Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-27 / 276. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 27., SZOMBAT 5 Járókerettel a közlekedésben tapasztalat Egyes autósok türelmetlenebbek, mint a segítőkész gyalogosok Lapunk munkatársa ki­próbálta, hogy miként le­het közlekedni járókeret­tel. A tapasztalata: a leg­több ember segítőkész. F. Szarka Ágnes lárókeretre szoruló gyalogos­ként próbáltam meg közlekedni a városban. A rövid gyakorlás - a járókeretet mindig tegyem magam elé, majd rátámaszkod­va csúsztassam a lábamat - olyan jól sikerült, hogy tördelő kolléganőm elsápadva kérdezte: mi történt veled? De ha már belevágtam, indulás. Az első leküzdhetetlen akadályt a szerkesztőségbe vezető lépcső jelentette. Ezt segítség nélkül csak a járókerettel lehetetlen megtenni. Ha valaki mégis vál­lalkozik rá, annak hatalmas esés a vége. Úgyhogy járókeret a hónom alá, és kint az utcán kezdődött a próbálkozás. Járóke­rettel, ha az ember a valódi sé­rült fájdalmát le is számítja, megváltozik a vüág. A gyors' gyalogláshoz szokott ember egy egész más dimenzióba kerül. Ezzel nem lehet sietni. A mint­egy kétszáz métert a buszmeg­állóig húsz perc alatt sikerült le­küzdeni. Az emberek arcán szinte kivétel nélkül a szánako­zással vegyes csodálkozás: mi történhetett vele? Egy pár meg is szólított: - Ma­gának műtötték a lábát? Az igen válaszra további kérdéseket tet­tek fel, hogy miért, mivel, mikor. A járda legkisebb egyenlőtlen­sége is megnehezíti a mozgást. A keret szerepe épp a stabilitás biztosítása, de amikor csak há­rom lába áll biztosan, akkor na­gyon ingatag lesz. Az ember bi­zonytalanná válik, hogy egyálta­lán megtartja-e? A zebránál sze­rencsém volt, autó nem jött. Már a közepénél botorkáltam, ami­kor megállt egy négykerekű. Nem is igazán tudta kivárni a csigatempót, amikor úgy érezte, már elfér, akkor nagy gázzal el­robogott. A másik zebránál pe­dig udvariasan átengedtek. Igaz, hogy jókora dugó keletke­zett miattam. Mert kapkodni nem lehet. Itt már a sírás fojto­gatott a tehetetlenség miatt. Si­etni szerettem volna, futni. De nem lehetett, kötve voltam a ke­rethez. A legnehezebb egy járókeretes számára az autóbuszról le- és felszállás. Segítség nélkül szinte megoldhatatlan- Jobb lenne, ha a másik olda­lon menne - szólított meg ked­vesen egy hölgy -, odasüt a nap, ott nem csúszik a járda.- A buszmegállóba megyek!- Akkor segítek jó?- Köszönöm, de csak pár mé­ter, addig már elvergődöm egye­dül is! Pár perc múlva be is állt a 12- es. A sofőr vélhetően nem fi­gyelt arra, hogy járókerettel akar valaki felszállni, mert a padka és a busz között mintegy nyolcvan centis rés tátongott. Ez leküzdhetetlen akadálynak bi­zonyult volna, ha nem ugrik le egy asszony azonnal. Kérés, kérdés nélkül segített.- Inkább oda álljon és próbál­V. GYORSSZAVAZAS ■ Ön szerint mit lehetne még tenni a mozgássérültek érdekében? Szavazzon hírportálunkon ma 16 óráig: ^ S0NUNE.hu */ A szavazás eredményét hétfői számunkban közöljük. jón megtámaszkodni - adta a ta­nácsot. - Venne nekem jegyet? - kérdeztem -, és nyújtottam a kétezer forintost.- Ez nem lesz jó, ebből nem tud a sofőr visszaadni. Az ötszá­zas a legnagyobb pénz, amit elfo­gad. De azért megpróbálom. A busz közben elindult, egy el- vágódást azért sikerült kivédeni, némi kapaszkodással. Egyik ke­zemmel a keretet markolásztam, a másikkal a levegőt, de megáll­tam a lábamon.- Nem adott jegyet a sofőr ­I fi Srliil;, Segítettek az emberek Előre kell bocsátanom, hogy senkit nem akartunk becsapni. Két dologra voltunk kíváncsiak: egyrészt, hogy az emberek mi­ként viszonyulnak egy mozgás- korlátozotthoz, másrészt pedig arra, hogy hogyan lehet így köz­lekedni. Az emberek többsége ötösre vizsgázott. Senki nem szólt be, nem élcelődött, vagy káromkodott a „bénaságom" mi­att Segítettek. Mindezt egy ide gennek, aki rászorult a támoga­tásukra. A járókeret közelebb hozta az embereket. Még akkor is, ha siettek és miattam kellett várakozniuk. A közlekedés már nehézkesebb. Bár az átjárók akadálymentesítettek, egy járó­keretesnek nehéz megtalálni azt az ideális pontot, ahol stabilan áll a szerkezet és arra rá is tud nehezedni. Az autóbuszon ka­paszkodás nélkül egy egészséges ember is el tud vágódni. Hát még egy mozgáskorlátozott, (szá) A járás biztonságáért A járókeret segíti a testsúly áthelyezését. Kapható egé­szen egyszerű fémkeret, de gurulós vagy akár motoros is. Az alsóvégtag ízületeinek kopásos fájdalma, az ízüle­tek gyulladása, sérüléseinek posztoperatív ellátása, am- putáció és fejlődési rendelte nesség, egyensúlyzavar ese tén tehermentesítésre, az ál­lás és járásbiztonság javítá­sára ajánlják. Áruk kilenc­ezer és 120 ezer forint kö­zött mozog. nyújtotta vissza a pénzemet az asszony. - A következő megálló­ig megy? Segítek leszállni, ne­hogy magára csukja az ajtót. Egyébként szerencséje volt, hogy ezzel a busszal jött, mert a másik sokkal szűkebb. A megál­lóban aztán mindent megtett, hogy épségben érjek talajt. Ad­digra már remegett a kezem az erőlködéstől, a lábam pedig tény­leg elkezdett fájni. Miután elhaj­tott a busz, szinte furcsa volt is­mét kétlábon, keret nélkül járni. Furcsa, de nagyon jó érzés. Atádi hadipark: Rubik Ernő apja tervezte az új szerzeményüket Négyezer látogatója volt idén a nagyatádi hadiparknak, s ezzel a megyei múzeum és a szennai skanzen után a háborús eszkö­zök arzenálja lett a harmadik leglátogatottabb kiállítóhely So­mogybán. Volt olyan nap, ami­kor három autóbusz hozta a lá­togatókat, s abból kettő kimon­dottan a hadipark kedvéért tett kerülőt Nagyatád felé. Nem csak szezonális az érdeklődés: épp most tárgyalnak kaposvári isko­lákkal több évfolyam látogatásá­ról. Ugyanakkor a park jövőjét illetően kétségei vannak a fenn­tartó 69. Harckocsi Ezred Baráti Körnek. - Nyugdíjasként hoztuk létre a hadiparkot és intézzük az ügyeit - lassan erőn felül -, s nem látjuk azokat a fiatalokat, akik majd átvennék tőlünk a sta­fétabotot - mondja Hortobágyi Fe renc, a szervezet elnöke. - Csi­náljuk, mert nem tudunk kibúj­ni a bőrünkből. Aktív katona­ként a hazát, nyugdíjasként a szűkebb hazánkat szolgáljuk. Azonban félő, hogy mindez el­vész, tönkre megy, ha már mi nem tudjuk csinálni. A város ön- kormányzata ugyan segítőkész, de felkészült munkaerőt nem tud adni. ■ Nagyatád katona város múltjának állítottak emléket a hadiparkkal, azonban féltik a jövőt Megkeseríti a civilek életét az is, hogy állandó szóbeszéd tárgya: visszaveszi a város a frekventált helyen fekvő telket. Ennek ellentmond, hogy a hadi­park krónikus helyhiányának enyhítésére a megüresedő szomszédos zeneiskola épület­része is szóba került. A nyugal­mazott katonák büszkék a hadi­parkra, és pénzükhöz, erejük­höz mérten folyamatosan bőví­tik azt. Az utóbbi hetekben heli­kopterrel és üzemanyagtöltő gépkocsival, kézifegyverekkel és egyenruhákkal bővült a gyűjtemény. Egy Góbé vitorlázó repülőgép is érkezett, amely­nek érdekessége, hogy a bűvös­kockás Rubik Ernő édesapja tervezte. A hadiparkot 2002- ben alapította a 69. Harckocsi Ezred Nyugdíjas és Baráti Köre, s mára a Dunántúl legnagyobb harcászati gyűjteményévé nőtt, benne a T55-ös tankkal és MÍG 21-es vadászrepülővel. ■ N. L. Rehabilitálják a mellékágakat, szabályozzák a torkolatot határfolyó Őrtilosnál már javában folyik a munka, Eszéken nyitóértekezletet tartottak a két ország szakemberei Már kisebb árhullám is jókora gondokat okozhatott volna a Dráván (Folytatás az 1. oldalról) A hatszázötvenmillió forintos be­ruházásra azért van szükség, mert a torkolati szakasz 30-40 éve még a jelenlegi torkolat felett 900 méterrel volt. A két folyó eró­ziós és építő folyamatainak ered­ményeként azonban kialakult mára az a nagyon kedvezőtlen ál­lapot, hogy a folyók egymás köz­ti távolsága csupán ötven méter. Az adott partszakasz egy cseké­lyebb árhullám hatására is átsza­kadhat, így a Dráva a bal oldali ágban folyik le, de ez a medersza­kasz nem alkalmas a két folyó együttes vízhozamának a leveze­tésére. A torkolat felett terelőművet kell építeni, ami a horvát fél ál­tal létesített vezérárok felé irá­nyítja a vizet. A Dráva aztán sza­badon kialakíthatja új medrét, s a torkolati szakasz újra eredeti helyére kerül, a vizek szabadon folyhatnak. A szabályozásnak köszönhetően ha árhullám jön, csökken Légrád árvíz-veszélyez­tetettsége, megelőzik a parti te­rületeken a károkozást, vala­mint az őrtilosi vasút és vasútál­lomás károsodását. Heid Petra sajtóreferenstől megtudtuk: három nagyobb blokkra tagolható a munka, eb­ből kettőn - a vasúton túl egy sarkantyú elbontása, ettől kicsit följebb két sarkantyú építése és partbiztosítás - túlvannak. A fejlesztés 2011. október 31- ig zárul. A Dráva egyéb szakaszain is beavatkoznak, mint azt a Duna- Dráva Nemzeti Park Igazgató­ságtól (DDNPI) megtudtuk. Kedden indult el eszéki nyitóér­tekezlettel egy közös horvát- magyar IPA pályázatuk megva­lósítása, amelynek célja a vizes és vízi élőhelyek megóvása, re­habilitációja a Dráva hazai sza­kaszán és a horvátországi Vuka folyó mentén. A 2012 februárjá­ban záruló pályázat költségve­tése 2 millió 623 ezer 300 euró, amely fele-fele arányban oszlik meg a két ország szervezetei között. A magyar oldalon négy drá- vai mellékág (Drávatamási-al- só, Drávatamási-felső, Tótúj­falui mellékág, Drávapalkonyai mellékág) rehabilitációja való­sul meg. Mind a négy esetben a Dráva szigete és a bal part kö­zött egy mellékág helyezkedik el, amelyeket korábban mester­ségesen elzártak. Ennek követ­kezményeként a mellékágakra jellemző átfolyó vízháztartás már csak az év egy rövid szaka­szára volt jellemző, az elzárás mögött feliszapolódás kezdő­dött és a folyóra jellemző élő­hely holtággá kezdett alakulni. A rehabilitáció során a mellék­ágakat lezáró kövezéseket rész­legesen visszabontják úgy, hogy a koronaszintjük csökken­tésével a holtágba be tudjon folyni a Dráva, legalább az év kétszáz napján. Továbbá, a megmaradó kőgátakba átere­szeket építenek be, a fellszapo- lódott szakaszokat kotorják. A rehabilitáció fontos eredménye, hogy a Drávára jellemző áram­láskedvelő halfajok (magyar bu- có, német bucó, leánykoncér) populációi biztonságba kerül­nek. ■ Varga Andrea MEGYEI KÖRKÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom