Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 43. szám

2010. OKTÓBER 24., VASÁRNAP 7 INTERJÚ erdei zsolt Be karja bizonyítani, hogy az amerikai bokszolóknak csak a hírnevük nagyobb. Tudja, hogy a tengerentúlon másként kell bokszolni, de érzi magában az erőt hozzá. MADÁR: ÁLMOK SZÁRNYÁN AMERIKÁBA Erdei Zsolt, Magyaror­szág legsikeresebb bok- szolója, kétszeres profi világbajnok fél éve még a visszavonulását fontol­gatta. Most mégis folytat­ja, Amerikában fejezheti be eddig hibátlan pálya­futását. Fábos Erika- Sokáig valóban nagyon távo­linak tűnt Amerika. Mi moti­válta, miért akarta ennyire?- Ez volt az álmom. Most tel­jesült. De tényleg nem ment egy­szerűen. Idén háromszor voltam kint, ebből kétszer is hiába. Itt már feladhattam volna, de vala­hogy mindig azt éreztem, még nem elveszett ez a lehetőség, és persze azt, hogy bennem még szunnyad valami, amit ki kell hoznom magamból. Ez együtt erős motiváció volt.- Végül az egyik legismertebb amerikai promóter, Lou Di Bella szerződtette. Ez eddig a legnagyobb dobás lehet a pályafutásában?- Amerikában folytathatom a profi pályafutásomat, ami óriási lehetőség. Szakmai­lag és teljesítmény­ben viszont nem több, mint amit ed­dig elértem, de a legnagyobb kihívás, az biztos. Egy új or­szág, más ország, hatalmas a hírverés az amerikai boksz körül, mert óriási a közönsége és valóban más a stílus, amit elvárnak. De azért a szorító mérete ott is ugyanakkora, mint itt, az ellen­félek is ugyanolyan emberek. Egy kicsit azt hiszem, túl van ez az egész misztifikálva. Amit Európában elértem, Ameriká­ban ugyanígy elértem volna, ha oda szülétek. Ami most jön, az egy következő lépcsőfok, ami nem feltétlenül nehezebb, csak másmilyen.- Túdja, mi vár ott önre? Más­fajta bokszot kell ott mutatni, mint Európában?- Odakint nem vevők az óva­tos, szurkáló balegyenesekkel dolgozó Erdeire. A látvány a lé­nyeg, sorozatokat kell ütni, nem jó, ha csak várok a lehetőségre, az aktivitás számít. De azt hi­szem, ezt is meg tudom valósíta­ni, a két utóbbi meccsemen már látványosan bokszoltam, Di Bel­la pedig tudja, hogyan kell meg­hódítani az amerikai piacot.- Majdnem napra pontosan egy évet hagyott ki, amióta legutóbb szorítóba lépett. Ne­héz volt ez az év?- Ennyi idő után már nem könnyű formába lendülni, az ízületek, az izmok berozsdásod­tak kicsit, de már megint mű­ködnek. Nyilván el is engedi ma­gát ennyi idő alatt az ember, úgy­hogy 91 kilóról indultam, tízet már szépen lassan ledolgoztam és a kesztyűzéseket is elkezd­tem. Nyolc meneteket edzek, jó formában vagyok, akár holnap már bokszolhatnék is, de azért örülök, hogy még egy hónap hát­ra van a meccsig.- Ezalatt az egy év alatt volt azért néhány elkeseredett hangú nyilatkozata is. Lelki­leg mennyire viselte meg, hogy nem bokszolhatott?- Nehéz volt, akadtak rossz napjaim emiatt, az biztos. Sze­rencsére nem az az alkat, va­gyok, aki sokáig rágódik dolgo­kon. Keserű volt a vége annak a tíz évnek, amit a nyáron lezár­tunk az Universummal, de már pozitívan gondolok vissza rá. Az egészen biztos, hogy itthon nem kaptam volna meg azokat a lehe­tőségeket, amelyeket ott. Kese­rűség azért volt bennem, mert úgy éreztem, hogy a pályafutá­som legértékesebb szakaszában értékes hónapokat vesznek el tő­lem, éppen akkor, amikor kirob­banó formában vagyok és bok­szolnom kéne, minél többet bok­szolni.- 36 évesen nem túl késő egy ilyen nagyot lépni, mint amekkorát az amerikai szer­ződés jelent?- Szerintem nem. Negyven év felett is láthatunk nagyon jó bokszolókat. A biológiát persze nem lehet meghazudtolni, ne­hezebben regenerálódom, ne­hezebben gyógyulok, kicsit las­sabb vagyok, de ez mind nem számít, a» számít, hogy nem égtem még ki, imádom a bokszot és van bennem tűz. Még ebben az egy évben sem ment el a kedvem, pedig sokszor reménytelennek tűnt. Sőt talán fejben motiváltabb va­gyok, mint valaha.- Árulja el, mi a jó a boksz­ban?- Ez egy gyönyörű sport. Ki- állsz egy egyenlő súlycsoportú ellenféllel és megmutatod, mit tudsz. Nemcsak fizikai erő kell hozzá, mentálisan is, fejben is nagyon ott kell lenni, hatalmas akaraterő kell. Igazi küzdelem. Hátborzongató élmény. Amikor a szorítóba szólítanak, az egeket veri az adrenalin. Ez a fajta fe­szültség, ami a legjobbat hozza ki az emberből, és ez hiányzott talán az elmúlt évben a legjob­ban. Sokan kérdezik, miért nem vonultam vissza. Mert még nem tudok. Nem a pénzért csinálom, ha azért csináltam volna, már rég abbahagytam volna. Ha nyu­godt életet akarnék, a nyáron ab­Névjegy ERDEI ZSOLT 1974. május 31-én született Budapesten. 1992-ben a Csanády Árpád Központi Sportiskolában érett­ségizett. 1995-ben kezdte felnőttpálya­futását, mérlege: 212 győze­lem, 20 vereség. AMATŐR EREDMÉNYEI: Olimpia: bronzérem (2000 Sydney), vb: 1 arany (1997 Budapest), Eb: 1 ezüst (1996), 2 arany (1998, 2000). 2000. november 6-án kezdte profi pályafutását. Az Univer- sum Box-Promotion profi ver­senyzője volt. Több mint öt ■ „Úgy éreztem, pályafutásom legértékesebb szakaszában hónapokat vesznek el tőlem.”- Mindenképpen a sport kö­zelében szeretnék maradni. Szakedzőire járok, építgetem az üzleti dolgaimat is és Németor­szágban is vannak kapcsolata­im, szeretném megőrizni azokat is. Később egy saját szakosz­tályt is szeretnék felépíteni, alapvetően itthon képzelem el a jövőmet és gyerekek között, ez egy nagy célom, hogy az után­pótlással foglalkozzam és meg­szerettessem ezt a sportot mi­nél több gyerekkel.- A felesége, Arabella mit szólt az amerikai fejlemé­nyekhez? Együtt mennek Amerikába?- Arabellával mi nagyon jól kiegészítjük egymást. Nagyon alkalmazkodóképes, ugyanak­kor képes arra, hogy ha nem va­gyok jó hangulatban, kihúzzon belőle. Biztat, nagyon sokat segí­tett nekem az elmúlt egy év alatt. Amerikába egyelőre nem jön­nek velem, de ha az első mérkő­zés úgy sikerül, ahogy tervezem, utánam jönnek majd, mert sok­kal jobb nekem, ha körülöttem van a család.- Az első mérkőzése novem­ber húszadikán a kenyai Sám­son Onyango ellen lesz Atlantic Cityben. Tart tőle?- Sohasem tartok senkitől, de azért elővigyázatos leszek. A ke­nyai magas srác, valamivel idő­sebb nálam és a középmezőny­be tartozó tipikus tempóbokszo­ló. Megvárja, hogy az ellenfél kezdeményezzen, majd a hibáit kihasználva próbál ellentáma­dásokat indítani. Mivel nekem ez a meccs lesz az ugródesz­ka, nagyon komolyan ve­szem. Lou Di Bella azt mondja, éppen egy ilyen ellenfélre van szüksé­gem, aki verhető, de azért oda is csap, aki­nek a legyőzése nem értéktelen tel­jesítmény. éven át volt a WBO fél­nehézsúlyú világbajnoka, majd a WBC cirkálósúlyú világbajnoka lett. 2009 NOVEMBERÉBEN lépett utoljára a ringbe az Universum színeiben. PROFI EREDMÉNYEI: WBO interkontinentális bajnok, félnehézsúly (2002-2003), WBO-világbajnok, fél­nehézsúly 2004-2009, WBC-világbajnok, cirkálósúly 2009. NŐS, FELESÉGE Arabella, gyermekük Viktor Zsolt, 4 éves. hobbi: horgászat, foci.- Többször arról beszélt eddig, hogy 2011-ben akarja befejezni a profi bokszot. Ezzel a lehe­tőséggel változott a korábbi elképzelés?- Amikor úgy terveztem, hogy jövőre befejezem, még nem lát­szott Amerika. Ez így kicsit más, mint egyszerűen a pályafutásom vége. Uj fejezetet akarok nyitni, amit viszont valóban Ameriká­ban akarok befejezni. Első kör­ben három mérkőzésre terve­zünk, ami elvileg beleférhet a jö­vő évbe, de ha a harmadik meccs után is sikeres és ennyi­re motivált leszek, az is lehet, hogy folytatom.- Veretlenül visszavonulni, gondolom, sokkal szebb lenne. Nem kockázatosak ezek a tervek?- Az álmom, hogy Ameriká­ban is bajnok legyek, és veretle­nül vonuljak vissza. Szeretnék minél több rendkívüli amerikai bokszolóval találkozni és meg­mutatni, hogy tényleg fel van fújva a hírnevük. Ez hatalmas erőt ad, akkorát, hogy munka közben néha én is csodálkozom magamon. bahagyom. De én imádom a bu­nyót és alig várom, hogy újra ve­rekedhessek.- Egy kissrácból hogyan lesz bokszoló? Miért ezt a sportot választotta?- Egyrészt tartozni akartam valahova, másrészt tetszett ez a sport is, így kezdődött. Mielőtt elkezdtem bokszolni, nagyon csibész gyerek voltam. Bizo­nyos értelemben engem a boksz nevelt meg. Másrészt már gyerekkoromban is utál­tam veszíteni. Senki sem sze­ret veszíteni, de nálam ez, ha lehet, dupla vagy tripla érzet. A mai napig is félek ettől. Nem at­tól, hogy kapok egy ütést. Attól félek, hogy kikapok. Ez az egyetlen félelem az életemben és egy bokszolónál ez hatalmas motiváció. komoly menetekben, de ami­kor vége a mérkőzésnek, egy­más nyakába lehet borulni. Az, hogy az életben is a hasonlóan egyenes játszmákat és őszinte helyzeteket kedvelem, azt hi­szem, ugyancsak a ringnék kö­szönhető.- Azt a fajta küzdeni tudást, amire a boksz megtanította, az élet más területein is hasz­nosítani tudja?- A küzdeni tudást, azt igen, de ha valaki arra gondol, hogy valaha emiatt balhésabb, bele- menősebb fickó lettem volna, az már nem igaz. A boksz, az egy nagyon őszinte sport, ott face to face dőlnek el a dolgok- A német klubbal folytatott tárgyalások idején többször is elhangzott, hogy a ringen kívül nem tud úgy harcolni önmagáért. Jogos volt a kritika?- Igen, elképzelhető, hogy rajtam is múlott sok minden. Nem is vitatom. Én nem az a lelki alkat vagyok, hogy képes lennék üzletelni saját magam­mal. Engem felaprózna, ha ez­zel is foglalkoznék. Ahhoz, hogy a szorítóban száz százalé­kot tudjak teljesíteni, nekem csak arra szabad koncentrál­nom. Ha az üzlettel foglalkoz­nék, a bunyóban nem tudnék teljesíteni. Új fejezetet akarok nyitni, amit viszont valóban Amerikában akarok befejezni.- A jövőjét is a sportban képzeli el, vagy ha távolabb­ra gondol, akkor inkább az üzlet? Egy kicsit azt hiszem, túl van ez az egész misztifikálva. Amit Európában elértem, Amerikában ugyanígy elértem volna, ha oda szülétek. Ez egy következő lépcsőfok, ami nem feltétlenül nehezebb, csak másmilyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom