Somogyi Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-19 / 141. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚNIUS 19., SZOMBAT Jezsuita szerzetes a cukoripariból az orientalista A regényírásban nincs semmi misztikum, ugyanolyan mesterség, mint a többi Lőrincz L László a kezdeteknél semmi sem utalt rá, hogy a szilvásszent- mártoni fiú Leslie L Law- rence-ként vagy Frank Cock- neyként az ország egyik legis­mertebb és -termékenyebb író­jává avanzsál. Hiszen mára középiskola elvégzéséhez is kisebb csodára volt szükség hiába végzett kitűnően az ál­talánosban - jó eszűségét a szentkirályszabadjai szovjet légitámaszponton is bizonyí­totta, ahol „Keresztapaként” vezényelte 14 évesen az oszt­rák megszállási övezetből, il­letve a Szovjetunióból érkező gépek pilótái közötti „csereke­reskedelmet” -, a református lelkész nagypapa és a kulák- nak számító rokonság csípte a helyi párttitkár szemét, aki megtagadta tőle a továbbta­nulás lehetőségét Végül a ka­posvári cukoripari techni­kumba sikerült bekerülnie - ekkor írta első novelláit a me­gyei lapba -, majd magyar­történelem szakra jelentke­zett. A szakpár első tagját az­tán mongolra cserélte - ifjú­kori olvasmányai alatt szerel­mesedéit bele a Keletbe -, s ezzel örökre elkötelezte magát az orientalisztika mellett. Ösz­töndíjasként Ulánbátorban a Csojbalszan Egyetemen is ta­nult, s 23 évesen, 1962-ben vehette kézbe diplomáját. Az Akadémia orientalisztika munkaközösségénél dolgo­zott, tanított az ELTÉ-n, sikere sen kandidált, ám hiába pub­likált rendszeresen a tibeti és a mongol folklórról, iroda­lomról - az általa összeállí­tott mongol népmesekataló­gus világritkaság -, szélesebb olvasókört akart. IFJÚSÁGI REGÉNYEKKEL kezdte író pályafutását 1972-ben, emellett a Galatikába írt sci- fi novellákat. Évtized múltán aztán megszületett Leslie L. Lawrence, a kalandos életű tudós. A Sindzse szeme átütő sikert hozott, azóta nagyjá­ból évi két új regénnyel je­lentkezik - a tudományos munkát sem felejti, burját és mongol eposzokat fordít -, a legutóbbit éppen június köze­pére, 71. születésnapjára id& zítette. A héten múlt 71 éves, mégis tele van energiával. A napokban például kör­útra indul legújabb könyvével. Vas András- Lajos? • - Kicsoda? - kérdezett vissza Lőrincz L. László.- A második L a nevé­ben.- Ha így nézzük: Levente. A szüleimnek a László mellett ezt tetszett. Ám nem emiatt vettem fel. Amikor megírtam az első könyvem, a kiadó kiderítette, már létezik egy Lőrincz László. Erdélyi író volt, hamarabb használ­ta a nevet, így változtatnom kellett.- És hogyan lett belőle Leslie L. Lawrence?- Lőrincz L. Lászlóhoz az ifjú­sági regényeket és a sci-fit kötötte a közönség. A kalandregények­nél, azt akartam, meg lehessen kü­lönböztetni: más tematika, új név.- És az angol hangzás miatt jobban is fo­gyott...- Divat volt a külföldi álnév, de ez nem látszott a példányszámokon.- Melyik néven mennyit írt?- Azt sem tudom, összesen hányat.- Csak nagyjából.- Hatvan körül.- Azt hallottam: évente kettőt.- Ennyi a penzumom.- így be lehet állni? Móra?- Ha valaki ezzel foglalkozik, tudja, mire képes. Nem olyan misztikus dolog a regényírás. Persze, kell tehetség, de ez is munka, mesterség. Nem csak ak­kor lehet írni, ha az embernek ih­lete van. Ötletek kellenek!- És mindig van új? Egy idő után nem lehet könnyű megint mást kitalálni.- Állóképesség kérdése. Lope de Vega több mint 1500 színmű­vet írt. Vagy ott van lókai.- És a sémák...- Ha így nézzük, szonettet is csak egyfélét lehet írni. Persze, használ az ember paneleket, de ki kell tölteni köztük az űrt.- Mennyire tárgyszerű ez a „kö­tőszövet”?- Mint akadémiai kutató sem engedhetem meg magamnak, hogy hülyeséget terjesszek...- Inkább tanítana?- Ezért is kezdtem írni. Renge­teg dolgot megtanultam, s más­kép nem tudtam közreadni, a tu­dományos dolgozatok szűk kör­nek szóltak. Ekkor jött az ötlet, népszerű könyveket kell írni. A cselekmény a fantázia szülemé­nye, de a háttér mindig valós.- Mint a nagy gyerekkori ked­vencnél, Kari Maynál.- És Germanus Gyulánál. Mi­attuk akartam keletkutató lenni.- Csak éppen nem Távol-, ha­nem Közel-Kelet.- Arab, török vagy perzsa nyelvre szerettem volna felvéte­lizni, de abban az évben nem le­hetett. Azt mondták, menjek mongolra, onnan majd átjelent­kezhetek. Csak néhány hónap­ban gondolkodtam, de azért el­kezdtem mongolul tanulni...- Nehéz volt?- Megtanulni nem. De úgy be­szélni, mint az igazi mongolok, nem lehet. Olyan hangokat ké­peznek, melyeket csak gyerek­korban lehet elsajátítani, utána úgy alakulnak a hangképző szer­vek, hogy már nincs esély. Azon­nal ki Is szúrják az idegeneket- Na, még ez is! Nem elég, hogy nem a vágyott területre került, még a nyelv sem tanulható töké­letesen. Viszont legalább repül­hetett hozzájuk eleget, ha már gyerekként pilóta akart lenni.- Csak egy darabig. De tény, ki­repkedhettem magam.- Gondolom, a kilométereket sem számolta.- Több ntilliónál tarthatok.- És a kedvenc ország... -...Mongóliát kellene monda­nom, ez volt az első keleti, ahová eljutottam. A másik: Kanada.- Az indiánok, inúitok miatt?- Az egész, úgy, ahogy van. A nyugalom, az emberek, a kultú­ra, a természet Ezerszínű ország.- Ezzel szemben...- Akad, ahová nem szívesen térnék vissza személyes negatív élmények miatt Antiguában pél­dául kiraboltak a szállodában.- Életveszélyes a szakmája.- Látványos veszélyben soha­sem voltam, de akadt néhány me­leg helyzet az életemben. Mongó- tiában például bementünk egy jurtatáborba: karantén alatt állt fertőző agyhártyagyulladás-jár­vány miatt. Indiában pedig egy kókusz esett a vállamra. Ha tíz centivel arrébb megy, szétlapítja a fejem. Mondták is a helybeliek, ott ez egy gyakori halálnem.- A szovjet tankkal sem lehetett könnyű farkasszemet nézni.- Betévedtünk egy katonai tá­maszpontra. A sötétben csak azt vettük észre, célba vesz egy tank. Összeszorult a gyomrom.- Gondolom, néhányszor az éte­lektől is.- Ha dolgozni akar az ember, alkalmazkodni kell a helyi viszo­nyokhoz. Például ugyanazt kell ennie-innia, mint az ottaniaknak.- Kecskeszem, rovarok...- Ha egyszer az van.- Nem rágni, lenyelni?- A rituális része a fontos, hogy lássák, meg akarja próbálni az ember. Persze akkoriban még fia­tal voltam, bevállalós. Ma már... De hát mindenki változik.- Főhőse, Leslie L. Lawrence is. Mindig új tulajdonságaira derül fény, ahogyan az aktuális szitu­áció megkívánja. Mint James Bond! Csak a szerző nevével.- Az egyes szám első személy közelebb áll az emberekhez. Amúgy bizonyos elemei belőlem épültek, ám az igazi minta egy Ulánbátorban szolgáló brit diplo­mata. Tizenhárom évesen a Kirá­lyi Légierőnek dolgozott kémel­hárítóként a második világhábo­rúban, ugyanis nyolc keleti nyel­ven beszélt. Összebarátkoztunk, rengeteget sztorizott, adta magát, hogy ő legyen az alapalak. •- Olyan, mint Indiana Jones vagy Langdon professzor a Da Vinci-kódból. Csak éppen őket az egész világ ismeri.- Értem a célzást... Sajnos a nyelv egyfajta karanténba zárja a magyar szerzőket, idehaza pedig nincs pénz egy ilyen filmre. Amerikában lenne, de a külföldi regényből készült filmek náluk eladhatatlanok.- Meg sem próbálta?- A gonosz és a fekete herceg­nő jogdíját megvette egy ameri­kai cég, forgatókönyv is készült, de elfogyott a pénzük.- Csalódott?- Igazából félnék tőle, müyen lehet a vásznon, amit leírtam.- Akkor nincs is hiányérzete?- Néhány nyelvet még jó lett volna megtanulni: legfőképpen a spanyolt!- A történelem miatt?- Is. Vonzz a prekolumblán éra, vagy a gyarmatosítások kora.- Őslakos lenne vagy hódító?- Szemlélő. Mondjuk egy je­zsuita szerzetes, aki először ke­rül kapcsolatba az indiánokkal. És persze nem téríteni akarja őket, hanem megérteni... 99 Ha dolgozni akar az ember, alkal­mazkodni kell a helyi viszonyokhoz. Például ugyanazt kell ennie-innia, mint az ottaniaknak A házias gyorsétterem, ahol már tízen teltházat csinálnak étlapozó Jó lenne enni, de nem könnyű lenni a kaposvári Imi-Hamiban, ahol gyakori a talponülő vendég Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Van egy jó meg egy rossz hírem, mondá mindég édes jó Kálmá­nom egykoron, mire én azonnal tudtam, hogy valami csibészsé- get fog elővezetni. Hogy, teszem azt, két kilométerről lelőtt egy gazellát, de az holtában bele- bucskázott egy szakadékba, amit keresve sem könnyű talál­ni a szavannán, és Kálmánom ezért gazella helyett mirelit piz­zával tért haza. Honnan vette, honnan nem, sosem derült ki. A kaposvári Imi-Hami gyorsétte­rembe térvén ötlött eszembe mindez, ahol a jó hír az, hogy jól főznek, ám a rossz hír az, hogy semmi esély az étkek nyugal­mas elköltésére. Összesen három asztal van néhány négyzetméteren, és fél tucat talponülő (bárszékes je­lenség) újabb néhányon. A tük­rök csak optikailag növelik a te­ret, de ettől a szomszédban tele­fonáló jóember, vagy az eggyel arrébb toporzékoló rosszgyerek gyakorlatilag olyan, mintha a saját társaságunkban, a mi asz­talunknál ülne. S közben tud­juk, hogy a kaposvári viszo­nyok nem ismerik az emberi fontosságnak azt a minőségét, ami kikapcsolhatatlanná tenne tíz percre egy mobilt. (Az általá­nos meglepetésre idetüremke- dő Vegye észre! 2.0 rovatunkat látták-olvasták.) Az Imi-Hamiba kizárólag az ételekért érdemes betérni, min­den más csak zavaró tényező az ismeretlenül betérőnek. Nem csoda, hogy a döntően menzá- zók többségét kedélyesen kö­szönti a személyzet, s kedvesen segítenek elnavigálni a fogások között. Ha a Gyors Döntés Vi­lágbajnoka a Nyájas Olvasó, vagy kívülről tudja a kínálatot, és elviszi műanyagedényzetben a napi betevőt, az Imi-Hami ki­váló választás. Ha bizonytalan­kodik, akkor hátráltatja a gyors- éttermet a működésében. Tré­ningezzünk tehát, a gyorsétter­mi étkezés egyszer úgy is olim­piai sportág lesz. Mit eszel szá­zon? Mennyit kanalazol négy­száz vegyesen? A szűkös levesfelhozatalon a nyár eleji szabadságolások éreztetik hatásukat. A gyümöl­csöt választjuk, ami selymes, hűtött és citromos, valamint az Erdésznét, amiben a gombás- marharagus betétet kapros-tö­kös érzés savanyítja hozzá fino­man a nyári trendekhez. A leve­sek 200-250 forint körüli áruk­kal gyorséttermi átlagot mutat­nak. Főételként számosán kel­leti., magukat - nagyon helye­sen - a főzelékek, de ezúttal a harcsánál maradnánk. A rán­tott változat házi fűszeres szték- burgonyával egészen fenséges, bár aki a Desedából érkező uszonyosokra esküszik, annak az 500 forintért megszámított harcsafiléből hiányozni fog a halíz. Másik tányérunkon sze- zámos bundában érkezik a visszafogottan ízesített rántott csirkemell, amit hajszálnyit túl­főtt petrezselymes burgonya és egy bátran fűszerezett vagdalt körit. Hámozott az uborkasalá­ta, de a fokhagyma jelenléte a tömegízlésnek megfelelve nem elég markáns. Minő pech: a vargabélesek, stíriaiak, máglyarakások, Rá- kóczi-túrósok hazájában ottjár- tunkkor csak néhány túrógom­bóc árválkodott a desszertes szekcióban. Nyár van, nyár, Kapós a Balatonon vár. Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): fi Barátságos KÖRNYEZET (1-10 pont): 41: Barátságtalan ÉTEL (1-20 pont): 14 Barátodnak is

Next

/
Oldalképek
Tartalom