Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-04 / 231. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 4., HÉTFŐ

A NAP TÉMÁJA

5

polgármestermustra 1873-ban vált rendezett tanácsú várossá a somogyi megyeszékhely, s az elmúlt 137 év vezetői eltérő mentalitású és sokszor különleges sorsú emberek voltak

VÁROSÉPÍTŐK ÉS PÜNKÖSDI KIRÁLYOK

A Kossuth téren lévő polgármesteri hivatal egy régi levelezőlapon

Csak a tér változott, az épület nem. 2010. október 3-i pillanatfelvétel

A lapelőd azt kérte, hogy a város vezetői engedjenek betekintést a hétfejű sárkánnyal őrzött számlákba

A Somogy című kaposvári hetilap szerkesztősége 1873 elején szükségesnek vélte, hogy tanácsokkal lássa el az új város első vezetőit: "Úgy hisszük, a képviselőtestületnek egyik főbb feladata lesz a közvagyon felett szigorúan őrködni, s valahára

tisztán megmutatni a városnak, hogy mije van, s mije lehetne még, ami nincs! A kimutatás, a vagyonkezelés csak úgy lehet pontos, közkívánatnak megfelelő, ha számot kér a hosszú múltból, s betekintet azon számlákba, melyeket eddig hétfejű sárkányok őriztek, és a közönség előtt elzárva tartattak... A második főbb teendője a lehető legcsekélyebb fizetéseket állapítani meg a leendő tisztikar számára. Nagy terhekkel nyomni az úgyis eladósodott várost nem lehet; mert akkor

az új institúció [intézmény] alig lesz valami hosszú életű... Ki szereti városának érdekeit, tegyen neki szolgálatot lehető csekély árért, és amit lehet, hazafi- ságból is. Sem sok, sem drága tisztviselőket nem bír el a város. Ez ellen előre is tiltakozunk."

Az alábbiakban számba vesszük, hogy az utolsó 137 esztendőben - amióta véglegesen várossá alakult a megyeszékhely - kiből lett, kiből lehetett polgármester Kaposváron.

Nagy Zoltán

Történetünk 1873 januárjában kezdődik: a kiegyezés utáni szabadabb légkört kihasználva ekkor vált "rendezett tanácsú" várossá Kaposvár. Nem volt éppen sima játszma (az izgatott hangulat miatt a főispán már katonai erő bevetését fontolgatta), de végül a közismert ellenzéki politikus, Bárány Gusztáv került a polgármesteri székbe. A város vezető testületé a következő negyed évszázadban a 48-asok, a függetlenségiek legfőbb somogyi támaszpontjának számított.

Bárány Gusztáv kisbirtokos családban született a mai Újvárfalván. A kortársak "lángeszű idealistának" látták, "rendkívül megnyerő modorú, egész az élhetetlenségig szerény úriembernek". Mélabús hangjában állítólag annyi varázs volt, hogy ellenfeleit is lefegyverezte. Úgy hírlett: tehetségét már pápai iskolatársa, Jókai Mór is nagyra tartotta. Amikor 1886-ban, 64 évesen elhunyt, általános részvét kísérte utolsó útjára, az egyre szabadabban és bátrabban lélegző város azonban nem időzött sokáig az emlékénél. A gyorsan fejlődő Kaposvár új hősöket keresett magának.

1878 elején Németh Ignác, a várostörténet egyik legszínesebb alakja ült bele a polgármesteri székbe. Sok támadás érte, ezért 1881-ben visszavonult, hogy a "kitűnő szónoknak" és "ritka szellemességű, zseniális férfiúnak" lefestett Szabó Kálmán kezébe adja a vezetői stafétabotot Szabó vagyonos birtokos volt (és ügyvéd, mint a politikacsinálók nagy része akkoriban), de úgy tűnik, eleinte még nem ismerte fel magában a szunnyadó függetlenségi harcost: lényegében az tolta az ellenzék táborába, hogy megbukott a vármegyei tisztújításon. Alig 17 hónappal azt követően, hogy Kaposvár polgármestere lett, országgyűlési mandátumot szerzett, s ekkor le is mondott városi hivataláról.

1883-ban ismét Németh Ignácot választották meg - közfelkiáltással - a város első emberének, és minden ott folytatódott, ahol első lemondása előtt abbamaradt Meglehet, hogy a város történetében ellene folyt a legtöbb fegyelmi, aminek egyik oka valószínűleg ellenzéki magatartásában keresendő. Másodszor 1895- ig volt - lehetett - polgármester. A kortársak vele kapcsolatban is azt jegyezték meg, amit Bárány Gusztávról: népszerű ember és függetlenségi politikus. Ő viszont - a visszahúzódó természetű Báránnyal ellentétben - nagy kedvvel vetette bele magát a város társasági életébe. Jelentős érdemei voltak a közvüágítás fejlesztésében, a csatornázás megindításában, és értett a pirotechnikához is. Költekező életmódja azonban nagy adósságokba sodorta, s pénzügyi nehézségeit

politikai ellenfeleinek újabb támadásai tetézték. Sokáig a vagyonos emberek közé tartozott, de "agyonüthetetlen jó kedélyét később, akkor is megőrizte, amikor teljesen tönkremenve, kedvenc városától messze-távol, a fővárosban húzódott meg".

Ő volt az első kaposvári polgár- mester, aki börtönbüntetést kapott - de sajnos nem az utolsó... (A budapesti ítélőtábla 1914-ben azért ítélte el az akkor ügyvédként dolgozó Németh Ignácot, mert "a bigámia bűntettébe" sodorta egyik ügyfelét)

Németh Istvánnal (aki csak névrokonságban állt elődjével) új korszak kezdődött Kaposvár történetében. Az ő irányításával indult meg az első nagyarányú városfejlesztési program. Sokáig emlegették, hogy a város északi irányú terjeszkedését biztosító terület megvásárlását csak az elnöklő polgármester döntő szavazatával sikerült elfogadtatni a kaposvári képviselő-testületben.

A Buzsákról származó Németh István jómódú kisbirtokos család sarja volt Házassága után Lengyeltótiból költözött Kaposvárra, ahol részben családi kapcsolatai, részben megbízható ügyvédi munkája miatt 1895 végén polgármesterré választották. Programbeszédében kifejtette, hogy a városi közügyekben meg kell valósítani a legnagyobb nyilvánosságot, a tisztakezűséget, a takarékosságot, és ki kell zárni onnan a pártpolitikát Városfejlesztő tevékenysége a 20. század legnagyobb részére kisugárzott.

Nem szerette ünnepeltetni magát, hivatali feladatai miatt még a szokásos társadalmi érintkezést is elhanyagolta. Szívbetegségben hunyt el 1911-ben, három héttel a színház megnyitása és a Kos- suth-szobor felavatása után.

Németh Istvánt 1911 végén dr. Kovács-Sebestény Gyula követte a polgármesteri székben, aki a Dél-Dunántúl meghatározó kereskedelmi gócpontjává kívánta fejlesztem Kaposvárt Nagy gondot fordított "a kulturális haladás, közegészség, gyermekvédelem és munkásjóléti intézmények" ügyére is. Új tisztségében több nehézséggel is szembe kellett néznie: elődjének nehezen követhető példájával, az első világháborúval és a betegséggel. A polgármester tbc-ben hunyt el 1917. március 15-én. Az egykori megemlékezések ötletgazdagságát, imponáló vezetői képességeit, józanságát, puritánságát, egyenességét emelték ki.

A századforduló és a századelő két polgármesterének irányításával addigi történetének legvirágzóbb korszakát élte át Kaposvár. (Bár éppen ekkortájt vetették fel egyesek a szerencsére elvetélt ötletet, hogy a Donnerváros szakadjon el Kaposvártól, és alakuljon önálló nagyközséggé...)

Kovács-Sebestény Gyula halála után helyettese, Kovács Soma vállára nehezedett a vezetői felelősség, aki az 1890-es évek közepétől 1930-ig volt a város második - időnként pedig ténylegesen első - embere.

A Tanácsköztársaság hullámverése egy rövid időre Szalma István nyomdászt dobta fel a városvezetés első vonalába, aki a kommün bukása után a fehérter- romak esett áldozatul. Kovács Soma helyettes polgármester 1919 augusztusában újra átvette Kaposvár vezetését (Az ő személye a folyamatosságot képviselte a városban, ahol Kovács- Sebestény Gyula halála óta üres volt a polgármesteri szék.) Mivel azonban Kovács Somát meggyanúsították, hogy közéleti szereA legnagyobb városépítő, Németh István szobra a Berzsenyi parkban

pet vállalt a forradalmak alatt, néhány hónap múlva a belügyminiszter felmentette tisztségéből, s az ideiglenesen polgármesterré kinevezett Szopkó István tanácsnok kezébe került az irányítás. (A vád mindazonáltal nem lehetett megalapozott, mert Kovács Somát hamarosan újra a város második emberévé választották.)

Kaposvár története a Horthy- korban gyakorlatilag dr. Vétek (Kaposváry) György polgármester hivatali időszakával esik egybe, aki 1922-től a korszak végéig, majd - a nyilas diktatúra után visszatérve - 1945 közepéig kormányozta a megye székvárosát Az ő megválasztásával ért véget a város vezetésében csaknem öt éve tartó "interregnum".

Vétek György régi kaposvári iparoscsaládból származott, apja és nagyapja is molnár volt Először Pécsen, majd Budapesten dolgozott köztisztviselőként; Kaposvárra akkor tért vissza, amikor polgármesterré választották. Ebben az időben a háború, a forradalmak és Trianon megrázkódtatása után kivezető utat és új lehetőségeket kellett találni a város és polgárai számára. Az egyszerű modorú, ugyanakkor széles látókörű polgármester határozottan cselekedett Figyelme kiterjedt a közüzemek rendbetételére, a város anyagi egyensúlyának biztosítására, a szociális és közegészségügyi ellátás megjavítására, a gazdaság fejlesztésére is, s szívügyének tekintette a kulturális intézmények támogatását Vétek

Györgyöt, aki a város iránti sze- retetét egyebek közt azzal fejezte ki, hogy 1934-ben Kaposváryra változtatta a nevét, a pápa is kitüntette. A nyilas hatalomátvétel után eltávolították hivatalából: 1944 novemberében a nyilasok már a saját emberüket - Tóth János hungarista ügyvédet - állították a város élére, aki eljátszhatta a pünkösdi király szerepét.

Kaposváry Györgyöt a bevonuló szovjetek helyezték vissza hivatalába december elején. Jelentős szerepe volt az élet újraindításában, 1945ben mégis elmozdították tisztségéből, letartóztatták, és a népbíróság politikai vádak alapján másfél évi börtönt szabott ki rá. (A fellebbezést követően felmentették.) A somogyi megyeszékhely tehetséges polgármestere, aki Németh István után talán a legtöbbet tette a modem Kaposvár megteremtéséért, s aki mindmáig a leghosszabb ideig vezette a várost, segédmunkásként fejezte be az életét Szigetváron. Kívánságának megfelelően Kaposváron temették el.

A szovjet megszállóknak és az egyre merészebb terveket szövögető helyi kommunistáknak új emberek kellettek. Kaposváry György helyét a szociáldemokrata Boór István asztalos foglalta el, akinek személyében először lett a városnak munkásmozgalmi múltú polgármestere. 1948 márciusában - megrongált egészségére való hivatkozással - a kommunistákkal azért időnként ösz- szetűző Boór István is lemondott, Rostás Károly nyomdásznak adva át a vezetői feladatokat. (Utóbb mindketten díszpolgári címet kaptak Kaposváron.)

A megyeszékhely élére 1950- ben a városi tanács került, amely mint a "szocialista közigazgatás" legfőbb helyi szerve kezdte meg több évtizedes működését. Az immáron teljesen szovjetizált közéletben az egymást követő városi tanácselnökök (Druskó István, Nagy Lajos, majd Mikecz János) jobbára egyéniség nélküli pártkatonáknak mutatkoztak.

A Kádár-korszakban négy újabb tanácselnököt fogyasztott el Kaposvár: Szilágyi Lajost, Rostás Károlyt (korábban még polgármestert), Kovács Ferencet és Papp Jánost Valószínűleg nem annyira őket, mint inkább a közéleti színtelenséget előnyben részesítő politikai rendszert jellemzi, hogy egyik tanácselnök neve sem vált "fogalommá", nem határozott meg várostörténeti korszakot Kaposváron.

1990 őszén az MDF-es Szabados Péter népművelőt, a megyei művelődési központ igazgatóját választották meg polgármesterré, 1994-től kezdve pedig fideszes politikus - a növényvédelmi, agrár- és környezetvédelmi szakmérnökként végzett - Szita Károly irányítja Kaposvárt.

Nyilvánvaló, hogy az elmúlt 137 év polgármesterei és tanácselnökei eltérő mentalitású és igen különböző sorsú emberek voltak. Persze azok tudtak kiemelkedni közülük, akiket a város, a küzdelmesen képviselt Kaposvár iránti szeretet mozgatott. De valamennyiükre igaz, hogy nélkülük nem ugyanaz a település lépett volna be a 21. századba a Kapós partján...