Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-29 / 302. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 29., SZERDA INTERJÚ 11 Nem kell több olvasó a jó versnek sem nyári László Az első nyolcszáz forintos honoráriumtól a Hamvas-féle lírai árokpartig Elég a versnek annyi olvasó, amennyi van. Költőnek lenni lelki állapot, egy olvasó épp olyan fontos, mint százezer. Nyári László költő nem vár figyelmet, sokat mosolyog, és legalább annyit jár védősisakban. Balassa Tamás- Mennyit ér ma egy vers a lapokban? A Képírás fizet honoráriumot?- Nem, miért is fizetne? Aki úgy érzi, pénzért ír vagy szívességből, hagyja abba. Aki igazán jó költő, és mondjuk öt-tíz verse megjelenik egy évben, versenként százhúszezer forintot kellene neki adni a megélhetéshez. Eny- nyit senki sem kap. És ha nem kap százhúszezret, akkor nem mindegy, hogy kap-e ötezret? Hamvas Béla írta valahol: életművemet az árokparton is megírom. Ez volna a lényeg.- Mikor szembesült vele, hogy még a remek rímekből sem lehet megélni?- Akkor, amikor húsz éve az első három versem megjelent a Somogy folyóiratban. Nyolcszáz forintot kaptam értük. Aznap jött a gázszerelő, ekecselt valamit, és elkért ezerhatszázat. Az irodalom nem lehet más, mint misszió. Thomas Mann tizenhét évig írta a József és testvéreit...- Esterházy kilencig a Harmónia Caelestist: hogy kortárs is legyen.- Ha pénzért csinálták volna, sovány lenne az órabérük. Költőnek lenni lelki állapot. Mondok egy példát. A néhai Fodor András haláláról előbb értesültem, mint hogy megkaptam volna névnapi üdvözletét postán. Ugyan nem vagyok híve annak, hogy egy jeles kortárs távoztával száz költő ragadjon tollat, de jó barátom síron túli üzenete megfogott. Az ember, ha költőből van, ilyenkor ír egy verset, de ezt nem azért teszi, hogy azonnal megjelentesse.- A lírát lépten-nyomon temetni szokás. Temessük?- Az istenért se! A költészet helyzete semmivel sem rosszabb, mint kétszáz éve, amikor alig tudott valaki olvasni. Ma rogyadoznak a polcok a verseskötetek alatt. A könyváruházakban már a földön is tornyokban áll az irodalom. Nem is megyek többé abba a boltba, ahol egyszer megláttam a padlószőnyegen Aranyt.- Ha ő a földön, akkor ki a polcon?- Megdöbbentő, amikor az ABC- rendben egymás mellett találjuk a Havast Hraballal, a Kendét Kunderával vagy Jamie Olivért OrweUel. Amikor minden celeb könyvet ír, előállhatnak ilyen „rossz szomszédságok”.- Sok könyv, kevés olvasó. Drága könyv, szegény olvasó.- Az olvasás nem pénzkérdés, a könyvtárban nem számít a könyvár. A szocializmus népes olvasótábora mesterségesen gerjesztett történet volt. Mára a helyükre kerültek a dolgok.- Akkor nem kevés az olvasó?- Amennyi kell, annyi van, és a- mennyi van, az éppen elegendő.- A találkozókon írófüggetlenül néhány tucat arc ismétlődik...- Kaposvár értelmiségi város, és ha összeadnánk a tanárok, orvosok, művészek, mérnökök számát, akkor egy író-olvasó találkozóhoz nem lenne elég a könyvtár kisterme. Csak a humán értelmiség köréből számtalanszor kellene megtelnie a Szivárványnak. De nem telik meg. És ez nem olyan nagy baj. Egy embernek írni ugyanolyan értékes, mint százezernek. Ha valaki mindenkinek tetszik, az gyanús. Aki tűér naponta 2-3 órán át hülyeségeket nézni a tévében, az ráérne értelmes dolgokra is... Persze, attól még lehet jó valami, hogy nekem nem tetszik. Olyan ez, mint a népköltészet sikere: majd az idő elválogatja. Nyári László megdöbbentőnek tartja, amikor a könyvespolcon egymás mellett látja Havas és Hrabal, Jamie Olivér és Orwell köteteit- Könyvszerető ember, rengeteget olvas. A fiai örökölték a betűimádatot?- Barnabás, akinek sokat meséltem, és ezek Őszi Zoltán barátom illusztrációival kötetben is megjelentek, életében el nem olvasott könyvet önszántából. Pedig könyvek között nőtt föl, és apját mindig olvasni látta. Más érdekli, internetes vállalkozást vezet.- És a kisebbik?- Szabolcs rám ütött, imád olvasni. A könyvszeretet különbsége ellenére mindketten értékesek. Az irodalom, a költészet érzelmi kérdés, a szöveget is szeretni kell, és aki e kettőre együtt nem érzékeny, nem lesz vevő az olvasásra.- Való VUágok és Big Brotherek nélkül nem lenne több esélye a könyvnek?- Nem a valóságshow rontja el az ízlést, az azért van, mert igény van rá. Aki naphosszat Big Brothert néz, nem fog József Attilát olvasni. És ez nem értelmiségi kérdés: ismerek olvasott munkásembereket.- Egy keményen átdolgozott nap után, kizsigerelve hogy is lehetne elvárni József Attila versek olvasását?- Kizsigerelés az ipari forradalom idején volt. Aki ráér naponta 2-3 órán át hülyeségeket nézni a tévében, az ráérne értelmes dolgokra is. Ha kevés, akkor nem ettől kevés az olvasó. És egyébként is, Vergiliusnak mennyi olvasója lehetett?- És Nyári Lászlónak?- A blogjaimat húszezren látogatták eddig. Nem tudom, ki egy pillanatig, ki egy percig, ki tovább, de ez talán nem olyan kevés. De mint mondtam, ha a költő nem megélhetési költő, akkor az egy lényegében ugyanannyi, mint a százezer. Jó, ha az embert olvassák, és Megél a jóisten hosszú ideje már fehér motorbiciklin jár közöttünk s rendszeresen megbocsát áldást oszt a rendőrnek ki nem sejtve kilétét minduntalan megbírságolja s még élvezi is amint a nagyszakál- lú huligán motorossal lámpát szereltet féket igazidat az úristen fogyó folyószámláján merengve szüntelen arra gondol neki szeretnie kell ezt az undok alakot éppen úgy mint azt a kalapos kövéret aki múltkor a boltban ordítva követelte álljon a sor végére s szeretnie kell azt az egyenruhás mohamedánt is aki miad a benzin ára lassan a lakásáig kúszik szeretnie kell bár az ő motorját sem a sóhaj hajtja az úristen nehéz helyzetben van mert hiába túlórázik osztja a megbocsátást a szeretetet dupla órabérért este nyolcig a számlák és csekkek egyre kifizet- hetetlenebbül sorakoznak a kredencfíókba most azon gondolkodik éppen hogy a fehér motort rózsaszín biciklire cseréli mert jön a karácsony s neki mint tavaly most is mindenhová vinnie kell egy kis békét s bizodalmát a lekonyuló fejeknek hogy bár kissé szűkösen éhesen még él az Úr Nő a könyvesboltban a nő a könyvesboltban se szép nem volt s nem volt sugárzón eleven de Kunderát ved s kezében a lét oly könnyedén szállt a pénztárgépig mint mikor pitypang vitorlát repít a szél nem volt szép a nő a könyvesboltban nem táncoltak szemében huncut tüzek mégis mikor táskájába tede a lét elviselhetetlenül könnyű led s a könyvesbolt üres Nyári László KÖLTŐ, 49 ÉVES. Az első kötete 1992- ben jelent meg Ének a XXI. századból címmel. Két év múlva máris jöd a Búcsú az olvasóktól: a kötet végül 1997-ben jelent meg. Ez idáig utolsó, a Romlás virágai című kötete 2007-ben látod napvilágot. A hármas magyar igazság után a Ráadás című könyv íródik ezekben a napokban. Könyveit szinte teljes egészében közzéteszi az interneten. három blogot ír váltakozó lendülettel, Kéktoll néven ( www.kektoll.com ) irodalmit, Égikéktoll (Simon Odó emlékére) néven közéletit, Fröccs néven bordalosat. A Képírás.com egyik ötletgazdája, programozója. korábban a Sonline.hu Somogy blogjának egyik szerzője volt, közelebb a konzervatív nézetekhez, de aki beskatulyázta, olvassa el a Népi\ nemzeti, satöbbi című versét (Ének... 67. oldal). Különös, de semmiképpen sem hétköznapi szokása, hogy balliberális kormányok idején Magyar Nemzetet, konzervatív kormányok alad Népszabadságot olvas előfizetőként. Most a napisajtó politikai imamalmaitól csömörlöt- ten megtörni látszik a hagyomány: csak a szombati kulturális melléklet miatt olvas országos napilapot. PROJEKTMENEDZSERKÉNT dolgozik építkezéseken, végzett gépész, hegesztő, informatikus. Nős, feleségével és két fiával Kaposfüreden él, ahol korábban részönkormányzati képviselő is volt. Derűs ember, aki imádja a szócsavarintásokat. A szeme körüli mosolyráncok csak akkor simulnak ki, amikor édesapjának elvesztéséről beszél. arc poéticája is lehetne a következő idézet: „írásaimnak nem célja, hanem oka van. Az alkotás, a gondolatok szabatos megfogalmazásának szenvedélye vezet. A lét és nem lét foglalkoztat, s a rítusok újra teremtésének igézete. Nem várok elismerést, kíméletet, még figyelmet sem." az is jó, ha nem. Nem érdekes a nagyságrend. Az irodalmat nem lehet számszerűsíteni, nincs mérőszám. Minőség van, legfeljebb nem megfelelő az értékelés. Updike nem kapott Nobel-dí- jat, pedig megérdemelte volna. Más kapott kevesebb érdemmel is.- Fodor András egyengette az útját. Önnek is van mentoráltja?- Megkeresnek időnként barátok, hogy mondjak véleményt ismerős fiatalok írásairól. És én mondok. Régebben recenziókat is írtam. Persze, attól még lehet jó valami, ha nekem nem tetszik. Olyan ez, akár a népköltészet sikere: majd az idő elválogatja.- Mitől szép? - kérdezhetnénk?- Jó az a vers, amelyik gurul. Gördülékeny, nincs benne törés. Csak akkor törik, ha szándékosan eltörik. Igen szép példa Weöres Sándor Fughettája, ami az egyik legjobb vers. (A költő szaval.)- Mikor ír verset? Jön az ihlet, és rögvest nekilát?- Hát az nem kis nehézség volna egy építkezésen. Ott azonnal el kell hárítani: „Most nem érek rá, kérlek, menj el”, mondom magamban. Nem vagyok lökött, de vannak alkalmatlan helyzetek. Később lejegyzem a gondolatot, elég jó a memóriám. Fodor András leginkább csak a nyári balatoni szabadságán írt verset, akkor viszont olykor naphosz- szat. Munka közben én inkább mondok verset, sem hogy írjak, nincs is annál jobb, mint amikor az ember vezetés közben Husztot szaval. (Szaval.)
