Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-21 / 194. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 21., SZOMBAT Egy vidéki tévés lány mesebeli története a híradós A fordított életformához hozzászokott, a kosztümhöz szerencsére nem kellett Erős Antónia eleinte csak egy jó bulinak tűnt a főiskola után: a kapos­vári tanítóképző elvégzése után Erős Antónia a Kapós TV-nél kezdett dolgozni, s vél­hetően nem gondolt rá, hogy nem gyerekek között telnek majd napjai. Főként, hogy rég óta készült a pedagógusi pá­lyám. Érettségi után, amikor nem vették fel a főiskolám, egy évig napközis nevelőként dolgozott a szigetvári lány. KÉT ESZTENDEI VÓITOSI tévézés után mégsem egy iskola, ha­nem Pécs, a Magyar Televízió körzeti stúdiója jelé vette az irányt, s elképzelhető, még ma is ott dolgozna, ha nem keresi meg az akkor induló RTL Klub. Először nemet mondott az invitálására, ugyanis dél-du­nántúli tudósítónak akarták, s ez a munkája nem sokban kü­lönbözött volna az MTV-stől, ám amikor hímdós műsorveze­tőnek hívták, rábólintott az ajánlatm. Huszonnyolc eszten­dősen, tizenkét esztendeje, egé­szen pontosan április 3-án je­lent meg először a képernyőn, s azóta - miközben médiából és PR-ből is diplomázott - a legkedveltebb és leghitelesebb hazai hímdóssá avanzsált népszerűségét kihasználva hozta létre az Egy csepp figye­lem Alapítványt, mely a cukor- betegség megelőzését tűzte ki célul - huszonöt évesen diag nosztizálták nála az 1-es típu­sú diabéteszt, négy esztendeje pedig az Egészség Nagyköveté vé választották -, s országos kampányhadjámtok során próbálja felhívni a figyelmet a betegséggel kapcsolatos tudni- valókm. ÉLETÉBEN A LEGFONTOSABB do­lognak a harmóniát tartja, melyet férje oldalán már tizen- hámm éve megtalált - a csa­lád tavaly augusztusban két ikerrel, Szonja Máriával és Mátyás Ivánnal bővült Imád utazni, nagy álma, hogy bejár­ja a csendes-óceáni szigetvilá­got, ám akkor is boldog, ha hazatérhet a családhoz Sziget­várra, vagy meglátogathatja a pécsi barátokat ÉS ILYEN VEZETÉKNÉVVEL mi más is lehetne a kedvenc étele, mint a spenót? Szabadságon van, így kér néhány nap türelmet, a kö­vetkező alkalommal már a stúdióban érem utol, két órával a híradó kezdete előtt. Vas András- Mi lesz az első anyag?- Azt hiszem - felelte ma a legfontosabb hír a romák elle­ni gyilkosságokkal kapcso­latos új fejlemény.- Megírta már a felkonfot? Vagy csak beolvassa valamelyik hírszer­kesztő szövegét.- Műsorvezetőként magunk írjuk. Délután­tól a szerkesztőségben va­gyunk, de nem ott értesülünk a hírekről, hiszen egész nap fi gyeljük az eseményeket.- Nem hiányzik a forgatás?- Időnként Szerencsére, ami­kor elkezdene monotonná válni a napi híradózás, mindig törté­nik valami, ami megtöri. Mint például a választások, amikor a híradóvezetés mellett más fel­adatokat is kapunk: interjúkat, esetleg riportokat készíthetek, azaz a munka legfinomabb ré­szeiből is jut.- Délután kezd, sokszor késő éjjel végez. Hozzá lehet szokni a fordított életmódhoz?- Könnyedén. Tizenhat éve té­vézem, már a család is alkalmaz­kodott az életritmusomhoz.- A gyerekek sem hoztak válto­zást?- Egyelőre nem befolyásolják, később, amikor bölcsődébe, óvo­dába mennek... Éppen a napok­ban jutott eszembe, mi lesz majd, de az RTL Klubnál is fel­merült a téma, esetleg létrehoz­nak egy csoportot az itt dolgo­zók gyerekeinek.- Két óra múlva adásba ke­rül, mikor kell felvennie a kosztümöt?- Soha, nálunk nem jellemző. Hozzátartozik ugyan a híradó eleganciájához a komolyabb öl­tözet, de nincs ilyesfajta szigor. Az arculat elegáns, az aktuális divatot tükröző ruhákat követel.- Nehéz volt megszokni? Főis­kolásként amolyan farmeres „rockerkutyaként” tartották számon...- És most is pólóban és far­merszoknyában üldögélek. A műsorvezetésnek meg­vannak a hivatalos ru­hái, civilként azon­ban azt hordok, ami tetszik, kényelmes.- Farmerben ne­héz kiérdemelni a Legjobban öltözött nő elismerést...- Ami szerintem elsősorban a tévés megjelenésemnek szól. Persze változik az ember, 40 évesen máshogyan öltözik, mint húszéves főis­kolásként De most is van motoros bőrdzse­kim, farmereim - a személyiségem nem sokat változott- A bulvársajtó nagy bánatára... Erős Antóni­áról nem lehet szaftos sztorikat írni, meg tudta óv­ni a magánéletét. Persze ehhez kellett egy harmonikus családi háttér.- Is. De nem ezen múlt. Igaz, ha gond lenne, akkor sem tere­getném ki.- Kiteregetné más...- A kezdetekkor megpróbál­tam megértetni a bulvármédiá­val, csak akkor szólalok meg, ha van mondanivalóm. Az újság­írók ezt elfogadták, én Is tartot­tam magam ehhez, s ma már nem is próbálnak feleslegesen faggatni.- Leggyakrabban az Egy csepp figyelem Alapítvány, illetve a betegsége kapcsán szólal meg. Túdatosan vállalta fel a cukor­baját?- Az életem természetes ré­sze, eszembe sem jutott eltitkol­ni. így is derült ki. Egyszer egy újságíró előtt mértem meg a vér- cukorszintem, s adtam be az in­zulint. Rákérdezett, beszéltem róla, s így került a nyilvánosság elé. Ekkor döbbentem rá, milyen fontos az emberek számára, hogy erről nyütan beszélek.- Nem zavaró a mindennapok során?- Ötször-hatszor inzulinozom magam naponta, ám ettől nor­mális életet tudok élni. És erre bíztatok mindenkit.- Véletlenül is kerülhet kiszol­gáltatott helyzetbe.- Véletlenül soha, csak felelőt­lenségből! Egy cukorbeteg szá­mára bizonyos dolgok evidencia­ként kell, hogy működjenek. Olyan nem fordulhat elő, hogy enni kellene, de nincs mit. Kör­zeti tévés koromban olyan hely­re is vittem szendvicset, ahol azt mondták, lesz mit enni. Tizenöt éve élek együtt a betegséggel, az ilyen dolgok rutinná váltak.- Nehéz lehetett feldolgozni...- Huszonöt évesen nem volt egyszerű, főként, hogy egy élet­re szóló változást jelentett. Sze­rencsére majdnem egy hónapig a mosdósi kórházban kezeltek, s az orvosok, ápolók rengeteget segítettek a kezdeteknél. Megbe­széltük, hogyan kell élnem, in­zulint beadnom, még a gyerek- vállalás is szóba került.- Miről volt a legnehezebb le­mondani?- Nem voltam édesszájú, így az édesség elhagyása nem jelen­tett gondot Meg aztán az ember rájön, mindent meg lehet oldani, nagyon semmiről sem kell le­mondani. A szabályokat be kell tartani. Alkoholt egy kortyot sem iszom, cigi sincs, igaz előtte sem dohányoztam komolyan.- A terhessége alatt csak volt egy kis félsz...- Csak kicsivel nagyobb az esély, hogy a gyerekeim cukor­betegek lesznek, mint ha én nem lennék az. Semmivel sem nagyobb, mintha magas vérnyo­másom lenne. Pedig egy hipertó­niástól senki sem kérdezi meg, nem fél-e a terhességtől...- Nagyon meggyőzően beszél. Talán ezért is figyelnek jobban oda a mondandójára, mint egy szakemberére.- Remélem, jobban azért nem! De egy ismert emberrel tényleg könnyebb felhívni a figyelmet egy problémára. Sokan hajlamo­sak ugyanis azt gondolni: doktor úr, maga könnyen beszél, hiszen nem beteg!- Az ismertség nem lenne elég, rengeteg „médiasztár” szájából hiteltelenül hangzana még a legkomolyabb dolog is... De valakiéből, akinek a magya­rok legnagyobb része bizalom­mal kölcsönadna...- Én is olvastam erről a felmé­résről. Azt hiszem, elsősorban a munkám hitelességének szól. Meg persze az alapítványnak.- Híradósként ennél nagyobb megbecsülés nem érheti.- Szakmailag, úgy érzem, tényleg ez a csúcs.- Mesebeli történet: a vidéki városi tévés kislány meghódí­totta a világot... Eszébe jutnak még a kezdetek?- Büszke vagyok a kaposvári időkre. Olyanokkal dolgozhat­tam együtt, akik megszerettet­ték, s nem megutáltatták velem a tévézést. Csak a szakmai fel­adatok miatt mentem Pécsre.- A szülei, akik pedagógusnak szánták, nem berzenkedtek?- Sőt, anyu szerette volna, ha jogásznak tanulok. De látták, szeretem csinálni, jól is megy, így örülnek.- Néha azért kritizálják?- Anyu maximum a ruhámat vagy a frizurámat, a férjemtől, aki szakmabeli, viszont előfor­dult már. De nem túl sűrűn... Gólyatragédia: egy fióka elpusztult, a másik sérült szülök Lezuhant a fészek, mert nem volt rögzítve, közbenjárásunkra újra a helyére került Egy gólyacsalád tragédiája zajlott Szulokban: a vihar ledöntötte a gólyák fészkét. A kétéve most elő­ször költő madárpár két nap alatt elveszítette mindkét fiókáját: az egyik elpusztult, míg a másikat a természetvédelem munkatársai­nak kellett biztonságos helyre szállítaniuk. A tragédia talán el­kerülhető lett volna. LempelnéNé meth Zsuzsanna, a gólyacsalád életét figyelemmel kísérő szuloki lakos elmondta: többször telefo­nált az E.ON-nak, hogy ferde a fé­szek, tenni kéne valamit. A szol­gáltató megmagasította a fészket, míg a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) munkatársai a fészek­alappal próbálták biztonságosab­bá tenni az élőhelyet Sajnos a gólyák első költése után a sok vihar miatt a fészek egyszerűen ledőlt. Lempelné Né­meth Zsuzsanna családja az el­pusztult fiókát eltemette, az élet­ben maradt apróságot a pajtába vitte. Egy napig mohát és béká­kat szedtek neki, és vártak. Az eredeti terv szerint a szolgáltató és a nemzeti park segítségével tették volna rendbe a fészket, hogy a szülők visszatérésére számítva kerüljön vissza a fióka. Végül a kisgólya a pécsi állatvé­delmi központba került. Horváth Zoltán, a DDNP tájegység vezető­je azt hangsúlyozta: közös mun­kával a tragédiák elkerülhetők lennének, de sajnos a fészkek ál­talában kicsik és könnyűek. Varga Ivett az E.ON szóvivője elmondta, hogy Szulokban rég­óta tesznek lépéseket a madarak védelméért együttműködve a nemzeti parkkal. Ezért reagáltak szinte azonnal felkérésünkre. A Somogyi Hírlap közbenjárására ugyanis sikerült konszenzusra jutni: a szolgáltató és a DDNP a héten kosaras autóval vonult ki a villanyoszlophoz, és új, meg­erősített, biztonságos fészket szerelt fel a szerencsétlenül járt gólyapárnak. Ezt a megoldást segíti az a kezdeményezés is, amiről koráb­ban beszámoltunk: az áramszol­gáltatók, a természetvédelmi szakmai szervezetek és a Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Mi­nisztérium madárvédelmi meg­állapodása, amely az „Akadály- mentes Égbolt" nevet viseli. Var­ga Ivett arról tájékoztatott, hogy a programban a résztvevőknek az a célja, hogy 2020-ra Európai Unius pályázati pénzekkel a meglévő középfeszültségű sza­badvezetékeket veszélymente­sítik és az újakat eleve veszély- mentesre tervezik. ■ leki Gabriella Zenével, verssel búcsúzott a plébános A zsúfolásig megtelt katolikus templomban zenés áhítattal bú­csúzott el híveitől Horváth Ta­más kőröshegyi plébániakor­mányzó. Horváth atya gyermekkorá­ban alapos zenei képzésben ré­szesült, teológiai tanulmányait Passauban és Münchenben vé­gezte, ahol nagy érdeklődéssel fordult a gregorián felé. Kőrös­hegyen most furulyával, majd cselló kísérettel szólaltatta meg tiszta bariton hangján az egyházi ünnepkörökhöz tarto­zó legszebb gregorián dallamo­kat. Pihentetésként elszavalta vallásos témájú verseit is. A plébános új szolgálati helye Tab városa lesz. ■ F. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom