Somogyi Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-18 / 218. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Boldogság apró örömökből göllei jubileumok A Fekete István-évfordulón konferenciát tartottak a településen Ha pénz lenne, egy-két év alatt feltárhatnák Zrínyi oroket Fekete Istvánra és a hon­ismereti mozgalom el­múlt ötven évére emlé­keztek pénteken Göllében. F. Szarka Ágnes A honismereti mozgalom ötve­nedik, Fekete István születésé­nek 110. és halálának 40. évfor­dulója kapcsán tartottak konfe­renciát Göllében, az író szülőfa­lujában. A megjelenteket Kovács Ernő, a település polgármestere és Bodó Imre, a dombóvári Feke­te István Kulturális Egyesület el­nöke köszöntötte. Gálné láger Márta főlevél­táros, a Somogy Megyei Honis­mereti Szövetség alelnöke sze­rint a mozgalom ugyan most a fél évszázados jubüeumát ün­nepli, de a gyűjtőmunka sokkal régebben kezdődött.- Egy üyen jubüeum mindig visszatekintés - mondta, - kü­lönös aktualitását pedig a Feke­te István évfordulók adják. A honismereti munka több mint kétszáz évre tekint vissza, ez kötelez minket arra, hogy ezt a tevékenységet tovább éltessük, folytassuk. A konferencián elhangzott: Fekete István írói munkásságá­nak elismerésével fél évszázada adós a magyar irodalomtörté­netírás. Róla nem készültek nagymonográfiák, életművéről átfogó nagy munkák. Munkás­ságáról rövid összefoglaló Bene­dek Marcell Magyar Irodalom Történet című művében jelent meg. Fekete Istvánt elkerülték a nagy kitüntetések is. Hatvan­éves korában, a halála előtt ka­pott lózsef Attila-díjat. Fekete István azok közé az alkotók közé tartozik, akiket nem a hivatalos éra, hanem az olvasók ezrei avattak és avat­nak íróvá, mondta Gálné láger Márta. A kis Vük, vagy a Balla­gó idő alkotója olvasóinak a sza­vazata alapján helyet kapott a magyar irodalom alkotóinak klasszikusai között. Halhatat­lanságát nem az irodalmi díjak, kitüntetések sora igyekszik biz­tosítani. Emlékműnél eleve­nebb mementót jelentenek a művei, amelyeknek élményvi­lága, derűje, szépsége a mi elgé- piesedett világunkban is képes megtalálni az emberhez, vala­A Fekete István iskolában természetesen Fekete István rajzversenyt hirdettek. Minden kisgyerek megörökíthette kedvenc mesehősét mennyi korosztályhoz vezető utat. Műveinek határa nem szo­rítható földrajzi határok közé. Különleges stílus az övé, sajáto­san egyéni látásmóddal. Egy­szerre képes anekdotázni, köl­tői magasságokba szárnyalni és filozofikus mélységekbe zuhan­ni. írásai egyszerűek, tiszták, derűsek és könnyedek, ahogy a patak csobog a falu határában. A világmindenségből áradó harmóniát, a megtalált belső nyugalmat, az ember és a táj, a természet összhangját sugall­ják a munkái. Minden él körü­lötte. A domboknak puha háta van, a házak álmos ablaksze­mei hunyorogva nézik a sötét­séget, a felhő tej és szénaszagú, és fóldszagú a panoráma. írásai zsíros jánosné göllei álláske­reső: - Mi gölleiek büszkék va­gyunk az íróra, hiszen Ő tette híressé a településünket. A sír­jukon - feleségével együtt itt leltek végső nyugalomra - min­dig van friss virág. A múzeu­mát pedig rendszeresen kere­sik fel az irodalombarátok. Munkásságára pedig a külön­böző rendezvényekkel emlékez­nek. Az én rokonságomban nem él senki, aki ismerte DOSZPOT ANITA göllei bolti el­adó: - Rendszeresen sok ven­dég jön a Fekete István múze­umba, bár most az anyagot el­vitték a megyei múzeumba, mert beázik a ház. Ha elkészül­nek a tatarozással, visszahoz­zák, és itt a szülőházban lesz a jövőben is megtekinthető. A szomszédunkban élt egy bácsi, aki gyermekkorában jó barátja volt az frónak, egyik könyvé­ben meg is emlékezett róla. flóra veronika göllei óvodave­zető: - Nekem a gyerekkoromat jelenti Fekete István. Az ő könyvem nőttem fel: a Tüskevá­ron, a Vükön, a Kelén. Óvónő­ként pedig a kicsikkel próbá­lom megszerettetni az írásait. Felnőttként kerültem Göllébe, és megkerestem azokat a helye­ket, amikben a regényeiben szó van. Az olvasási élményeim alapján másra számítottam, mint amit találtam. a boldogságot apró örömökből rakják össze, a szorongás, a bá­nat és az elmúlás sohasem a tragédia sötét színeiben jelenik meg, és sohasem jelent vádló keserűséget, kétségbeesést, in­kább bölcs belenyugvást a ter­mészet ősi rendjébe. Regényei­ből az emberek iránti szeretet és elapadhatatlan hűség sugár­zik. Erre a hűségre mondta Takáts Gyula, hogy a legneme­sebb honismereti mozgálom az övé. Fekete István műveiben benne rejlik a szülőföld, Gölle költői magasságokig ívelő kró­nikája. írásaiból kirajzolódik egy korszak, az adott társadal­mi helyzet. Itt kapcsolódik Fe­kete István és a honismereti mozgalom. A konferencia résztvevői Fe­kete István munkásságával, va­lamint a népi írók mozgalmával kapcsolatos előadásokat is meg­hallgattak, és megtekintették Szalai Tamás és Lőrincz Sándor Fekete Istvánról készített film­jét. A vendégek megkoszorúz­ták az író sírhelyét, és a múze­um előtt álló szobrát. A kutat nem találták meg, de sok mást igen, hallottuk Költő László­tól, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjétől az őrtílosi Zrínyi Újvár kutatás ösz- szegzéseként. A somogyi és zalai régészek sok időt töltöttek kint. Az előzményekről elmondta: sokáig horvát területen, a Drá­ván túl vélték az Új-Zrínyi várat, ám kutatások bizonyították, hogy a mai Principális-csatorna mellett állt. Ám csak rövid ideig, mert 1661-ben építtette Zrínyi Miklós, és 1664-ben, néhány he­tes ostrom után foglalták el a tö­rökök Fel is robbantották, de a sáncárok ma is felismerhető. Ed­dig főképp a csata lefolyását pró­bálták rekonstruálni, nagyjából sikerrel. Kerestek jostromárko- kat is, de eredménytelenül. ■ A somogyi múzeumok­nak húsz éve nincs ása­tásra pénzkerete.- Az idén lehetett a vár belse­jében folytatni a kutatásokat, két nagyobb kutatóárkot húztunk. Próbáltuk fellelni a kutat, ame­lyet egykori leírások alapján, a törökök elesett keresztény kato­nák holttestével töltöttek be, de nem találtuk - mondta a szak­ember. Viszont rábukkantak az egykori épületek alapmaradvá­nyaira - sövényre, deszkára ta­pasztott falú épületek voltak -, kemencék nyomára és szép kályhacsempékre, néhány esz­közre, vasszegre. Találtak egy fel nem robbant bombát is a vár­ban, a védőknek már nem volt ideje küőni. Ezekből idővel kiál­lítást szeretnének létrehozni. Megtudtuk: a vár jelentősége abban rejlett, hogy a Mura és Dráva összefolyásánál, a királyi Magyarország legdélebbi csücs­kében tudta ellenőrizni a török csapatmozgásokat. Anekdota szól arról, hogy Zrínyi engedte portyázni a törököt, aztán ami­kor megrakottan jöttek, elszedte tőlük a zsákmányt, ezért voltak különösen dühösek rá. A feltárást folytatnák. Költő Lászlótól megtudtuk: egy-két év alatt végezhetnének, ha lenne rá pénz. Ez főként pályázat függvé­nye, mert az igazgatóságnak nincs ásatási kerete húsz éve. A tervek között pedig szerepel egy Murakeresztúrtól Csáktornyáig tartó emléktúra is, a Zrínyiek nyomában címmel. ■ Varga A. VAS ANDRAS TARCAJA Királyok estéje- Megbolondult a vüág! - jelentet­te ki lancsi, miközben elkent a homlokán egy zöld szúnyogot, s tudtuk, a kevés beszédű meszteg- nyői vállalkozó arra gondol, az­előtt esőben sohasem kellett küz- denünk a vérszívókkal. Mert­hogy szakadt egész este, így be­szorultunk a törzsgárda által Le- rakatként emlegetett máriafürdői egység kis zárt részére. Támasz­tottuk a pultot, mindenki kissé magába roskadva, hogy megint elmúlt egy nyár. Csak Lajos, a fi­lozofikus hajlamú informatikus lépett ki időnként a teraszra, hogy megnézze, érkezik-e Fülöp- ke - Endre, a hajdani megyebajno­ki ötödik lepkesúlyú birkózó vi­torlaszerű hallószerveinek kö­szönhette (nem tette...) becenevét -, aki Fenyves-alsóról szokott át­kerekezni némi szellemi muníci­óért, no és - a Lajos által szaba­dalmaztatott - stendhali körért - vörös spiccer fekete felessel -, jó­részt persze meccsnapokon. Szóval Fülöpkét vártuk, ám a sötétből egyszer csak Ttija buk­kant elő. Rég nem láttuk, lehetett vagy három éve, amikor tisztele­tét tette András mamánál - aki elhalt férjétől a nevét is megörö­költe a Lerakat mellett -, nem is nagyon hiányoltuk, hosszú távon kevesen tudták elviselni köteke­dő természetét Melyet lenő bá szerint kizárólag nekünk tarto­gatott, sőt, a marcali kőműves es­küdött rá, hogy csakis a becene­ve miatt volt ily agresszív, s ma- radozott el az utóbbi időben. Ba­zalt ebben sohasem értett vele egyet, persze ellenkezését erősí­tette, hogy a mindig tetőtől talpig kőporos sírköves számított Túja keresztapjának. Aki egy, a kelle­ténél jobban megünnepelt név­napnak köszönhette, hogy Sanyi­kéról örökzöldre változott Némi­képp betintázva ugyanis egyszer vagy fél órát füttyögött és paran­csolgatott a teraszon egy díszfe­nyőnek, abban a hitben, hogy Belzebúbot, András mama ko­romfekete korcsát egrecíroztatja. Még akkor is lefekvésre ösztö­nözte az egykedvűen álldogáló fácskát, amikor a nagy kiabálás­ra előkerült eb leheveredett a lá­bai elé... Tűja betoppanása felvillanyoz­ta a társaságot, hiszen közénk tartozott, s rég hallottunk felőle. Berci, a kolerikus kanizsai peda­gógus azonnal mellé telepedett, hogy kifaggassa vagy három év történéseiről, s Lajos is felha­gyott a ki-be mászkálással.- lúdtam, hogy nem lett ön­gyilkos a király! - ért hamar a kronológia végére Tuja, mire Csimbi, aki mindhalálig Jimmy- fannak vallotta magát, azonnal a század legbonyolultabb összees­küvését kezdte vázolni, ám Ba­zalt - aki káromkodásban leg­alábbis Közép-Európa-bajnok- nak vallhatta magát - egy teker- vényes, négy nemi szervet és há­rom közösülést sűrítő mondattal elejét nem veszi a vagy ezerszer hallott elméletnek. A királyról Tomikának, a nyu­galmazott rendőr főtörzsnek eszébe jutott a minap hallott hír, hogy felmerült, akár vissza is ál­líthatnánk a korábbi államfor­mát, mire Lajos hosszas fejtege­tésbe kezdett a monarchiákról. Csimbi elhűlten hallgatta az ötö­dik stendhali körig mesében ver­hetetlen, s nem mellékesen el­lentmondást ritkán, csak Berci­től tűrő informatikust - a hatodi­kat András mama igyekezett megakadályozni, ugyanis Lajos olyankor mindig az árokparton végezte, jobb esetben biciklijébe gabalyodva; a rosszabban ellop­ták a kétkerekűt... -, az előadást csak ritkán szakította meg egy- egy Azt a csimborasszóját! felki­áltással - szavajárását másfél évtized után sem tudta nem­hogy megfelelően használni, de még értelmezi sem... Berci viszont nem állta meg, hogy a pozitív citákra - az angol, a spanyol, a norvég vagy a hol­land állapotokra - ne találjon el­lenpéldát. Történelemtanárként pillanatok alatt végigszaladt a magyar histórián, s levezette, hogy Mátyás óta nem akadt nor­mális magyar uralkodó, s jelen­leg esély sincs, hogy hozzá akár kicsit is hasonlót találjunk.- Nagy lóf.szt! - jelentette ki meglepően tömören Bazalt, ám nem tudta kifejteni, mire gon­dolt, ugyanis lancsi hirtelen a pultra csapott, lezárva egy újabb zöld szúnyog földi pályafutását, majd csendesen megjegyezte:- Megbolondult a világ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom