Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám

2010. NOVEMBER 28., VASÁRNAP SZTORI 5 r Átmeneti apukák és anyukák árvácskák Jól képzett és felkészült nevelőszülőkkel kellene átvészelni az örökbe adásig tartó időt „gyorstalpalón” kellene megtaní­tani azt, miként kezelje profin ezt az érzelmileg meglehetősen bo­nyolult helyzetet. „A szülőknek azt kell megoldaniuk, hogy úgy szeressék ezeket a gyerekeket, úgy teremsenek számukra csalá­di légkört, hogy tudják: bármikor elvihetik őket. Be kell tudniuk engedni a vadidegen gyerekeket a legbelsőbb magánszférájukba, miközben el kell fogadniuk, hogy a gyerek „hazafelé tart”. Alakul­hat úgy, hogy végül a családnál nő fel, esetleg később örökbe is fo­gadják, de a nevelőszülő elsődle­ges feladata, hogy átmenetileg gondoskodjon róla”- hoz példát Szilágyi Júlia. Mostanában mind többet hal­lani azokról, akik anyagi okok­ból vállalnák a gyerekek gondo­zását. Ez is lehet az egyik oka annak, hogy országosan nagyon eltérő a nevelőszülők aránya: míg a közép-magyarországi régi­óban, például Budapesten vagy Pest megyében szinte alig-alig találni erre vállalkozókat, addig az alföldi településeken, vagy A fenti képen Mariann és Viktor, lent dr. Szilágyi Júlia alapítványi elnök és Hajni. „Be kell tudniuk engedni a vadidegen gyerekeket a legbelsőbb magánszférájukba". Kiöregedett és hiányos képzettségű a nevelőszü­lők jelentős része, és meg­becsülve sincsenek. Az ombudsman friss jelenté­se súlyos megállapításo­kat tett a családjukból ki­kerülő gyermekek ellátá­sáról. Kun J. Viktória nek nem rendeződik a lehető leg­gyorsabban a sorsa. „A nevelőszülők egy része ki­öregedett, szemléletük megcson­tosodott, hiányos a képzésük, nem fogadják el, nem támogatják a gyerekek találkozásait, kapcso­lattartását a vér szerinti szüleik­kel” - szólnak a legfrissebb ombudsmani jelentés súlyos meg­állapításai. Szabó Máté szerint az államnak „világos, következetes, egymásra épülő feltételrendszert” kell előírnia azokkal szemben, akik nevelőszülőnek jelentkez­nek, a jelenlegi szabályozás ellent­mondásos és hiányos. Ők lehetné­nek az egyetlenek, akik a gyere­keknek családi hátteret biztosíta­nának mindaddig, amíg sorsuk véglegesen nem rendeződik. Ott­honokban ugyanis a szakembe­rek szerint legfeljebb pár hónapot szabadna tölteniük a kicsiknek. Dr. Szilágyi Júlia, az Alapítvány az Örökbefogadó és Ne­velőszülőkért alapítója és elnöke szerint gond van a képzéssel, a feltételrendszerekkel, de emellett a gyermekvédelmi rendszer ezen részének szinte egészével. „A nevelőszülői színvonal rendkívül alacsony, valóságos kö­vetelményrendszer sem igen van. Nyolc általános elegendő, ahhoz, hogy valaki vállalja ezt az embert * próbáló feladatot. Főként a hagyo­mányos nevelőszülők, vagyis nem hivatásosok esetében ráadá­sul szinte semmilyen támogatás nincs, ez az idő még a szolgálati időbe sem számít bele, így vi­szont követelményeket sem tá­maszthat a rendszer feléjük” - sorolja a gondokat a vezető. A hi­vatásos nevelőknek 300 órát, a hagyományos nevelőszülőknek viszont mindössze egy 60 órás Sanyit szinte rögtön, születése után hagyta édesanyja a kórház­ban. Először másfél éves korában került nevelőszülőkhöz, addig az akkor még létező csecsemőott­honban várt. Végül 16 éves korá­ig, nevelőanyja haláláig élt az el­vileg ideiglenes családjában. Ak­kor, nyolc „testvérével” szórták őket szét, ő kollégiumba került, de ahogy emlékszik, nem siratta sokáig korábbi életét. „Pillanatnyi ké­pekben talán emlé­keztetett egy családra, külső szemlélőnek pláne, de soha sem éreztem semmiféle családias sze­retetek bensőséges légkört. Ri­deg és személytelen volt minden. Nevelőanyánk szakmailag elért mindent, mint nevelőszülő, ott­hon mindezt mégsem tudta ka­matoztatni” - fest szomorú ké- pet'Sanyi, aki épp azért lett szo­ciális munkás és dolgozik ma már a gyermekvédelemben, hogy amennyire lehet, ő megte­gye mindazt, amit gyerekként so­hasem kapott meg. Gyerekkora nyilván már ott megpecsételődött, hogy anyja el­dobta magától, aztán az is sok kárt okozott, hogy másfél évig otthonban várakozott, végül pe­dig az is, hogy máig tisztázatlan okok miatt nem adhatták örökbe, s került olyan családba, ahol nemcsak ideiglenesen nevelték, hanem véglegesen saját gyerme­küknek tekintették. Sanyi esete sok-sok problémára rávilágít a gyermekvédelmi rendszerben, leginkább pedig arra: sokszor visszafordíthatatlan károkat okozhat az, ha egy kicsi gyerek­Ki lehet nevelőszülő? NEVELŐSZÜLŐ LEHET AZ, a büntetlen előéletű, ma­gyar állampolgár, aki már betöltötte a 24. életévét, de 45 évnél nem idősebb. Fizi­kailag és pszichésen alkal­mas gyermeknevelésre. Két­féle nevelőszülői státusz lé­tezik. Hagyományos nevelő­szülőnél a saját gyerekek­kel együtt legfeljebb négy gyerek nevelkedhet. a hagyományos nevelőszü- lőség nem munkaviszony. A hivatásos nevelőszülők foglalkozásszerűen vállal­ják a gyerekek nevelését, legalább három, a saját gyermekeikkel együtt legfel­jebb hét gyereket gondoz­hatnak. feltétel a megfelelő nagy­ságú lakás is, a nevelőszü­lő otthonáról környezetta­nulmányt készítenek, min­den nevelt gyereknek leg­alább 6 négyzetméteres életteret kell biztosítani. A hivatásos nevelőszülők a nevelt gyerekek számától függetlenül havi járandósá­got kapnak, ez a jelenlegi szabályozás szerint havon­ta bruttó 135 ezer forint. Ezenkívül gyermekenként a családi pótlékkal együtt nagyjából 60 ezer forint a havi juttatás, és felvehetik a,gyerekek után járó gyedet és gyest. a hagyományos nevelőszü­lők, akik munkájuk mellett vállalják a gyerekeket, nem fix összeget kapnak, ha­nem minden nevelt gyerek után havi 15 ezer forintot. Borsodban, Baranyában, a Nyír­ségben, ahol nagy a munkanél­küliség, nagyon-nagyon sokan vannak. Magyarországon jelen­leg 400 hivatásos nevelőszülő és közel négyezer hagyományos nevelőszülő van. A készülő gyermekvédelmi törvényben egyebek mellett az örökbefogadáson könnyítené- nek, az örökbefogadók gyesével például azt szeretnék elérni, hogy ne csak csecsemőket, ha­nem idősebb gyerekeket is szíve­sebben fogadjanak. Szépen és méltósággal öregedni RADOS VIRÁG nem vagyok híve a mostaná­ban dúló örökfiatalság-kul- tusznak, sem a vele járó örök szépség utáni sóvárgásnak. Ez a maszlag nem hagyja az em­bert méltóságteljesen megöre­gedni. Egyik kedvenc vígjáté­komban van egy szereplő, aki arcplasztikát csináltat. A mű­tét után csak ül a fotelben be- pólyált fejjel: „Eltűntek a hat­vanéves nők, én voltam az utolsó.” Tragikomikus. de a másik véglet sem tet­szik: az, amikor valaki egy fi­karcnyit sem törődik a külse­jével. Ahogy múlik az idő, és egyre idősebb lesz, hagyja magát elhízni, a szépségápo­lásra nem ad. Helyette kitalál­ja, hogy ő természetes akar lenni, vagy ami még rosszabb: neki már úgyis mindegy. HÁT NEKEM NEM MINDEGY, hiá­ba leszek lassan negyven­négy. Igaz, ami húszévesen természetes volt, azért most meg kell küzdeni. A fodrász, a kozmetikumok mellett le kell például piondani a féktelen zabálásról, sőt, tartani kell egy ésszerű étrendet. A buli­zás, az éjszakázás a múlté - ha nem alszom ki magám, azt az arcbőröm, de egész testem- lelkem megsínyli. Persze én az a fajta vagyok, aki inkább meghozza ezeket az áldozato­kat, mint hogy a tükörbe néz­ve egy lestrapált bálnával ta­lálja magát szemközt. LÉTEZIK OLYAN FELFOGÁS, ami a szépséget az egészséghez kap­csolja. Elmondom, mi történt velem nemrég. Megműtötték, felvágták a hasamat, elintéz­ték odabent, amit kellett, aztán összevarrtak. Én meg borúsan szemlélem a vágást. Jó, tudom, idővel elhalványodik. Nem is ez a baj. Hanem hogy a heg mentén, a hasamon egy kis hurka éktelenkedik. Ezzel va­jon mi lesz? Ápolónő sógor­nőm szerint a dolog egyénileg változó: van, akinél kisimul, és akad, akinek megmarad. És most jön a poén: ne lógassam emiatt az orromat, mert ez csak egy kis szépséghiba. MEGRÖKÖNYÖDTEM. Miért ne lógassam? És egyáltalán: mi az, hogy csak szépséghiba? Aki beteg, akit megműtötték, az már nem is lehet szép? Mi­ért nem azt mondják mindjárt ilyenkor az emberről: igaz, hogy egy bányarém lett, de legalább él? Talán nincsenek fokozatok, átmenetek? (Sze­rencsére az orvosom meg­nyugtatott, hogy fél év múlva a hurka eltűnik.) azt gondolom, a kellemes külső semmilyen körülmé­nyek között nem elvetendő. Egyrészt jó érzés az egyén­nek, másrészt az ápolt, muta­tós ember azt az üzenetet köz­vetíti társainak, hogy törődik magával. így aztán sugárzik belőle az önbizalom, az egész­séges önszeretet. Az ilyen va­lakivel jó együtt lenni. az én nagyanyám kilencven- évesen is adott magára. Egy­szerűen odafigyelt. Megtisztel­te vele önmagát és a környeze­tét. És ez nagyban közreját­szott abban, hogy méltósággal öregedjen meg. Kovács Kati a Nyugdíjas Expón. Pénteken megnyílt Budapesten a Nyugdí­jas Expó. A G-mentor Kft. másodszor rendezett a SYMA csarnokban há­romnapos kiállítást kifejezetten a szenior korosztálynak. Bemutatkoznak az idősbarát önkormányzatok, idősklubok, valamint számos olyan szállo­da és fürdő az ország minden tájáról, amelyek számára kiemelten fontos a nyugdíjas vendégkör. A közönség kedvezményes üdülési ajánlatok kö­zül válogathat és számos ötletet talál a szabadidő tartalmas eltöltéséhez. Vasárnap pedig Kovács Kati lesz a sztárvendég. I Nyolc általános és egy gyors­talpaló elég.

Next

/
Oldalképek
Tartalom