Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-11 / 237. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 11., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 5 Mindig csak a mai napot kell kibírni anonim alkoholisták Betegek, akik tudják, életük végéig nem gyógyulnak meg, mégis elégedettek- Szevasz! - köszön az ajtóban egy vadidegen férfi, majd hasonló a fogadtatás a teremben is. Tegező- dünk, itt ez a szokás. Vas András- Ülj be a körbe! - fordul hozzám egy középkorú férfi, aki a cikk kedvéért Károlynak nevezi magát - Itt nincsenek kívülállók. Hivatalosan is tagja leszek tehát a kaposvári Anonim Alkoholisták (AA) gyűlésének: lehetünk úgy húszán, ezen a szerdán egyedül én számítok új arcnak, a többiek régi motorosok. Vagy ahogyan magukat nevükön nevezik: alkoholisták. A csengőszóig átlagos napi témák kerülnek terítékre, aztán pontban fél hatkor az asztalfőn ülő Márton - a cikkben mindenki álnéven szerepel - megrázza a karácsonyira hasonlító csengettyűt- Sziasztok, Márton vagyok és alkoholista - köszönt bennünket, mire a társaság azonnal reagál: - Szia, Márton! A gyűlés első harmada elsősorban nekem szól, elmagyarázzák az Anonim Alkoholisták történetét, működését, szabályait Megismerem a Tizenkét lépcsőt, az AA Tízparancsolatát Az első a legnehezebb: beismerni önmaguk előtt, hogy tehetetlenek az alkohollal szemben. Akik itt ülnek, jelentős részben mind túljutottak már a tucatnyi lépésen. Túdják a korlátáikat - mindig csak a mát kell ivás nélkül kibírni -, a lehetőségeiket hogy betegek. De tiszták...- Háromezer-nyolcszáznyolc- vankét napja nem ittam - kezdi történetét Izabella, amire elismerő taps a reakció. - Apám ivott, s utáltam érte. Jómagam tizenévesen kezdtem, buliztam, bírtam, jól éreztem magam, ám egyúttal hamar függővé váltam. Az asszony problémái igazából akkor kezdődtek, amikor férjhez ment, s élete párja családjához költöztek. Feszültségoldásként kezdett rendszeresen inni, s bár eleinte még tudta kontrolálni magát, s saját erőből leállt hosszabb-rövidebb időre - például terhessége előtt és alatt -, ám ezek az időszakok egyre rövidültek, végül még negyvenéves kora előtt teljesen Márton vagyok és alkoholista. A változáshoz vezető út első lépése, hogy beismerje az ember saját magának: alkoholfüggővé vált függő lett. - Kirúgtak több munkahelyemről - folytatja Izabella -, s az egészségem is rohamosan romlani kezdett. Negyvenkét küóra fogytam, nem tudtam enni, aludni, éjjelente vert a víz. Falun laktunk, a család eleinte összezárt, próbálták titkolni, hogy anya iszik, ám egyszer csak észrevettem: szégyell a lányom, a férjem. Utóbbi megkért, amikor üzleti partnerei jönnek, ne mutatkozzam... Megpróbálták elvinni orvoshoz, hátha tudnak segíteni rajta, ám a doktor hiába mondta, hogy a sír szélén áll, nem hitt neki.- Mint a nők többsége, zugivó voltam - meséli. - Ami azzal járt, hogy nehéz volt megszerezni a piát, jól elrejteni, s megtalálni az alkalmas pülanatot, hogy igyák. Reggelente előfordult, hogy addig fel sem tudtam kelni az ágyból, míg nem ittam néhány kortyot Aztán az egyik éjjel, amikor álmatlanul hánykolódott, a férje megkérdezte tőle, jobban lesz, ha hoz egy kis italt? - Ekkor határoztam el, hogy ez így nem mehet tovább - jelenti ki Izabella. - Nem érdekelt, mi lesz velem, csak legyen már vége a szenvedésemnek. Hat hónapra befeküdtem elvonóra. Az első hetekben nyugtatóz- ták és fektették, az orvosok féltek, delirál, amibe belehalt volna. A kórházban ismerkedett meg az AA-val, s már több mint tíz esztendeje jár közéjük. - Két A MOZGALOM KEZDETÉT 1935-re datálják, amikor az Egyesült Államokban egy orvos és egy utazó ügynök, akik korábban már több módszert kipróbáltak, hogy leszokjanak az alkoholról, problémáikról kezdtek beszélgetni, s napok alatt rájöttek, olyan dolgokat is el tudnak mondani egymásnak, melyeket egy nem alkoholistának nem. A mozgalom gyorsan elterjedt az USÁ-ban, majd Kaévig borzalmasan nehéz volt - ismeri el -, abban a családban kellett felállnom a padlóról, ahol nem is olyan régen még utolsó senki voltam, egy postai csekket sem bíztak rám. Mára gyökeresen megváltozott minden: együtt vagyunk, jól élünk. Persze ettől én még alkoholbeteg vagyok, nem gyógyultam meg, de többet már sohasem fogom meg a poharat.. A monológ végén isnadában, Európába pedig a II. világháború után, a Németországban és Ausztriában állomásozó amerikai katonák révén került át MAGYARORSZÁGRA 1986-ban jutott el az AA, mely a világon 150 országban jelenleg nagyjából 2,2 millió tagot számlát Kaposváron 1995-ben tartották az első gyűlést, jelenleg minden hétfőn és szerdán találkoznak a tagok mét felcsattan a taps, majd Károly kezdi mesélni, hogy nem is emlékszik rá, mennyi idős lehetett, amikor először ivott: a nagyapjának volt saját bora, családi összejövetelekkor a gyerekeknek is járt egy kevés a vizezett fajtából.- A gimiben még nem voltam piás, apám szinten tartó ivó volt, s ezért nagyon rühelltem - ugrunk vissza vagy harminc évet az időben. - Az egyetem alatt aztán már többször berúgtam, néha mocskos módon, de igazából azt hittem, csak azért, mert a többieknél rosszabbul bírom az italt. Az igazi gondok akkor kezdődtek, amikor diplomázás után elköltözött korábbi lakhelyéről, egyben kiszakadt a régi társaságból. Kaposváron új cimborákra lelt, ám velük új szokást is felszedett: a munkából hazafelé betértek egy-két-tíz fröccsre.- Azt vettem észre, egyre később érek haza - folytatja Károly. - Aztán, hogy reggelente remegett a kezem, ám ezen egy Kaposváron tizenöt esztendeje kezdődött feles gyorsan segített. Amikor aztán a feleségem szólt, mentegetőztem, tagadtam, végül bevonultam egy hónapos elvonóra. Gyógyszerrel egy évig tiszta maradt, majd újrakezdte. Kicsapták a munkahelyéről, vállalkozásba kezdett, de az is beesődéit. Beállt egy céghez, kocsit is kapott a munkájához, de ez sem zavarta: az iszik vagy vezet- elvben a kötőszót és-re cserélte. Reggelente azzal kezdtem, megnéztem a kocsit, nem véres-e...- A család eddig bírta, el kellett mennem albérletbe - mesél tovább a lecsúszásáról. - Részegen vezettem, lebuktam, elvették a jogsim. Nem érdekelt, folytattam, megint lebuktam. Kirúgtak, ott álltam munka, család, jogsi nélkül. Nappal aludtam, éjjel ittam. És amikor hazamentem, loptam a feleségem pénztárcájából, hogy ihassak. Volt, hogy pad vagy bokor alatt ébredtem, de előfordult, hogy vadászok találtak rám, s vittek a detoxikálóba. A család a sarkára állt, kórházba vitték, ahol az orvos közölte: két hónappal később nem hozzá, hanem a temetőbe kellett volna vinni... Ez sem hatotta meg, s ha egy mámoros éjjelen nem esik el, s nem töri el több bordáját, ma nem ülne köztünk.- A kórházban meséltek az AA-ról - mondja -, gondoltam, megnézem. Égtem, mint a rongy, amikor először beléptem, ráadásul az első, akit megláttam, a szomszédasszonyom volt. Elhatároztam, többet nem jövök, s akkor egy ismeretlen elmondta az élettörténetét. Illetve, ha időpontokat és a helyszíneket kicseréltük volna, az enyémet. Akkor éreztem meg, jó helyen vagyok. És már 2805 napja nem ittam... A történet végén ismét megszólal a csengő. Vége a gyűlésnek, felőliünk, megfogjuk a mellettünk álló kezét, majd felhangzik a fohász: Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget! Aztán kisebb csoportokban mindenki hazaindul. Ismét olyan mindenki, mint az érkezéskor. Fesztelenek, vidámak. Tiszták... Nagy rajzolás: nyomot hagytak a jövőnek művészet Kétszáz fiatal rajzolt és festett a Somogy megyei múzeumban Szó szerint vették a felhívást: Hagyd az ujjlenyomatodat a jövőn! Akadályversenyen csapott össze az egész térség A térség déli csücske, Gamás adott otthont a fonyódi kistérség szezonzáró fesztiváljának szombaton, a Nap Fesztivált immár ötödször rendezték meg. A program lényege, hogy a tíz település más-más helységben együtt ünnepli a szezon kezdetét és zárását - ezúttal értelemszerűen az utóbbit. A könnyed program a települések csapatainak ügyességi akadályversenyével kezdődött, majd a térség csoportjainak kulturális bemutatójával folytatódott. Fellépett többek között a fonyódi tűzoltózenekar, a kará- di néptánccsoport és a házigazda Gamás előadói. A kistérségi nap utcabállal zárult. ■ F. T. A Nagy Rajzolás (The Big Draw) 2000-ben indult el hódító útjára, s mára már több, mint 1500 intézmény - iskolák, múzeumok, könyvtárak, galériák, művészi közösségek, helyi önkormányzatok, kastélyok - vesz részt a kampányban. A Somogy megyei múzeumban másodszor rendezték meg. Bene János festőművész tanítványai szó szerint vették az idei felluvást: Hagyd az ujjlenyomatodat a jövőn! Kezeket rajzoltak, bennük rovásírással a saját monogramjukat örökítették meg. - A felhívás megmozgatta a gyerekek fantáziáját - mondta Bene János, - és összekovácsolja a közösségeket. Egyetlen hosszú papírcsíkon mindenki kap egy részt, de úgy kell dolgozni, hogy a másikkal harmóniában legyen.- Maga a rendezvény tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet generációkat és közösségeket egy fedél alatt vidám és kreatív foglalkozások során összekapcsolni, de a közösségi tevékenységek mellett az egyéni passziók is teret kapnak - mondta Halmos Klára a rendezvény szervezője. - A kampány a rajzolásért egyetlen célt tűzött ki maga elé, több, mint tíz évvel ezelőtt: mindenkit rávenni a rajzolás valamüyen formájára, és kitörölje a szótárból azt a kifejezést, hogy én nem tudok rajzolni. A megyei múzeumban mintegy kétszáz általános- és közép- iskolás fiatal hagyta ott ujjnyomát. Készíthettek saját alkotást, de felhasználhatták a Zsolnay porcelán szín és mintavüágát is. Az alkotásokat dokumentálják és Londonba küldik, az eredeti művek pedig az iskolákban kiál- líthatóak lesznek. ■ F. Sz. Á. A legjobbak roptak a táncot Somogyjádon A Dunántúl legjobb szólótáncosai versengtek Somogyjádon, itt rendezték ugyanis az országos szólótánc verseny dunántúli területi döntőjét, melynek kiírója a Somogy Megyei Néptáncszövetség, közreműködője a helyi Illyés Gyula Iskola Óvoda Szakmai és Szakszolgálat volt. A Komlóról, Székesfehérvárról, Pécsről, Szekszárdról, Homokbödögéről, Győrújba- rátról és a Duna-Tisza közéből, Kalocsáról, valamint a Vajdasági Óbecséről érkező néptáncos fiataloknak egy kötelező és egy szabadon választott - a Kárpátmedence férfi és páros anyagait felölelő - táncot kellett bemutatni. ■ F. Sz. Á. s ön szerint miéit Isznak egyre többen Magyarországon ? Szavazzon hírportálunkon ma 16 óráig: SONLINE.hu A szavazás eredményét keddi számunkban közöljük.
