Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-20 / 270. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 20., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP Nagymama és a kamatos kamatláb a visszatérő Energiaemésztő az ingázás, ezért a mostani döntés egyszeri és megismételhetetlen Molnár Piroska tavaly kapott egy fotót, apja egy elhunyt bajtársának a lá­nya küldte Molnár Sándor­ról Ez az egyetlen kép, mely a tartalékos hadnagyról a fronton készült S ez Molnár Piroska ez idáig utolsó emlé­ke az édesapjáról Akit nem ismerhetett a 65 éve Ózdon született színésznő, ugyanis a hajdani putnoki lelkész a Szovjetunióban halt meg. Er­délyi özvegye Magyarorszá­gon ragadt, egészen pontosan Kunágotán. A békési faluban határozta el Molnár Piroska, hogy a világot jelentő deszká­kat választja, s bár édesany­ja kérésére elvégezte a köz- gazdasági technikumot, a kö­vetkező évet már a színművé szett főiskolán kezdte. FRISS VÉGZŐSKÉNT Szegedre került, onnan Kaposvárra a Csikybe, majd rábólintott a Nemzeti invitálására, ahová már Jászai-díjasként szerző­dött Aztán alapító tagja lett a Katona társulatának, ám belátta, vidéken, egészen pontosan Kaposváron sokkal jobban kiteljesedhet Máso­dik csikys korszakában érde­melte ki a Kiváló művész elis­merést, s ötvenedik születés­napja előtt a Kossuth-díjat is átvehette. Rendezői, kollégái imádják munkabírása, konf­liktuskerülő természete, bá­torsága miatt. Utóbbit több híres beugrása hitelesíti, a Nemzetiben például Gobbi Hilda helyét vette át Zsazsi néniként Persze azok után, hogy hagyta, hogy a főisko­lán egy szerep kedvéért - dublőr híján - felkössék egy szélmalom lapátjára, sokan nem is lepődnek meg bevál- lalósságán. Mely a rengeteg elvállalt feladatból is kitűnik több színházban játszik, ok­tat, lemezeket készít, tagja a kulturális alap egyik bizott­ságának, s az elmúlt szűk négy és fél évtizedben közel hetven filmben szerepelt. így nem is csoda, még semmi­re sem jutott a járókeret-taka­róval Mely arra az időre kel­lene, amikor már annyim öreg és mggyant lesz, hogy csak azzal tud járni Hogy akkor is mutasson valamit... A színészbüfében találkozunk, bocsánatot kér, hogy nem az öltö­zőjében ülünk le, de egész nap próbált, enni sem volt ideje. Vas András- Akkor, gondolom, a járókeret-takaró hímzésével is elmaradt.- Pedig lassan tényleg szükség lenne rá - feleli nevetve Molnár Piroska. - Fő­ként egy ilyen darab után, amikor egész nap magas sarkúban kellett parádéznom. Amúgy csak laposat hordok, így hát ki­vannak a lábaim.- Egy hálás szerep árnyoldala.- Mindegyik annyit ér, amennyit ki­hoznak belőle.- A nagymama mégiscsak A nagyma­ma. Elég csak arra gondolni, Tolnay Kláritól vagy Dajka Margittól örökölte.- Nem hiszek az ilyesmiben! Ha így nézzük, mindenki csak levetett szerepet kapna. Szerémi grófnét Csiky anno Blaha Luj­zának írta. Papíron más nem is játsz- hatná.- Akkor úgy mondom: álta­lában szeretik a színész­os I nők. s - Mert a S közönség­nek tetszik maga a darab: érzelmes, humoros, szerethető.- Színészszemmel is?- Számomra mindenképpen, hiszen a pályám része, s örülök, hogy olyasmiből élhetek, amit szeretek csinálni.- Ha annak idején a háború után nem zárul le a határ, s az édesanyja vissza­megy Erdélybe, ahogy tervezte...- ...valószínűleg akkor is így alakul az életem. A színészet ugyanis nem helyhez kötött. Ha egyszer kitör az emberből... Annyira nem volt érzékem hozzá, hogy ma sem tudom jól kiszámolni az áfát. Ál­landóan visszaküldik a számláimat.- Az „elhivatottságát” jelezte, nem az is­kolaválasztásnál nem a suli hírneve számított, hanem, hogy legyen színház a városban.- Ez benn volt a megállapodásunkban. És egy békési faluból Szeged amúgy is kézenfekvő megoldásnak tűnt.- Tényleg sorsszerű: nem sikerült visszajutniuk az édesanyja szülőföldjére, helyette Kunágotára került, ahol heten­te egyszer kinyitott a mozi.- Árra céloz, emiatt akartam minden­áron a színészetet? Igazából nem Is tud­tam, mi az. Csak megfogott, amit a vász­non láttam, illetve, akik csinálták az egé­szet. Olyan szerettem volna lenni.- Otthon nem repestek...- Anyukám féltett a bi­zonytalanságtól, lesz-e elég tehetségem. De biztatott, mert látta az eltökéltségem. Csak kérte, szerezzek szakmát is.- Menne még a kama­tos kamat?- Akkor sem tudtam, csak rendes taná­raim voltak. Társulati tagként kaposvári lettem. Ez az érzés ma is összetart min­denkit, aki valaha a Csikyben ját­szott, dolgozott. f ii &- A színművészeti után is?- Nem volt összefüggés, hogy onnan kerültem Pestre. Egyszerűen odahívtak.- Hamar átjött Kaposvárra.- Ideszerződött az osztálytársaim közül Koltai Robi és szegény, nem sokkal ké­sőbb elhunyt Kiss István, valamint Zsámbéki Gábor és Komor István. Előbbi főrendezőnek, utóbbi, aki addig Szege­den főrendezőként dolgozott, igazgató­nak. Tüdtam, valami új kezdődik.- Mégis elment...- A Nemzetibe! Csak a bolond nem megy, ha odahívják!- De hát onnan is továbbállt!- Megalapítottuk a Katonát Amúgy elég egyértelmű helyzetbe kerültünk, a Nemzetiben úgy intézték, hogy Zsám- békinak és Székelynek mennie kelljen.- A magyar színháztörténet nevében utólag jár egy köszönet a furkálódók- nak... Ám bármennyire is korszakalko­tó lett a Katona, ismét felkerekedett.- Olyan korba értem, hogy Pesten alig kaptam szerepet. Csupa nagy színész al­kotta a társulatot, mindenkinek évi két szerep, ha jutott.- Csak a Csiky került szóba?- Kizárólag Kaposvár! Amellett, hogy itt mindenféle szerepet eljátszhattam, a nívó is adott volt.- Jól itt ragadt: 18 év, nem semmi.- Bevallom, magam sem gondol­tam volna. Ám ebben az időszakban történtek a legjobb dolgok a pályá­mon. És elképesztően jó társulatban játszhattam.- Ha ennyire szerette?- Sokat dolgoztam Pesten, egy idő után terhes lett a sok utazás.- A Kispolskija elé ugró szarvast jel­zésnek vette?- Egy fenét! A kettős lét lett nehéz. Meg aztán szépen alakulgatott egy új társulat.- Azért furcsa lehetett visszajönni.- Nem mondanám. Vannak régi isme­rősök, Tóth Eleonóra, Hunyadkürti Gyuri, és visszatért a darabra Koltai, Spindler. Sőt, jött volna Jordán és Pogány Jutka is, de nem tudták szabaddá tenni magukat.- A város azért változott.- Lehet, hogy hihetetlen, de akkor és most sem volt időm körülnézni.- Azt hittem, 18 év alatt tüke kaposvári lett!- Társulati tagként, ami ma is összetart mindenkit, aki valaha dol­gozott itt. Ám éppen a munka miatt nem nagyon forogtunk a városban. Reggel irány a színház, éjjel a színészház...- Csak azt ne mondja, Kunágota iránt sincs semmi nosztalgiája!