Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-28 / 301. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 28., KEDD MEGYEI KORKÉP 5 az utolsó könyv A Göllén született és a hadseregbe bevonulásáig Kaposváron diákoskodó írófejedelem kereste az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt... és megtalálta a Hazáját. FEKETE ISTVÁN A BALLAGÓ IDŐBEN Könyveit közel tucatnyi nyelvre fordították le, és sok millió pél­dányban adták ki. Mégsem volt olcsó népszerűségre törekvő „ponyvaszerző”. Vitatta-e valaki ezek után, hogy nagy íróról van szó? Magyarországon vagyunk, tehát - igen... Nagy Zoltán Fekete István - ha bántotta is a szakmai mellőzés - tette a dolgát. Magányos alak­ja volt a magyar irodalomnak. Viszont egy olyan korban, a 20. században szólt a szeretet hangján, amikor nagyon is más­féle szólamok visszhangzottak az embe­rek fülében. Az olvasók iránta megnyil­vánuló rajongása - írásművészetén túl - részben erre a ritkaságszámba menő tu­lajdonságára vezethető vissza. Részben pedig éppen arra, hogy a hivatalos iroda­lomkritika sokáig nem vette komolyan írói teljesítményét, amit az olvasótábor politikai üldöztetésnek gondolt. Tény, hogy 1946 tavaszán Fekete Ist­vánt brutálisan összeverték (lehet, hogy a politikai rendőrség emberei), ekkor bal szemére úgyszólván megvakult. 1949-ben elvesztette az állását; évekig alkalmi munkákból élt, könyveit nem adták ki, és csak az ötvenes évek köze­pétől írhatott ismét a megjelenés remé­nyével. Ezután azonban egyre több műve került ki a " nyomdából. BALLAGÓ IDŐ Olyan regények és novellák, amelyeket át- meg átszőnek az ön­életrajzi elemek. (Élet­művében tehát egy­szerre kap szerepet a kitalálás és a kitá­lalás.) A római ka­tolikus kántorta­nító első gyerme- j ke számára mindvégig meg­határozóak vol- H — tak a göllei és > dsjjp általában a so- Jj mogyi emlé * kék: a szülőfalu és a megye a későbbi író természet- és ember- szeretetének is forrása lett A göllei gyermekévek után 1910 elején Kaposváron élő anyai nagyszüleihez köl­tözött a kamaszodó fiú. A Rózsa utcai há­zon, ahol laktak, 1984 óta emléktábla fi­gyelmezteti az arra járót „Mestör- pistára”. (Az avatóünnepségen Takáts Gyula költő mondott beszédet.) A kaposvári gimnáziumban nem érez­te jól magát a kötöttségeket nehezen tűrő, áldott jónak és szeh'dnek saját bevallása szerint sem nevezhető Fekete István. Mi­vel több tárgyból is megbukott, szülei át­íratták a polgári fiúiskolába, ahol sokkal jobban ment neki a tanulás. 1915-től már a felső kereskedelmi iskola (a 2011-ben százéves közgazdasági szakközépiskola) padjait koptatta. De tovább koptatta szü­lei idegeit is, mert az 1916/17-es tanév­ben újra megbukott. Miután ezt az osz­tályt ismét kijárta, és egy előkészítő tan­folyamot is elvégzett, 1918 tavaszán úgy­nevezett hadiérettségit tett, majd bevo­nult katonának. Nagyon vázlatosan így foglalható össze az a nyolc év, amíg Feke­te István a megyeszékhely polgára volt. A Ballagó idő nem gombolyítja le eddig a történet fonalát: a szerző a kamaszkora kezdetével, 1914-gyel zárta le a kéziratot. A huszadik századdal egyidős Fekete Ist­ván gyermekkora - és a Ballagó időben feltérképezett időszak - tehát éppen a boldog békeévek végéig tart. Élete utolsó könyve (amelyről ő termé­szetesen nem gondolta, hogy az utolsó lesz, hiszen számos regényterve volt még) nem volt könnyű szülés. Sőt: kifeje­zetten nehezen készült a Ballagó idő, ne­hezebben, mint bármelyik regénye. Azért is, mert ekkor már erősen megrom­lott az író egészségi állapota, s azért is, mert a hosszas előkészületek ellenére sem készített a műhöz vázlatot, részletes tervezetet. írás közben jobbára rögtön­zött. A 70. éve felé közeledő Fekete Ist­vánt mind jobban felzaklatta a visszané- zés, nemegyszer hagyta, hogy elsodorja az emlékek áradata. Egy élet tanulságai­val a tarsolyában - meg a szívében és az agyában - talán nem is tehetett másként... Sok címötlet merült fel a szerzőben: „Első harmad”, „Fogy az út”, „A gyóntató­székben”, „Az emlékek dombján”, „Számvetés”. Mindegyiket elvetette, de a végleges címet - a Ballagó időt - sem tartotta kifogástalannak. (Az „idő” fel­tétlenül igazolta a címválasztást. Szin­Fekete István M ■ < ü — —. 3Ü Fekete István vadászaton a kedvenc ebével ti forrásként is forgatható. A szülőfalu, Gölle múltjának, földrajzának, hagyomá­nyainak éppúgy tárháza, mint ahogy a századelő Kaposváráról is sok mindent elárul az olvasónak. „Kerestem az utat, a „Ekkor kint valaki becsapta a kapuajtót, mintha erőszakosan pontot tett volna emlékeim után, és sötét lett egyszerre, mert egy véres szárnyú, fehér madár szállt a levegőben, amiről azt hittem - galamb, pedig akkor hagyta el az emberiséget a szeretet egyet­len fehér madara, a Béke. ” Fekete István lr, Tiiniűmstoyök i te szállóigévé vált azóta.) A mélyen vallásos szerző legtöbbször „gyónás”-nak nevezte a szigligeti Alkotó­házban írt művét. „Gyónás ez a könyv, emlékeim feltisztult szeretete, és szerete- te szülőföldemnek, minden emberének” - mondja a Ballagó idő első lapjain. A ki­tárulkozással az is célja volt, hogy az utó­kor ne magyarázhassa félre írói szándé­kait. Ahogy egyik levelében megfogal­mazta: „Hát ezt írom, megkímélve az utó­dokat, hogy dús fantáziájukat rám paza­rolják, és megmagyarázzák - esetleg az én utódaimnak is hogy mit, miért és miként írtam, és hogy miféle ember volt az öregapjuk.” A műben közölt tények többségét az irodalomtörténeti és életraj­zi kutatások igazolták. így hát a könyv re­gényes elemei ellenére akár helytörténe­patakot, a nádast, a cserszagú erdőt..., és megtaláltam a Hazámat” - áll a Ballagó időben. Ennél pontosabban aligha lehet­ne szavakba foglalni a helyismereti mun­ka célját és értelmét. Bár a zaklatott kamaszkorban megis­mert Kaposvárt az író nem ábrázolta az­zal a bensőséges szeretettel, mint a kis­gyermekkor Gölléjét, a sokszor kritikával szemlélt, sőt eleve elutasított városi kör­nyezet is mélyen és pozitívan megérintet­te. (A Fekete István által bemutatott Ka­posvár a várostörténet egyik legvirágzóbb korszakát érte, amely korszaknak éppúgy az első világháború kirobbanása vetett vé­get, mint a regény emlékfolyamának.) Is­kolai kudarcainak hideglelős emlékeit is jórészt feledtették a pajtásaival kialakított és nemritkán az író haláláig tartó barátsá­gok. Közülük néhányat az irodalomba is átültetett: egyik polgári iskolai osztálytár­sa, az 1948-ban elhunyt Kondoray Béla mindmáig „Bütyök”-ként él a Tüskevár-ol­vasók képzeletében. Bár az is igaz: ami­kor a Kaposvári Állami Közgazdasági Tech­nikum ünnepelte elődje, a felső kereske­delmi iskola megnyitásának 50. évfordu­lóját - ekkor, 1961-ben vette fel Noszlopy Gáspár nevét -, az országos hírű író nem ment el a jubileumi rendezvényre. És a Ballagó időben sem említette meg, hogy a gimnázium után a kereskedelmiben is osztályismétlésre kényszerült.. A saját fiatalkorát nagy kedvvel és te­hetséggel „irodalmasító” Fekete István nem tartotta magát ifjúsági írónak. Két­ségkívül sokoldalú szerző volt: írt regényt, elbeszélést, regényes életrajzot és önélet­rajzot, drámát, filmforgatókönyvet, verset, tankönyvet, tudományos művet, s méltán sorolják a vadászirodalom, az állatregé­nyek legjelentősebb alkotói közé. De az öt­venes évektől kezdve az állatok „nyelvén” is a társadalomról kísérelt meg szólni, leg­alább allegorikus módon. A politikától mindig nagy távolságot tartott (nem is le­hetett ez másként egy erkölcsi értékek bánt Uyen szorosan elkötelezett ember­nél), bár néhányszor érezte, hogy meg kell szólalnia. (E tárgykörben leginkább a forradalmi magyar ifjúság helytállását méltató 1956-os levelét szokták emleget­ni.) Néhány utalás viszont még nagy regé­nyeiben is elárul valamit politikai nézete­iről, persze a szükséges „kódfejtés” után. „Úgy éreztem: a Rózsa utca - amelynek azóta már négy neve is volt, hódolva az idő múlandó nagyságainak - már befoga­dott” - írta a Ballagó időben. Nos, ha a Ró­zsa, azaz a mai Gróf Apponyi Al­bert utca „négy nevét” nem is tudják felsorolni a kaposváriak, arra azért sokan emlékezhetnek, hogy a Ballagó idő megjelenése­kor - és még so­káig - ez az utca Marx Károly ne­vét visélte. Bizto­san tudta ezt Fe­kete István, tud­ták a kortárs vá­roslakók is, de a cenzorok nem itt, hanem Budapesten munkálkodtak. így tehát az Úttörőmozgalomban és a KISZ-ben tevé­kenykedő magyar fiatalság egész nemze­dékei olvashattak arról (bár Kaposváron kívül aligha tudták, mit is olvasnak), hogy a marxizmus félistenként emlege­tett megalapítója Fekete István szerint egyike volt „az idő múlandó nagysá­gainak"... Az irodalomtudósok egyetértenek ab­ban, hogy a Ballagó idő kulcsregény Fe­kete István életművében, mert általa tu­dunk a legközelebb férkőzni az író sze­mélyiségéhez. A szívbetegséggel küszkö­dő író még látta a Ballagó idő korrektúrá­ját, de az 1970 végén megjelent kötetet már nem vehette a kezébe. Betegsége mind jobban elhatalmasodott, ambe már nem volt segítség ezen a világon. 1970. június 23-án hajnalban Fekete István szá­mára megállt az idő. Fekete István YjtÁ A BALLAGÓ IDŐ UTOLSÓ MONDATA i AZ ÍRÓ ÉS TERMÉSZETBÚ­VÁR Fekete István 1900- ban született a Somogy megyei Göllében. Az elemi iskolát már Kaposváron fejezte be, ahová 1910-ben költözött a család. 1917-ben jelent meg első publikációja a Zászlónk című budapesti folyóirat­ban. 1926-iG Debrecenben és Magyaróváron végezte a gazdasági akadémiát, majd a Baranya megyei Bakócán és Ajkán volt gazdatiszt. Az ajkai ura­dalomban országos hírű növénytermesztési és ál­lattenyésztési sikereket ért el, ugyanakkor - az 1930as évek elejétől - folyamatosan jelentek meg írásai a Nimród cí­mű vadászújságban és az Új Időkben. ELSŐ REGÉNYE, A kop­pányi aga testamentuma 1937-ben, Zsellérek című társadalmi regénye 1939- ben nyert pályadíjat Az író neve Hajnalodik című drámájának bemutatója után, 1940-től vált orszá­gosan ismertté. Családjá­val 1941-ben Budapestre költözött, s szakfilmíró lett a Földművelésügyi Minisztériumban. TÖBB JÁTÉKFILMJÉT MUTAT­TÁK be, s 1944-ben a Kis­faludy Társaság tagjai közé választották 1952 És 1954 között ha­lászati oktató volt Kunszentmártonban, majd rokkantsági nyugdíj­ba vonult Az ötvenes években adták ki először Kele, Lutra, Bogáncs, Tüs­kevár és Téli berek című regényeit 1960-ban megkapta a ló- zsef Attila-díjat, 1970-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát 1970-BEN, 40 ÉVE HUNYT el Budapesten. A magyar nyelv igazi művésze 2004- től Göllében nyugszik A századelő Kaposvára, ahová tízesztendős korában, 1910-ben költözött a család f 7SA-,l£4 c' 7~) Mellszobra 2006 óta áll a zselici Nagymátén Göllei szülőházán márványtábla emlékeztet a nagy író szellemi örökségére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom