Somogyi Hírlap, 2011. jamuár (22. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-26 / 21. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 26., SZERDA HELYTÖRTÉNET 11 kincskereső Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt a szegedi író, régész meséit hallgatta a kereskedők farsangi báljára táncolni, mulatozni összegyűlt közönség nagy derű és tengernyi kacagás közt MÓRA FERENC SOMOGYBÁN A Kaposvári Kereskedők Egyesülete a 20. század első felében egyike volt a megyeszékhely legtekintélyesebb társasköreinek. Sokan odafigyeltek, amikor nyolcvanöt esztendeje, 1926. január 23-án megrendezte hagyományos farsangi bálját a Kossuth téren álló kétemeletes Korona Szállóban. Nagy Zoltán A patinás, egykor Ady Endrét is vendégül látó szálloda nagytermét ezen a szombat estén zsúfolásig megtöltötte a város társadalmi életének krémje. Azért jöttek el ennyien, mert úgy hírlett: a szokásos kabaréműsor elmarad, s egy Szegedről jött „talentumos magyar író és tudós” fog előadást tartani a tánc megnyitása előtt. De nem szakszerű monológot, nagyképű tudományos fejtegetést hallanak majd tőle, hanem meséket, történeteket, ékeket, „és a humor áldott derűje mögött ott lesz ő maga, az egész ember”. Az előkelő közönség nem csalódott. A vendég - a korabeli laptudósítás szerint - „másfél órán át csevegett az ő utolérhetetlen kedves modorában... Majd szegedi életének jellemző apróságait sorolta fel nagy derű s tengernyi kacagás közt.” Az előadó intimitásokat is elárult írói sikerének titkáról, valamint Tömörkény István, Mikszáth Kálmán és Juhász Gyula életéből. S persze azt sem felejtette el megemlíteni, hogy ő maga milyen nagy papucshős otthon... Előadásának sikerére jellemző, hogy amikor a végére ért mondandójának, a közönség percekig felállva ünnepelte, s visszakényszerítette az előadói asztalkához. Mindenki tovább akarta hallgatni a csattanós-bájos történeteket, tehát az író folytatta, amíg bírta szusszal. A ráadás után sem maradt el a tapsvihar: „irodalmi babérkoszorújába az est közönsége is illesztett egy örökzöld babérlevelet”. Tizenegy óra is elmúlt már, amikor az egyesületi tagok ráeszméltek, hogy ők tulajdonképpen bálba jöttek, s a csárdással megkezdődhetett a tánc. így tartotta meg első kaposvári előadását a huszadik század egyik legnépszerűbb magyar toliforgatója, a régészet úttörője és a gyermekirodalom klasszikusa: Móra Ferenc. „Tanári pályára indult - mutatta be Mórát az olvasóknak az Új-Somogy című napilap munkatársa -, de író és újságíró lett, és ma az alföldi nagy magyar metropolis, Szeged város Somogyi Könyvtárának és múzeumának (Somogyi Károly kanonokról lett elnevezve) igazgatója, s emellett a legintenzívebb irodalmi és kritikai munkásságot fejti ki.” Mórára tényleg nem volt jellemző a csigatempó: egy időben írt vezércikket az egyik, tárcát a másik lapnak, közben, 2008-ban az utcaverseny győztese lett a Móra Ferencről elnevezett utca, amely a toponári városrészben található. Egyik vége a vasútra, a másik pedig szántóföldre néz ha megszállta az ihlet, verset komponált, ugyanakkor még egy-egy tankönyv hivatalos bírálatát is el kellett végeznie, „így él ez az izmos tehetségű, hatalmas munkabírású írónk szegedi otthonában, ahol immár negyedszázada fejti ki országos hírű tevékenységét..” Móra Ferencet részben Kaposváron is megcsillogtatott előadásmódja, részben humanista világszemlélete tette népszerűvé. Kiváló mesélő volt, aki bölcs humorú elbeszéléseiben és regényeiben mély együttérzéssel ábrázolta a parasztság sorsát. írásainak anyagát a tanyavilág, utazási élményei, régészeti tevékenysége és művelődéstörténeti érdekességek adták: magas színvonalon művelte az ismeretterjesztést, közérthető, sokszor ironikus stílusban a publicisztikát. írásművészetének nagy értéke az élőbeszéd közvetlenségével ható tiszta magyar nyelv. A kaposvári közönség is nyomban megszerette Mórát, s az író hasonló ro- konszenwel tekintett Somogy megyére és székvárosára. Hamarosan új kaposvári kapcsolatokat is kiépített a jeles polihisztor. Fél évvel a farsangi bálon tartott előadása után, 1926 nyarán egy hónapig vendégeskedett Balatonbogláron, ahol közelebbről is megismerkedett Goitein Gábor kaposvári ügyvéddel. (A művelt, sokoldalú és népszerű Goitein ügyvéd polgári demokrata „színekben” politikai szerepet is vállalt. 1918-ban részt vett a kaposvári Nemzeti Tanács megalakításában, a húszas-harmincas években pedig az egyik Somogybán megjelenő polgári napilap tárca- és vezércikkírója volt.) Móra közvetlensége nemcsak műveiben, hanem társaságbeli magatartásában, emberi kapcsolataiban is megmutatkozott. Igazából mégsem szeretett kitárulkozni; a könnyed modor, a vidám csevegés mögött ott magasodtak a tartózkodás falai. Nem sok ismerősének az író, újságíró, régész, muzeológus Móra Ferenc (1879-1934) Kiskunfélegyházán született szegényparaszti családban. Apja foltozószűcs, anyja kenyérsütő volt. 1897-től a budapesti egyetemre járt, utóbb kas megyében tanított, majd újságíróként dolgozott Szegeden. 1913-tól 1919-ig a Szegedi engedte meg, hogy bepillantson mögéjük, de Goitein Gábor közéjük tartozott. Móra 1933-ig levelezett az ügyvéd családjával. A szegedi író egy másik kaposvári ügyvéddel, Fekete Gyulával, valamint Gönczi Ferenccel, a neves kaposvári múzeumigazgatóval is érintkezésben állt, s nemegyszer segítette somogyi régészeti leletek kormeghatározását. 1927. július 4-én kelt levelében Gönczi kérésére a kaposvári kultúrpalota tervéről formált véleményt. Leveleiben mindig meleg hangon írt a megyeszékhely lakóiról. S persze nem tudott nemet mondani, amikor a Kaposvári Kereskedők EgyesüNapló főszerkesztője volt, és több országos lap is közölte tárcáit Pályáját költőként kezdte, s Pósa Lajos fedezte fél benne a kiváló gyermekírót MÓRA 1905 ÉS 1923 KÖZÖTT Az Én Újságomnál dolgozott, ahol mintegy ezer írása jelent meg. Tudományos téren is jelentős eredményeket ért el; 1917-ben könyvtár- és múzeumigazgató lett Szegeden, Torontói vármegyében európai hírű kőkori telepet tárt fel, néhány megfigyelésével és ötletével pedig a régészet elméletét is gazdagította. Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, díszdoktora a szegedi egyetemnek, díszpolgára szülővárosának. HALÁLÁT hasnyálmirigyrák okozta. Gyermekkönyvei, ifjúsági regényei - mint a Rab ember fiai vagy a Kincskereső kisködmön - sok kiadást értek meg, s a magyar ifjúsági irodalom klasszikus alkotásaivá váltak. Hannibál föltámasztása című regényéből készült Fábri Zoltán filmje, a Hannibál tanár úr; Ének a búzamezőkről című könyvét is megfilmesítették. lete másodszor is meghívta előadni. Az 1928. február 11-ére kitűzött estély előtt még vidékről, telefonon is ostromolták a jegyárusító helyeket. „Teljesen érthető a közönségnek ez a nagy érdeklődése - írta a helyi lap -, hisz ide Móra Ferencet úgy várják vissza, mint egy kedves rokont.” Mindenki tudta: Móra „asszonyról, irodalomról, családról, gyerekről, divatról, utazásról, szóval az élet legaktuálisabb problémáiról fog beszélni, de úgy, ahogyan csak ő, a szavak és gondolatok szellemes modorban való fűzésének e nagyszerű művésze tud beszélni". Ezen a februári szombaton a sáros, esős idő ellenére olyan óriási közönség gyűlt össze a kaposvári kereskedők bálján, hogy a Korona Szálló sokat próbált öreg nagyterme is szűknek bizonyult. Ott volt a tömegben Tallián Andor alispán, Vétek György polgármester és Hoss József apátplébános is. Kilenc óra után lépett be a mosolygó Móra Ferenc, akit percekig tartó taps fogadott. Aztán meséim kezdett, „azzal a közvetlenséggel, amely nem ismer távolságot, tért az előadó és közönsége közt. Az alatt a kilencven perc alatt, amíg beszélt, nem volt egy unatkozó arc sem a teremben...” Hallgatóságának kifejtette, hogy Kaposvárra tulajdonképpen hazajött. „Neki Kaposvár kedvesebb valamennyi városnál, mert amikor két éve itt járt, innen vitte az unokájának az első babacsörgőt. Ez a játékszer őt örökre Kaposvár hívévé avatta.” Az unoka, a buksi fejű „Vadember”, az aranyszívű író-nagyapa legdrágább kincse volt az 1928-as kaposvári Móra-előadás központi alakja. Róla mesélt az író olyan szeretettel, hogy az előadás - a korabeli tudósítás szavaival - „valóságos propagandabeszéd volt a családi élet tisztasága, bensősége, öröme érdekében”. (Veszíts Ferenc, Móra Ferenc legkedvesebb „Vadembere” 2000-ben hunyt el 75 éves korában.) A szegedi vendég szerint „a mai világban egy magyar írónak az a legnagyobb dicsősége, ha az unokája büszke irodalmi munkásságára”. Tudós és tevékeny írónknak ekkor még hat éve volt hátra a földi életből: egy másik februári napon, 1934-ben hagyta ott végleg családját és olvasóit. De még utolsó regénye is Somogyhoz kötötte; 1932 nyarán, a balatonfóldvári Zrínyi Szállóban pihenve kezdte írni az antik témát feldolgozó Aranykoporsót. A regényírás munkája közben azonban újra meg újra kibújt belőle a régész: a környéken sétálgató író megfigyeléseket végzett a balatonfóldvári bronzkori lelőhelyen. Vérbeli „kincskereső” volt... A Kaposvári Korona Szálló vendégül látta Móra Ferencet. Ma Kapós Hotel az ingatlan neve Móra Ferenc nagyon értett a fiatalok nyelvén is. Az Aranykoporsót 1932-ben a balatonfóldvári Zrínyi Szállóban pihenve kezdte írni
