Somogyi Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-07 / 130. szám
4 MEGYÉI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚNIUS 7., HÉTFŐ 5 PERCES INTERJÚ Hazalátogatott az elszármazott Zicsen minden évben a falunapon szervezik meg a településről elszármazottak találkozóját. Polcsics Gyula idén Budakalászról látogatott egykori falujába. Szívesen tért vissza?- Nagyon vártam a hívó levelet, de így volt ezzel minden zicsi elszármazott - mondta Polcsics Gyula. - Várakozással néztem a naptárt, mert május elején tartják a falunapot és ebben a zicsiek találkozóját. Boldog vagyok, mert nagyon szívesen jöttem vissza oda, ahol a gyermekéveimet töltöttem.- Mikor hagyta el a községet?- 1957-ben kerültem el a településről. A falunapi programra azonban - ha csak tehetem -, mindig eljövök. Tavaly májusban voltam utoljára Zicsben; a szüleim a temetőben nyugszanak. A bátyám pedig a szomszédos nágocsi temetőben pihen.- Kikkel találkozott?- Az egykori osztálytársaim közül néhánnyal, mert sajnos már kevesen élnek. A volt gyermekkori barátaimmal is sikerült összefutni. Nagyon örültem, hogy találkoztam Sikentánc Ibolyával, nővére Marika osztálytársam volt. Jó volt feleleveníteni a régmúltat.- Máskor is visszajön?- Amikor lehetőségem adódik, mindig! ■ Krutek J. Polcsics Gyula: a mai rohanó világban szükség van a találkozóra Máriái terv: zsákutca az egyirány? vita Az üdülők nagy része a fórumon is ellenezte a forgalmi rend megváltoztatását Körbe-körbe járnak. Nem közeledtek az álláspontok a máriai úttervekről Vitatkozhatunk már? - kérdezte kissé türelmetlenül egy idős úr. Úgy hetven perce tarthatott a bala- tonmáriafürdői üdülőtulajdonosok részére meghirdetett fórum, amikor a Balaton utcai férfi megpróbálta megszakítani a polgármesteri beszámolót. Vas András A Regens Wagner Alapítvány konferenciaházába összehívott gyűlésre a többség ugyanis az önkormányzat forgalomszervezési terveinek megvitatására érkezett, ám az első háromnegyed órában Galácz György polgár- mester az elmúlt ciklus terveiről, eredményeiről és a falu idei költségvetéséről értekezett. Utána pedig a Rákóczi és Balaton utca áttervezésével megbízott pécsi mérnöki iroda ügyvezetője, Ládonyi Ákos vázolta elképzeléseit.- Aki nem kíváncsi rá, mit mond az Ákos, menjen ki - jött a válasz az első sorból, további bizalmat szavazva a mérnöknek. Aki szerint az említett két utca megérett az átépítésre, hiszen az utcakép elavult, falusi- „ as, a harminc évvel ezelőtti | időket idézi, a forgalmi rend I kaotikus, a burkolatot is fel | kellene újítani, s a közművek 2 is megértek a cserére. Majd bemutatta terveit, melyek már egy éve napvilágot láttak, s jelentős ellenérzést váltottak ki az üdülőtulajdonosok nagy részéből. Az idea szerint ugyanis a település tulajdonképpeni főutcájának számító, a központot és a csatornapartot összekötő, a nyári szezonban komoly forgalmat bonyolító Rákóczi utcát nyugat-keleti irányban egy- irányúsítanák, s a kerékpárút és parkolók mellett padokkal, díszfákkal övezett sétányt alakítanának ki rajta. Ennek megfelelően - a Csatornapart ki- szélesítése mellett - a Balaton utca is egyirányúvá válna, ami azonban nem járna forgalom- növekedéssel, a mérnök és az önkormányzat szerint ugyanis csak az ott nyaralók használnák. Az üdülőtulajdonosok szerint viszont bizonyosan nem.- Nem is olyan borzalmasak a tervek, ugye? - kérdezte a prezentáció végén Galácz György.- De! - hangzott több felől a rövid, de velős válasz, majd némiképp meddő vita alakult ki, amolyan lesz - mármint forgalomnövekedés a Balaton utcában -, avagy nem. A polgármester hol nyugodtabban, hol láthatóan kissé emelkedett pulzusszámmal. - Öntsünk tiszta vizet a fejekbe!... - próbálta győzködni a megjelenteket, ám húsz évvel a rendszerváltás után a „Tessék elhinrii!”-típusú településvezetői ígéreteknek meglehetősen kevés volt a hitele - és ez nem Galácz György hibája... Az első szinte össznépi Úgy van!-ozást az a felszólaló érdemelte ki, aki felvetette, megoldhatná a helyzetet, ha az utca jelentős részében tilos lenne a parkolás - a nyaralótulajdonosok be tudnak állni a kertjükbe, s amúgy sincs semmiféle olyan kereskedelmi egység, mely parkolóhelyeket kívánna -, s az ön- kormányzat ezt be is tudná tartatni. Jelenleg ugyanis hiába tilos megállni az egyik oldalon, a nyári szezonban ez keveseket érdekel, s emiatt alakul ki kaotikus helyzet.- Ha nincs probléma, hát csinálunk - idézte a mondást egy másik nyaraló. - És a polgár- mester csinált is magának. Szerencsére nem fog megvalósulni a terv, hiszen csak az első szakasz kétszázmillió forintba kerül, az egész fejlesztés pedig vagy félmilliárdba, s ilyen szintű projektet nagyjából Kaposvár költségvetése bírna el. A felszólaló hozzátette, Galácz György abból indul ki, hogy a helyiek majd tudják az új rendet, ám mi lesz azokkal, akik csak erre járnak? Emellett a keskenyített útról nem lehet majd beállni a telkekre, ráadásul, ha valaki megáll, hogy kinyissa a kaput magának, nem lehet kikerülni. Valamint törvényi kitételeket idézett, melyeknek amúgy sem felelne meg a szabályozási terv. A monológ végén nyílt- színi taps tört ki. Persze akadtak támogatói is a projektnek, akik a település folyamatos fejlődésével, az európai léptékű tervek hasznával érveltek, ám a többség elutasította az ötletet, s kérték, ezt vegyék jegyzőkönyvbe.- A fagylaltozós generálta a problémát - jelentette ki egy másik üdülőtulajdonos, utalva rá, hogy a legnagyobb káosz általában a csatornapart melletti egységnél alakul ki -, oldja meg ő maga. Vegye meg a szomszédos telkeket, s alakítson ki ott parkolót. Bő három óra múltán kiderült, az álláspontok nem sokat közeledtek, mindkét tábor ragaszkodott a maga igazához. Akik pedig más problémákkal érkeztek, kissé csalódottan távoztak, hiszen gondjaikkal kevesen foglalkoztak. A többség egy irányba húzott. De nem az egyirányúsításéba. A középdöntőig vágtáztak lovagló Négy lovasból a gyugyi ért be a legjobb helyen (Folytatás az 1. oldalról) A négy somogyi versenyző közül egyedül a siófoki lovas csúszott le a továbbjutás lehetőségéről, miután harmadikként ért célba a budapesti Hősök terén épített homokos elipszispályán. A harmadik Nemzeti Vágtára összesen hetvenkét nevezés érkezett. Somogyi színekben a legszebb előfutamos helyezést a zamárdi lovas, Fodor Ákos érte el, aki a kilencedik körben első lett Nikita nyergében. A májusi Balatoni Vágta győzteseként jól ment Lauda is, akit a gyugyi Fodor Melinda ösztökélt. Az ötödik futamban másodikként értek célba, dolgukat nehezítette, hogy négyszer kellett elrajtoltatni a mezőnyt. Ugyancsak második lett Kaposvár színeiben Schneidefr Márton, aki Madrid nyergében a nyolcadik futamban indult. A siófoki Molnár Diána hajszállal maradt le a középfutamot jelentő helyezésről, harmadikként futott be Skygirlt lovagolva. ■ Balassa T. A gyugyi Fodor Melinda Latiba nyergében nyerte a Balaton Vágtát Kapoly első díszpolgára nyugdíjas tanító Kapolyon szombaton első alkalommal adták át a díszpolgári címet. A képviselő-testület egyhangú döntése alapján Karsai Gyuláné nyugalmazott pedagógus kapta. 1945. óta évtizedeken keresztül tanította a kapolyi fiatalokat az alsó tagozatban. Kezei alól több mint ezer diák került ki. ■ Krutek J. Értékeket teremtenek a Dráva menti horvátok lakócsa Megújult a nemzetiségi tájház, állandó kiállításon mutatják be a falvak egykori életét Nyelvoktató iskolák találkoztak Lakácsán Megszépült a horvát nemzetiségi tájház Lakócsán. Nemcsak megújult, hanem kibővített állandó kiállítással is fogadja a látogatókat. Az ünnepi alkalmon a dél-somogyi település volt a házigazdája a Magyarországi Tájházak Szövetsége dél-dunántúli találkozójának is. A sokfelől jött vendégek az egész napot az itt élő horvátok kulturális örökségének megismerésére szentelték. A kiállítás, s a zsúpfedeles tájház megújulása a „Tájházak a közösségért, illetve a Vendégváró tájházak” pályázat támogatásával valósultak meg. Az Oktatási és a Kulturális Minisztérium hárommillió 435 ezer forintot adott, az önrészt a Somogy Megyei Területi Horvát Kisebbségi Önkormányzat fizette, mondta Kapitány Orsolya, néprajzkutató, a Somogy-megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársa. Több mint két évtizede működik a tájház, a tárgyakat Kaposváron restaurálták. Élet a Dráva menti horvát falvakban a két világháború között - ezt mutatja be ez a most nyílt állandó tárlat. Az itteniek életmódját, alkotótevékenységét, szokásait, sajátos tárgyi emlékeivel, melyek évtizedekig szőtték át ezer szállal az emberek mindennapjait, gazdagítva kultúrájukat. A tájházban lakott 1892-1981-ig Jelics Pál a A tájházban lakott Jelics Pál. Bocskoros műhelye régi szépségében látható megye utolsó bocs- korkészítője. Egykori otthonát szépen felöltöztették: a helyiségeket nemcsak régi bútordarabokkal, kéziszerszámokkal rendezték be, látható a néhai mester műhelye is. A kiállítás anyagát 139 tárgy képezi. A gazdasági épület, mely a későbbiekben időszaki tárlat színhelye is lehet, ugyancsak megújult a lakócsai önkormányzat támogatásával. A térségben élő fiatalok a tájházban levő berendezések segítségével ismerhetik meg elődeik hétköznapjait, s ünnepeit. Az ünnepnap üzenete: a hagyományait ápoló nemzetiség közvetítse értékeit mások felé is. ■ Gamos A. A horvát nyelvet oktató iskolák nemes vetélkedésében Lakócsa csapata győzött. A találkozón a házigazdák mellett a szalánta- iak és a sellyeiek vettek részt. A megméretés elején iskolájukat mutatták be a felsősökből álló négytagú csapatok. A második részben szógyűjtés, keresztrejtvény, képleírás volt a feladat horvátul, egyebek közt család, évszakok s lakás témában. Lakócsára látogatott Deve- csery László szombathelyi író is, akinek két mesekönyve négy nyelven szól a gyerekeknek, hanganyaggal kiegészítve. A helyi Dynamic Dance modern táncokkal zárta a rendezvényt. ■ Gamos Adrienn