Somogyi Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-25 / 224. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Tisztelte Kossuthot, hódolt a királynak életút Roboz István, a somogyi újságírás nagy öregje Petőfi Sándor és Jókai Mór iskolatársa volt Az Európa-szerte ismert, somogytúri Kunffy Lajos festőművész 1894-ben örökítette meg ecsetjével Roboz Istvánt Tizenöt esztendeje, 1995 szeptemberében Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése Roboz Istvánról nevezett el egy új utcát a Kisgáti városrészben. Meglehet, hogy nem egy kaposvári ma sem tudja, kinek a neve került fel az utcanévtáblára... Nagy Zoltán A kötcsei születésű Roboz István a 19. század első felében a pápai református kollégiumban tanult, ahol iskolatársa volt Petőfinek és Jókainak, s az íróval sok éven át ápolta a kapcsolatot. Később maga is megpróbálkozott az irodalommal. Leginkább mégis az tette ismertté a nevét, hogy negyvenéves korában, 1866-ban megindította a Somogy című kaposvári hetilapot, a megye első rendszeresen megjelenő sajtótermékét Az újság a kiegyezés után vezető szerepet játszott a helyi sajtó világában, és sorra túlélte rivális laptársait. Közben pedig egyszerre ösztönözte és dokumentálta a polgárosodás folyamatát. Roboz Istvánt több festmény, rajz és fotó megörökítette hosszú élete során (talán Rippl-Rónai József és Kunffy Lajos műve a legismertebb közülük), de szinte mindegyik idős korában ábrázolja. Tulajdonképpen csak öreg, ráncos, elgondolkodó és elgondolkodtató arcát ismerjük. Pedig korábban - még ereje teljében - ő volt az, aki szakértelmével és hivatástudatával, szorgalmával és lelkesedésével (meg persze emberi gyengeségeivel is) a legnagyobb hatást gyakorolta a somogyi újságírásra. Roboz személyiségének jó és rossz (szerencsére inkább jó, mint rossz) vonásait lapja nagyította fel és tette közismertté a kortársak előtt. A vidéki poéta jelleme és világlátása, rajongása és következetessége, vonzalmai és ellenszenvei így épültek be Somogy megye politikai és kulturális életébe. A szerkesztőről sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy egyszerű, szürke napszámosa az újságíró-társadalomnak. Roboz István markáns egyéniség volt, egyúttal a vidéki magyar értelmiség tipikus képviselője; széles érdeklődésű somogyi polgár, mondhatni „lokál- patrióta világpolgár”. Ellentmondásos személyiség volt tehát, aki a közösség és a közönség gondjait vette vállára hosszú élete során, sok megnyilatkozásából azonban félreérthetetlenül tükröződik a leplezni talán nem is akart én-központúság. (Egyebek mellett rendkívüli módon szerette ünnepeltetni magát.) Lírikus alkat volt, sajátos felfogású, olykor vitatható ízlésű, de vitathatatlanul nagy tehetségű újságíró. Hamarosan éppen olyan jellegzetes szereplője lett Somogyország társadalmi életének, mint lapja a kultúra és a politika világának. Családtagjaival - unokája, Bernáth Aurél festőművész jellemzése szerint - nem bánt kesztyűs kézzel, és „nem tűrt senkit maga körül, aki a szív jogán követelhetett volna valamit” Elsőre úgy tűnhetett, hogy a fellegekben jár, de a tények azt mutatták, hogy két lábbal áll a földön. A lapszerkesztő legfőbb bevételi forrását ugyanis nem a hírlapírás, nem a kissé bizonytalan, hol kenyeret adó, hol csak „cirkuszt” eredményező irodalom jelentette. Kaposváron két lakóházat tartott fenn Roboz - az egyik emeletes volt, 21 szobával -, a megyeszékhelyen és Kötésén ráadásul kisebb földbirtokokkal is rendelkezett. Sokan - és bizony joggal - a szemére vetették, hogy saját múltjáról, ifjúkoráról nem közöl semmi biztos, ellenőrizhető adatot. Tudjuk, hogy születési dátumát még a barátainak sem árulta el. Legnépszerűbb alkotásának keletkezéstörténete sem kivétel: amit utóbb mégis közzétett róla, az inkább sűrűbbé teszi, nem pedig oszlatja a homályt A „Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett” címmel 1849-ben papírra vetett mű szerzőségéről most is csak annyit mondhatunk, hogy Roboznak tulajdonítják... Az állítólag Ádándon, Csapody Pál kastélyában született rövid írás hamar népszerűvé vált, több százezer példányban kelt el, sok nyelvre Roboz István 1885-ben Roboz István kezdeményezte a vidéki magyar hírlapírók és kiadók kongresszusának összehívását, amely elnökévé választotta. négy évtizedes írói jubileumát 1887-ben, ötvenéves szerkesztői működését 1913- ban ünnepelték meg Kaposváron; az uralkodó 1879-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, 1887-ben királyi tanácsosi címmel tüntette ki. a balaton-kultuszt is aktívan támogató Roboz részt vett a kaposvári Berzsenyi Irodalmi Társaság megszervezésében, amely 1904-ben őt választotta első elnökévé. Nagyon termékeny szerző volt, verseket, prózai műveket és sok ezer újságcikket írt lefordították, színes nyomatokon tették közzé. A Roboz alakjában egyesülő ellentmondások sora azonban nem zárul le a ködösítés kérdésével. Politikai szerepvállalása sem volt mentes a fordulatoktól. A szabadságharc idején Noszlopy Gáspár kormánybiztos titkáraként tevékenykedett Kaposváron, ám a Bach-kor- szakban újra hivatalnoki munkát vállalt, a kiegyezést pedig a Somogy megalapításával is támogatta. Érzelmeiben ugyanakkor nem távolodott el a 48-as eszméktől - még akkor sem, amikor éppen átvette a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, vagy amikor királyi tanácsosi címet adományoztak a Kossuth- ima feltételezett komponistájának. Roboz tisztelte Kossuth Lajost, hódolattal tekintett az uralkodóra, és jól érezte magát a dualista monarchiában. Szerette volna, ha összebékül a két ösz- szebékíthetetlen: a volt kormányzó-elnök és a király... Roboz pályájának merész fordulatai és személyiségének kevésbé rokonszenves vonásai azonban nem homályosíthatják el hírlapírói érdemeit. Hiszen újságja élén állva egy fél évszázadon át nagy energiával - s bizonyos, hogy számos eredménynyel - szolgálta Kaposvár és Somogy megye társadalmának szellemi emelkedését, anyagi gyarapodását, az alkotmányos intézményrendszer kiépülését és működését. írásaiban az ujjongó lelkesedés, az óvatos latolgatás, a bölcs megfontolás, valamint - sok cikke tanúskodik róla - a maró, de többnyire szellemes gúnnyal megfogalmazott bírálat keveredik. Költői ihletettségű, a modern technika, a modern kor mindenhatóságát hirdető sorok váltakoznak nála szakmailag megalapozott, realista elemzésekkel. Roboz álmodni és gondolkodni egyaránt tudott. A patinás hetilap, a Somogy végül Roboz István halálával szűnt meg az első világháború idején, de akkor már sok éve csak hagyományaiból élt, akárcsak a szerkesztője. Az újság, amely együtt öregedett meg a kiegyezésre épülő államrendszerrel, utóbb éppúgy képtelen volt a gyökeres szerkezeti és szellemi megújulásra, mint a kettős monarchia. Dr. Paál László, a somogyi újságírás történetének kutatója hívta fel a figyelmet egy sajtótörténeti különlegességre: az utolsó hónapokban Roboz tisztelői már csak azért jelentették meg a So- mogyot - ráadásul a nyüvános- ság teljes kizárásával! -, hogy életben tartsák az agg hírlapírót. Ekkor már az olló volt a legfőbb szerkesztési eszköz... Bár Roboz sokáig sikerrel őrizte meg születési dátumának tit- kát, ezt könnyen érthető okból halálának időpontjával már nem tehette meg. A már életében legendává vált lapszerkesztő 1916. április 11-én hunyt el a megye- székhelyen. Roboz István élete kétségtelenül sikertörténet volt. Egy fontos időszakban fontos helyre - egy lapszerkesztői székbe - került, és ott jórészt képes volt megvalósítani elképzeléseit. Ha hajdani „forradalmárként” és modernnek aligha nevezhető költőként nem is, utóbb buzgó lokálpatriótaként és szorgos művelődés- szervezőként valószínűleg el tudta érni, amit akart. Élete és halála úgyszólván összeforrott újságja sorsával. Lehet, hogy az utókor még keresi Roboz helyét a magyar irodalomtörténetben, és tálán a somogyi helytörténetben is. De hogy maga Roboz megtalálta és meg is állta a helyét, tehát hogy jól játszotta az igazán rá szabott szerepet, az bizonyosnak látszik. Mindenesetre jelenség volt Roboz István Somogy megyében, és nyomot, jól követhető nyomot hagyott maga után. Vajon akarhat-e többet az élettől valaki? ■ A Somogyi Hírlap évről évre Roboz-dgjal jutalmazza legjobb újságíróját. Egymillió családnak jut fűtéstámogatás siófok Célul tűznék ki a kötelező magánnyugdíjpénztárak felszámolását Bőség földje: 50 év után olajat keresnek Igáiban Jövőre is megmarad a távhő- és gázártámogatás, de csak a legrászorultabb egymillió családnak - mondta Soltész Miklós államtitkár az EDDSZ pénteki siófoki továbbképzésén. Hozzátette: ezek a családok azok, akik a két legalacsonyabb jövedelemkategóriába tartoznak. Cser Ágnes, az egészségügyi szakszervezet elnöke arról beszélt: célul kell kitűzni a kötelező magánnyugdíjpénztárak fölszámolását. - Ez ugyanis pénzintézeti tevékenység, s nem társadalombiztosítás - állította. - Tarthatatlan, hogy évi 370 milliárd forintot fizessen az állami költségvetés a nyugdíjrendszerbe. ■ F. I. Soltész Miklós és Cser Ágnes az EDDSZ siófoki továbbképzésén Nem támogatta a tanács az OEP javaslatát a dél-dunántúu Regionális Egészségügyi Tanács pénteki közgyűlésén foglalkozott az egészségügyi szolgáltatók közötti, szükséges éves kapacitásmódosításról. Az ehhez kapcsolódó javaslatot az Országos Egészségbiztosítási Pénztár már korábban meg küldte a tanács részére, amelyet továbbküldték a régió 33 egészségügyi intézményének. A tanácshoz visszaérkezett állásfoglalások ismeretében hoztak olyan határozatot a tagok pénteken a kapacitástnódosításról, hogy nem fogadják el az egészségbiztosítási pénztár által, a régió egészségügyi intézményeire vonatkozó javaslatot A tagok ugyanakkor támogatták azokat a belső kapacitásátcsoportosító igényeket, amelyeket az intézmények meglévő, saját kapacitásaik terhére kémek. A tanács kérte az egészségügyi kormányzatot, hogy a Nyugatáunántúli régióban zajló területi ellátási kötelezettségmódosítás vélemé nyük nélkül ne emelkedjen jogerőre. Márkus kata Olajkitermelés indulhat 2011- ben Igáiban. Legutóbb 1947-ben keresték a fekete aranyat amerikai részvétellel, de „csak” melegvizet találtak, abból viszont rengeteget, s ez 2002 óta termálvízként gondoskodik a jövőről. Jakab József polgármester az olajkitermelési tervekről évekkel ezelőtt hallott legutóbb. így őt is meglepte a pénteki hír, hogy jövőre tervezik az újabb kutatófúrásokat Igáiban. A somogyi területre vonatkozó engedélyt a brit Ascent olajtársaság a Winstar Resources nevű cégtől szerezte meg a jövőbeli kitermelésből származó eredmény négyszázalékos hányadáért. Ezt az érintett cég honlapjára hivatkozva a Napi Gazdaság írta pénteken, hozzátéve: az Ascent Resources brit olaj- és gázkutató és kitermelő társaság 60 százalékos érdekeltséget szerzett a dél-nyugat magyarországi Igal-II feltárási területi engedélyben. A kitermelés 300 négyzetkilométeres területre koncentrálódik, amely elsősorban az olaj tekintetében lehet ígéretes; Jakab József tudomása szerint ez a terület a várostól északra fekszik. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal szeptemberi térképe szerint Igái mellett Inkén és a Dráva térségében rejt a föld értékes szénhidrogéneket, döntően földgázt. ■ Balassa T.
