Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-03 / 255. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 3., SZERDA 5 MEGYEI KÖRKÉP , ~í< W ' s 1 , MfflMB mt A , g$g 'vv -gg&fögfögfög r > '»* ^ , V "»' S£sP&K' \í ÍM8&M Hiányoznak a somogyi öreg urak szarvasbőgés A gímek mennyiségével nincs baj, de a minőség nem igazán jó 1517 métert futott a református hívek közössége Luther emlékére Szóládon A vadásztársaságok legnagyobb bevételét a szarvasbőgés időszaka jelenti. Ilyenkor jönnek a külföldi vendég- vadá-szok, hogy az általuk hőn áhított trófeát terítékre hozzák. Nehézkesen indult az idei bőgés, és az eredmény is felemásra sikeredett. . lanuár végé-,,'-''' ig van ' még lehetőség az üzemtervben megszabott mennyiséget teljesíteni. De kérdés, hogy mi lesz a minőséggel? Eddig - a tavalyi évhez hasonlóan - több mint nyolcszáz gímagancsot bíráltak el. Bár 59 százalékos az érmes arány, a szakemberek szerint kimagasló trófea nem került a szemük elé.- A szarvasbőgés időszakának vége - mondta Herczeg- falviné Demeter Erzsébet a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal vadászati és halászati osztályvezetője. - A felhozatal nem rosszabb az előző évekénél, de nincs 14 kiló feletti öreg, nagy bika. Az eddig bemutatott legnagyobb trófea 12 kiló 77 deka és a Somogyi Magor Vadásztársaság holládi területrészén esett. Az állomány korösszetétele nem javult, továbbra is az elfiatalodás figyelhető meg. A mínusz pontokat és az ezután járó szankciókat a jogalkotók eltörölték, így csak korai, hibás kilövésekről beszélhetünk. Az összes bemutatott trófea tíz százaléka ebbe a kategóriába tartozik. A somogyi szarvas állományban nem mennyiségi, hanem minőségi probléma van. Az elkövetkező években ezen kell változtatni, a fiatal selejt bikák kilövésének változatlanul hagyása mellett, a középkorosztály kíméletével. A gímszarvas nászának, a szarvasbőgésnek vége, most a dámszarvasok barcognak. Az eddig bírált kétszáz lapátból több mint hetven aranyérmes A trófeabírálók gímszarvas agancsra eddig 53 arany, 199 ezüst és 226 bronzérmet osztottak ki, és 111 korai, hibás kilövést állapítottak meg. Az idén eddig elejtett legnagyobb somogyi gímszarvas trófea történetéről Nagy Péter vadászmester mesélt: - Rapszodikusan indult az idei szarvasbőgés, az elején az idő sem kedvezett. Mire megjött a bikák párosodási kedve és ezzel párhuzamosan a hangjuk is, addigra a vendégek egyrésze elment. A vadásztársaság területét kettészeli az autópálya, így a Marcali hát felé a Kis-Ba- laton térségéből nem tud átvonulni a vad, feltorlódik. A területünkön intenzív mezőgazda- sági termelés folyik, főként kukoricát termelnek. A megnövekvő vadlétszám növeli a vadkár összegét is. A tulajdonos villanypásztorral védi a területet. Az öreg, mintegy 12 éves bikának is ilyen volt az agancsára tekeredve. Egyébként egy osztrák vendégvadász hozta terítékre. Nagy Péter elmondta azt is, hogy összesen 25 külföldi vendégvadászt fogadtak, Ausztriából, Dániánól, Németországból és Szlovákiából. A bőgésben 15 bikát ejtettek el, az üzemtervben összesen 40 kilövése szerepel.- Ma már a külföldiek sem úgy jönnek, hogy mindegy mekkora a bika, kifizetem - mondta a vadászmester. - Ha a szerződésben rögzített .méret felettit lő, akkor kezdődik a huzavona, hogy mennyiért viszi el. Ez különösen azért okoz gondot, mert ahogy szinte az összes vadásztársaság, így mi is ebből az árbevételből fizetjük a vadkárt és ebből a pénzből etetjük az állományt. Varga Gyula, a Sefag Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője szerint átlagos volt a bőgési szezon. - A terítékre került Különleges trófea a vadászok számára egy különleges trófea akár egy kapitális méretűvel is felér. Bárdudvarnokon a Szent Benedek Vadász- társaság területén ejtette el még bőgésben Wolfgang Wittig osztrák vendégvadász ezt a nem mindennapi, rendellenes agancsot viselő bikát A trófea súlya 9,58 kilogramm volt és a bírálaton 201,17 pontot kapott. gímbikák átlagos trófeasúlya javult a tavalyi évhez viszonyítva, és a tavalyinál több 10 kiló feletti bikát ejtettünk el. Súlyban legerősebb gímbi- kánk a barcsi vadászterületen esett 11,52 kilogrammos tömeggel, míg pontszámban (225,50 C.I.C.) legerősebb gím- bikánk a lábodi vadászterület déli fővadászati körzetében ejtettük el. A várakozásoknak megfelelő, jó minőségű gímbi- kákat adott a szántódi vadász- terület karádi és aliréti tömbje Szent Benedek, Diana és az összes szentek a vadásszal voltak is. A szezon előtti változékony időjárás a bőgést érdemben nem befolyásolta, a szeptemberi átlagosnál csapadékosabb időszak legfeljebb a vadászember kedvét vette el és a terepen való közlekedést nehezítette meg. A területeinkre látogató vadászvendégeknél még mindig meghatározó a németajkú vadászok aránya. Az egyéb országokból - USA, Belgium, Skandináv országok - érkező vendégekből csak ritkán alakul ki évente visszajáró törzsvendégkor, ugyanakkor az is látszik, hogy j olyan országok vendé- í gei is kopogtattak nálunk, amelyekre korábban nem volt példa. így Csehországból, Szlovákiából is érkeztek nim- ródok. A belföldi fizető vendégek száma - talán a gazdasági válság hatásai miatt - még mindig alacsony szintű.- A nyári kánikula a maga hosszú napsütéses időszakaival, illetve a rendelkezésre álló széles táplálékbázis az általunk már előzetesen remélt, jobb fajsúlyokat eredményezték - tette hozzá Varga Gyula. F. Szarka Ágnes Véget ért a szarvasbőgés, a vadászati idény csúcsa. A vadászatra jogosultak nem minden esetben elégedettek. Szóládon percek alatt évszázadok tűntek el az időben. A reformátorok, Luther és Kálvin nagy tettei különös hangsúlyt kaptak a gyülekezeti napon. De nem feledkeztek meg azokról sem, akik egykoron a lelki-szellemi magvetést elvégezték az egyházközségben; a temetőben öt lelkész sírját tették rendbe. Délután a genfi reformátor emléktábláját avatták fel a nagyobb gyülekezeti ház falán, ezt követte a reformáció évéhez kapcsolódó 1517 méteres emlékfutás, illetve séta, melyen mozgássérültként Juhász Gyula is részt vett. A 18 év alattiak versenyében Bognár Márk nyert, Torma Rebeka és Bartos Sándor előtt. A felnőtteknél első Hajdú Zoltán Levente, 2. Trpkoviczi-Szabó Melinda, 3. Bognár Diána lett. A nap zárásaként gyülekezeti életképeket nézhettek meg az elmúlt 5-6 évről az érdeklődők. Ságváron a dél-balatoni gyülekezetek közös reformációi ünnepén is megemlékeztek Witten- bergről, ahová 493 éve a magyar reformátorok is vetették vigyázó szemeiket. Az istentiszteleten igét hirdetett Csákai László tabi lelkész, megemlékezést pedig Bozsoki-Sólyom lános kiüti lelkész és Dancs Ferenc helyi gondnok tartott. Négy lelkipásztor osztott úrvacsorát. Ezután a Pécsi Gospel Kórus koncertjén a tagok rövid bizonyságtételükkel, s hangszerekkel kísért Istent magasztaló énekükkel szereztek örömet a hallgatóságnak. Három faluban szólott Berke, az erdélyi lelkész krisztus szegénysége csodálatos gazdagságot hordozott. Kitárt karjai láthatatlan kincset, felülről való szeretetet hirdettek. „Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg” - e jézusi szavakkal hívogatták a csokonyavisontai, a kis- bajomi és a komiósdi reformátusokat a napokban tartott evan- gélizációs alkalmakra. Berke Sándor, az erdélyi Tenke lelkésze többek közt az „Éheztem, és ennem adtatok..mezítelen voltam, és felruháztatok” ige alapján végezte szolgálatait Látogatásának célja az is volt, hogy beszéljenek a testvérgyülekezeti kapcsolat létesítéséről gamos a. A halászmester is vallott Podmaniczkynek a Balatonról alulnézet A régi hétköznapok tükrét rakta össze a Bogláron élő szépíró, kedvet csinál a nyitott szemmel járkálásnak Ha egy útikönyv az értékek tára, akkor Podmaniczky Szilárd könyve az érzések tára a Balatonról. Megihlette új lakóhelyének szelleme - fogalmazhatnánk közhelyesen a néhány éve Balatonbogláron élő Podmaniczky Szilárd legújabb munkájáról. - A Balatoni világok című könyve mini balatoni képecskék szótára - méltatta Szombathy Pál újságíró a szerzőt, s „nagy művéhez”, a korábban az Élet és Irodalomban publikált Szép magyar szótárhoz hasonlította. A Balatoni világok nem más, mint a régi balatoni hétköznapok tükre azáltal, hogy régiek anekdotáit gyűjti csokorba: így rajzolódik ki a halászmester, a hajóskapitány, a tűzoltóparancsnok vagy épp a borász fotókkal és szócikkekkel fűszerezett elmondásaiból a hely szelleme. Podmaniczky Szilárd úgy fogalmazott: a neki elmondott történetekből egy rendkívül hiteles anyag állt össze, mellyel tulajdonképpen „semmi mást nem keüett tennie”, mint megszerkeszteni azt.- Podmaniczky Szilárd megtartotta az élőbeszédben használt fordulatokat, s rég elfeledett kifejezéseket. így rajzolódnak ki roppant érzékletességgel és szemléletesen ennek a régiónak a hétköznapjai. S e vidék iránt érdeklődő kedvet kap, hogy nyitottabb szemmel járjon. Podmaniczky Szilárd sokak örömére dedikált is a könybemutatón Az öreg lekevert két nagy pofont a bivalynak... „AZ ÖREG LEVETKŐZÖTT klottgatyára, beballagott, szemközt állta bivallyal, olyan öt-tíz méterre volt a tóban. Lekevert két pofont a bivalynak, akkor az, mint a táltos ló, úgy jött ki a halastóból Feri bácsi meg még utánakiáltott a tóból. Mondtam én, Piros, az anyád istenit, hogy kijössz te innen!” „PÉLDÁUL A TANYAHELYEK el vannak nevezve. Ilyen neveket kaptak, hogy a Dérlő, vagy a P. kisasszony, vagyis Pöcsös kisasszony. Merthogy abban a házban, amihez „belőttük” a tanyafejet, két homoszexuális nő lakott. ” „És ahogy jöttek visszafelé, elestek. A demizson eltört, de annyira sajnálták a bort, hogy lehasaltak, és a jégről itták fel, a cserepek közül, és közben össze-vissza vagdosták az arcukat ” „utoljára akkor horgásztam, amikor még élt a férjem, 15 éve. Hetvennégy évesen fárasztottam utoljára pontyot. ”
