Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-04 / 256. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK 5 MEGYEI KÖRKÉP akció Első alkalommal szervezett véradást a Somogyi Hírlap szerkesztősége, mert nemcsak hírt adni akarunk, hanem segíteni is a megyében élő embereknek VÉRŰKET ADTÁK AZ ÉLETÉRT (Folytatás az 1. oldalról)- A Somogyi Hírlap számára a legfontosabbak a megyében élő emberek - mondta Ficsór János főszerkesztő-kiadóvezető. - Na­ponta adunk hírt gondjaikról, örömeikről, bánatukról. Úgy éreztük, nem elég csak informá­cióval eljutni a legkisebb falvak­ba is, tevőlegesen akartunk se­gíteni. Főként ma van erre szük­ség, amikor természeti kataszt­rófák sújtják az országot. Jó volt látni, ahogyan az iszapkataszt­rófa kapcsán az ország lakossá­ga egy emberként fogott össze a károsultak megsegítésére. Mi­vel lapunkat több mint százezer ember olvassa, kerestük azt a területet, ahol őket mozgósítva, valós probléma megoldásában tudunk közreműködni. A vérel­látás akadozása ilyen terület. Szakmánk a kommunikáció, és olvasóinkban bízva hirdettük meg akciónkat, amiről elmond: hatjuk, hogy sikeres volt. Szerdán reggel kilenckor a Somogyi Hírlap kiadójának egyik földszinti tárgyalószobá­jában már minden készen állt a váradásra. Az Országos Vérel­látó Szolgálat munkatársai a donorokat várták. Gyarmati La­jos doktor a véradás részleteibe avatott be.- Egészséges, 18-60 év közöt­ti emberektől veszünk le mint­egy fél liter vért - mondta Gyar­mati Lajos. - Férfiak ötször, a nők négyszer adhatnak vért évente. Először a hemoglobin szintet nézzük meg, mert vér­szegény ember, akinek amúgy is kevesebb vére, nem adhat. Aztán egy űrlapot kell kitölte­nie a donornak az esetlegesen fennálló vagy örökletes beteg­ségekről, fertőzésekről. Egy ál­talános állapotfelmérés után kerülhet sor a véradásra. A vér­adás után pedig a májgyulla­dásra, hepatitisz B-re, C-re, il­letve AIDS-re vizsgálják meg vért. Vérkészítményt csak telje­sen negatív leletek után készí­tenek. Szerkesztőségünk és a kiadó munkatársai sorra nyújtották a karjukat. Magam még soha nem adtam vért. De az újságért és a betegekért mindent jelszó­val belevágtam. A Gyarmati doktor által elmondott admi­nisztráció és vizsgálat után al­kalmasnak találtak donornak. Bár a doktor a vérnyomásomat egy kicsit magasnak ítélte, ez vélhetően az izgalom miatt volt. Minden munkatárs figyel­meztetett: ha esetleg kezdenék rosszul lenni, szóljak. Már et­től az ájulás kerülgetett. És még sehol nem volt az injekci­ós tű. Először a jobb vénámat vették a vérellátó munkatársai szemügyre, majd úgy döntöt­tek, inkább a bal kezemen ke­resztül csapolnak meg. Elfordí­tottam a fejemet, ne is lássam, amikor megböknek. A szúrást alig éreztem, és alig több mint hat perc múlva már túl is vol­tam az egészen. - Első véradó­ként még feküdjön egy kicsit, nehogy rosszul legyen - utasí­tottak kedvesen. - De már megint ez a rosszullét. Mintha kicsit szédülnék is. Vagy még­sem? Nehezen döntöttem el, hogy most akkor környékez az Szakács József őrnagy szolgál, véd és vért ad Folyt a vér a szerkesztőségben, összesen 18 liter üfiliilMMW A vér színe egyforma Soha nem gondoltam, hogy egy véradás ennyi embert megmoz­gat Az országos véradó mun­katársai is elcsodálkoztak a részvételi arányon. Mesélték, nemrégiben egy sportcentrum nyílt napján, ahol több száz em­ber megfordult mindössze két véradó akadt. A szerkesztősé­günk felhívására harmincnyol­cán adtak vért, többségük ruti­nos, öreg róka, állandó, rend­szeres véradó. De akadtak olya­nok is, akik először nyújtották a karjukat Az egyik ember vitte bele a másikat Elég volt csak megkérdezni: te nem adsz? És a kérdezett nem kifogásokat keresett hanem azt mondta: de igen, vágjunk bele. És nem számított pozíció, bőrszín, val­lás és pártállás. Egyetlen dolog számított, a segíteni akarás. Ta­lán az ember ilyenkor átérzi, hogy mit is jelent segíteni, vala­kinek esetleg az életét meg­menteni. És ez jó dolog. Isme­retlenül egy ismeretlennek a legtöbbet adni. A vért azt életet jelentő folyadékot (száj ájulás vagy csak bebeszélem magamnak? Aztán egy kis cso­ki és egy pizza átsegített a ne­hézségeken. Közben Kántor Sándor röp- labdázó is véradási szándékkal érkezett. Nem az egészségi álla­pota gátolta meg az elhatározás véghez vitelében.- A csapattal három hete ad­tunk vért - mondta a sportoló -, így most nem adhatok, majd csak egy hónap múlva. A vért nemcsak akkor kell adni, ami­kor az ember jól érzi magát, ha­nem amikor szükség van rá. Ha ezzel tudunk segíteni egymás­nak, akkor tegyük meg. Jó ér­zés segíteni másokon. Vélhetően ez a szándék ve­zérli Kilvinger Ottót a hirdetési vezetőnket, aki szerdán immár huszonkilencedik alkalommal adott vért. Egy tasaknyi levett vér vér- készítményként három ember életét mentheti meg. A nap fo­lyamán sorra érkeztek a vér­adók. Ismert emberek és civi­lek, művészek, politikusok. Köztük Bíró Gábor, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense, aki alkalman­kénti véradó. - Semmi más nem vezetett, mint a segíteni akarás, amikor elolvastam a Somogyi felhívását. Nekem volt már szükségem vérre, tudom, mennyire fontos. A szerkesztőségünkben szer­vezett olyan sikeres volt, hogy kora délutánra elfogyott a zsák amibe a vért folyatták, pótlá­sért kellett menni. Neszményi Zsoltot, a Közigaz­gatási Hivatal vezetőjét egy to­rokgyulladás gátolta meg a vér­adásban. - Örültünk a Somogyi Hírlap kezdeményezésének - mondta. - Úgy gondolom, ne­künk vezetőknek nagyobb a fe­lelősségünk, az ilyen dolgok­ban is élen kell járnunk. Val­lom, hogy mástól nem várhatok el olyan dolgot, amit én magam nem teszek meg. Ezért gondo­lom úgy, hogy példát kell mu­tatnunk. A szerkesztőségünk felhívá­sára tegnap összesen negyven- hatan jelentkeztek. A véradó munkatársai 38 donortól mint­egy 18 liternyi életmentő vért vettek le. AZ ADNI AKARÁS, AZ ÖNZETLEN SEGÍTSÉGNYÚJTÁS VEZÉRLI AZ ÖNKÉNTES VÉRADÓKAT A vörösbor vért csinál a vér pedig életet ment pócz József borász: - Rendsze­res véradó vagyok. Miért adok vért? Mert ezzel hozzájárulha­tok ahhoz, hogy mások meg­gyógyuljanak Ha mással nem tudunk segíteni az embertársa­inkon, akkor legalább így. Egé­szen biztos, hogy a vörösbor - ahogy a népi mondás is tartja - vérré válik Annyi antioxidánst és egyéb egészséges dolgot tar­talmaz, amire a szervezetnek szüksége van. Persze csak mód­jával fogyasztva. De napi egy pohár vörösbor nem árt, hanem használ Ha valaki még az egészséges életmódra, táplálko­zásra is odafigyel, egészen bizto­san alkalmassá válik donor­nak Csak kevesen vannak Nem annyira nagy ügy, természetesen kell kezelni lukácsi enikő magánénekes: - Nem vagyok rendszeres véradó, de hallottam a Somogyi Hírlap akciójáról és szívesen jöttem. Nincs különösebb oka. Örülök annak, hogy egészséges vagyok és adhatok vért Nincs semmi­lyen különleges filozófiája. Sze­rintem természetes vagy inkább természetesnek kellene lennie, annak, hogy aki egészséges az segít másokon és vért ad. Nem kell túl nagy ügyet csinálni be­lőle, nincs szükség nagy felhaj­tásra. Természetesen kell kezel­ni a dolgokat Ha nem is rend­szeresen, de szeretnék jönni többször is, mert ez azt jelenti, hogy egészséges vagyok In­kább adok vért, mint kapjak Ha az ember mással nem legalább a vérével segítsen Németh István kereskedő: ­Rendszeresen, kéthavonta adok vért Ezt az akciót a Somogyi Hírlapban olvastam. Miért adok vért? Röviden azért, hogy hadd éljenek mások is. A másik ok, hogy így az ember ellenőrizni tudja a saját állapotát, egészsé­gét Ha valami betegségem, problémám lenne, azonnal szól­nának Állandó gond, hogy nincs elég vér. Rendszeresen er­ről szólnak a híradások Persze amikor az ember eljön egy vér­adásra nem azzal foglalkozik, hogy most hány embert mentett meg. De mással nem tudok segí­teni az embereken, ez az egyet­len módja. Örömmel, jó érzéssel tölt el a tudat, hogy segíthettem. Sokkal jobb vért adni, mint bármilyen baj miatt kapni CSÁKI Melinda bűnügyi vizsgáló: - Már egészen fiatal koromban adtam vért, 16 éves korom óta rendszeresen járok véradásra. Úgy gondoltam, semmibe nem kerül, csak némi időbe és odafi­gyelésbe, akkor miért ne? Ezzel tudok segíteni az embereken. B negatívos a vérem, ez a szakem­berek szerint viszonylag ritka. Volt már eset, hogy riasztottak azonnali véradásra: egyszer Pécsre, egyszer pedig ide a ka­posvári kórházba. Szerencsére számomra még nem kellett vért adni, remélem nem is lesz rá szükség. Inkább én adok bárki­nek szívesen, csak arra ne ke­rüljön soha sor, hogy nekem kelljen vért beszerezni Szüléskor tett fogadalom miatt lett rendszeres donor bók Zsuzsanna titkárnő: - Amikor szültem, nekem is szük­ségem volt vérre. Akkor határoz­tam el ha tehetem én is adok. Ezt a döntésemet be is tartot­tam, rendszeresen járok vér­adásra. A Somogyi Hírlap felhí­vására egy kolléganőm kísért el, de ő még fiatal, fél is, úgy döntött inkább kihagyja ezt az alkalmat Sajnos nem tudtam a munkatársaim közül senkit sem rábeszélni, hogy eljöjjön. Nem olyan fájdalmas az a kis tűszúrás. Ha pedig az ember abba gondol bele, hogy talán a vérével, illetve az abból készült vérkészítménnyel meg tudja va­lakinek menteni az életét, akkor eltörpül az a kis kellemetlenség. A véradás legjobb módszer a feszültség oldására TÓTH Géza színművész: - Két próba között ugrottam el most vért adni. Egyébként rendszere­sen adok. Annyi baleset zúdul ránk a televízióból, amit tehe­tetlen módon élek meg. Azt ér­zem ilyenkor, hogy valamit tu­dok segíteni. A színpadról lelki természetű segítséget tudok ad­ni, ez azonban fizikális. Ha adok vért azt gondolom, hogy ez valakinek életet menthet. Jó­gázom, nagyjából tisztában va­gyok azzal, hogy milyen fizikai állapotban vagyok. Csak és ki­zárólag adni akarok. így oldom a tévéből rám zúduló borzal­mak miatti tehetetlenség fe­szültségét Most úgy érzem, hogy legalább tettem valamit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom