Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-07 / 234. szám

I MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 7.,, CSÜTÖRTÖK MIT SZÓL HOZZÁ? Szépkorúak hónapja BARTHA ESZTER: - Már 1995 óta az intézmény la­kója vagyok és a progra­mok közül leginkább a ki­rándulásokat kedvelem. Ha tehetem nem csak október­ben, hanem egész évben részt veszek az országjáró túrákon. Közben sok em­berrel tud az ember beszél­getni, és aki akar, keres és talál is barátokat. Ez nagy érték minden korban. És ami a legfontosabb: nem kell mindig együtt lenni, de magányosan sem. ádám béláné: - Szeretem a barcsi Szociális Központot, és tíz éve jelenthetem ki büszkén, hogy a lakójaként élek itt. Szeretek itt élni, bár ezt ma még egy kicsit nehéz kimondani. Úgy ér­zem, hogy mindenünk megvan, amire csak szük­ségünk van. Mindenki ked­ves hozzám, semmi pana­szom nincs sem a gondo­zókra, sem a többi lakóra. A programok közül a Ki mit tud a kedvencem. KÁLSECZ ISTVÁNNÉ: - Bár egyre nehezebben bírom az iramot és betegeskedem, mégsem tudok folyamato­san egy helyben maradni. Korábban gyakran táncol­tam, ma már sajnos nem tudok, de élvezem a szép magyar muzsikát. Már na­gyon várom az idei szüreti mulatságot is. Még nem döntöttem el, de lehet, hogy én is jelmezt is öltök. Szeretettel élnek szépkorúink idősek hónapja Kísérlet a lehetetlenre: alkalmazkodás egymáshoz és a világhoz Élelet az éveknek: a barcsi nyugdíjasok mindig találnak rá alkalmat, hogy jó programokat szervezzenek és jól érezzék magukat egymás társaságában Egy hónapig ünnepük az időseket Barcson októ­berben. A programokat a lakók és a vidékiek is nagy szeretettel fogadták. íeki Gabriella Egyedülálló módon, zenés éb­resztővel indult a Szépkorúak Hónapja a barcsi Szociális Köz­pontban. A Városi Fúvószenekar az Otthonház területén, nyolc helyszínen fújta meg a trombi­tát, kürtöt és szólaltatott meg kü­lönböző hangszereket a hajnali fél hetes ébresztőnél, ahol az ösz- szes lakó zenével és tánccal kö­szöntötte a napot és az egy hóna­pig tartó ünnepet. Ez azonban még csak a kez­det volt: számos program, meg­lepetések, vidámság és mulat­ság várja az időseket egész októ­berben.- Oda kell figyelni a szépkorú­inkra, mert nagyon megérdem­lik; sokat kaptunk és tanultunk tőlük, most mi próbálunk meg ebből a sok jóból valamit visz- szaadni - mondta Varga Ilona intézményvezető. - Úgy látom, aki teheti, mindenki magáénak érzi az intézményt, a lehetősé­geihez képest építgeti, szépítge- ti a környezetet, vagy épp éne­kel, táncol vagy verseket mond, szaval. Az időseink megkísérlik a lehetetlent és alkalmazkod­nak egymáshoz, a központhoz és magához a gyorsan változó élethez is. Az igazgatónő elárulta azt is, hogy a boldog Szociális Köz­pont titka a sok elégedett lakó, valamint valamennyi dolgozó, akik lelküsmereti kérdést csi­nálnak minden egyes tettük­ből, mozdulatukból, hogy azzal is segítsék az időseket, öregbít­sék az intézmény évtizedes jó hírnevét. A lakók már várják, készülnek a programokra. A szeretetteljes légkört bárki megérezheti, aki ide betér. Kövest Mátyásáé, Vali néni alig egy év alatt itt gyógyult fel oly­annyira, hogy el tudta hagyni a járókeretet. Ma már sietve közlekedik kis lakása egyik szobájából a másikba, miközben beszélge­tünk. Még csak két esztendeje él az otthonban, de időközben a szívéhez nőtt.- Az elején nagyon nehéz volt, de az nem az otthon hibá­ja: beteg voltam - mondja. - Bottal, járókerettel tudtam csak járni, és szellemüeg sem vol­tam a legfittebb. Szép lassan aztán sikerült ebből a rossz körből kilépni, melyben sokat segített az intézmény légköre, az ápolók, a lakók egyaránt; csak kedvességgel találkoztam, bármerre jártam. Vali néni mosolyogva meg­jegyzi, hogy a központban any- nyi program van, hogy gyakran nem is tudja, hogy hova men­jen. Nemsokára 74 éves lesz, és szereti a kézműves, kézimun­ka foglalkozásokat, ahol min­denki a közösség tagjának érezheti magát, kiveszi a részét a teendőkből, amennyire tudja. Most szó szerint belebolondult a vonalgrafikába - számtalan alkotás díszíti otthonát. Aztán kedvesen - számunk­ra viccesen - mondja, hogy fel­tétlenül ki szeretné próbálni a térbeli fonalgrafikát, ám de nincs ideje. Fonalat és gömbö­ket már vásárolt, melyek so­rukra várakoznak a polcon. Nyugdíjazása előtt 34 évig könyvtárosként dolgozott, ma is számos történelmi regényt, útleírást, verseket olvas. Hatal­mas fantáziával és türelemmel áldotta meg az ég - e nélkül ma már nem lenne teljes az élete. A barcsi központba azonban nem csak a helyiek, hanem a vidékiek is szívesen járnak. Varga Józsefné, Juci néni kis­gyerekkora óta mindene a tánc és a szereplés - ebben is lehe­tőséget nyújt az intézmény. A barcsi Csalogány Dalkör tagja­ként jár be hetente kétszer a próbákra, és a szereplésekre is, ahol magyar nótákat, film­slágereket és közkedvelt dalo­kat énekelnek. Hagyományos és újító szándékú rendezvények sora követi egymást a barcsi nyugdíjasok központjában az intézmény az otthonházi szabadidőparkban ma kerti party-t rendez, ahol az asztalo­kon díszeleg minden, ami szem-szájnak ingere. Október 12-én a BNI Alapfokú Művé­szetoktatási Intézmény pedagó­gusai szórakoztatják az időse­ket, 14én szerződtetett zenekar­ral karon fogott jelmezes szüre­ti felvonulás során vonulnak a maskarás lakók Barcs utcáira, 18-án kimozdulva az épület fa­lai közül, kirándulnak a Duna- Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Barcsi Ősborókás Parkba, 21­én Ki mit tud címmel hirdetnek kulturális vetélkedőt a dél-so­mogyi bentlakásos intézmé­nyek részvételével, 25-én az időskori egészségvédelemről hallgatnak meg előadást, 27-én kézműves foglalkozáson készí­tenek töklámpát, majd megem­lékeznek a Mindenszentek és a Halottak napjáról, végül 28án egy záróünnepségen vesznek részt, ahol a helyi népszerű Bo­róka Néptánc Együttes is fellép. Varga Ilona és Kövesi Mátyásné az utóbbi otthonházi lakásában ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK BARCS VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT OrOSZOk hajóztak a Dráván Utolsó hónapjához érkezett a sétahajózási szezon a Dráván. Októberben heti három nap - kedd, csütörtök, péntek - várja a vendégeket vadregényes élővilágával a folyó. Torma József az üzemeltető Dráva Tours vezetője elmondta: a héten oroszok és németek hajóztak, akiket elsősorban az itt található gyógynövények fogtak meg Itt van az ősz, itt van újra S szép, mint mindig, énnekem - írja Petőfi Sándor. A barcsi városközpontban színes falevelek ihlették a mosolygós dekorációt, ahol a sünök elvackolnak, a gyerekek kirándulni indulnak. Az alkotó és ötletgazda Városgazdálkodási Igazgatóság sugallja a költő gon­dolatait is: „Tudja isten, hogy mi okból szeretem? de szeretem” Gyarapodnak a munkagépek az iskola-felújításoknál Folytatódik tovább az 1,3 milliárdos iskola felújítás Barcson. A tantermeket a kivitelező munkatár­sai folyamatosan adják át a gimnázium és az Arany János iskola területén. Az új köntösű, régi épületet a Deák Ferenc Általános Iskolában már birtokba vették a diákok, az építkezés mindhárom helyszínen januárig tart

Next

/
Oldalképek
Tartalom