Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)
2010-08-07 / 183. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 5 faluregény A török nem tudta elpusztítani Karádot, de amit megkíméltek a katonák, azt elvitte a Balaton; a könnyebb élet reményével elcsalogatta a fiatalokat GÁRDONYI ADÓSSÁGA: KARÁDICSIUAGOK A patak partján két gyermek játszik. Egy kisfiú és egy kislány. Gárdonyi Géza kötelező olvasmányában, az Egri csillagokban Gergőnek és Vicának hívják őket. Az én hősöm Róbert és Vanessa. 1553 - egy bakonyi falu. 2010 - Karád. Gárdonyi Géza négy éven át a Somogy megyei település iskolájában okította a kicsiket. Vajon milyen regényt írt volna Karádról, ha nem vándorol el? Czene Attila A mai napig nagyon kalandos a falu, és lakóinak élete. Ilyen Herk Mihályé is, aki egykor áhí- tatosan nézte a népdalokat gyűjtő Kodály Zoltán Liszt-frizuráját és Petőfi-szakállát, aztán az ő zenei nyomdokában járva újra és újra főikapaszkodott a templom orgonájához. Egészen 90 éves koráig. Róla egyszer majd utcát neveznek el Karádon. Festetics gróf valahonnan Cseh-Morvaországból telepítette a templomépítő őst Karódra. Aki később tánc- és illemtanár lett (ő kreálta a karádi néptáncot!), s ennek köszönhetően ismerte meg Herk Mihály édesanyját. Ma a család tipikus karádi - ha nem vesszük számba a helyi kisebbséget -, két gyermekük született, közülük az egyik a faluban maradt, a másik elköltözött. A feleség, Vali néni 37 éven át dolgozott védőnőként. Úgy emlékszik: minden évben többen haltak meg, mint ahányan születtek. - Mi, öregek, egyre jobban bezárkózunk; először a világtól, aztán már a saját, fatornyos falunkban is - mondta. Herk Mihály 21 évvel ezelőtt, amikor először találkoztunk - akkor 72 nyarat látott már -, azt mondta: a civilizáció a tűznél is gyorsabban pusztít. Amit a tatárdúlás, törökvész, szabadságharcok és világháborúk megkíméltek, azt elviszi a Balaton, ami könnyebb élet reményével csalogatja magához a fiatalokat. Franczné Posza Gyöngyi viszont a faluban maradt. Afféle mindenes, ahogyan kiderült. Történelmet és számítástechnikát tanít az iskolában, könyvtáros, és alpolgármester. Ráadásul tud karádi mintát hímezni. - Nem akartam soha elmenni innen - vallotta meg. - Nekem sokat számít a közös múlt, a rokonság, a kötődés. Persze más volt régen; amikor én diplomát szereztem, akkor szerencsémre akadt Karádon munkahely. Ma a fiatalok, köztük akár a lányom - sajnos - kevésbé rózsaszínben láthatják a falut és a saját lehetőségeiket. Herk Mihály a feleségével, Valival, az ölében Culi, amit a lányaitól kapott „Még urad én voltam óh sifonér, Ruha nem volt benned. De borosüvegek glédája táborozott itt, Hej! Tele egykor mind, valamennyi jó bikavérrel! Nézz ide drága Utód! S kebeledből szálljon a sóhaj! Rakd be ruhádat, hogyha talán van? Csak legyenek jó barátaid, mint w * Don Vigolénak. ” Gárdonyi Géza verset írt a szekrény oldalára, amit nagy becsben tartanak Más település semmit sem jelent nekem „RÉGEN RÁJÖTTEM MÁR, hogy más település semmit nem jelent nekem. Minden örömöm, boldogságom, baráti köröm Karódhoz köt Ha a falut megpillantom, szememmel végigpásztázom a vidéket, szívemmel simogatom, minden annyira fáj. Ismerem útjait, ösvényeit, s nem lepusztultan, hanem ugyanolyan szépnek látom, mint régen. látom, amint megyek a magasra nőtt búza között a gya- logúton, s énekelek, kezemben a megfőzött ebéd, viszem édesanyáméknak Nagyon sajnálom, és soha nem bocsátom meg magamnak, hogy kíváncsiságból, kalandvágyból eljöttem onnan. Mennyi elvesztegetett, elpazarolt energia a haszontalanra! Az enyémek között kellett volna maradnom, ahol szerettek. ” (Naca - Karádon így ismerik - 1990-ben az 50 éves találkozóra ment haza. Részlet a leveléből, amit utána a fiának írt okulásul.) Franczné Posza Gyöngyi lelkesen mesélt a gyönyörű karádi népviseletről A vagány Róbert és Vanessa hercegnő a karádi patak partján Játszott Többen is megfogalmazták: ami régen Karád előnye volt, az utóbbi években a hátrányává vált. A karádiak nem szoktak hozzá ahhoz, hogy utazni kell a kenyérkeresetért. Ráadásul a balatoni foglalkoztatók a szűkülő lehetőségeik miatt családtagot, vagy közelebb élőt dolgoztatnak. A téeszből lett részvénytársaságon kívül nincs termelő üzem, aki helyben boldogulni akar az önkormányzati intézményeken kívül, az szolgáltat, több kevesebb sikerrel. Nemrég bezárt egy fodrász, ketten maradtak a mintegy 1700 állandó lakosra. Az 1990-es rendszerváltást követő években sok külföldi, főleg német vásárolt ingatlant a településen. Az érdeklődés mára elfogyott. A kiránduló is kevés errefelé. Pedig lenne látnivaló; az önkormányzat még 1984-ben megvett egy régi parasztházat a falu közepén, aminek egy részét a helybéliek rendezték be. Vannak itt eredeti karádi hímzések, minták is, amiket az 1920-30-as években Tautner Ilona, a Hangya Szövetkezet egyik vezetője mentett meg az enyészettől, a világhírnévnek. Az egykor élt karádi lányok-asszonyok a szí- vüket-lelküket belehímezték a párjuknak szánt Ingekbe és más holmikba. Egy szaktekintély azon morfondírozott a sűrű öltéseket látva: vajon hol vették ki a tűt az egykori mesterek? Karád fölött a templom őrködik, tornyát éppen fölújítják. Nem messze lakott ide Torma Magdolna, akiről még manapság is ódákat zengenek. Nem is csak azért, mert a megyei tanács tagjaként sok fejlesztést irányíA bíboros óvodája karád És vidéke a honfoglalás után félszáz esztendővel még a bizánci érdekszférához tartozott. Az ősi település kialakulása az Árpád-házi hercegekhez, de legkésőbb Koppány vezér 10. század végi uralkodásához köthető. A MAI TELEPÜLÉS HELYÉN, aminek eredetileg Kara (fekete) volt a neve, mintegy öt-hat falu terpeszkedett, templomokkal, kolostorral és várakkal. A török időkben, többnyire az 1600-as években kerültek végleg egy fennhatóság alá. A török uralom felszámolása után, 1695-ben Karádot Kaposvár után Somogy vármegye legjelentősebb településének, fontos mezővárosának tartották. A Rákóczi szabadságharc küzdelmei után is szépen fejlődött AZ 1848-49-ES FORRADALOM és szabadságharc idején a Karádon tartózkodó lovasszázad részt vett Jellasics csapatainak szétverésében. 1870-BEN KEZDŐDÖTT a „közigazgatási harc” Karád, Kötcse és Tab között a járási székhelyi rang megszerzéséért Két évvel később Karád nagyközség lett, de azt már tudjuk, hogy a versenyből Tab került ki győztesen. az óvodát 1894-ben alapította Homing Károly bíboros, Karád földesura. tott a faluban, hanem mert nagyon sok tanítványát rávezette az ő igazi útjára. Ha korábban él, Gárdonyi Géza Karádi csillagok című regényében valószínűleg ő lett volna a lámpás. A nagy író egyébként négy éven át élt és tanított Karádon. Nem volt boldog itt, de azt tudni kell, hogy másutt sem; gyermekkorától haláláig rengeteget barangolt az országban. Hagyott azonban nyomot maga után. Szekrényét (amelynek fájába verset vésett) és köteteit a könyvtárban őrzik, Herk MiKodály szobra a templom előtt hály Karádról szóló könyve társaságában. S nevét viseli a település iskolája. Mai hőseinknek (akik talpra- esettebbnek tűntek a korosztályuknál) nem kell a töröktől, a félszemű Jumurdzsáktól félni. A második osztályos Róbert a patakban megmártózva elárulta, hogy nem igazán hiányzik neki az iskola. Az ötéves, gyönyörű hajú Vanessáról pedig kiderült: életét most a barátnők, s főképp a nemrég a családba érkezett kishúgi tölti ki. Kész regény lesz az ő életük is.
