Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-01 / 279. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 1., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 5 Többen döngetik a Nyitott Kapukat fedél nélkül Tavaly óta még tovább nőtt a kaposvári hajléktalanok száma Balatonföldváron is saját kocsival jár a település első embere Két év alatt közel 500 fe­dél nélkülivel kerültek kapcsolatba a kaposvári hajléktalan-ellátásban dol­gozók: jelenleg úgy 300 otthontalan él a megye- székhelyen, s számuk fo­lyamatosan növekszik. Vas András- Anyádat! - sziszegi egy szurtos képű harmincas, amikor meglát­ja a fényképezőt, s kapucniját az arcába húzva kirohan az étkező­ből. Mások is szedelőzködnek, nem akarnak fotót magukról, csakhamar többen bagóznak az épület előtt, mint ahányan az ebédre várakoznak. Bár a kapos­vári Nyitott Kapu hajléktalanszál­lón csak délben kezdődik az étel­osztás, fél órával a tálalóablak nyitása előtt már vagy húszán összeverődnek.- Elvesztettem - panaszolja egy ránézésre nyolcvanéves, a valóságban a hatodik ikszet ta­posó aszott öreg sorstársának. Mármint a szatyrát, benne a kanna borral és a dohánnyal.- Ennyi eszed van! - torkollja le a kolléga. - Hányszor mond­tam, a zsebedbe' hordjál min­dent. Ez a marha hagyott már el 50 ezret is - fordul felénk. Tamáskodunk, s éppen elkép­zelnénk a kabát oldalából kilógó műanyagkannát, amikor bentről kiszólnak, kezdődik az ételosz­tás. Paradicsomos káposzta, sült hús és meggyes pite a keddi me- názsi, leves nincs, néhányan reklamálnak is, láthatóan elcse­rélnék a süteményt egy első fo­gásra: jobban laktat, pláne ke­nyérrel.- Rajta ne legyek a képen! - találja meg a fotóst egy friss ér­kező. A jelenet csak az abszolút újoncokat lepi meg, a régiek évek óta ismerik a éthordós ko­pasz műkeménykedését. Merthogy akadnak újak is, az évek óta tartó válság ide is leszű­rődik: tavaly ilyenkor húszegy- néhányan várakoztak naponta a teajáratra, az idén másfélszer annyian, s a heti ellátmányt is nyolccal-tízzel többen igénylik, mint esztendeje.- Szó szerint nem feltétlenül hajléktalanok, csak éppen elfo­gyott mindenük - magyarázza Gulyás János, a hajléktalanszálló vezetője. - Eladósodtak, esetleg a nyugdíjuk már semmire sem elég. Ma is hoznak be egy öreget Töröcskéről, hetvenezer forint a nyugdíja, de miután kifizet belő­le mindent, alig húszezre marad egy hónapra. Amiből valóban szinte képte­lenség megélni. Persze akad el­lenpélda is, a régi otthontalanok között nem egy 70-80 ezer forin­tot vesz fel minden hónap elején, csak éppen a pénz nagy része néhány nap alatt valamilyen já­tékgépben landol. A maradék pedig kannás borrá alakul... Ők azok, akiknek esélyük sincs bekerülni a szállóra, ahol jelenleg harmincnyolcán élnek, ám ha zordra fordul az időjárás, akár dupla ennyi rászorulót is fogadni tudnak. Ha nem is köny- nyedén.- Hivatalosan negyven he­lyünk van - folytatta Gulyás Já­nos -, ám tavaly télen volt olyan Akadnak, akiknek egyetlen tál meleg étel a nap fénypontja éjszaka, hogy nyolcvanan zsúfo­lódtak össze. Persze nekik csak matracokat tudtunk adni, s so­kan olyan elképesztő állapotban estek be, hogy nem győztünk utánuk fertőtleníteni. Az ilyen szomszédot maguk a hajléktalanok sem kedvelik, sokszor ők szólnak, kiket tarta­nak nemkívánatosnak - a szálló szabályait ugyanis a dolgozók és a lakók közösen hozták. És együtt is ügyelnek a betartására. A kitiltáshoz három írásbeli fi­gyelmeztetés szükséges, a notó­rius kötekedőknek hamar össze­jön. Többségük így meg sem próbál bejutni, megelégszik a népkonyha és a teajárat szolgál­tatásaival. A megyeszékhely nagyjából háromszáz hajlékta­lanja közül ők vannak többen.- Ténylegesen kevesen élnek az utcán - állítja Gulyás János -, a legtöbben meghúzzák magu­kat valamilyen állandó helyen. Pincékben, lépcsőházakban, fé­szerekben. Sokan beköltöztek az üresen álló Nostrába, ahol bor­zalmas állapotok uralkodnak miattuk, mások a vasútállomá­son csöveznek, be-beszökve egy- egy épületbe, de a megyei könyvtár mögött és a Berzsenyi­parkban is laknak. Úgy har­mincöt-negyvenen lehetnek, csak a teajáratra gyűlnek össze, amúgy egész nap a városban kó- dorognak. A legtöbbjük szenvedélybeteg - alkoholisták, drogosok-szipu- sok, játékgépesek -, a legjobb szándékkal sem tudnak rajtuk segíteni. Beletörődtek sorsukba, lemondtak mindenről. Illetve majdnem mindenről... Saját autójával közlekedik a ba- latonföldvári polgármester is, ahogyan a bogláriról ezt már megírtuk. - Spórolni kell az ön- kormányzatoknak, ennek jegyé­ben mondtam le a hivatali gép­kocsi és a mobiltelefon haszná­latáról - tájékoztatta lapunkat Holovits Huba földvári polgár- mester. - A városháza egyéb­ként korszerűsíti a gépjármű- parkját, ennek keretében a je­lenlegi három autóból kettő ma­rad. A polgármesteri telefonké­szülék és az előfizetés sem terhe­li mostantól a várost, a gépjár­műhöz hasonlóan a kevesebbe kerülő költségtérítést veszem igénybe. ■ F. I. Véradókat köszöntöttek a városházán Véradókat köszöntött a Magyar Vöröskereszt Somogy Megyei Szervezete kedden a városháza dísztermében. Szabó Zsuzsanna, az Orszá­gos Vérellátó Szolgálat régió­igazgató főorvosa megköszön­te a résztvevőknek az önkén­tes váradást, és arra kérte az egybegyűlteket, hogy a fiata­lok figyelmét is hívják fel a véradás lehetőségére. Szerémy György, a Magyar Vöröske­reszt somogyi vezetőségének elnöke százhúsz véradót, vér­adószervezőt és véradóbarát munkahelyet tüntetett ki ezen a napon. ■ Meiszterics Eszter Száz évig húzta, kedden végleg bezárt a Fogas étterem porig égett Újjáépíti a Piroskát, ezzel válaszol a biztosítási csalás vádjára a nádfedeles csárda tulajdonosa Profilváltás miatt a berendezést kiárusítjuk - tették ki a feliratot kedden a siófoki belváros patinás éttermére, a Fogasra. Verhás Atti­la tulajdonos, Siófok egyik legré­gebbi vendéglátósa megerősítette a hírt: huszonegy évnyi működte­tés után bezárta, eladja a vendég­lőt. A közel száz éve Fogasként ismert étterem a sokadik olyan üzlet a belvárosban, amelyik kénytelen bezárni. Kávézók, pizzériák dobták be a törülkö­zőt, sőt, a másik patinás hely, a Csárdás étterem is, amióta el­kezdődött a pláza építése és a siófoki belvárost gyakorlatilag „kivonták a forgalomból”. A be­zárt üzletek üzemeltetői azt mondják: elfogyott a tőkéjük, így aztán idejük sincsen kivár­ni, hogyan alakul majd át a vá­rosközpont a pláza és az új fő­tér elkészülte után. Ezzel merő­ben ellentétes, amibe a város másik régi vendéglőse, Majo­ros János vágta a fejszéjét. Egy éve karácsony előtt égett porig a nádfedeles siófok-széplaki Pi­roska csárda és Majoros János most újjáépíti. - Ez egyben ta­lán válasz is azoknak a rosszin­Majoros János: húsvétra tervezem a nyitást dulatúaknak, akik szerint ma­gam gyújtottam föl, akik bizto­sítási csalást emlegettek - mondta lapunknak Majoros. - Kezdettől az újjáépítésben gon­dolkodtam, noha sokan le akar­tak beszélni. Én azonban látok még fantáziát a vendéglátás­ban, mert bízom magamban és a családomban. Tudom, hogy sorra zárnak be a vendéglátó egységek, én meg most építek újat. Az egyik fiam is ezt a szakmát választotta, a felesé­gem is besegít, attól tehát nem kell tartanom, hogy magamra maradok. Piroska fogadó, ez lesz a neve, mert szálláshelyek is lesznek és rendezvényekre is alkalmassá tesszük. Persze nem nádtetős fesz, a régi búbos kemence azonban marad, sőt, a bejárat, a fogadótér is ezt stili­zálja majd. ■ Fónai Imre Rockreménységek Fonyódról: végső cél a világmegváltás lets rock Siker a paksi fesztiválon: lenyűgözte a zsűrit a fonyódi gimnazisták nemrég létrehozott zenekara Újjászervezik a bogiári Ifi klubot, demo CD-t készítenek, s ha a len­dületükön múlik, meg sem áll­nak, míg meg nem váltották a vi­lágot. Nyolc hónapja alakult fo­nyódi gimnazistákból a Field Street. A „legnagyobb rock remény­ségnek” járó különdíjat kapta a paksi pop-rock-jazz fesztiválon a csapat. Ez volt az első igazi, erős mezőnyben való megméretteté­sük, hiszen a tavaszi bogiári te­hetségkutató színpadára még alig néhány héttel a megalaku­lás után álltak fel, amolyan „fő­próbaként”. - A fonyódi Mező utcában lakom, ott kezdtük a próbáinkat - magyarázza Árok Attila, a banda dobosa azt, hogy honnan is az elnevezés (Field Street - angolul Mező utca) - Ak­kor még nem számítottunk rá, hogy a garázst ilyen gyorsan ki­nőjük - így a zenekari tag, aki a többiekhez hasonlóan meglepő távlatokban beszél a nyolc röpke hónap történéseiről. A csapat ugyanis rövidke története során már elfogyasztott két énekest, mire Kadlicskó Gáborra, a mos­tani frontemberre rátaláltak. S hogy mi a közös valamennyi tag­ban? Immár mindnyájan a Bu­dai Művészképző növendékei - a táptalaj tehát adott ahhoz, hogy a tizenhat-tizennyolc éves fiúk ne minden alapot nélkülöz­ve álmodjanak nagyot. - Az igaz­gató úrnak minden saját szá­A Kadlicskó Gábor, Keserű Marcell, Jeles Gergő, Árok Attila és Proity And­rás alkotta együttes sikerrel zenélt a paksi fesztiválon munkát megmutatjuk - így Jeles Gergő szólógitáros a művészkép­ző vezetőjéről, akinek vélemé­nye látszólag fontos a zenekar számára. Saját számokból pedig már négy - öt is akad. Kapásból az első szerzeményükkel megle­hetős magasra tették a mércét - már ami a mondanivalót illeti - nemes egyszerűséggel ugyanis az I wanna be a rockstar (Rocksztár akarok lenni) címet kapta a dal. Ez pedig talán nem is reménytelen, ha azt vesszük, Pakson olyan zsűritagok ítélték elismerésre méltónak a Field Street produkcióját, mint Berki Tamás, Póka Egon, Sárdy Barba­ra és Papp Gyula. A banda egy Pakson és Pécsett is sugárzó rá­dióban kapott műsoridőt és fellé­pési lehetőséget. A fiúk viszont addig sem nyugszanak, míg mindezekre sor kerül: Bogláron épp az Ifi klub újjászervezésén, alkalmai­nak rendszeresítésén dolgoz­nak. Közben magabiztosan veze­tik az egyik kezdő zenekarokat bemutató weboldal TOP 10-es listáját. Nyárra már azt tervezik, hogy CD-t vesznek fel, de persze addig zúznak még jó párszor a környéken. Azt mondják: bebizonyítják: a rocknak - legalábbis az általuk játszott „igényes” rocknak - csak jó oldala van, az előítélete­ket pusztán az emberek aggat­ják rá... ■ Fülekl Tímea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom