Somogyi Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-04 / 128. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚNIUS 4., PÉNTEK 5 1P1SII€»15S Csapatépítő mentősök Begipszelten gyógyuló lelkek ejtőernyő Lakásotthoni fiatalok nemezeitek és maszkoltak a drogambulancián Összefognak a bajtár­sak - nagyszabású csa­ládi napot szerveznek a kaposvári mentőállo­más dolgozói.- Sportvetélkedő és gye­rekprogram is tarkítja a jú­niusi rendezvényt. Hagyo­mányteremtő szándékkal hívják életre a programot?- Először tartjuk meg a ka­posvári mentődolgozók csa­ládi napját, de már látszik, hogy várhatóan később foly­tatjuk - mondta Szita János, az Országos Mentőszolgálat kaposvári munkatársa. - Ed­dig csaknem 120-an jelent­keztek. Kizárólag a kaposvá­ri mentőállomás munkatár­sai és közvetlen családtagja­ik vehetnek részt a gyertyá­nos-völgyi rendezvényen.- Ki volt az ötletgazda?- Néhányan már korábban is gondoltak az összejövetel­re, de ez végülis elmaradt. Most szinte mindenkinek tetszett a felvetés, s páran magunkra vállaltuk a szerve­zést.- Milyen program várja a vendégeket?- Lesz légvár és különféle vetélkedőn mérhetik össze majd ügyességüket a gyer­mekek. Napközben kötetlen keretek között beszélgethe­tünk, főzünk, este pedig a kollégákból verbuválódó ze­nekar ad műsort.- Csapatépítő rendezvény.- így van. Egész évben egymást váltjuk a szolgálat­ban, szabadidőnkben ritkán találkozunk. Abban bízom, mindannyian jól érezzük magunkat. ■ Harsányi M. Szita János: összefogott a kaposvári mentős közösség Lakásotthoni fiatalok éle­tének minden fájdalmára nem adhat gyógyírt egyetlen terápia sem. A kaposvári drogambulan­cia szakemberei sem ígértek ilyet. De megad­ták, amit lehet. Teában, sütiben, jó szóban ott vol­tak a szeren. Balassa Tamás Zárócsoport a kaposvári drog- ambulancián. Lakásotthonban nevelkedő fiatalok művészette­rápiás foglalkozásának utolsó al­kalmára érkeznek a fiatalok. Idő előtt érkezünk, a körbe tett székek üresek. Jakab Júlia pszichológus, programfelelős, a somogyi drogambulancia és a szenvedélybetegek nappali ellá­tójának munkatársa abban bí­zik: az átlag 14-15 fiatalból álló csoport ismét kitesz magáért. A pszichológus az elmúlt hó­napokról mesél. - A bizalom el­nyerése - ezt nevezi Jakab Júlia a legnagyobb kihívásnak, amit a MÓL gyermekgyógyító prog­ramjának keretében, az Új Eu­rópa Alapítvány támogatásával vállaltak. - Alkalomról alka­lomra, újra és újra meg kellett küzdenüínk azért, hogy a fiata­lok megnyíljanak nekünk. Megtanulták, hogy pozitívan vi­szonyulunk hozzájuk, és akik kezdetben lehurrogták a közös játékokat, azok lettek a legna­gyobb nemezelők. Mögöttünk több maréknyi a kézművesség említett remekei­ből. Igazán szépek, színesek, és fülbevalók lesznek. A nemez némi szappanos víz és kitartó gyúrogatás, a színek összeválo- gatása után alakítható tetszés szerint, kanyarodna a történet meglepetésszerűen egy nem tervezett irányba a drogambu­lancián. Apró lépések: ez a mérték- egysége a terápiás sikernek, meséli Júlia. Az induláskor azt vállalták, hogy a lakásotthoni fiatalok szocializációját gazda­gítják művészet- és élményterá­piával. Ezt fogalmazták meg pá­lyázatukban is, melyet a somo­gyi drogambulancia és a szen­vedélybetegek kaposvári nap­pali ellátójának üzemeltetője, az INDÍT (INtegrált Drogterápi­ás IntézeT) Közalapítvány nyert Lenyomatok kézről, arcról. Levehetően és szembenézhetően. Észrevétlenül hat a terápia el. A résztvevők között kiala­kult egy erős mag, kevesen morzsolódtak le. Nem könnyen vallották be, de szerettek ide járni. Olyasmit kaptak, ami odakinn, a szétszórt figyelmű és szelektált hálájú „nagybetűs­ben” ritka kincs. Önzetlenséget.- Védekező mechanizmusuk, ami nagyon is érthetően és he­lyesen alakult ki, nagyon nehe­zen bontható le néhány hónap alatt - mondja Jakab Júlia. Fiúcsapat érkezik elsőként. Köszönnek, leülnek. Az isme­retlen arcok okozta feszélye­zettséget viccekkel oldják, mo­bil- és zeneketyeréken babrál­nak. Várunk. Lányok csatlakoz­nak. Tizenhatan leszünk, plusz a figyelmes sajtópáholy, vala­mint Gáborné Haáz Andrea, az Új Európa Alapítvány ügyveze­tője. Közösen rakják össze a „házi­rendet”. - Nem csúfkodunk - vihog egy lány. Tizenhat lehet.- Nem fikázzuk egymást - így egy vékony legény.- Nem szívózunk - lapozza szivacsagya szinonimaszótárát egy harmadik versenyző. Júlia nézésére azonnal tud­ják, mi a gond - talán, ha nem szlengben... - a fentiekkel.- Nem minősítjük, nem cikiz­zük egymást - jön egy hibáüan megfejtés, majd érkezik a mobilozás tilalma, az egymás iránti felelősség kötelme, a ká­romkodás mellőzése és a többi­ek. Wolf Róbert, a foglalkozás szakmai segítője, „civilben” az utcai megkereső szolgálat mun­katársa finoman terelgeti irány­ba a gondolatokat. Aztán érkezik a várva várt művészetterápiás játék, ezúttal Kalandok a Katicán autista gyerekeket kutyaterápi­ával, krónikus betegeket neve­téssel gyógyítja a hazai olajipa­ri óriás programja Á mól nyrt. Új Európa Alapítvá­nya 2006 óta két jótékonysági célú társadalmi pályázattal, a gyermekgyógyító és a tehetség- gondozó programmal támogat­ja a civil szférát Előbbire 42, utóbbira 35 millió forintot költ évente, tudtuk meg Gáborné Haáz Andreától. Az alapítvány ügyvezetője a kaposvári drog- ambulancián személyes benyo­másokat szerzett támogatott programjukról. Elmondta: a program kezdetben a krónikus betegeket és fogyatékkal élőket támogatta. A kaposvári mecé- náltak az Ejtőernyő résztvevői. A közeljövőben a Katica-tanyán 3 napos kalandprogrammal zárják az együttlétet. Alföldi Linda pécsi pszicholó­gustól. Maszkok és kéznyoma­tok készülnek gipszből. Előtte azonban az „énről” és a társról, annak különféle minőségeiről esik szó. Asztalok kerülnek ez­után középre, víz és gézcsíkok, no meg egy margarin, amitől el- távolíthatóvá válik a megkötött anyag. Virgonc örvendések után elkészülnek az első vajas­tenyerek. Egy szőke leányzó az arcmaszkra vállalkozó legényt margarinozza precízen. Érintés lehelet visszafojtva. A fiú arca rezzenéstelen. A viccek parkolópályán. Komoly művek készülnek. Lenyomatok kézről, arcról. Levehetően, és szembe­nézhetően. A terápia, ami teljesen termé­szetesen innéttől nem értelmez­hető, észrevétlenül hat.- Jó tapasztalat volt, remé­lem, nem marad ennyiben - zárja értékelését lapunknak Ja­kab Júlia pszichológus, aki bí­zik abban, hogy a megismert szociális háló részeként, szük­ség esetén a fiatalok segítségé­re lehetnek. , A résztvevők nem hallják, miről beszélünk. De - bár ki sem látszanak a gipszből - lerí róluk, hogy a drogambulanci­án, ahol ilyenkor a drog és az ambulancia is nagyon távoli ve­szély, otthonra leltek kedden­ként. Hátizsákba tette a halat, kést rántott a halőrre a rapsic orvhorgászok Változatos módszerekkel szisztematikusan fosztogatják a somogyi halastavakat (Folytatás az 1. oldalról) Horogjukra is akadt tizenkét ponty. Az uszonyosokat háti­zsákba gyömöszölve egyikük az erdőn keresztül vitte ki az útra, hogy kikerülje a halőrt. A halas­tó tulajdonosa, Meiszterics János is értetlenül állt az eset előtt, mi­vel legálisan is elvihették volna ezt a mennyiséget. - A módsze­rek listáján előkelő helyen áll, hogy a megengedett két bot he­lyett többet használnak - tette hozzá Meiszterics János. - így volt ez egy másik társaságnál is. Megvették a napijegyet, de négy botot tettek ki. Amikor kérdőre vonta őket a halőr, még ők voltak felháborodva és kést rántva küldték melegebb éghajlatra. Meiszterics szerint vannak rejtettebb részek, például képe­sek a nádasban mellig belegá­zolni a vízbe, hogy ne lássák meg, mikor horgásznak. A tűzra­kás nyomok arra utalnak, hogy miután kifogják a halat, ott a par­ton megsütik és meg is eszik. Tóth Ferenc, a pusztakovácsi halastó tulajdonosa olyan eset­ről is beszámolt, amikor a bottar­tójában lopta ki a halat a napije­gyet megváltó horgász. Bár orv­halászok nyomaival időnként ta­lálkoznak, legutóbb két éve volt tetten érés: egy gyerek, aldt ap­ja küldött halat fogni. Szegvári Zoltán és Nyemcsók Tamás, a Duna-Dráva Nemzeti Mérleg. Ritka, hogy az orvhorgász Is horogra akadjon... Park természetvédelmi őrei a gyótapusztai halastórendszerre és a mezőcsokonyai tóra figyel­nek. Ők mesélték: az orvhalász elindul gombázni az erdőben, de a horgászatra is felkészül; min­den hozzávaló a táskájában van, csak éppen egy bot kell hozzá. Annak pótlására pedig elég ha vág egy mogyorófavesszőt és már foghatja is a halat. Egy hete is ilyennel találkoztak. A termé­szetvédelmi őrök váratlanul, meglepetésszerűen jelennek meg a tavaknál is, hogy elriasz- szák a rapsicokat. Mivel hatósá­gi személyek, rögtön el is tud­nak járni az eseteknél. Ennek már híre is ment: egyre kevésbé vonzók már az orvhorgászoknak ezek a halastavak. Egyesek nagyüzemi módszerekkel dol­goznak, másoknak elég egy hor­gászbot. A szakemberek szerint a gazdasági válság, az elszegé­nyedés, a megélhetési bűnözés rányomja a bélyegét a körülmé­nyekre. Az ellentábor szerint: szó sincs megélhetési bűnözés­ről, egyszerű bűnelkövetésről kell beszélni. A rapsicok sziszte­matikusan fosztogatják a vize­ket. S bizony ritka, hogy horog­ra akadjanak. Huszonkilenc ponty és busa, negyvenezer forint értékben. Ez volt a legnagyobb mennyiség ab­ból a 16 hallopásból, melynek tettesei idén a marcali rendőrök hálójába kerültek. ■ V. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom