Somogyi Hírlap, 2011. jamuár (22. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-12 / 9. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JANUÁR 12., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 5 Egyenesen a Holdra tart a magyar Puli űrkutatás A kaposvári Orgel Csilla választja ki az űrjármű számára megfelelő leszállóhelyet Ifjú tudós a Képernyő előtt. Orgel Csilla még csak huszonhárom éves, de már komoly feladatot kapott az űrmisszió tervezésében Lehetőséget kapott egy nemrég alakult magyar kutatócsoport, hogy megmutassák: a nemzetközi űrkutatásban is megállják a helyüket tudósaink, A Team Puli Space-ben a kaposvári Orgel Csilla is feladatot kapott. Meiszterics Eszter Egy kaposvári diáklány is tagja annak a Team Puli Space nevű kutatócsoportnak, amelyik benevezett a Google Lunar X Prize (GLXP) elnevezésű megmérettetésére. A harmincmillió dollár összdíjazású nemzetközi verseny kiírása szerint a húszmillió dolláros fődíjat az a csapat nyeri, amely először juttat el legalább kilencven százalékban magánerőből finanszírozott járművet a Holdra, és hajt végre megadott határidőn belül bizonyos feladatokat. Orgel Csillától, az ELTE földtudomány szakos hallgatójától megtudtuk: a Holdjárónak az érkezési helytől számítva legalább ötszáz métert kell megtennie, valamint adatokat kell visszasugározni a Földre, amelyben egy 360 fokos panorámaképet kell adnia a Hold felszínéről, felvételeket a járműről és közel valós idejű videókat annak útjáról. Az új információk mellett egy előre tárolt adatcsomag Földre sugárzását is meg kell oldania. Az első csapat, amely teljesíti a feladatot, húsz millió dollárt kap a GLXP-től. A második helyezett öt millió dollárban részesül, míg további öt millió dollár kerül szétosztásra, ha egy érdekes felfedezést tesz a rover. Viszont a díj tizenöt millió dollárra csökken, ha egy államüag finanszírozott űrjármű előbb éri el a Holdat, ez 2013 környékén várható. A verseny 2015. december 31-én zárul le. Az űrkutatás népszerűsítésével foglalkozó Pacher Tibor, a Puli Csapat vezetője és alapítója, valamint Vizi Pál Gábor, a Központi Fizikai Kutatóintézet űrtechnológiai fejlesztőmérnöke korábban azt nyilatkozták: a júliusban teljessé vált csapatnak a szükséges szaktudás, a technológia és az ambíció is rendelkezésére áll a kihívás teljesítésére. A kaposvári Orgel Csilla feladata lesz kiválasztani a megfelelő leszállóhelyet a Holdon.- Azért jelentkeztem a csapatba, hogy megismerkedhessek egy űrmisszió tervezésének fázisaival, és hogy tapasztalatokat szerezhessek leszállóhely-kiválasztás tekintetében - mondta. Csillagászok és mérnökök számítják ki azt az ideális ellipszist, amelyen belül az űreszköz majd leszáll, nekem pedig az a feladatom, hogy azon belül olyan leszállóhelyet találjak, ahol nincsenek nagy kráterek, nem akadályozzák a jármű mozgását sziklák, mélyedések, vagyis sima felszínt kell keresnem. Az űreszköz a látványtervek alapján egyébként egy pulira emlékeztető szonda, ezért is lett Puli a neve, és a napenergia segítségével mozog majd. A huszonhárom éves lány azt mondta: a helyszín keresésében egy topográfiai térkép, nagyfelbontású űrfelvételek, és térinformatikai szoftver segítik majd a munkáját. Orgel Csillát egyébként gyermekkora óta érdekli a csillagászat, főleg a Naprendszer égitestjei foglalkoztatják, már a középiskolás évek alatt a Munkácsy gimnáziumban országos pályázatokon vett részt, de az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen is kiváló eredményeket ért el földrajzból.- A Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) és a Magyar Asztronautikai Társaság szinte ösz- szes pályázatára beküldtem a munkáimat - mondta. Az MCSE kaposvári helyi csoportjának is évekig aktív tagja voltam. A Team Puli Space kutatócsoport munkáját nemrég William Pomerantz, a GLXP projektigazgatója is üdvözölte, Los Angelesből küldött vldeóköszöntőjében a csapat eddigi teljesítményét méltatta, és rámutatott a holdkutatás korábbi magyar vonatkozású eredményeire is, többek között Pavlics Ferencnek, az ApolA támogatók neve a Holdra kerülhet az ötvenezer dolláros (10,7 millió forintos) nevezési díj megszerzése érdekében létrehozta Puli Space Technologies Kft a Kis Lépés Klubot, amelyen keresztül a nagyobb szponzorok mellett mindenki egyéni szinten, akár ezer forintos összeggel is támogathatja a Puli küldetését Akik ezt megteszik, azoknak a szonda elviszi a nevét a Holdra, illetve számukra egyéni, sorszámozott holdfényképet készít A nevezési díj összegyűlt, de továbbra is bárki beléphet a klubba. Az űreszköz akár egy pulikutya ló holdautók főkonstruktőrének kiemelkedő munkájára. Megtudtuk: a GLXP az úgynevezett challenge típusú kutatásfinanszírozás egyik kitűnő példája. Ez a modell kizárólag a sikeres teljesítésből adódó eredményt jutalmazza utólagos jelleggel a magántőke bevonásával, míg az Európai Unióra jellemző pályázati jellegű keret- program - megelőlegezve a bizalmat a pályázati nyerteseknek - az erőfeszítés folyamatát támogatja a tudományos ötletek előszűrése mellett, lobbitevékenységet integrálva a folyamatba. CZENE ATTILA TARCAJA Ugye élsz még, Erzsiké? Az egyik csupasz főemlős olyan állatfajjá alakult, amely járt már a Holdon is, Való Világot néz, felizgatja ha a nyakát puszilgatják, egyes vicceken nevet, fontos dolgokat képtelen megjegyezni miközben egy Illés-dal soha nem megy ki a füléből. S ha úgy alakul, akkor az édesanya kukába dobja egészséges csecsemőjét. Érdemes volt ennyit tanulni, szenvedni tízezer évek alatt? 1\i- dunk-e még sírni, fennhangon, mások előtt és másokért is, vagy csak úgy, bele a végtelen sötét éjszakába? Sietek át a zebrán, Kaposvár egyik forgalmas útkereszteződésében. Arcok jönnek szembe. Sorsok jönnek szembe. Egy ideje szinte mindig arra gondolok, ha ismeretlent látok: vajon ő az? Ilyenkor azonnal kizárom a nevetgélő, mosolygó, álmodozó arcokat, a nagyon fiatalokat s persze a férfiakat. Remélem, él még köztünk a nő, aki egykor a jó vicceken sokat nevetett, s imádta ha a férje a nyakát puszilgatta - persze ilyen tavaly karácsony táján történhetett utoljára. Úgy tudni, nem volt ez szerelem az első látásra, mindketten sokat tettek annak érdekében, hogy boldog pár lehessenek. Nem is tetszett a férfi a nőnek, talán csak az, hogy magasra nőtt, és intelligenssé tette a szemüvege. De kitartónak bizonyult, s jó volt a humora. Először a bizalmát nyerte el, majd a barátságát, s egy farsangi bál után az ágyában ébredtek. A lagzi után is sok időt töltöttek a párnák között; az első időkben azért, mert kíváncsiak voltak egymás testére és érdekesnek bizonyult a szex, utána pedig elkezdtek sóvárogni egy közös gyermek után. De a nőnek nem sikerült teherbe esnie. Évek teltek el így. Már lemondtak a saját babáról, s megbeszélték, hogy idegenét nem fogadják örökbe, kettesben fognak megöregedni. Aztán a nő egy délután rosz- szul lett a munkahelyén. Szédült, hányingere lett. Nagyon megijedt, de nem ment el orvoshoz, mert attól félt: ha betegszabadságra megy, akkor kirúgja a főnöke. Tudta, hogy több tucatnyi jelentkezőből választhatná ki az utódját, s találna nála ha ügyesebbet nem is, de fiatalabbat biztosan. Otthon azonban nem tudta eltitkolni a baját, s a hét vége előtt a férje szinte erőszakkal elcipelte a háziorvosához. A doki a vizsgálat végén eltátotta a száját meglepetésében, hiszen tudott a pár régi problémájáról. A nővel hamiskás mosollyal közölte a gyanúját, s figyelte a reakcióját, hiszen biztos volt benne, hogy nem a férje termékenyítette meg. Nagyon meglepte, amikor a páciens örömében majdnem a plafonig ugrott, föltépte a rendelő ajtaját, s sikoltozva a férje nyakába borult Amikor a vizsgálatra várakozó betegek, egy tolókocsis néni és egy folyton orrát fújó kisiskolás megértették a nagy lelkesedés okát, egymásra nézve tapsikolni kezdtek. A nő nehezen viselte a terhességét. Sokat feküdt, először csak munkaidő után és hétvégén, de aztán veszélyeztetettsége miatt táppénzre kellett mennie. A baba szemmel láthatóan nődögéit a hasában, s a negyedik hónapban ahogyan kell, megmozdult. Nagy volt az öröm aznap a városszéli házban, még a hold is bemosolygott az ablakon, hogy fényében simogathassa a férj a kerek pocakot. Ez volt az az időszak, amikor a pár várta, hogy könnyebbé váljon a terhesség, hiszen ezzel biztatta őket több tapasztalt ismerősük, és a nőgyógyász is. Hiába. Nem vették észre, s csak utóbb rakosgatták össze az aggasztó jeleket. A kismama állandóan fáradtságra panaszkodott, s egy reggel fésülködés- nél félmaréknyi haj maradt a kezében. A nehéz terhességre fogták, s számolták a visszalé- vő napokat. Eldöntötték: ha lány lesz Zsuzsannának, ha pedig fiú, akkor Istvánnak keresztelik. Magyar nevet akartak, amit szépen lehet becézni; Zsuzsi, Zsuzska, Zsuzsikám, Pityu, Pistikém, Istu - ízlelgették a neveket. Szerdán történt, a férj leikébe örökre beleégett az a nap. Elfogyott a rendes kávé, ezért csak instant jutott reggelire, a Somogyi Hírlap fele kilógott a postaládából s ezért megázott, megvágta magát borotválkozásnál, a fogadott szülészorvoshoz indulva majdnem elütött egy biciklist, a rendelőnél pedig nem tudott leparkolni. A bejáratnál kitette a feleségét, hogy ne kelljen sokat gyalogolnia, aztán elindult helyet keresni az autónak. Két utcával odébb talált egy szűk placcot, alig tudta kitárni az ajtót a kiszálláshoz. Öt nő ült az elegáns váróteremben. A férj mosolyogva kereste szemével a párját, aztán hirtelen elkomorodott. Négyen nevetgélve pletykáltak, kisimult arcú kismamák. A legszélén ült félszegen a felesége, fehéren, nyúzottan. Az orvos is észrevette ezt, hiszen a többiektől elnézést kérve rögtön őt hívta be a szobájába. Hetekbe telt, amire kiderült, hogy Erzsiké - nevezzük így a nőt - rákos. A sejtjeit felfaló daganat a tüdejében alakult ki, bár soha nem dohányzott. Az orvosok versenyt futottak az idővel, hiszen Zsuzska - mert csinos kislány volt a magzat - napról napra nőtt a hasában. Végül leültek beszélni az édesapával, Ferenccel. Elmondták neki: a daganat rosszindulatú, s a tüdőről kezdett átterjedni más szervekre is. Zsuzska akkorra már hat hónapos volt.- Az édesanya vagy a kisgyermek? - kérdezte aztán a sebész, kerülve a szemkontaktust. Ferenc először nem is értette a kérdést. Aztán elmagyarázták neki: csak egyikük élheti túl a betegséget. Ha szerencsés. Erzsikének már elfogytak a könnyei. Ha vigasztalni próbálták, mindig a temetőre gondolt, a kis fehér koporsóra, amit mó- ternyi vastag hideg föld borít. Mindig anya akart lenni, de a kislányt idő előtt meg kellett szülnie, hat hónaposán, hogy legalább ő maga életben maradhasson. Már nem teszi föl a kérdést magának, hogy van Isten vagy nincs Isten. Szívesen szenvedne helyette a kereszten, de neki nem engedték meg, hogy feláldozza magát. Nem sír a kemoterápiás kezelések után sem. Az orvosok biztatták, de a férje mindig hidegnek érzi a kezét, amikor leteszi az ebédre hozott meleg levest és leül az ágya mellé. Már két hete, hogy utoljára hallottam róluk, ezért nem tudom, merre kanyarodott a történetük. Csak azt látom nap mint nap, hogy jönnek velem szembe a zebrán, a járdán, a boltban, a postán, a parkolóban az ismeretlen, titokzatos, szomorú sorsok. Lehet, hogy egyikük Erzsiké. Ha él még. Amióta egy picit összeért a lelkünk, még inkább dühöt érzek, ha arról hallok, hogy egy édesanya megölte a saját egészséges gyermekét. Persze az már egy másik tragikus történet...
