Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-27 / 250. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 27., SZERDA MEGYEI KORKÉP 5 tájséta Helyi legendák, mai és múltbéli mesterségek nyomába kerekedtek a korzózók két régió nyolc településén. Zárt kapuk nyíltak meg a kulturális örökség napjain a látogatók előtt KINCSKERESŐ SÉTA A TE1E PÜIÉSEKEN Értékek a falvakban balatonmáriafürdő: A Feste­tics család birtokát képező sely­mes, homokos part már a 19. század előtt is a csendet, pihe­nést szeretők kedvelt üdülőterü­lete volt Vonzereje ma is az, hogy megtartotta természetes környezetét Helytörténeti kiállí­tás is bemutatja Mária-telep lét­rejöttét, hogyan vált üdülőhely- lyé, s a nyaralóvendégek és az állandó lakosok számára mitje lentett a Balaton-kultusz. gadány: Somogy talán legrégeb­bi Szent Vendel szobrát rejti a gadányi határ. A szobrot egy te hetős parasztcsalád, Zányi Józsefék emeltették 1911-ben a barmok védőszentjének. Ezen az úton hajtotta a kondás meg a kanász az állatokat a gazdag legelőkre, s mivel az állatok szé­pen növekedtek és betegség nem támadta meg őket, a hívő famí­lia köszönetként állíttatta a szobrot. kéthely: A XVIII. század elejéig a falunak szalmafedeles temp­loma volt. Templomot maradan­dó anyagból, téglából először Zankó Miklós fóldesúr építtetett 1714-ben. Ez az épület a mai templom kelet-nyugati fekvésű hajója. Aztán 1739-ben Hunyady István földesúr meg­kezdte a templom bővítését észak-déli irányban. Ezáltal mintegy 90 fokkal „elforgatták” a templomot. A község legré­gibb épülete 1750-re készült el marcali: Marcali kincse a fejlő­dő turizmus. Elsősorban a Bala­ton közelségére, a gyógyvízre, még a borkultúrára is alapozva a zöldövezetes, parkos ligetvá­ros hangulatának megteremté­sével A város határában lévő víztározó hasznosítása is a vízi turizmust, a vízi sportokat fej­leszti, s egy újabb helyszíne és atrakciója lehet a marcali ide­genforgalomnak. nemesdéD: Varasdi Sándor ho­nosította meg Magyarországon a nemesdédi boskobak körtét, s tette híressé a dédi gyümölcsöt. Az első körtefáit a ‘30-as évek­ben ültette. Közülük néhány ma is él Az első körtés kertet 1936- ban telepítették Nemesdéden. Egri Ferenc kezdte termeszteni a faluban. Az ő ültetvényében ter­mett először, a később dédiként emlegetett boskobak körte. somogyszentpáL: Akár orszá­gosan is egyedülálló lehetne Somogyszentpál, az arculatát meghatározó útszéli keresztjei­nek és szakrális szobrainak számával Kevés olyan kisfalu van, amely huszonhat keresztet, kegyszobrot őriz. Többségüket 1857 és 1927 között állították a falusiak szőlőhegyekbe, telepü­lésre vezető utak mentén, temp­lom köré, házaik elé. vése: A múlt században Vésén öt kovács dolgozott. Takács Ist­ván volt az utolsó, aki lovakat patkóit. Az idős ember szülőfa­lujára hagyta kovácsmesterségé­nek minden tartozékát, amiből kovácsműhelyt rendeztek be. Az ország minden valamirevaló ko­vácsa már csak tisztességből is megfordul a muzeális értékű munkaeszközök között, melyek ma is használhatóak, azonban már csak a népszerű kovácsta­lálkozón működtetik őket Kézművesfoglalkozás Balatonmárián A gadányi legendák nyomában mézet is kóstoltak. Az íz után fel is kellett ismerni, milyen virágból gyűjtötték a méhek A hitélet gazdagsága. A kiadós séta után Somogyszentpálon a templom­ban pihenhettek meg egy kicsit a korzózók Sárbogárd is bekapcsolódott a programba az országban Somogy megyén kívül a nyolcadik település­ként, a Fejér megyei Sárbogár- don hívták még tájsétám a ki­rándulókat A borús idő itt is elkísérte a felfedezőket, akik szorgalmasan gyűjtötték útleve­leikbe a megállók matricáit A bátmbbak még kerékpárra is ültek. A túm kínálatban a bel­városi sétán kívül, például a helyi paraszti kultúrát és a vá­ros helytörténetét bemutató táj­ház, valamint Kincses szigeti kalóztanya is szerepelt. Nem mamát el a szabadtéri pik- j nik és a természeti érté­kek felfedezése sem a Sárbogárd kömyé- _. /| ki tavaknál. JÉM 3 Kosár gyümölcsnek, kenyérnek, bornak. Nemesdéden a kosárfonás mesterségét is bemutatták a kíváncsi felfedezőknek Két régióból nyolc településen indultak felfedező útra a kincskeresők a tájsétákon Felfedezésre váró kultu­rális és természeti örök­ség. Minden településnek vannak büszkeségei. Vigmond Erika Túrához öltözködtek a fiatalok Gadányban. El is kelt a vastag pulóver, a bakancs és az eser­nyő is. A kincskereső túrán az első út egy méhészetbe veze­tett, ahol az íze után kellett megmondani, milyen mézet is kóstoltak. - Az akácot és a hár- sot felismertem, a repcének éreztem némi jellegzetes utóí­zét, szolidágót viszont még nem ettem - sorolta Orsós Anita. Ősz János polgármester arról beszélt: az útvonalba beépítet­tek még egy falusi pincét, azt a templomot, mely harangjának misztikus erőt tulajdonítanak, Somogy óriásfáinak sorába má­sodikként felvett 519 centiméte­res körméretű bükkfát, s szó esett a Barabás lyuk legendájá­ról is, arról a feltáratlan bar­langrendszerről, melynek felte­hetően a bejárata az alsóhegy erdejéből indul, s a meszteg- nyői iskola pincéjénél ér ki. Nemesdéden a kultúrházba űzte a sétálókat az eső, de a ke­mencében frissen sült lángálló illatának nem lehetett ellenáll­ni, ami mellé gyümölcsleves is párosult. S, ha már a biztonsá­gos fedelet otthagyták a fiatalok, a többi állomást is útba ejtették. Mmt a kosárfonó műhelyt, ahol ki is próbálhatták a vesszők haj­lékonyságát. - Kezdésnek a ko­sáralj fonását mutatom - kezdte Novák Istvánná kosárfonó. - En­nek nagyságától függ, hogy mekkora és milyen lesz a kosa­runk. Matricagyűjtő hely volt még a falumúzeum, a reformá­tus templom, de a legrégebbi házat is meg kellett keresni. Vésén elsőként a kovácsmú­zeumba vezetett az út. A vasat ütő mester műhelyében és mel­lette a kukoris pereccel megra­kott szabadtéri kemencénél jól esett a hűvös séta utáni melege­dés. Vésén győzték kiválaszta­ni: mit is kínáljanak a korzó- zóknak. A látnivalók közé ke­rült például á Hencz-kastély, a katolikus imaház, még a tűzoltó szertár is. A bejáró útvonalon pedig örökségvédelem alatt ál­ló, de a legrégebbi házakat is szemügyre vehették. Mórocz Anikó vései művelődésszervező arról beszélt: egyrészt az itt la­kók jobban megismerik a falut, KONZORCIUMI PARTNEREKKEL együttműködve szervezte meg a tájsétákat a Corvinus egye­tem. Temesvári Szilvia, az Ökotárs Alapítvány adományi programvezetője arról beszélt: ez a kezdeményezés első az or­szágban. Az alapvető cél, hogy olyan települési értéke­ket mutassanak be a helyiek­nek, melyeket még nem lát­másfelől pedig közösségi meg­mozdulásnak is nagyon jó. Balatonmáriafürdőn a Helytör­téneti gyűjtemény és galériánál volt a találkozó. Egyik óráról a másikra repült az idő Huszár Mihály vezetésével. Például az Ihász villánál II. világháborús bombatölcsérbe telepített kerti tavacskát mutattak be, a szom­szédban magángyűjteményből régi máriafürdői képeslapok között barangoltak. A Balaton- parti villák története is tartoga­tott különlegességeket, mint a Szabó-villáé, amit Hikmann Bé­la marcali díszlakatos mester és tak, vagy más szempontok alapján ismerhetnek meg. A játékosságot is becsempész­ték: a kijelölt pontoknál kér­désekre kellett válaszolni, fel­adatokat megoldani. Ennek teljesítése után tájséta-matri- cát kaptak a résztvevők az út­levelükbe. A Tájséta program- sorozathoz a marcali kistér­ség hét települése, a híres építészdinasztiából Sztélék Ferenc tervezett, illetve épített bauhaus stílusban. Somogyszentpálon Berényi Sándor polgármester a temető­nél kezdte a település érdekes­ségeinek bemutatását, a falu­ban szolgáló papok, plébánosok síremléke előtt. A település hí­res útszéli keresztjeiről is. - Vannak akik elmentek már százszor ezeken az utakon, s még csak el sem olvasták mikor készült a mellette álló szobor, kereszt, s nem tudják milyen örökséget őriz - tette hozzá a polgármester. Végül a templom­Balatonmáriafürdő, Gadány, Kéthely, Marcali, Nemesdéd, Somogyszentpál és Vése, vala­mint másik régióból Sárbo­gárd csatlakozott. Ezt megelő­zően a Nemzeti Örökségvédel­mi Központ, mint az egyik konzorciumi partner, végezte a települések lejárását. Első­sorban az épített örökségek felkutatásában vettek részt. bán kissé megpihenhettek a sé­tálók, míg annak történetét hallgatták. A sportcsarnokban népművészeti és trófeakiállítás tette teljessé a somogyszentpáli ismerkedést. Kéthelyen és Marcaliban ala­posan eltérítette a felfedezőket a szakadatlan eső: a járt utak járhatatlanná váltak. A trakto­ros tájnézés, s a lovas kocsi tú­ra így sajnos csak terv maradt. Marcali járt a legrosszabbul, szinte minden programot meg­hiúsított az idő, mivel a legtöbb­jét a szabadba vitték volna. Kéthelyen a sétáról azonban Wittinger Zoltán a Nemzeti Örökségvédelmi Központ épí­tészmérnöke arról beszélt: a marcali kistérségben har­mincöt, a sárbogárdiban pe­dig tíz települést jártak be. A Tájséta része volt még a táj ér­tékeire fókuszáló gyermek- rajzpályázat is, az alkotások­ból kiállításokat rendeztek be a településeken. nem mondtak le: az Öregbaglas pincészetéhez érdemes is volt elgyalogolni. A fiatalabbakat zsíros kenyérrel és forró teával fogadták, az idősebbek mustot és bort is kóstolhattak a pincé­szet évszázados múltját hallgat­va - részletezte Peti Gréta, a kéthelyi művelődési ház vezető­je. A Tulipán tanya felé bandu­kolva, ahol betyárpróba és íjászkodás is várta a bátrakat, rá lehetett csodálkozni a víz- cseppektől remegő pókhálóra, a levél öbléből kortyolgató ma­dárra, az eső súlyától bánato­san bólogató mezei virágra is. »s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom