult, hogy az év 365 napján majdnem 400-szor ministráltam. Volt nap, hogy két-három misén vettem részt- Mégse a reverendát válasz­totta. Bánja?- Családi tragédia után jutot­tam erre az elhatározásra. Nővé­rem 25 éves korában a színpa­don, egy iskolai előadás közben halt meg. Szívinfarktust kapott A család kérésére végül más hi­vatást, új célokat választottam. Akkoriban gyakorta mondogat­ták: ne fosszam meg őket az unokák gyönyörétől...- Eleget tett a kérésnek.- Való igaz. Különösen az érettségi után pörögtek fel az események. Jól ment a matek, fi­zikából se gyengélkedtem, s két év és húsz napnyi katonáskodás után Csíkszeredába költöztem. Egy helyi számviteli-ügyviteli cégnél találtam állást, munka mellett jártam főiskolára, no és szórakozásra, kikapcsolódásra is elég idő jutott.- Aztán egy csapásra megvál­tozott az élete.- Méghozzá az albérlőmnek köszönhetően. Párja és annak barátnője - későbbi feleségem - toppant be a Csíkszeredái laká­somba.- Szerelem első látásra?- Tömören. Hamar eldőlt, hogy a korábbi elgondolással szemben mégiscsak megnősü­lök, családot alapítok. Azt ne fe­ledjük el: ekkor 1988-at írtunk, a korabeli bürokrácia rendesen beleszólt az életünkbe.- Magyaratádra, később Kaposvárra költözött feleségé­vel.- A sors kegyel­méből egy ízig-vérig tűzoltóval ismerked­tem meg Kaposváron. Közvetlen szomszédunk volt abban a ház­ban, ahová költöztünk. Hihetet­len átéléssel, szeretettel mesélt hivatásáról, élményeiről. Tűzol­tó-életmentő pályafutásom alap­vetően személyéhez köthető, bár utólag visszatekintve ebben azért volt némi szerepe egy le­harcolt nyomógombos hírpult­nak is. A kaposvári tűzoltóságon az ősrégi berendezést számító­gép vezérlésűvé akartam átállí­tani. Az ötletet felhördülés fogad­ta. Sok profi tűzoltó is hitetlen­kedett az ötleten, ám hajtott a bi­zonyítási vágy. Egyik kollégám­mal szétkaptuk a hálózatot, programokat írtunk, s a végén olyan műszert hoztunk össze, ami 12 évig kifogástalanul mű­ködött.- Ekkor dőlt el a sorsa?- Erre az időszakra tehető. Megismertem a tűzoltóság mű­ködését és ahogy egyre inkább átláttam a folyamatokat, rájöt­tem, szükség lehet a külső, civil segítségre. Egyszer az is előfor­dult, hogy majdnem az összes kaposvári tűzoltó Szigetváron nyújtott segítséget, a város pedig szinte védelem nélkül maradt. Ekkor született meg bennem a végleges elhatározás.- Megbánta valaha, hogy meg­alapította a Kötelet?- Ez soha nem következhet be. Elevenen él előttem a kép: a bel­városi vendéglőben öten beszél­gettünk a csapatalapítási tervek­ről. Mindannyiunkat a tenni- akarás vezérelt. Kezdetben so­kat jelentett, hogy ténykedésün­ket nem kötötte gúzsba a szabá­lyok rengetege.- Induláskor mennyi időt adott a csapatnak? Nem tar­tott attól, hogy a társaság meg­unja a munkát és csődöt mond a jó szándék?- Elképesztő lendület és ener­gia járta át a társaságot. Arra nem gondoltam, hogy valaha is bedől a csapat. Ötvenkét fővel alakultunk meg, s ha netán vala­milyen titokzatos oknál fogva a csoport fele kihullott volna, ak­kor is több mint húsz elszánt ember folytatná az életmentést- Remegő lábbal nem lehet tü­zet oltani, szól az egyik Bodó- féle klasszikus. A parancsnok olykor népszerűtlen döntése­ket hoz. Nem kényelmetlen?- Valamennyi döntésemet vál­lalom, szerintem eddig nem kel­lett egyik miatt se magyarázkod­nom. Régebben is előfordult és sajnos manapság se ritka, hogy olyan fiatalok jelentkeznek, akik nem állják meg a helyüket Ha nem bízunk meg egymás­ban, ennél súlyosabb problémát nem tudok elképzelni. Ugye is­■ Egy ősrégi nyomógombos berendezést alakított át. Az ötletet felhör­dülés fogadta. Hét segélyszállítmányt vittek el Kolontárra DÖBBENETÉT váltott ki a VÖ- rösiszap-katasztrófa, a Kötél tagjai többször jártak Devecserben és Kolontáron. ezúttal a logisztikai munká­ba kapcsolódtak be. Először 400 pár cipőt juttattak el a merős az életmentős szólás? Egy ember nem ember, kettő fél em­ber, hárman pedig már képesek valamire... Nos, én azt szeretem, ha bármelyik pillanatban szá­míthatunk egymásra. Az éle­tünk függ ettől.- Fiai is követték a Kötélbe. Felesége hamar beadta a dere­kát?- A nejem gyorsan elfogadta a helyzetet Látta, hogy Lacus és Bence jó kezekben van... A két fi­am hovatovább alapító tagnak rászorulóknak, később még hatszor utaztak Veszprém me­gyébe. Tisztítószereket, száf maszkot és magasnyomású tisztítóberendezést tartalma­zott a segélyszállítmány, nem­rég tűzifát vittek számítanak. Amikor kicsik vol­tak, remekül gyakorolhattunk velük. Sokszor ők voltak a „pró­bababák”: biztonsági felszerelés­ben engedtük le őket az emelet­ről, máskor szűk helyen gyako­roltuk a mentést.- Kitört a családi botrány?- A lavina elindult és nem le­hetett ellene tenni semmit. Igaz, az első időkben még ketten, fele­ségem és Bence izgulta végig a gyakorlatot és a bevetéseket Ké­sőbb a párom egyedül maradt, ugyanis a kisebbik gyerek is életmentőnek állt- Erre bőven kínálkozott alka­lom tavaly: kiemelkedően sok, 246 vonulásuk volt. Ti­szai árvíz és Kolontár, hogy csak a két leg­nagyobb bevetést em­lítsük. Felülmúlható a 2010-es teljesítmény?- Úgy érzem, vala­mennyi helyszínen be­csülettel helyt álltunk. Óriási kárt okoztak a korábbi alföldi árvizek, ezután azt hittem, hogy ennél nagyobb pusztítás nem következhet be. Tévedtem.- Megviselte?- Borsod megyében hosszú napokat töltöttünk el. Hernádkércs és Felsőzsolca kör­nyékére hívták a Kötelet, ahol motorcsónakokkal mentettük az embereket. Több sokgyerme­kes családot is biztonságos helyre szállítottunk, a nyár ele­jén összesen vagy 40 embernek nyújtottunk segítséget. Akkori­ban sok szomorú, megtört férfi­val, asszonnyal találkoztunk. Munka közben nem szabad, hogy az érzelmek elragadják a mentőcsapat tagját. Csak a fel­adattal, az apró részletekkel fog­lalkozom. Kolontárt egészen másként éltem át Lelkileg lesúj­tott az űrbéli látvány...- Igazi közösségé alakult a Kötél, nyilatkozta a csapat megalakulásának tizedik év­fordulóján. Bárki belekapasz­kodhat ebbe a kötélbe?- Együtt gyakorlatozunk, kö­zösen járunk tanfolyamra, s ha tehetjük, szűkre szabott szabad­időnkben is sűrűn jövünk ösz- sze. A Kötél egy nagy család. Jó, ha az új tag rögtön az elméjébe vési: mindenből a lehető legtöb­bet akarjuk kihozni. Bárkit befo­gadunk, feltéve, ha az új kolléga ■ A vöröriszap­teljesíti az elvá- katasztrófánál rásokat logisztikai fel­adatot látott- Tűz, árvíz, el a csapat, belvíz, földren­gés, sár- és hólavina - néhány feladat a közelmúltból. Ho­gyan viseli a stresszt?- A jó értelemben vett fana­tizmusból, az elszántságból adódóan remekül. Ez az életfor­ma számomra nagyjából olyan, mint drogosnak a kábítószer. Ha nem jut a szerhez, máris je­lentkeznek az elvonási tünetek. A tagtársak többségét is hason­ló érzés keríti hatalmába. Ra­jonganak a hivatásukért. Ha egy hónapig nem csörren meg a telefon, nem kapunk segítsé­get kérő SMS-t, hitetlenkedve kérdezik: tényleg nem történt semmi? 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom