Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám

2010. NOVEMBER 28., VASÁRNAP 7 INTERJÚ laár andrás Zenész, színész, költő, tanár, buddhista pap, aki időnként Besenyő Pista bácsi bőrébe bújik. A KFT zenekar frontembereként a csapat harmincadik születésnapjára készül. „SZEMBEN ÁLLT VELEM KÉT BESENYŐ” Nagy, sötét ragacsban élünk - mondja Laár And­rás. Az abszurd színpadi és zenei humor meghatá­rozó személyisége szerint a röhögés gyógyítja a ma­gyarok beteg lelkét. Árvay N. Tivadar- Huszonkilenc éves a KFT. December 22-én szülinapi kon­cert az A38-on. Miért kell pont ezt ünnepelni?- Természetesen meg kell ün­nepelni a harmincadikat is. Jö­vőre lesz is egy nagy valami, amit most készítünk elő.- De a zenekar már 30 éves.- Az alakulásunk szempontjá­ból valóban annyi, de az első fel­lépésünk 1981 februárjában volt.- Hol kezdődik a történet?- Márton Andrással egy gim­náziumba jártam. Zenekart ala­pítottunk, igaz, abból nem lett semmi, mert elvitték szegényt katonának. Akkor ismerked­tünk össze Bornai Tiborral, aki­vel azóta is jó barátok vagyunk. Beatfelszerelésünk nem lévén, akusztikus zenélésbe kezdtünk- gitárral, csellóval, hegedűvel, furülyával - Küllőrojt néven. Rit­kán működő zenekar voltunk, de sokat próbáltunk. Ebből nőtt ki - Márton Andris bevétele után - az a zenekari kezdemény, amely ké­sőbb a KFT lett. A nyolcvanas évek elején a Panta Rhei együttesben zenél­tem. Komoly zenekar volt, klasz- szikus feldolgozásokkal, például Bartóktól. Rájöttem, hogy nem ezt szeretném csinálni, hanem valamit, ami az abszurdba hajlik. Fricskát akartam mutatni a rock­nak, amelyben fennkölt arcú ze­nészek mondják el, hogy mi a va­lóság, de elég primitíven. Az a rockzene még komoly arcokkal sem volt alkalmas arra, hogy a világ nagy dolgairól meséljen.- így lett a tréfás KFT-imázs?- Igen. Megírtam néhány min­tadalt, elvittem őket Bornai Tibi­nek. A legelső KFT-dal a „Nem si­került kikúrálni magam” volt, amin jót röhögött, de tetszett ne­ki. Erre a hangulatra csináltuk meg a zenekart, s még abban az évben, 1980-ban csatlakozott hozzánk Lengyelfi Miklós, akit gyorsan bevettünk a csapatba, mert nagyon tetszett a bőgője, meg ő maga is.- Ő volt a legképzettebb?- Igen, hiszen kijárt iskolákat, konzervatóriumot. De Bornai is amolyan gyárilag képzett figu­ra, akinek nagy affinitása volt a zenéhez, ügyesen zongorázott, s ösztönösen tudta, hogyan kell hangszerelni. Ez nagy kincs, amit azóta én is megtanultam.- A „Bábu vagy” meghozta a világhírt, a Hungaroton viszont nem szerette a KFT-t. Miért?- Hogy szerette, nem szerette, azt nem tudjuk, de mindeneset­re elnyomta. Erdős Péter volt a Hungaroton egy személyben, s neki az volt az elképzelése, hogy a Neoton legyen a magyar zene­kar, akiket külföldön lehet elad­ni. Az Omegát nem tudta vissza­Laár András szerint ha az emberek röhögnek két órát felszabadulnak és rájönnek, mégsem olyan nagy gólem az élet csinálni, mert ők a maguk útját járták, de a Neoton imázsát más már nem ronthatta. Hiába volt egy csomó megkeresésünk nyu­gat-európai kiadóktól, mindent megfúrt a lemezgyár.- Nem értették a KFT zenéjét, zavarta őket a számok szöve­gei vagy a tagok politikai ho­vatartozása?- Tény, hogy nem tartoztunk a vonalas, a rendszert kiszolgá­ló és a rendszer mondanivalóját magáénak valló zenekarok kö­zé. Ugyanakkor nem is voltunk olyan értelemben forradalmiak, hogy le akartuk volna verni a rendőr sapkáját az utca szélén. Nem nagyszájú, hanem intelli­gens zenekar voltunk.- A Bábu vagy szövegét értel­mezhették volna úgy is...- Értelmezte is úgy mindenki. Mégis átment a szűrőn, befutott és már nem lehetett mit tenni. Rögtön jött is az Erdős, hogy kös­sünk exkluzív szerződést. Mi meg örültünk, hogy köthetünk exkluzív szerződést, mert az azt jelentette, hogy három éven át minden évben kiadhattunk egy nagylemezt. Csak azt nem tud­tuk, hogy a Hungaroton annyit ad majd el belőlük, amennyit Er­dős Péter jónak lát. A vezér ma­ga mondta a zenekarnak egy al­kalommal, hogy „Gyerekek, az Afrikából eladhattam volna százezret, csak nem akartam!”.- Közben a csapat azt hitte, hogy meggazdagodhat?- Gondoltunk ilyesmire. Befu­tottunk, azt hittük, minden jó lesz. De csak a vegetálás fölött egy centivel lavíroztunk, komo­lyabb anyagi hátterünk nem jött össze. Pedig az akkori zenekar­ok többségének volt saját hang- cucca, nekünk ma sincs.- Ez baj? A KFT tudtommal egyik tagnak sem a főállása. Névjegy SZÜLETETT 1955. augusztus. 09. foglalkozása humo­rista, költő, tanár, zene­szerző, zenész zenekarai KFT, Küllőrojt, Panta Rhei, Kamara Rock Trió, HFT, Tűzforrás, Javasok és garaboncok, Tűzbálna, Tantra magyar, L.A.B., Sat-Chit-Ananada Bhajan Bánd felesége Laár Györgyi, a társulat jelmezten'ezője HÁROM GYERMEKE VAN Dávid, Bence és Ambrus- Persze, de ha a nyolcvanas években összejött volna annyi pénzünk, hogy vegyünk egy hangberendezést, akkor az meg­alapozta volna a későbbi évek üzleteit. De ez nem történt meg.- Szerencsére, mert akkor le­het, hogy nem lenne L’art pour Fart társaság sem.- Még az is lehet, bár az nem keresetkiegészítésként jött létre.- Ezek a dolgok vezettek oda, hogy a kilencvenes évek elején feloszlottak?- A KFT felfüggesztette a működését, de sosem oszlott fel. Egyébként én nem akartam tovább csinálni. A külső nehézségek be­szűrődtek a zene­karba. Emberileg egyre rosszabbo­dott a helyzetünk. Nem veszeked­tünk, nem volt or- dibálás, de úgy nem működhet valami, hogy bizonyos kérdé­sekben nem lehet dű­lőre jutni, mert min­denki a magáét szaj­kózza, s jottányit sem közelednek az álláspontok. Eb­ben én is benne voltam, nem akarom a többiekre hárítani a fe­lelősséget. Mindenesetre én há­rom évre leléptem a színpadról, és a buddhizmussal foglalkoz­tam. Hónapokra elvonultam egy kolostorba, buddhista barátaim­mal, testvéreimmel megalakítot­tuk a Tan Kapuja Buddhista Egy­házat és a főiskolát, ahol budd­hista filozófiát tanítottam.- Éles váltás.- Előkészítettem. Lelkileg kel­lett eljutnom idáig, aztán gya­korlatilag is megszerveztem.- Mielőtt buddhista lett, me­lyik felekezetnek volt a tagja?- Református keresztény csa­ládból származom, de nem gya­koroltuk a vallásunkat.- Ezek szerint nem volt baja a keresztény vallással, csupán talált egy másik utat?- Nem volt bajom, de 15 éves koromtól igen fejlett volt a világ­nézeti érdeklődésem. Sok irány­ban kutattam, végigolvastam az egzisztencialistákat, az individu­alistákat, a Tao Te Kinget (Az Út és Erény Könyve, a tao szerinti életről - a szerk.), mindent, ami a kezembe került, s segíthetett kideríteni, hogy milyen a világ. A Bibliát is elkezdtem olvasni, de beletörött a bicskám. Naivan ne­kiálltam az’Ótestamentumnak, amely úgy kezdődik, hogy hosz- szan ecseteli, hogy ki kinek a fia, és kit ki nemzett, és őt ki nemzé, és hány fia lévén és abból ki lön, és ki kinek a gyereke és annak a fia hova ment, majd hova tért vissza, s amikor még a tizedik ol­dalon is ez ment, na, akkor un­tam meg. Azóta persze megis­mertem Jézus Krisztus életét és tetteit, és rajta keresztül ez a val­lás is közel került hozzám.- Hogyan vezetett vissza az út a buddhizmustól Besenyő Pis­ta bácsihoz?- A L’art pour Tart akkor már létezett. A társulatból is kivonul­tam arra a három évre. A főisko­lai tanári élet azonban nem jött be. Az, hogy reggel nyolcra be kell mennem valahová órarend szerint tanítani, nagyon terhes volt. Más az életmódom. Éjszaka élő és alkotó ember vagyok. Há­rom év után reménytelennek éreztem, hogy az életem arról szóljon, hogy mindennap fól kell kelnem reggel fél hétkor.- Besenyő Pista bácsi hogyan született? Néhány pálinka után, egy jó hangulatú estén vagy tudatosan felépítve?- A tudatosság és a jó hangu­lat nem zárják ki egymást. A fi­gurák egy ideig nem voltak, az­tán kialakultak. Besenyő Pista bácsit több forrásból válogattuk össze. Az életből ellesett karak­terek: a nagyszájú, aki mindent jobban tud, a nagyokos, akinek már a beszédjéből lehet tudni, hogy primitív ember, akinek az öltözködése is elszabadult, még­sem lehet elhelyezni őt egyetlen társadalmi rétegben sem, egy­szerűen sehova nem illik, s még­is mindenhova illik.- De mi a funkciója? A szóra­koztatás vagy a görbe tükör?- Szórakoztatás és görbe tükör.- Nem sértődnek meg azok, akik magukra ismernek?- Pont ők nem ismernek ma­gukra. Egy alkalommal, amikor a tévéből már ismert volt a figura, strandoltunk egy bányatónál. A tóparti pecsenyésnél téblábol- tunk, a büfé műanyag asztalánál ült két fazon, mindkettő atlétá­ban, Besenyő bajusszal, Besenyő sapkában, előttük az ital meg va­lami zsíros cupák. Amikor meg­láttak, azt mondja az egyik a má­siknak: „Hé! Nézd má’, ott megy a Besennyő! Hélló, Besennyő!” Ott állt velem szemben rögtön két Besenyő, de ők rám mondták ugyanezt. De valójában ezek a fi­gurák mindenkire ráhúzhatok, az egész pedig valamiféle társa­dalomkritika, még ha nem is ké­szül tudatosan annak. Sok mar­hasággal és hazugsággal butít­ják, mérgezik és nyomják el az embereket, s ebbe a súlyos, raga­csos és sötét helyzetbe fúj vidám szelet a L’art pour Tart társaság. Az emberek eljönnek, röhögnek két órát, felszabadulnak, és úgy mennek el, hogy mégsem olyan nagy gólem az élet, mégis van né­mi remény.- A társulat hatékony eszköze a nyelv. A magyar nyelv végte- < len lehetőséget rejt?- A magyarság egyik igaíFéf- téke, amelynek alapján az ember egyáltalán elmondhatja magától, hogy magyar, az a nyelv. Ehhez kapcsolódik a kulturális háttér és a gondolkodásmód, amely jelen­tősen különbözik más nyelvek népeitől. A magyar ember esze járása is más, azáltal, hogy más a nyelve. Ez egy kreatív, színes, teremtő típusú nyelv. Ezért lehet vele ennyit játszani. Nem faji ala­pon kellene büszkének lenni ma­gyarságunkra, hiszen népünk­ben sok etnikum keveredett az elmúlt századok során, hanem nyelvi-kulturális alapon. Minden­kinek tudatában kellene lennie annak, hogy mekkora kincset birtokol azzal, hogy magyar anya­nyelvűnek született.- Készül újabb műsoruk?- Igen. Feldolgozzuk „A Há­rom testőr és a Jeti” című estün­ket, alaposan újrafogalmazva. Valószínűleg az lesz a címe, hogy „A három testőr és a Jeti vagy mi a pék”, amiben ez a pék jelzi, hogy nem ugyanaz lesz, mint ami volt.- Mikor lesz új KFT-album?- Jövőre, a harmincadik szüle­tésnapra tervezünk egy albumot, de hogy mi lesz rajta, az egyelőre még titok.- Lehet, hogy elkészül a Bábu vagy harmadik feldolgozása?- Az sem kizárt. Azt vallom, hogy nem feltétlenül az a meg­újulás, ha írunk megint egy tu­cat új számot. A KFT régi száma­it szeretik a rajongók és az A38- on felelevenítünk majd egy cso­mó régi színpadi elemet is. Ki­festeni már nem fogjuk magun­kat, de színházi jeleneteket újra beemelünk a műsorba. Ez a kon­cert már a harmincadik jubile­um előkészülete, figyelemre mél­tó művészi produkció lesz. Iga­zán jó lenne, ha erre és a har­mincadik születésnapunkra is kíváncsi lenne az emberiség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom