Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-22 / 271. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 22., HÉTFŐ A Jelenség esszenciája kis kapszulában a nagymama Egykori kaposvári kedvencek diadalmas visszatérése Csikyvel a Csikybe MEGYEI KÖRKÉP 5 A szerző halála 119. év­fordulóján, vendégként visszatért hajdani ked­vencek főszereplésével mutatták be Csiky Ger­gely A nagymama című színművét a kaposvári színházban. Vas András Tulajdonképpen nem csináltak semmit, ám mégis felcsattant a nyíltszíni taps. Csak álltak a dísz­let közepén, apró mozdulatokkal, gesztusokkal, egy sejtelmes mi­mika kellett csak hozzá, ám még­is úgy tűnt, mintha elsuhant vol­na valami a színpad fölött. Mert ebben a néhány másodpercben benne volt minden, amit a szín­játszásról tudni lehet. Tanulni nem, ehhez több kell, sokkal több, mint amit az színészoskolá­ban tanítanak a növendékeknek. És ettől volt anno Kaposvár Ka­posvár, ettől számított Színház­nak - így, szigorúan nagy betű­vel - a Csiky, hiszen a nagyérde­mű előadásról előadásra átélhet­te mindezt. Ebben az apró jele­netben, Molnár Piroska és Spindler Béla kettősében össze­foglaltatott úgy harminc eszten­dő, a Jelenség, illetve kis kapszu- lányi esszenciája. Melyet értett és honorált a publikum. Persze sejteni lehetett, hogy a nagyérdemű szeretni fogja őket, hisz újdonat színpadra lépésük a múltat, az ifjúságot - legalább­is ifjabb kort -, emlékeket idé­zett, s a nosztalgia az egyik leg­biztosabb út a sikerhez. No és a megfelelő darabválasztás, s Csiky Gergely műve, A nagyma­ma mindig telitalálatnak bizo­nyult. Kellemes, érzelmes, könnyen érthető történet, kidol­gozott figurák, tálcán kínált le­hetőség. Jutalomjáték. Színész­nek, közönségnek egyaránt. Siker volt már az első bemuta­tón is Prielle Kornéliával, pará­dézhatott benne címszereplő­ként Blaha Lujza, Honthy Han­na, Dajka Margit, Tolnay Klári. Most pedig Molnár Piroska. Aki még az azóta elhunyt direktor­nak, Schwajda Györgynek mon­dott igent a felkérésre, ahogyan a rendező Szikora János is. Aki igazából - és szerencsére - a korszokással ellentétben nem akarta megreformálni, újraér­telmezni a darabot, ám mégis si­A nagymamában Molnár Piroska jutalomjátékát láthatja a közönség került aktualizálnia: egy-egy jel­legzetes gesztus, kiszólás, moz­dulat, jelzés a mát idézte a kora­beli díszletek között, emellett vi­szont hagyta, hogy elsüljenek a nagyágyúk. Jót szóltak. Molnár Piroska az életvidám, dúsgazdag özvegy burka mögül óvatosan hámozza ki az össze­tört szívű szerelmest, aki azon­ban óriási bölcsességgel saját ál­mait a fiatalokéi mögé helyezi. Nagyis és nagyasszonyos, bölcs özvegy és - pillanatra - repeső csitri, a metamorfózishoz két szemrebbenés elegendő. Ifjúkori szerelme, a ma már nyugalma­zott ezredes, Örkényi báró szere­pében Spindler Béla - aki a Daj­ka Margit-féle televíziós válto­zatban még a fiatal Örkényit ját­szotta - átalakulásához több idő kell, lassabban bomlik le a kér­ges héj, hogy aztán a tekintélyt parancsoló borzas szakáll eltű­nésével a lélekbe is visszatérjen az erő. Kettejük személyes tragé­diája - a tiltott és elszakított sze­relem - végig ott lebeg a darab felett, hogy aztán a fináléban, mint valami semmitmondó mel­lékszálat, elvarrják. Persze a leg­finomabb öltésekkel. A szereplőválogatásnál Tódor- ka Szilárd esetében volt a leg­könnyebb dolga a rendezőnek, a karakter kiötlője mintha csak Koltai Róbertre gondolt volna: talán nem véletlen, hogy két és fél évtizede a Dajka-féle filmben is ráosztották a szerepet. Mely­ben igazán koltais lehet, esendő, csetlő-botló, a helyzeteket első blikkre kissé túljátszó - aztán, Nem csak korkülönbség: Koltai Róbert, Mohácsi Norbert Spindler Béla (jobbról) ezredesébe végül visszatér az élet Csiky Gergely: kiugrott papból drámateremtő színpadi szerző bár már gimnáziumban kitűnt irodalom iránti szeretetével, 17 évesen, 1859-ben mégis a te­mesvári papi szemináriumban tanult tovább. Kanonikus kor­ba lépve pappá szentelték és püspöke a bécsi Augustinae- umba küldte, ahol doktorátust szerzett Egyházmegyéjébe visz- szakerülve előbb káplán, majd tanár lett, s eközben az egyház- megyei lapnak is dolgozott Jós­lat című színművével 1875-ben mire kikeveredik a jelenetből, mindenki megállapíthatja, ép­pen ennyi kellett... - komédiás, aki méltó társa talál Sztárek Andreában. Langó Szerafin, az egy híján negyedszázada jegy­ben járó, az idő múlását érzékel­ni nem akaró vénkisasszony tö­kéletes párja a kelekótya intéze­ti tanárnak: kettejük párosa, di­alógjaik, évődésük feloldanak minden feszültséget karakterei­ket már-már bohózati alakokká torzítva. Hozzájuk csatlakozik a karikírozott trió harmadik tag­jaként Gyuricza István, illetve Koszta, a nyugalmazott tábori lelkész, aki egyfelől a spindleri ezredesből hozza ki a legjobbat, másfelől betársul az örökös je­gyespár vége-hossza bukdácso­lásába. S talán éppen ez a baj, elnyerte az Akadémia 100 ara­nyos Teleki-pályadíját, melyet még kétszer megkapott a ké­sőbbiekben. A Kisfaludy Társa­ság tagjává, majd másodtitká­rává, majd az MTA levelező tagjává választották Bár püs­pöki engedéllyel költözött a fő városba, főnöke nem nézte jó szemmel színpadi munkássá­gát, aki válaszul kilépett a pa­pi rendből. Áttért evangélikus­nak, megnősült, s elismert író­éitól a hatalmas kontraszt ifjak és - bocsánat - öregek között. Merthogy óriási a törés, a sza­kadék, vagy csak a fiatalok szá­mára került túl magasra a léc, de Grisnik Petra kivételével - aki kifejezetten jól, a darab hasznára sáfárkodik testi adott­ságaival - nem sikerült megug- raniuk. Czene Zsófival Márta­ként talán az a legnagyobb probléma, hogy nem az ő ka­raktere. Túl erős hangú, tempe­ramentumos, túl darabosak a gesztusai egy mindenkijét el­vesztett árva lánynak, s tipródó, önfeláldozásra kész szerelmes­ként sem képes ellágyulni. Per­sze nem is könnyű érzelmeket csiholni két ilyen férjjelölttel szemben... Az eredendően va­gány, balhés, léha, csélcsap ként és irodalmárként hunyt el 1891. november 19-én. a nemzeti Színházban ravata­lozták fel, az Akadémia, a Kis­faludy Társaság és a Nemzeti Színház személyzete nevében hangzottak el gyászbeszédek korának legtermékenyebb és legnépszerűbb színpadi szerző­jéért, akinek legnagyobb érde­me, hogy megteremtette a ma­gyarpolgári színművet és tár­sadalmi drámát. szoknyavadász aranyifjú Szerémi Ernő gróf Mohácsi Norbert megformálásában jel­legtelen nagymama-kedvencé­vé szelídül, Mózes Balázs Örké­nyi Kálmánként pedig nagyjá­ból olyan átéléssel küzd élete szerelméért, mintha jóllakottan az utolsó szelet tortáért indulna harcba. A két ifjú szerelmes vetélke­désekor izzani kellene a levegő­nek, ám még a háttérzaj tenger­zúgás is viharosabb náluk: vil­lámok cikázása, mennydörgés helyett csak gyenge szellő len­gedez a színpadon... Még szerencse, hogy ezúttal ez is belefér, akadnak mások, akiért lelkesedhet a nagyérde­mű. Mert Kaposvár visszatért a Csikybe. És nagyon szerették... Jobb hellyé tennék a világot; céljuk az önzetlen szolgálat rotary A világszervezet tagjai úgy tartják, hogy a barátság a legjobb eszköz a háborúskodás elkerülésére Az országban negyvenhatodik­ként Kaposváron alakult Rotary Club szombaton. A világszerve­zet tagjai készek humanitárius szolgálatot vállalni, s arra töre­kednek, hogy a világban terjed­jen a megértés és a jó szándék. A Rotary-ban az emberek kö­zötti kapcsolatokban a magas etikai alapelvek alkalmazásá­nak és betartásának bevált mér­céje a négy kérdés próba. Ezek a kérdések: Igaz-e?, Tisztességes-e minden érintett számára?, Elő- segíti-e a barátságot és jóakara- « tót?, Javát szolgálja-e minden I érintettnek? | Célunk az önzetlen szolgálat - | mondta alapító beszédében £ szombaton a kaposvári városhá- Képünkön Kercsmár András (balról), Heinemann István és Kopa János Felszentelték Árpádházi Szent Erzsébet szobrát A rotary Club Kaposvár, a So­mogy megyei és Kaposvári Fia­talok Szentkorona Egyesülete és a Mementó Somogy alapít­vány kezdeményezésére, szer­vezésében és támogatásával szombaton a kaposvári nyuga­ti temetőben felavatták és fel­szentelték Árpádházi Szent Er­zsébet szobrát. - Szeretném, ha Berkesi Gyula szobrát szí­vükbe fogadnák a kaposvári­ak - mondta Kopa János, a Rotary Club Kaposvár elnöke, majd Bertalan Péter, a Kapos­vári Egyetem docense emléke­zett meg Árpádházi Szent Er­zsébetről. - A humánum, a lelkiismeretesség, az odafigye­lés, az áldozatosan tenni aka­ró nő elevenedik meg II. And­rás király és Gertrudis lányá­ban - állította. - Csupa olyan tulajdonság, mely a mai kor nőalakjában is felfedezhető. Fogékony volt a szegénység, az elesettség, a kiszolgáltatottság, azaz mindazon társadalmi probléma iránt, melyek napja­inkban is léteznek. A szobrot Balás Béla kaposvári megyés­püspök szentelte fel. vas a. zán Kercsmár András, a magyar 1911 Rotary District kormányzó­ja. - Célul tűztük ki többek kö­zött, hogy 2012-re száműzzük a Földről a gyermekbénulást oko­zó vírust. 1985-ben még a világ 124 országában volt jelen, 2010- re csupán négyben létezik. A WHO számításai szerint kétmil­liárd dollárból lehetne a célt elér­ni, mi 500 millióból megoldjuk. Magyarország három éve lett önálló kormányzóság, és szeret­nénk, ha minden olyan terüle­ten, ahol még fehér foltok van­nak, klubok alakulnának - mondta Heinemann István alkot- mányozó, alapítási megbízott. - így került sor most a kaposvári klub megalakulására. ■ M. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom