Somogyi Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 39. szám

2010. SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP 3 MEGYEI KORKÉP Misszió egy éven át az inkák földjén tomanek Péter Latin-Amerikában töltötte gyakorlati idejét a fiatal kaposvári káplán Tomanek Péter a római német-magyar szeminári­umból jutott el Dél-Ame- rikába. Még kispapként pasztorális, azaz gyakor­lati évét tölthette Peru­ban, az inkák földjén. Gamos Adrienn Az olasz intézményből korábban hárman is szolgáltak misszioná­riusként e távoli országban. S amikor eldőlt, hogy a Siófokon született fiatalember utazhat oda, még Rómában beiratkozott egy kurzusra, hogy gyarapítsa spanyol nyelvtudását.- Különös ország Peru, tizen­háromszor nagyobb alapterüle­tű, mint hazánk. Lakossága vi­szont csak háromszor annyi - mondja a kaposvári Székesegy­házi Nagyboldogasszony Plébá­nia káplánja. - Rólunk magya­rokról annyit tudtak, hogy a fe­renceseknek köszönhetően a legismertebb magyar Árpád­házi Szent Erzsébet, akinek minden ferences templomban megtalálható a szobra, vagy a mellékoltárnál a képe. Sokat hallottak még Puskás Ferenc­ről, az Aranycsapat és a Reál Madrid legendás játékosáról. Látszik, hogy Peruban milyen erős a spanyol kötődés. Limában kezdte meg szolgá­latát, itt egy hétig ismerkedhe­tett az életkörülményekkel egy idős magyar atya, Tóth Miklós plébániáján a szegénynegyed­ben. A fővárosban hatmillióan nyomorúságos körülmények között, kétmillióan jól, elfogad­hatóan élnek. Lima építészeti szempontból különleges figyel­met érdemel, a spanyol koloniá- lis stílusú remekművek lenyűgözőek. - Innen Cusco, az inkák vagy kecsua indiánok fő­városának közelébe költöztem át. Egy 3300 méter magasan fekvő mintegy 15 ezer lelkes te­lepülés plébániáján szolgálhat­tam kilenc hónapig - folytatja. - A városban főként spanyolul, míg a hozzánk tartozó 30 ta­nyán inkább kecsua nyelven beszéltek. Az ott élő hívekhez mindig a plébánossal mentem: tartotta a szentmisét, én pedig spanyolul prédikáltam, és ő for­dított. Egyébként az iskolában kötelező a spanyol nyelv, de a hittan is. Tomanek Péter a nagy út előtt A peruiak vidámak, befogadóak, szeretnek ünnepelni. Nagy a szegénység, sok a probléma ott is, mégis boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint mi, magyarok egyszerre érzett kihívást és el­hívást. Vágyott arra, hogy meg­ismerje Latin-Amerikát a legka- tolikusabb kontinenst. Ottléte során végig tapasztalta az isteni gondviselés jelenlétét. - Hogy csak egy példát emh'tsek: át kel­lett mennem kétszer is Bolíviá­ba, hogy meghosszabbítsam a turista-vízumot. Amikor isme­retlenül bekopogtattam a plébá­niára vagy a ferences szerzete­sekhez, szeretettel barátként fo­gadtak, melynek alapja a közös hit volt. Elmondta: Peruban a lakos­ság 90 százaléka római katoli­kus - kétezren jártak vasárna­ponként misére, ez azonban csak az ott élők 15-20 százalé­kát jelenti. A fiatalok viszont sokkal nagyobb számban vesz­nek részt az egyházi alkalma­kon, mint nálunk. Ehhez hozzá­tartozik, hogy egy-egy család­ban hét-nyolc gyermek van. Kó­rust, zenekart is alakítottak. A népes család az oka a nyomor- negyedek kialakulásának, hi­szen a falvakból behúzódnak a városba munkalehetőség miatt. - Tanítottam, bekapcsolódtam a katolikus közösség életébe. „A harmadik világ szegényeinek szolgái” szerzetes közösséggel rendszeresen jártam a települé­seket. Iskolájukban péknek, vasesztergályosnak is tanulhat­nak a diákok hathatós európai támogatással. A paphiány vi­szont gondot okoz, vannak olyan települések, tanyák aho­va évente egyszer jut el a plébá­nos. Tomanek Péter számára nem­csak a hegyvidéki környezet, de a klíma is különös volt. Az An­dok közelében átélhette a négy évszakot egy nap alatt, az éjsza­kai faggyal a délutáni tűző nap­pal... - Más mentalitású embe­rek élnek itt, vidámak, befoga­dóak, szeretnek ünnepelni. Nagy a szegénység, sok a prob­léma ott is, mégis boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint mi. Úgy látszik, náluk az öröm nem az anyagiakkal függ össze. Pedig sok helyütt még televízió sincs. Úgy gondolom minél töb­bet lát az ember, annál jobban látja a saját helyzetét. Mi ma­gyarok „panaszkodásban” vi­lágelsők vagyunk, tanulhat­nánk tőlük, mert jóval nehe­zebb életkörülmények között is tudnak örülni, egymásra figyel­ni. A szívem egyik csücske ma­rad Peru, sokat kaptam az otta­ni emberektől, amiért ma is há­lás vagyok. No és a Teremtőnek a gazdagító, felejthetetlen élmé­nyekért, az ott szerzett tapasz­talatokért. Innen Rómába tér­tem vissza, ahol diakónussá szenteltek, pappá szentelésem­re 2007-ben, szülővárosomban került sor. Az örök városban mélyitette el tudományát, hazaérkezve Nagykanizsán, Siófokon terjesz­tette a hitet. - 2010 augusztusá­tól a megyeszékhelyen van fel­adatom, illetve munkámra szükség - mondja a káplán. - Ami a missziós munkát illeti, annak itthon is ugyanaz az alap­ja, mint bárhol a világon: a kül­detés. Jézus ma is megbízza kö­vetőit, mint egykor tanítványait, hogy hirdessék az evangéliu­mot. Ez a dél-amerikai külmisz- szió megerősítettt abban, hogy még nagyobb lelkesedéssel vé­gezzem küldetésemet. Egy évet töltött a világ túlsó felén a kaposvári fiatalember Tomanek Péter az Andokban Lima fényei mellett a város árnyoldalával is találkozott Le a bolsevik történelemtanárokkal! HONFITÁRSAIM, MAGYAROK! ­kezdte balatonföldvári kam­pányrendezvényét Torgyán Jó­zsef, a Kisgazdapárt frakcióve­zetője. - Óriási nyugtalanság van az országban, mert nem történt meg a rendszerváltás, a bolsevikok nem vonultak ki a hatalomból. Innen üzenem a bolsevikoknak és szekértolóik­nak, hogy idejük lejárt, helyü­ket át kell adniuk. Vagy kivo­nulnak így, vagy kénytelenek lesznek úgy. A nyugtalanság másik oka, hogy az ellenzék megindította az össztüzet a kor­mány, s főként a Kisgazdapárt ellen. Horn Gyula, Tölgyessy Péter és Orbán Viktor ugyanazt csinálják most a Kisgazdapárt­tal, mint 1945-ben Rákosiék. ha úgy nézzük, váteszként szólt a hallgatósághoz, bár bizonyo­san nem a majdani, 2001-es eseményekre gondolt... ATORGYÁN-FÉLE bolsevikozáson persze már akkoriban is köny- nyedén átlépett a közvélemény, melynek ellenálló képessége ek­korra már megedződött a politi­kai hamukával kapcsolatban. Ám a kaposvári pedagógus­konferencián elhangzott javas­lat így is kiverte a biztosítékot. LE KELL VÁLTANI azokat a ma­gyar és a történelem szakos kollégákat, akik korábban MSZMP-tagok voltak! - ált elő valaki a bölcs ötlettel. Melyen már akkor sem kezdett el rö­högni a hallgatóság, hanem akkurátusán jegyzőkönyvezték a javaslatot. Fizika-, matemati­ka-, biológia-, kémia-, tornata­nárokról bezzeg szó sem esett, mintha a párttagságot eleve csak bölcsészdiplomával lehe­tett volna igényelni. S mintha nem tudták volna, hogy min­den tantárgy nevelési program­jának velős részét képezte az ideológiai oktatás. A testnevelő tanároknak például a szocialis­ta internacionalizmusra, haza- fiságra kellett szoktatniuk a di­ákságot, óráik „végcélja” a sok­oldalúan edzett, szocialista em­ber kinevelése volt. Nehéz el­képzelni, hogy egy expárttag történelem szaktanár többet ár­tott - ha ártott egyáltalán - a felnövekvő nemzedékeknek, mint egy földrajzos iskolaigaz­gató. Vagy egy technika szakos. MÉG SZERENCSE, hogy a vita nem fajult el annyira, mint a két kötcsei koma között. Akik közül R. Sándor úgy gondolta, „ha a kasza csontot ér, nem igazán hatásos, ezért kihúzta sógora, P. Sándor hátából a pengét, majd keresve egy pu­hább részt, újra szúrt. Igaz, közben ő maga is vérzett az ál­tala szurkált ember keze által ” Pedig a nap békésen indult, névnapozni gyűlt össze a famí­lia, aztán összekaptak rajta, ki veri el a késve hazatérő asz- szonyt Előbb P. vágta fel 16 centi hosszan R. mellét, majd jöttR., aki a fenti elven dolgo­zott.. Felépülésük hosszabb időt vett igénybe, de három-há­rom évig másra úgysem volt nagyon gondjuk... a mostani helyhatósági válasz­tás eldöntheti, hogy a helyi ön- kormányzatok ellensúlyai tud­nak-e lenni a központi hata­lomnak, vagy sem. Megfigyel­hetők ugyanis a kormány cent­ralizációs törekvései - mondta Magyar Bálint, az SZDSZ orszá­gos ügyvivője a párt kaposvári kampánygyűlésén, ahol ismét letették voksukat a Kaposvári Koalíció mellett. A rendezvé­nyen - a szintén koalíciótag - Zöld Párt országos társelnöke, Szita Károly arról beszélt, hogy a kormány embereknek hoz lét­re hivatalokat, nem pedig for­dítva. nagyjából ugyanebben az idő­ben Deutsch Tamás tartott im­ponáló előadást a Fidesz siófo­ki nagygyűlésén, melynek az SZDSZ helyi képviselőjelöltjei voltak a díszvendégei. A sza­bad demokrata politikusok ru­hájukon Fidesz-kitűzővel jelen­tek meg a rendezvényen. És minden bizonnyal hízott a má­juk, amikor Deutsch Tamás ki­jelentette, pártja szerint az egy­szer már elvetett MDF-SZDSZ nagykoalíció válna leginkább az ország hasznára. Persze ha nagyon szerették volna, talán nekik is juthatna miniszteri szék, ám a fideszesek számára nem az egyéni ambíciók a leg­fontosabbak. azóta átgondoltak több min­dent..

Next

/
Oldalképek
Tartalom