Somogyi Hírlap, 2011. jamuár (22. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-07 / 5. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2011. J.ANUÁR 7., PÉNTEK KÖRKÉP 11 Inkább műalkotás, mint ideológiai emlék szobor-döntés Minden politikai szobor egyben kordokumentum, így vétek megsemmisíteni Húsz esztendeje hozott döntést a kaposvári közgyűlés, hogy eltávolítja a kommunizmushoz köthető szobrokat, emlékműveket a városból. A helyükre új alkotások kerültek. Vas András „A közgyűlés tizenöt napirendi pontja közül a legnagyobb érdeklődést a politikai tárgyú szobrok, emlékművek várható sorsa váltotta ki” - olvasható a korabeli tudósításban. A kaposvári képviselők hosszas vita után döntöttek a negyven év emlékeinek eltávolításáról. Elsőként az intézmények kerültek sorra, ekkor lett a Hámán Kató iskolából Németh István, a Tóth Lajosból Kodály Zoltán, a Latinca-kol- légiumból Baross Gábor, s a Kilián György Városi Művelődési Központból Együd Árpád - bár a dolgozók a Kaposvári Városi MK elnevezést favorizálták. Aztán megszületett a második döntés: „a város területén lévő, szocialista rendszert dicsőítő vagy kommunista emberek emlékét megörökítő emléktáblákat" el kell távolítani, kivéve Nagy Imréét a mártír miniszter- elnök szülőházáról. A közgyűlési döntés értelmében a megyei múzeumba kellett volna kerülniük - például a hajdani Munkásőr-, ma Nemzetőrsoron a Munkásőrség megalapításának 20. évfordulójára emlékeztető táblának -, ám ott csak az 1919- ben a Tanácsköztársaság után kivégzett somogyi kommunisták - Latinca Sándor, Tóth Lajos, Szalma István első kaposvári tanácselnök, Farkas János, Lewin Samu és Szántó Imre - márványtáblája olvasható, s rajta a felirat, mely ma már sokkal inkább kordokumentum, mint emlékezés: „Gyilkos kezek megölhettek titeket, de az eszme mégis örökké él”. Nyoma sincs már a Nádasdi-erdőben az egykori kivégzési helyükön emelt emlékműnek sem, melynek sorsát húsz éve a sántosiak kezébe tették a kaposvári képviselők. Aldk viszont maguk döntöttek a városban található szobrokról és emlékművekről. A legkönnyebben az egykori SÁÉV- székház előtti Három tavasz-emlékműtől szabadultak meg, melyet politikai tartalma és ízléstelensége miatt is gyors elbontásra ítéltek. A Latinca-téren - csak az ifjabbak kedvéért: ma Euró- pa-park - 1961-ben felállított, Konyorcsik János készítette Latinca-szobor, a két évvel később a hajdani szakszervezeti székház előtt felavatott Kiss Ist- ván-alkotás, a Pihenő munkások, valamint az akkori Kré- nusz, ma Honvéd utcai iskolába 1972-ben Kosiczky István által készített Krénusz János mellszobor, és a Tóth Lajos iskolából a névadó mellszobra a közgyűlési döntés értelmében szintén a megyei múzeumba került A Pihenő munkásokhoz végül is nem nyúlt senki, a többi viszont...- Nálunk csak a Tóth Lajos- szobor található - mondta Géger Melinda, a múzeum képző- és iparművészeti osztályának mű- vészettörténész-főmuzeológusa -, a történeti osztályon lett beleltározva, mint kordokumentum, a többi sorsa viszont ismeretlen. Elképzelhető, hogy hasonló Az egykori kaposvári Latinca művelődési ház előtti szoborcsoport Latinca Sándor szobra Emléktábla a múzeumban A kaposvári belváros szobrait hamar megkedvelték a város lakói, hiszen úgy helyezték el az alkotásokat, mintha közöttük korzóznának Emlékmű a temetőben BÁR A BERZSENYI PARKBÓL elbontották Vlagyimir Borkovszkij monumentális alkotását, a fel- szabadulási emlékművet, a körülötte levő' szovjet katonasírok nem lettek az enyészeté. Szakszerűen exhumálták a holttesteket, s a Keleti temetőben helyezték őket végső nyugalomra. A hősi emlékmű mellé, ahol sorstársaik is nyugodtak. S hogy a városlakók nem idegenkednek a helytől, azt halottak napján az emlékműre helyezett virágok és mécsesek jelzik. sorsra jutott volna a Lenin és a Tanácsköztársaság somogyi mártírjai szoborcsoport is, mely az akkori Forradalmárok terén állt a mai egészségügyi főiskola előtt. Ez a kompozíció osztotta meg leginkább a képviselőket, tíz nem mellett tizennégy igen döntött az elbontása mellett. Azzal a kitétellel, hogy alkotójuknak, Varga Imre Kos- suth-díjas szobrásznak is kikérik a véleményét a csoport új helyét illetően. A művész végül Siófokra szállíttatta a szobrokat.- Minden politikai hatalom állíttat szobrokat - magyarázta Géger Melinda -, ilyenkor művészeti zsűri választja ki a legmegfelelőbb elkészítendő alkotást, azaz a legtöbb esetben a politikai tartalom mellett jelentős művészeti értéket is hordoznak a szobrok, melyek esztétikumuknak köszönhetően a település részeivé válnak. Ilyen volt a Varga-féle Lenin-csoport is: Lenin és társai politikailag kifogásolhatóak voltak, ám alkotójuk a 20. század második felének egyik legnagyobb magyar szobrásza. S nem szabad elfelejteni, a szobrok egy idő után elvesztik politikai tartalmukat, s főként művészeti értékük alapján formálnak róluk véleményt. Ha nem így lenne, ma rengeteg fáraó szobrával, vagy a római időkből Caracalla, esetleg Néró szobrával lenne szegényebb a művészettörténet. A művészettörténész-főmuze- ológus szerint elképzelhető, hogy a rendszerváltás felfokozott közhangulata is közrejátszott a szobrok elbontásában, jobb megoldás lett volna ezen alkotások egy helyre szállítása, s akár csak, mint kordokumentumok, bemutatása.- Remélhetőleg már nem jön olyan politikai rendszer, kultúra, hogy az azóta állítottak is ilyen sorsra jussanak - tette hozzá Géger Melinda. - Hiszen a rendszerváltás óta is kerültek Kaposvár köztereire politikai tartalmú alkotások, mint a Nagy Imre-szobor, az 56-os vagy a Trianon-emlékmű. Melyek ideológiailag ugyan külön oldalakhoz köthetők, ám közös bennük, hogy a magyar múltra emlékeztetnek. Ennek ellenére jómagam jobban szeretem a kizárólag művészi célú alkotásokat, hiszen ezek a privát emberekhez szólnak, a hétköznapi élet mindennapjait jelenítik meg, s ilyen gondolatokat is ébresztenek. Az elmúlt években rengeteg remek alkotás jelent meg a városban, de úgy vélem, van még hely Kaposváron. És olyanok is, akiknek érdemes lenne szobrot állítani.