- A falu, a falusi lét hiányzik, a termé­szet, a kert, az állatok, a hangulat- Rosszul érezheti magát Pesten...- A rengeteg munka mellett nem sok időm jut rá.- Egyszerre több színházban játszik, fil­mez, hangoskönyvet és meselemezt mond fel...- ...tanítok az egyetemen...- Meddig lehet ezt a tempót bírni?- Nyaranta feltöltődöm. Bár egyre ne­hezebben, főként a vendégjáték vesz ki sokat belőlem. Már nem vezetek, Kapos­vár vonattal pedig... Az a dombóvári át­szállás - agyrém! És nehéz egyeztetni a programomat. Lesz olyan nap, hogy dél­előtt a Bors nénit játszom Pesten, aztán este A nagymamát a Csikyben. Ebbe bele sem gondoltam, amikor igent mondtam Schwajda Györgynek. A halála után pe­dig nem akartam visszamondani...- Csak miatta jött?- És a régi kollégákért.- Egyszeri visszatérés?- Szigorúan!- Ne is reménykedjünk?- Még egyszer nem lesz ennyi energi­ám. Most 13 szerep van a fejemben. Ha csak havi két előadás mindegyik, már az is huszonhat fellépés.- így sohasem készül el az a takaró...- Ha igazán szükség lesz rá, nekivesel­kedem a hímzésnek... Húsz év lelkiismeretes munka a gyermekekért magyisz A szervezettől kitüntetést kapott a fiatalok érdekvédelméért a Somogyi Hírlap Ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg a Magyar Gyermek és Ifjúsá­gi Szövetség (Magyisz) alakulá­sának 20. évfordulójáról. Orbán István elnök az elmúlt években elvégzett munkát értékelte, amit több állami kitüntetéssel ismer­tek el. Legfontosabb feladatuk a több mint 2,2 millió 0-19 év közöt­ti magyar gyermek érdekvédel­me. Kiemelt figyelmet fordítanak arra a 42 ezer gyermekre, akiket hatezer nevelőszülő nevel.- Pártoktól független közhasz­nú civil szervezetként dolgo­zunk - mondta Orbán István. - Gondozottjaink 80 százaléka vé­gezte el az általános Iskolát, 30 százalékuk szakmát tanult, s ki­emelt figyelmet fordítunk a ne­Orbán Istvántól Ficsór János főszerkesztő-kiadóvezető és Czene Attila felelős szerkesztő vette át a kitüntetést velőszülők képzésére is. Kétol­dalú magállapodások tették le­hetővé a gyerekek üdültetését, tapasztalatcserék szervezését. Gazdálkodásunk stabil, az el­múlt húsz év alatt százmillió fo­rintot fordíthattunk a gyerme­kek javára. Részt vettünk jogsza­bályok megalkotásában, szere­pünk volt a gyermekvédelmi tör­vény módosításában is. A Magyisz közgyűlésén a szervezet legnagyobb kitünteté­sében részesült lapunk, a Somo­gyi Hírlap kollektívája. Ficsór Já­nos főszerkesztő-kiadóvezető azt ígérte, hogy a szerkesztőség to­vábbra is kiemelt figyelmet for­dít a rászorulók, a gyermekek védelmének ügyére. ■ F. Sz. Á. A húst elvitték, a trófeát pedig otthagyták Fának támasztott szarvastrófea hívta fel magára a figyelmet So- mogyszentpál határában. La­punk úgy tudja: illegális vadkilö­vés végzett a szarvasbikával, melynek szinte csak a bőrét és a zsigereit hagyták hátra az orvva­dászok. Fejjel együtt a trófeát fél­retették egy közeli fának támaszt­va, míg a szarvas húsával dolgoz­tak. Azt nem tudni, hogy feledé- kenységből hagyták hátra a trófe­át, vagy megzavarták őket. Lopás miatt indított eljárást a marcali rendőrkapitányság. Egy hete a szomszédos, gyótapusztai va­dásztársaság területén is lelőtt szarvas maradványaira bukkan­tak. A hátrahagyott lábak mutat­ták, hogy szarvasbika volt. ■ V. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom