Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-23 / 195. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Különvonat hozta az úri közönséget szezonhosszabbítás a századelőn Tévedés nyerte az első nagy siófoki lovasversenyt Lóversenyeket és agyag- galamb-lövészetet is tar­tottak augusztus havának utolsó napjaiban a múlt század eleji Siófokon. A szezonhosszabbítás már akkor is fejtörést okozott. Fónai Imre Zene, tánc, buli. A fiatal korosztályt ma már nemcsak a napfény, a kellemes víz, hanem a nyári bulik vonzzák elsősorban a Balatonhoz, aztán a következő nyárig csendes a tópart A siófoki kikötő bejáratánál 1863-ban épült az első móló, a korzózók kedvenc célpontja A Baross gőzhajó 1891-ben futott ki a Balatonra, attól kezdve szállította a tóhoz érkezőket Különvonatok szállították a fővá­rosból Siófokra a lóversenyek úri közönségét. A századelőn tehát találtak megoldást a szezonhosz- szabbítás problémájára... A korabeli feljegyzések sze­rint a fatribiinös pálya a mai Delta étterem magasságában, a Balaton-parton állt. Már 1893- tól versenyeket tartott ott az Úr­lovasok Szövetkezete. Országos, sőt, nemzetközi versenyek vol­tak ezek, hasonló pálya Poprá- don volt, tehát a lovasok és az érdeklődők vagy a Tátra alá mentek, vagy a Balatonhoz jöt­tek. Matyikó Sebestyén József _ siófoki helytörténész, a Kálmán | Imre Emlékház vezetője arra %_ emlékeztetett: Krúdy Gyula ál1 J landó vendég volt a hajdani S lovaspályán, de a kor számos neves színésze is feltűnt a futa­mokon. Zákonyi Ferenc azt írja a Sió­fok-kötetben: „A siófoki verse­nyek különös hírverést jelentet­tek a településnek. Az 1912-es első komoly lovastalálkozó fő fu­tamát tízezer aranykoronával jutalmazták. Igen nagy pénz volt ez még akkor, és számtalan úrlovas és hivatásos zsoké vett részt a siófoki futtatásokon. A három egymást követő augusz­tusi napon amatőrök is össze­mérhették a tudásukat, de a leg­nagyobb számban, a hároméves nyeretlen lovak részére kiírt gátversenyben csak profik, hi­vatásos zsokék állhatták rajt­hoz. Az egykorú feljegyzések szerint az első nagy versenyt - nem tévedés! - a Tévedés nevű ló nyerte, „könnyű kenterben”. Az első világháború után még tartottak versenyeket, de azután általános közfelháborodást ki­váltva ingatlanspekulációs cél­ból a területet felparcellázták. Zákonyi Ferenc arra is emlé­keztet a várostörténeti kötet­ben, hogy a második világhábo­rút követő első idegenforgalmi­nak nevezhető évben, 1946-ban máris a lóversenyek feléleszté­sét, új pálya építését tervezték. „Az elöljáróság levélben fordult a Magyar Ügetőverseny Egye­sület elnökéhez, kérve, foglal­kozzanak a gondolattal, felújíta­ni a régi híres lóversenyeket. A versenypálya és a versenyek nem jöhettek létre, többek közt arra hivatkozva: az úri világot nem hozzuk vissza Siófokra. A pályát annak idején a Balatonkiliti fölött északra elte­rülő régi repülőtér területén gondolták kiépíteni. Kár, hogy nem valósult meg és azóta sem, egy 1952-ben rendezett esti vil­lanyfényes concours-ugrató- verseny kivételével, amelyet egyszer rendeztek a sportpá­lyán, de azt azután már egész­ségügyi okokból nem engedték át e célra. Pedig jól megfigyel­hető volt, hogy egy esti, már a hűvösebb, bódító melegség nél­küli levegőben zajló verseny mennyire tetszik a közönség­nek és mily hatalmas tömege­ket vonzott...” A múlt század elején sokan a Siófoki Színkör előadásai miatt keresték föl Siófokot. Ez a mai Jókai-park keleti sarkán állt, a korabeli beszámoló szerint „amolyan háromszáz személyes lehetett a nézőtér szép zsöllyék- kel, nagy színpaddal.” Fellépett ott Fedák Sári, Blaha Lujza, Já­szai Mari, Újházy Ede, Törzs Je­nő, Rátkay Márton is. Az épüle­tet az első világháború után le­bontották, mert tönkrement Az agyaggalamblövő verse­nyek is színfoltjai voltak Siófok szezonvégi sportéletének. Eze­ken gyakorta feltűnt és versen­gett Széchenyi Zsigmond is. A kor hangulatának megidé- zésére pedig hívjuk segítségül a Pesti Napló egyik 1893-as szá­mát: „A vendéglő nagy teraszán aranyos csészéből isszák a ká­vét, s frakkos legények sürög­nek a konyakokkal. A fehér uta­kon hosszúharisnyás babák sé­tálnak, a gouvemanteok olda­lán. Az uszoda előtt tarka gent­lemanek gázolják a homokos vi­zet, és vörös ruhás asszonyok hasítják merészen a dagadó hul­lámokat. Rózsákkal kitűzött fia­talemberek udvarolnak a plá- zson. A kis vörös női szalonban egy rulettszerű zöld asztalnál száguldanak tova a Zinn- katonák...” Lassan lakat kerül a Balatonra: a stégek szárazra hurcolása, a napernyők begyűjtése, a spaletták behúzása jelzi, hogy a többség számára véget ért a nyár A hosszú hétvégén még megtelt a Balaton-part. Aztán szedik fel a stégeket A HÁROMNAPOS HÉTVÉGÉRE még utoljára megtelt a Balaton. Va­sárnap vélhetően az év dugóját regisztrálhatták a déli parton, ugyanis nem csak a víkende zők, de a hosszabban vakáció­zok nagy része is hazaindult - józsikám, emeld már meg azt a rohadt stéget, fél négykor in­dul a vonatunk! - hallatszott a vízből. A szólítottra azonban láthatóan nem hatott a noszo­gatás, ami délelőtt fél tizenegy­kor talán még érthetőnek is tűnt - Józsi, október végéig ki kell vinni a stégeket! - türel­metlenkedett tovább a nagy­hangú, mire a másik végre megragadta a vasat. A BALATONMÁRIAI ÖBÖL partján már ott várt a következő bri­gád: a napozók ipari méretű szárazra emelése jól jelezte, vé­get ért az idei balatoni idény.- VOLT ENNÉL SOKKAL JOBB, SŐt- ingatta a fejét az egyik mári- ai étterem és panzió tulajdono­sa. - Már tavaly sem zártunk valami fényes szezont, ám ez a nyár még annál is rosszabb volt harmadával. AZ ÜNNEPI HOSSZÚ HÉTVÉGE azonban láthatóan némi lany­ha mosolyt csalt a vendéglő­sök, butikosok, kisboltosok, lángososok arcára: augusztus húszadikára benépesült a tó­part, sokszor még az egész nyáron nyaralót nem látott üdülők kerítéséről is lekerült a Zimmer frei tábla. Persze nem elsősorban a népes germán vakációzósereg, sokkal inkább az időjósok ígéretében bízó ha­zai víkendezők miatt Az ünne­pi műsor és a tűzijáték alatt rég nem látott tömeg bámész­kodott a fizetőstrandon, s a központi vendéglők, presszók teraszain, kerthelyiségeiben is csak a szerencsések találtak helyet este tíz óra körül. Hosz- szú sor kanyargóit a kürtös ka- lácsos előtt, fogyott a négyszá­zért mért ínyencség, s a több­ség nem is morgott az árak mi­att - akik például elugrottak a közeli Keszthelyre tűzijátékot nézni, éppen duplájáért kóstol­hatták az ottani móló tövében sütöttél.. A pénteki És szombati nyárvégi idillt aztán vasárnap felváltotta a szokásos szezonzáró őrület Mígjózsiék a stéget fuvarozták kiskocsijukon a nyaraló kertjé­be, mások a csónakot vonszol­ták partra, vagy a bicikliket próbálták rögzíteni a tetőcso­magtartón. Visszakerültek a spaletták az ablakokra, ideges családfők próbálták a sokadik bőröndöt, utazótáskát a cso­magtartóba szuszakolni, miköz­ben életük párja már ott türel­metlenkedett mellettük a követ­kező gigacsomaggal. AZ ÓVATOSABBAK MÁR délelőtt fél tizenegy-tizenegy magasságá­ban becsukták maguk mögött a kaput, hogy elkerüljék a nagy forgalmat, a rátartiak bezzeg kivártak négyig, fél ötig, hogy aztán fertályóra múltán átkoz­zák magukat, a nyárvéget, de legfőképpen azt a sok idiótát, akiket éppen akkor esz hazafe­lé a fene, amikor ők is nekivág tak. A hetes főúton Pest felé úgy háromra zárt össze szétszakít- hatatlan kígyóvá a kocsisor, s ballagott negyvenes-ötvenes tempóval, az M7-esen Zamár- ditól kellett felvenni a sokszám­jegyű mellékutak sebességét A vasúton Fonyódtól kezdtek ösz- szezsúfolódni az utasok, s a ha­zatérők létszámának növekedé­sével arányosan nőtt a szerelvé­nyek késése.- fiacskám, tedd már le azt a ro­hadt kannát, minden másnap esett, hogyan száradna ki az a néhány szál gaz - hallatszott a szomszédból, miközben éppen azon morfondíroztam, minek kipakolni a mélyhűtőt, ha nem áramtalanítjuk a villát A mé­regzöld Suzuki hátsó ülésén há­rom gyerek várakozott szatyrok között, hogy világrahozójuk nagy nehezen elszakadjon a te­rasz muskátliitól. - Szerdára esőt mondott - próbált hatni az asszonyra ura(?) -, meg aztán pénteken jövünk vissza, öntöz­hetsz - tette hozzá, hogy aztán a válasz hallatán megtörtén és szó nélkül beüljön a kormány mögé: - Te is tudod, csak akkor jövünk, ha nem esik... VAS ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom