Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-04 / 282. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 4., SZOMBAT 4 MEGYEI KORKÉP Az utolsó cetli is lekerült a bejárati ajtóról a tizenegyes A japán pontosság és szavahihetőség után nehéz volt ismét Magyarországon Kántor Sándor BURCSA TIBORNAK jár egy ka­lapemelés. De inkább kettő. Ha annak idején nem csön­get be Kántorékhoz, hogy fi­am, most jössz velem, lehetsé­ges, hogy a sportág hazai tör­ténetének talán legnagyobbjá- ról nem születik nóta Olasz­honban. A jövőre 40 éves vi­lágklasszist ugyanis a kezde­tekkor a röpi mellett a foci is vonzotta, járt is lelkesen edzé­sekre, ám egyszer éppen egy­beesett a soros tornák idő­pontja. A három választási le­hetőség közül az otthonmara­dás mellett döntött Na, ekkor jött Burcsa Tibor... másfél évtizeddel később a modenai publikum így már lelkesen énekelhette: Női abbiamo un ungherese, che vi rompe il culo ale, azaz sza­bad fordításban, Nekünk van egy magyarunk, aki szét­rúgja a seggeteket! beszédes, mint ahogyan a cuneói Kantor-Ace, azaz Kántor-Ász is sokatmondó. A fegyelmezett japánok nem en­gedtek meg maguknak ilyen heves érzelemnyilvánítást, helyette a mérkőzések után másjel óráig hajlongtak előt­te az aláírásáért esedezve. Az egyik sportszergyártó cipőt nevezett el róla, a csapat név­adó szponzora, a Panasonic vezére pedig behívta magá­hoz a bajnoki bronzérem után, s megköszönte, hogy sosem látott magasságba emelte a klubot. Egyúttal fel­ajánlotta neki, oktassa egye­temi szinten a sportágat Az ajánlat még ma is érvényes... persze ahhoz, hogy a hazai bajnokságon és kupán kívül német bajnoknak és kupa­győztesnek, olasz kupagyőz­tesnek, Európa- és Ázsia-ku- pa elsőnek - levezetésként katari bajnoknak -, 168-szo- ros válogatottnak mondhas­sa magát, mindent a sport­nak rendelt alá Szerencséié re a család is támogatta: elfo­gadták, hogy japánba igazol, majd, hogy visszatér - játé­kosnak, edzőnek, kapitány­nak - Kaposvárra. Ahonnét indult, ahol első pontjait sze­rezte. S ahol tavaly beütötte a húszezrediket..- És még ott voltak a nyelvi nehézségek. Itthon oroszt ta­nultam, kiutazás előtt ugyan el­végeztem egy gyorstalpaló an­golt, de...- Kellőképpen mérlegelek. Ki­jelölök egy célt, s megpróbálok felé tartani. És kikerülni a zsák­utcákat. Talán emiatt mondják sokan, öntörvényű vagyok. Az a baj, hogy egyelőre ide­haza a Megasztár-típus a menő. Aki három hónap alatt jut a csúcsra.- Sokat köszönhet Moculescu edzőnek.- Ő éppen fordítva látja: a Dachau német szinten is kiscsa­patnak számított, mielőtt odake­rültem. Utána bajnokságot és kupát nyertünk.- Gondolom, imádták.- Bumm-Bumm Kantornak hívtak a teniszező Becker után. A felugrásos nyitásaim miatt.- Mégis váltott. Méghozzá egy kiscsapatra.- Amikor elhatároztam, hogy a röplabdából akarok megélni, a legnagyobb álmom egy valami­kori olasz szerződés volt.- Na jó, de a Forlíba?- Hívott a Torino is, sőt, már egy évvel korábban a Montichia- ri, ám akkor halt meg az édes­apám, s nem foglalkoztam az egésszel. Végül az döntött, hogy olyan csapatot akartam, ahol biztosan kezdeni fogok.- Befért volna máshová is...- Higgye el, jó döntés volt! Mo­denába már teljesen más feltéte­lekkel igazolhattam.- Mindig ilyen ra­cionális?- Konfrontálódott is eleget...- De sokszor utólag kiderült, igazam volt.- Mint az Európa-bajnok,ságon?- Óriási lehetőséget hagyott veszni a sportág! Bravúrral kiju­tottunk, meg kellett volna lova­golni az eredményt, de nem si­került.- Ha Kántor Sándor akkor nem Japánban üti a labdát, ha­nem még mindig a világ leg­erősebb ligájában, Itáliában... Nem volt hiba váltani?- Eleinte úgy gondolkodtam, legyen nevem, aztán megélek belőle. Ám amikor először hív­tak a japánok, nemet mondtam, mindenképpen akartam egy aranyat nyerni az olaszoknál.- A Cuneóval össze is jött.- Két nappal az Olasz Kupa aranya után már jött az e-mail: hallottuk, sikerült, mikor me­gyek? Aztán megnyertük az Eu­rópa-kupát is, akkor megint ér­kezett a levél: ez már a második arany, mi lesz már?- A család per­sze szíve­sebben ma­radt volna.- A ne­jem nagyon nem akart jönni, a fiam két-, a lá­nyom négyé- vés volt, bármi történik, nem lehet csak úgy hazaugrani. átköltöztek. tóbb a feleségem meg is köszönte azt a négy évet így ugyanis sikerült megvaló­sítani az egyik álmát, egy önálló fotókiállí­- Látható, ki nyert...- Törölték a pasz- szust, leigazolhattam.- Ez volt a nagyobb változás, vagy a ja­pán kaland.- Egyértelműen a német Át kellett prog­ramoznom magam: tel­jesen más országba és röplabda-kultúrába csöp­pentem. Három hónapig csak edzettem és aludtam. Bizonyítanom kellett.- Furcsa lehetett: itt­hon megkoronázták a szurkolók, kint pedig csak egy a játé­kosok közül. Tizenegyes. A labdarú­gásban büntető. A röplab­dában nincs ilyesmi, az ellenfelek mégis úgy érezték, ha a háló túlolda­lán felé szállt a feladás. Vas András tost elvitte Erdei Tomi, a korosz­tály sztárja. A felnőttben kiszúr­tam a 11-est.- Örökre.- Japánban 22-sel játszottam, ott tizennyolcig a hazai játéko­soknak jártak a számok.- Nem reklamált?- Már nem érdekelt- Pedig amekkora sztárnak számított...- Az ember tudja, mihez érde­mes ragaszkodnia.- Mint anno a német szerző­déshez. Nem sok alternatívát adott a szövetségnek.- Létezett egy buta szabály, 24 év alatt nem lehetett külföldre igazolni. Huszonhárom évesen keresett meg a Dachau... Ak­kor tényleg bekeményítet­tem: ha nem engednek ki, visszavonulok.- Osztott-szorzott, s ez jött ki?- Megtetszett. S juniorban és az utánpótlás-válogatottban már ez volt a mezszámom - fe­lelte Kántor Sándor.- És korábban?- Miniben a kettes.- De ez már számmisztika?- Talán a február miatt, akkor születtem. A korosztályban csak nyolcig volt számo­zás. A ha­tást. Amire, mivel tudtak róla Ja­pánban és a pesti követségükön, japánok is lejöttek Kaposvárra.- Hálás társaság.- Az első jelző, ami eszembe jut velük kapcsolatban, a pontos.- És a második?- Szavahihető. Ott egy kézfo­gás annyit ér, mint itt tucatnyi jogász által szignált szerződés.- Nehéz lehetett újra itthon...- Az emberek is másként gon­dolkodnak, de a sportolók is.- Akkor miért nem maradt?- A lányom akkor ment iskolá­ba, s itthon akartam beíratni.- De ez a mai magyar röplabda nem túl vonzó.- Remélem, van jövője. Feláll egy új szövetség, s talán sikerül elindulni felfelé. Mert különben lemaradunk.- Ez már inkább múlt idő...- Nagyot kell változni. S ez tu­lajdonképpen nem csak a röp­labdára igaz. Csak az a baj, hogy egyelőre idehaza a Megasztár­típus a menő. Aki három hónap alatt jut a csúcsra.- Ez megint sokaknak nem fog tetszeni... És akkor ott vannak még a spontán irigyek is.- Van belőlük rengeteg.- Mit a legjobban?- Mindent!- A csúcsra vezető út nélkül.- Naná, a lemondást nem lát­ják. Hogy nem volt buli kétna­ponta, semmi szabadidő, viszont annál több verejték.- A diákigazolvány helyett- Felvettek mérnöknek a Pollackra, ám a röplabdát válasz­tottam. Pedig imádtam a szakraj­zot, ha önkéntelenül firkálgatok, ma is legtöbbször geometriai áb­rák jönnek ki a végére.- Mikor érezte először: jól dön­tött?- Az első olasz szerződésnél.- És amikor aláírta?- Eszembe jutottak a cédulák a kaposvári lakásajtón. Melyek­re felírtam a céljaimat És gondo­latban letéptem az utolsót is... Termet is kaptak a számítógépekhez Pusztakovácsiban Tovább erősítik a turisztikai vonzerőt balatonmáriafürdő Százmillió forintos fejlesztés a hajóállomási strandon Megdobálták a betörők a háziakat Nyolc asztali számítógép, há­rom laptop és három interaktív tábla. A tanításban, tanulásban is segítséget adnak a pedagógu­soknak és a diákoknak az új in­formatikai eszközök a puszta- kovácsi általános iskolában. Kresztyankó András polgár- mester a számítógépes terem átadásán arról is beszélt: a pusztakovácsi és környéke mikrotérségi társulás pályá­zott a számítógépekre. A társu­lásba három fenntartó telepü­lés tartozik: Pusztakovácsin kí­vül még Táska és Libickozma. Uniós támogatással csaknem négy és fél millió forintból va­lósították meg az elképzelései­ket. ■ V. E. Most még egyelőre hófödte szépségében mutatkozott meg Balatonmáriafürdőn a hajóállo­mási szabad strand. Eddig dol­goztak a felújításán, fejleszté­sén. A sétány elején, a szalag ünnepélyes átvágása után kap­tak szabad utat a meghívottak. Galácz György, Balatonmária­fürdő polgármestere győzte so­rolni, mi minden valósult meg a szabad strandon. Járda, parko­ló épült, kicserélték az elektro­mos hálózatot, újak a kandelá­berek, fákat ültettek, parkosí­tottak, de nem maradtak ki az új utcabútorok sem, melyekkel majd tavasszal rendezik be a te­ret. Elkészült akadálymentes bejárattal az új szociális blokk Szalag átvágással nyitották meg az utat a százmilliós fejlesztés előtt is, valamint a zuhanyzókban korszerű technológiával már melegvízben tudnak majd letu­solni nyáron a strandolok. - A turisztikai vonzerőt növelő be­ruházás filozófiájához hozzá­tartozik egy színpad tetővel, komplett hang és fénytechniká­val is - zárta a fejlesztéseket a polgármester. A beruházás meghaladja a százmillió forintot. Az Új Ma­gyarország Fejlesztési Terv ke­retében ehhez az Európai Unió és a magyar állam csaknem 47 és félmillió forint támogatást adott, valamint nemzeti forrás­ból kapott még 14 millió forin­tot az önkormányzat az önrész kiegészítéseként. ▲ Három háznál fosztották ki a melléképületeket Ordacsehiben, a tolvajok kizárólag eszközöket loptak, egyebek mellet motoros fűrészt és fűkaszát. Az utolsó helyszínen a háziak felfigyeltek a mozgásra, s megzavarták a bű­nözőket, akik helybeliek közlése szerint megdobálták az őket tet­ten érőket, majd elmenekültek. Karsay Kornél, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője elmondta: a rendőrség megtalálta a lopott holmi egy részét az autópálya mellett. A betörők vélhetően nem merték magukkal vinni azokat, mert a rajtaütés miatt tartottak attól, hogy elfogják őket. ■ Füleki T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom